Yen Yat megkönnyebbült, hogy a fája túl fogja élni, mert az utat szélesítő munkások – 10-10 méter a két oldalon – megígérték, hogy a munkálatok nem fogják bántani a 200 éves chan, egy akácfajta gyökereit. A 60 éves asszony a fa lombkoronája alatt, egy kantok-on, egy pihenésre és étkezésre használt hagyományos kambodzsai bambuszplatón ülve, az udvarra néz, ahol négy család él.
Itt, Srok Chekben, a főváros, Phnom Penh déli peremén fekvő külvárosban még mindig a kertes házak a jellemzőek. Yen Yat a szemközti telken lévő „eladó” táblára mutat. A kért ár 600 000 dollár 1328 négyzetméterért – azaz 450 dollár négyzetméterenként, ami nagyban különbözik a városközpontban szokásos 5000 dolláros áraktól. Mosolyogva mondja: „Valaki egymillió dollárt ajánlott a házamért, de hova mennék?” A környező rizsföldek eltűntek, és a közeli Choeung Ek tavat, amely a monszun idején természetes esővíztározó volt, feltöltötték.
Az itt élő emberek egykor földművesek és halászok voltak, de ez is változik. Yen Yat családja egy boltot üzemeltet, amely ételt és italt árul, főként a helyi építőmunkásoknak. Az unokahúga hozzáteszi: „A város fokozatosan elhatalmasodik rajtunk”.
Kevesebb mint 20 év alatt Phnom Penh méreteiben átalakult: 2005-ben négy kerülete volt és 1,6 millió lakosa, ma pedig 14 kerülete 692 négyzetkilométeren terül el, ahol a legutóbbi népszámlálás (2019) szerint több mint 2,1 millió ember él. Az emberek oktatás és munka miatt jönnek ide. Az egy főre jutó havi jövedelem 903 000 riel (kb. 220 dollár), ami kétszerese a vidéki jövedelmeknek. (1) Mint egy polip, amely kiterjeszti a csápjait, a város terjeszkedik, és már túllépett azokon a 20. század elején épített gátakon, amelyeket azért építettek ki, hogy megvédje az árvizektől, az áradó Mekong folyótól.
A városközpontban, a Tonle Sap folyó partján a város építészeti örökségének csak néhány épségben maradt emléke áll: a régi posta, a Wat Phnom templom, a királyi palota és a központi piac. A városkép máshol is megváltozott, és felhőkarcolók nőttek sorra. A Canadia Bank 2008-ban megnyitott 32 emeletes székháza 2014-ig a város legmagasabb nevezetessége volt. Két éven belül Phnom Penh lakói már nem követik a változásokat a Monivong Boulevard és a Sothearos negyed új rekordjelöltjei között. A város déli részén található Boeng Keng Kang kertjei és faházai eltűnőben vannak, helyüket szállodák, egyre magasabb társasházak, kávézók és minimalista butikok veszik át.
Az Olimpiai Stadiont, amely a város Norodom Szihanuk király (1922–2012) alatti fejlődésének kiemelkedő szimbóluma volt, miután 1953-ban elnyerte függetlenségét Franciaországtól, ma a Sky Villa és az Olympia City két 35 emeletes tornya rejti el, valamint a körülötte épült, magas színvonalú irodák és szálláshelyek komplexuma. Kambodzsa nemzeti sportkomplexumát Vann Molyvann építész, Le Corbusier tanítványa és az új khmer építészetként ismert stílus megteremtője tervezte, és az ugyanarra a központi sugárútra épült, mint Molyvann Függetlenségi Emlékműve. „A stadion a múlt ereklyéjeként maradt fenn – mondja Stéphanie Benzaquen-Gautier, a Nottinghami Egyetem kutatója –, de a Kambodzsa jövőjét mutató luxus társasházak magassága miatt kisebbnek tűnik.” A stadion eltakarása olyan, mintha ezzel sértenék Szihanuk királyt, a nemzet egykori vezéralakját és a függetlenség atyját.
A modern Phnom Penh építőmestere a 71 éves Hun Sen, aki a néhai királyhoz hasonlóan meghatározó szerepet játszott a városkép alakulásában. Az egykori vörös khmer ezredparancsnok-helyettes 1977-ben átállt Vietnamhoz, és később a Pol Pot rezsimjét megdöntő vietnami erők oldalán harcolt. 1985-ben, 34 évesen nevezték ki miniszterelnöknek, és egészen idén júliusig töltötte be ezt a tisztséget. „Minden korszakban pragmatikusan navigált” – mondja Virak Ou, politikai elemző, a kambodzsai Future Forum nevű agytröszt elnöke. Hun Sen vezette a Vietnám-barát kormányt a hidegháború idején. Ennek ellenére, amikor az 1990-es évek elején az ENSZ égisze alatt szervezett választásokat elvesztette, elutasította az eredményeket, és erőszakot alkalmazott uralma megerősítése érdekében, kiiktatva politikai ellenfeleit és fokozatosan háttérbe szorítva Norodom Szihamoni királyt, aki apja 2004-es lemondása után került a trónra. (2)
Hun Sen nyilvánvalóan úgy véli, hogy Phnom Penhnek az ő eredményeit kellene ünnepelnie: legyőzte a vörös khmer diktatúrát, békét teremtett és biztosította a nemzeti fejlődést. A Világbank 2021-ben az egy főre jutó 1612 dolláros bruttó nemzeti jövedelemmel Kambodzsát már nem a világ legszegényebb országai közé sorolja, hanem az alsó-közepes jövedelmű kategóriába.
A 2017-ben megnyitott hosszú, 60 méter széles sugárút Hun Sen nevét viseli, akárcsak a jelenleg épülő és a tervek szerint 2025-ben megnyíló hatalmas repülőtér, amely a kormány ígérete szerint a régió legnagyobbja lesz. A hatóságok szerepét kormányzati épületek sora bizonyítja, köztük az impozáns Békepalota, ahol Hun Sen egykor külföldi delegációkat fogadott aranyozott trónján. A Norodom Boulevardon 60 millió dollárért hamarosan elkészül a belügyminisztérium új épülete, amely az építész, Malika Keo szerint „száz év múlva is állni fog”. A Kambodzsai Néppárt (CPP) impozáns székházát szintén 30 millió dollárért újították fel.
A korrupció hálózatai
A Kambodzsai Néppárt egykor kommunista párt volt, de ma már a Centrista Demokratikus Internacionáléhoz tartozik, és inkább az üzleti érdekek, mint az ideológia vezérlik. A politikai palettán megkerülhetetlen, és az állami intézményekhez hasonlóan a városképre is rányomja ez a bélyegét. Egy 2022 januárjában tartott beszédében Hun Sen 1600 új épület felépítésével büszkélkedett: „Emlékezzenek, 1979. január 7-én [a vörös khmer rezsim bukásának napján] csak hétemeletes épületeink voltak; ma néhány közülük eléri az 50 emeletet.”
A 2000-es évek elején Hun Sen ambícióit a külföldi befektetők érdeklődése táplálta. A gazdasági növekedés (2009 és 2019 között átlagosan évi 7%), az alacsony telekárak és építési költségek, valamint a rugalmas tervezési szabályok kezdetben Kambodzsa két szomszédos országából is vonzották a tőkét. Az indonéz Ciputra csoport 600 millió dollárt fektetett be a főváros első szatellit-városába, Grand Phnom Penh Citybe. Később a kormány egy dél-koreai konzorciummal és a Busan Savings Bank finanszírozásával elindította CamKo Cityt, egy 2 milliárd dolláros, 15 éves projektet, amely végül 119 hektárnyi területet fed le. A projekt a bank csődjével végződött, és 38 000 dél-koreai betétes rövidült meg. (3) De szingapúri, japán és kínai pénzek is elfolytak.
A Hun Senhez közel álló személyek és a Kambodzsai Néppárt magas rangú tisztviselői, akik (gyakran illegálisan) fával, drágakövekkel és földdel kereskedtek, vagyonukat egyre gyakrabban az ingatlanpiacon virágoztatták fel. „Ez a cimboraság a gyakorlatban – mondja Gabriel Fauveaud, a Montreali Egyetem kutatója. – A kormányzat minden részlegében korrupciós hálózatok működnek.” Kambodzsa a Transparency International korrupciós indexében a számbavett 180 országból a 150. helyen áll.
Az ingatlanspekulációt a középosztály is táplálja, mivel ez az egyetlen reményük arra, hogy finanszírozni tudják öregkorukat és az egészségügyi ellátásukat. Néhányan kisebb vagyonokat halmoztak fel ingatlanok vásárlásával és eladásával. Kambodzsában a földnek van értéke, de a rajta lévő épületeknek nincs. A békefolyamat kezdetétől, az 1990-es évektől Phnom Penh külvárosában, a főutak mentén üres, elkerített telkeket lehetett látni. Ezek üresen maradtak, és várták, hogy az árak emelkedjenek. „Amikor panaszkodom anyámnak, és azzal vádolom, hogy az elmúlt 30 évben részt vett a spekulációs spirálban, azt mondja: «Különben hogyan fizethettem volna a külföldi tanulmányaidat?». Több ezer hozzá hasonló anya van Phnom Penhben –- mondja Sothy, egy ingatlanfejlesztő. – A fővárosban az ingatlan- és lakásárak átlagosan megháromszorozódtak 20 év alatt, míg a városkörnyéki földterületek ára az 1990-es évek négyzetméterenként néhány tíz dollárról mára több száz vagy akár több ezer dollárra emelkedett” – írja Fauveaud. (4)
Az ellenőrizetlen urbanizáció a helyi konzorciumoknak kedvez, amelyek mindegyike a volt miniszterelnökhöz kötődik. A 2010-es évek eleje óta több mint 8000 hektárt, a főváros városi területének 12%-át osztották ki számukra. Rajtuk múlik, hogyan fejlesztik azt. A hatóságok állítása szerint ezzel pénzt takarítanak meg. Valójában ez egy módja annak, hogy Hun Sen biztosítsa a nagy szervező szerepét, mivel ő az a személy, aki eldönti, hogy a főváros egy adott részét az egyik vagy másik okhná-nak ítéli oda, ahogy a rezsimhez kötődő mágnásokat nevezik.
Városi métely
Például a történelmi központtól 30 km-re északra, a Tonle Sap és a Mekong folyók közötti Chroy Changvar-félsziget 1300 hektárnyi területét Ly Yong Phat szenátornak, a korábbi miniszterelnök kétes üzleti múlttal rendelkező tanácsadójának ítélték oda. (5)Clothilde Le Coz: The canes of wrath (A harag vesszői), Southeast Asia Globe, Phnom Penh, 2013. május 10. területen fokozatosan golfpálya, állatkert, luxusszállodák és luxusapartmanok, valamint bevásárlóközpontok jelentek meg. A kerületet két, nemrégiben épült, sugárúttal elválasztott nevezetesség határozza meg. Az egyik oldalon egy új stadion, amelyet Kína épített ajándékba a 2023 májusában megrendezésre kerülő Délkelet-ázsiai Játékokra. A 60 000 férőhelyes, hajó alakú aréna a Morodok Techo („A Hatalmasok öröksége”) nevet viseli, ami annak a hosszú tiszteletadásnak a rövidített formája, amellyel mindenki Hun Sent szólítja.
Vele szemben található a Win-Win emlékmű, amely a kambodzsai polgárháború végét jelzi. A 2018-ban felavatott emlékmű az ősi angkori korszakra és a szocialista időszak brutalizmusára utaló építészeti utalásokat ötvözi, és a kormány „win-win” stratégiáját ünnepli, amely a béke biztosítása érdekében a vörös khmerek egykori tagjainak a társadalomba való visszafogadását célozta. A domborműveken Hun Sen a főszereplő. Az angkori templomépítők módjára saját legendáját formálja meg, látomását és eredményeit kőbe vésve dicsőíti.
„Lehetetlen nem észrevenni a párhuzamot Norodom Szihanuk gondolkodása és a ma történtek között – mondja Benzaquen-Gautier. – Ahogyan az ő idejében, most is egy emlékmű és egy stadion épült egy új nemzeti narratíva alapjaként. Ly Yong Phat e két építmény köré épített szatellit-városa része annak a kísérletnek, hogy egy új, a középosztályra összpontosító kambodzsai jövőképet hozzon létre.
A 30-as éveiben járó, egy civil szervezetnél dolgozó Phally úgy döntött, hogy itt telepszik le a családjával. Új otthona a stadiontól néhány kilométerre északra épül. „Vettünk magunknak egy kis boldogságot – viccelődik. – Legalábbis ezt ígérték az óriásplakátok.” Az, hogy fél órányira van a városközponttól, nem zavarja őt; a környék a főváros egyik virágzó új központjává válhat. A közelben tervezik a Királyi Egyetem új campusát, valamint a Calmette kórház bővítését. Egy bevásárlóközpont már megnyílt. Phally örül, hogy az ingatlana értéke máris megduplázódott egy év alatt, mióta ideköltözött. A másik fő vonzerő az, hogy társai között fog élni: nem lesznek olyan zajos szomszédai, mint a munkások vagy a tuk-tuk sofőrök. Társadalmi státuszának jeleként csatlakozott a középosztály azon csoportjához, akik a 2000-es évek óta a borey-kbe – ahogy ezeket a zárt lakóparkokat nevezik – költöznek.
Az ingatlanfejlesztők ezeknek a biztonságos, őrzött közösségeknek olyan ambiciózus neveket adnak, mint a Win-Win és az Elite. A város déli részén található Peng Huoth Star Platinum, az egyik legexkluzívabb zárt közösség, dús növényzettel és magas színvonalú szolgáltatásokkal, részben az Euro Park közelségének köszönheti vonzerejét, ahol a látogatók megcsodálhatják a londoni Tower, az Eiffel-torony, a Sydney-i Operaház és a velencei csatornák kicsinyített másolatait. A Star Platinum lakóinak alig van szükségük arra, hogy elhagyják a lakóparkot, hiszen a helyszínen iskola, üzletek, edzőtermek és éttermek találhatók, ehelyett új és önmagukba zárt társadalmi kapcsolatokat alakítanak ki egymás között.
„Igazi városi métely ez – mondja Virak, egy névtelenséget kérő építész. – A borey-k a város szövetétől elszakadt kinövések.” Ha például egy lakóépület beépül egy vízelvezető csatornába, a városi szolgálatoknak megkerülve kell átvezetniük a csatornát, ami dugulásveszélyt jelent. „Abszurd helyzetek alakulnak ki, amelyeket az önkormányzati műszaki csapatoknak kell kezelniük – mondja Fauveaud. – A közszolgáltatók nincsenek abban a helyzetben, hogy tárgyaljanak a magánszereplőkkel. Általában a hatóságnak az a feladata, hogy távol tartsa magát a magánkezdeményezésektől.”
A térképek frissítése lehetetlen
A 2015-ben elfogadott 20 éves generálterv ellenére a városfejlesztés a kormány által jóváhagyott magánkonzorciumok belátása szerint halad – ez az „árnyék urbanizmus”, mondja Fauveaud. „Phnom Penh térképének naprakészen tartása lehetetlen küldetés” – mondja Jules, egy szintén névtelenséget kérő nyugati építész. – Az önkormányzati alkalmazottak nem tudnak lépést tartani az építkezések sebességével. A magántervezésű városrészek úgy bukkannak fel, mint a lego-tömbök, nagy résekkel közöttük, megcsúfolva a városi koherencia minden elképzelését.”
A belvárosi toronyházak eközben többnyire üresen állnak. A bennük való részesedés vásárlása befektetésnek számít, mind a gazdag kambodzsaiak, mind az „Övezet és út” kezdeményezés által ösztönzött kínai vásárlók számára. „A járvány előtt az utazási irodák utakat szerveztek ezeknek a vevőknek” – mondja Fauveaud.
„Annak érdekében, hogy megőrizze zöld város varázsát és Délkelet-Ázsia gyöngyszemének státuszát, Phnom Penhnek stratégiai terveket és eszközöket kell kidolgoznia a fenntartható városfejlesztés biztosítására, és foglalkoznia kell a természeti kockázatok megelőzésével és kezelésével, amelyeknek ki vagyunk téve” – írta Khuong Sreng, a város kormányzója 2019-ben. (6) A 3000 négyzetméternél nagyobb projektek beruházási programjai azonban nem tartoznak az önkormányzat hatáskörébe, amely nem rendelkezik saját költségvetéssel. Mindenről a várostervezési minisztérium, a minisztertanács vagy akár a miniszterelnöki hivatal szintjén döntenek. „A legmagasabb ajánlatot tevő nyer” – mondja egy jól értesült bennfentes.
Az árnyékurbanizmus nem foglalkozik a lakosok igényeinek kielégítésével vagy az éghajlatváltozással. Phnom Penh városfejlesztési hivatala például azt javasolta, hogy a déli Choeung Ek-tóból legalább 500 hektárnyi területet tartsanak vissza, hogy megakadályozzák az áradásokat, és a városnak, amely egyre inkább városi hőszigetté válik, biztosítsák a szükséges hűtést. A magánfejlesztő azonban folytatta a területi rekultivációt.
„Ne kritizálják az árvizeket”
Egy nem kormányzati szervezetekből álló csoport 2020 júliusában készített jelentése riadalmat keltett a lehetséges következmények miatt: megnövekedett az árvízveszély azokban a városrészekben, ahol több mint 1,5 millió ember él. (7) A kambodzsai főváros a Mekong és a Tonle Sap árvízszintje alatt fekszik. A monszun idején a vízáramlás kezelése csatornák, szivattyúk és zsilipek hálózatára támaszkodik, amelyeket karban kell tartani. 2020 októberében Hun Sen így söpörte le kritikusait: „Azok, akik kritizálnak, irigykednek a gyors fejlődésre... Ne kritizálják tovább a Phnom Penh-i árvizeket, és ne mondják azt, hogy a tavak feltöltése miatt vannak”.
2022 júniusában a heves esőzések több ezer embert, több napra csapdába zártak egy másik városrészben, Meancheyben. A hatóságok a csatornák mentén lévő ideiglenes lakásokat, valamint az illegális szemétlerakókat okolták. Tény, hogy a phnom penh-i lakosok naponta mintegy 3000 tonna hulladékot termelnek, és a gyűjtés rendszertelen. Ennek következtében a szennyvíz és az esővíz összekeveredik, a hulladék és a lakások közelsége pedig egészségügyi kockázatot jelent. A városi hatóságok a Japán Nemzetközi Együttműködési Ügynökség (JICA) támogatásával szennyvízgyűjtő és -kezelő rendszert építenek, de a kezelés továbbra is problémás. Hasonlóképpen, a külső területek vízellátása is hiányos, mivel a vízhálózat nem tartott lépést a város terjeszkedésével. Gyakoriak az áramkimaradások, és a lakások a meleg hónapokban fullasztóan melegek.
Hallottam, hogy mindez milyen hatással volt egy családra, amely a történelmi városközponttól 15 km-re délre fekvő Borey ST-ben él. A 60 éves apa, egy halász és paraszt ember, két évvel ezelőtt eladta rizsföldjét és házát a fejlesztőknek. Cserébe most egy „kínai rekesz” tulajdonosa, ahogy a földszinten üzlethelyiséggel, felette pedig lakással rendelkező házakat nevezik. Ez nagy változás volt. „A családomnak még nehezebb az élete. Az üzletünk nem megy jól. A szomszédság túl messze van. Nem engedhetjük meg magunknak az áramot. Amikor a faházunkban laktunk, nem volt szükségünk ventilátorra. És már nincs elég ennivalónk sem. A tavat feltöltötték, így nincs több hal, amelyet kifoghatnánk. Korábban legalább gyümölcsöt szedhettem a kertemben.
„Milliárdokat keresnek az ingatlanokkal, de ki profitál belőle? – kérdezi Aronsakada Ses, a Future Forum munkatársa. – Szingapúr feltöltötte a tavait, majd mesterséges tavakat kellett ásnia. De vajon ezt is megengedhetjük magunknak? Talán elkerülhetnénk ezt a fájdalmat. Próbáljuk meg nem megismételni fejlettebb szomszédaink hibáit.”
Már túl késő? Csúcsforgalom idején az utak bedugulnak. Aronsakada Ses becslése szerint 2020-ban a városban 2,5 millió motorizált jármű (személygépkocsi és motorkerékpár) közlekedett, azaz minden lakosra több mint egy jármű jutott. Van 15 buszjárat, de külön buszsávok nélkül és nem népszerűek.
Egy évtizednyi lázas városnövekedés után talán itt az ideje a lassításnak, ismeri el Thierry Tea, a tengerentúli kambodzsai befektetési társaság (OCIC) alelnöke, az ingatlan- és városfejlesztés egyik fő magánszereplője. „Az országot újjáépítő generáció háborút élt át. Gyorsan kellett lépni, felzárkózni a szomszédokhoz. Most egy új generáció veszi át az irányítást. Ez meg fogja változtatni a dolgokat” – véli.
Ez a hideg vízcsepp a túlmelegedett motorra jól hangzik az ingatlanfejlesztő Sothy számára: Nem azért kell építenünk, hogy sok pénzt keressünk, hanem az emberekért, a több millió fiatal kambodzsaiért, akik tisztességes, megfizethető lakást keresnek. Aronsakada Ses is úgy véli, hogy változásra van szükség: „Öt évvel ezelőtt csak a földterület nagyságáról és áráról beszéltünk. Ma úgy érzem, hogy a középosztály körében új igény mutatkozik az életminőségre.”
Több emberi léptékű városfejlesztést remél, és például azt javasolja, hogy a Tonle Sap folyó partját csak gyalogosok és kerékpárosok számára tegyék hozzáférhetővé. A lakosok esténként itt sétálnak, és átkelnek a folyón, hogy megcsodálják a városuk átalakulásának látványát. De vajon mennyi idő múlva válik lakhatóvá a felvirágzó metropolisz?
Fordította: Kleinheincz Ferenc
