hu | fr | en | +
Accéder au menu

Kollektív büntetés

Az ókori Görögországban ez volt az egyik legsúlyosabb ítélet. Politikai gyilkosság vagy hazaárulás esetén a szabad polgárok népgyűlése elrendelhette a kataszkaphé-t, a bűnös házának lerombolását és családja száműzését. E büntetés kiszabásával - írja Walter R. Connor történész - „a város biztosítani akarta, hogy a vétkes és leszármazottai is végleg ki legyenek rekesztve a társadalomból” (1). Minden vagyonukat porrá kellett zúzni, hogy ne lehessen eladni vagy kereskedni velük, és néha kiásták még őseik csontját is és kidobták a városból.

A kollektív büntetés terén a császári Kína sem volt híján a fantáziának. Évszázadokon át alkalmazta a „klánkivégzés” elvét, azaz egyes bűnözők családjának likvidálását. Az összes felmenőt és leszármazottat ki lehetett végezni, valamint az apósokat, sőt néha még azon túl is. A császár legitimitásának megkérdőjelezésével vádolt Fang Xiaoru tudóst 1402-ben ölték meg egész környezetével együtt, unokaöccseitől kezdve tanítványain át a barátaiig, összesen 873 embert.

Az ókorban és a középkorban elterjedt büntetés ma már barbárnak tűnik. Mégis, a modern igazságszolgáltatás alapja nem a személyes felelősség elvén nyugszik-e? És a nemzetközi jog nem minősíti-e a kollektív büntetést „háborús bűncselekménynek”? Az elvet még a tekintélyelvű rendszerek is elismerik… legalábbis papíron.

Palesztinában azonban úgy tűnik, hogy a kollektív büntetés napjai soha nem múltak el. Izrael évtizedek óta, és még a bírósági ítélet előtt, lerombolja a terrorizmussal vádolt palesztinok otthonát, családjukat az utcára teszi, kizárólag a bosszú, megalázás és megfélemlítés céljából. Vonatkozik ez a kelet-jeruzsálemi lakosokra is, akik egy rokonuk tette miatt elveszíthetik a lakóhelyükre szóló jogosultságukat. Mint sok háborús állam, Tel-Aviv hadserege is gyakorolja a szomszédsági kivégzéseket, egész épületeket lő és rombol le, hogy eltaláljon egy gyanúsítottat, sőt, az október 7-i támadások óta egy egész várost is célba vesz: a Hamász mészárlásaiért a Gázai övezet minden lakójának fizetnie kell.

Franciaországban is a levegőben van jelenleg a bűnös fogalmának kiterjesztése. Amint egy bevándorló bűncselekményt követ el, máris olyan törvényt követelnek, amely büntetne minden külföldit. Számtalan politikai vezető akarja megbüntetni a szülőket gyermekeik rossz cselekedeteiért. Valérie Pécresse asszony (Les Républicains, LR – hagyományos konzervatív párt – a ford.) meg akarja vonni tőlük a családi pótlékot, Éric Zemmour (Reconquête – erősen jobboldali, nacionalista párt – a ford.) ki akarja lakoltatni őket a szociális lakásokból, Éric Ciotti (LR) pedig börtönbe akarja küldeni őket... Pontosan úgy, mint az Egyesült Államokban, ahol a szülők néhány napra rács mögé kerülhetnek, ha csemetéjük túl gyakran hiányzik az iskolából – a módszer soha nem vezetett eredményre, azon kívül, hogy még jobban megnehezítette az amúgy is törékeny családok életét.

A kollektív büntetés eszméje egykor a szélsőjobboldal privilégiuma volt, de nemrégiben Emmanuel Macron elnök táborát is megnyerte. „Gyorsított eljárással és anyagilag is meg kellene büntetni a családokat már az első vétségért, egyfajta minimálbüntetést kellene bevezetni már az első megbotlás után” - javasolta az államfő a 2023 nyarán kirobbant zavargásokat követően, a maffiához méltó logikával: az egyén engedelmesebb lenne, ha tudná, hogy szerettei is veszélyben vannak. A szolidaritások minisztere, akit megbíztak e terv továbbfejlesztésével, azt ígérte, hogy a „mulasztó szülőket” közmunkára fogják kötelezni, ami börtönbüntetéssel fenyeget, ha nem teljesítik a kötelezettségeket.

A kataszkaphé hívei új társadalmi szerződést vezetnek be: a ranglétra tetején minden siker egyéni jutalmat érdemel, míg a ranglétra alján minden kudarc kollektív büntetést követel.

Fordította: Morva Judit

Benoit Bréville

Történész, újságíró, végzettsége University of Paris-I-Panthéon-Sorbonne.

(1Walter R. Connor: The razing of the house in Greek society [A ház lerombolása a görög társadalomban], Transactions of the American Philological Association, vol. 115, The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1985.

Megosztás