„Ha két fokot emelkedik a globális átlaghőmérséklet, az még talán biztosítható – jelentette ki az üzletember –, de egy négy fokos emelkedés már biztos, hogy nem.” De végül is egy 1,2°C-os emelkedés is elég volt a State Farmnak, az ágazat egyik nagyágyújának ahhoz, hogy a hátat fordítson Kaliforniának. Hogy miért? „A katasztrófáknak való kitettség gyors növekedése.” Következésképen tavaly a vállalat már nem kötött új szerződéseket az államban lévő házakra és vállalkozásokra, és 72 000 szerződést fel is mondott. Egyre gyakoribb ez az eljárás az Egyesült Államokban, különösen Louisianában, ahol 2023-ban a háztulajdonosok 17%-ának felmondták a szerződését. Az peches ügyfelek aztán fordulhatnak a konkurenciához, aki meg elriasztó tarifákat kínál nekik, olyan kacifántos záradékokkal, hogy például megtagadja az olyan katasztrófák fedezését, amelyeknek nevük van, mint például a hurrikánoknak.
Viharok, aszályok, árvizek... Az egyre gyakoribb éghajlati csapások világszerte jelentős veszteségeket okoznak a biztosítóknak. Akik aztán nem sokat teketóriáznak. Ha egy kockázat túl költségessé válik, emelik a díjat; ha ez sem elég, nem fedezik tovább. A globális felmelegedéssel és a „kárigények növekedésével” most már minden országban vannak olyan régiók, ahol veszteségesek a biztosítók. Ilyen nem csak Tuvalu, Angola vagy Banglades, amelyeket már régóta veszteségesnek tartanak, hanem Ausztrália, Spanyolország és Olaszország is. Franciaországban a kormányt annyira aggasztja a probléma, hogy egy vizsgáló bizottságot állított fel, amely nemrég tette közzé következtetéseit: „pénzügyi egyensúly helyreállítására” van szükség, és „fokozni kell a megelőzési erőfeszítéseket” – más szóval, magasabb járulékokat kell fizetni, az államnak is be kell szállnia, az autót pedig jégeső esetén tető alatt kell tárolni.
A biztosítótársaságok a vezetőik szerint ténykedésükkel felderítő szerepet töltenek be. Ugyanis azzal, hogy kivonulnak a magas kockázatú területekről, és feltárják a természeti katasztrófák valós költségeit, hozzájárulnak a tudatosság növeléséhez. Megfelelő fedezet hiányában az emberek el fognak majd költözni a veszélyes területekről, és ezzel egy olyan társadalmi földrajz alakul ki, amely alkalmazkodik az éghajlatváltozáshoz.
A dolgok azonban egyáltalán nem így zajlanak. Bár a biztosítók faképnél hagyják azokat, a veszélyeztetett régiók továbbra is egyre népesebbek. Franciaországban semmi sem tudja fékezni az emberek vágyát a déli nap és az Atlanti-óceán partjai iránt, sem az aszályok, sem a viharok. Az Egyesült Államokban növekszik Georgia, Észak-Karolina és Texas lakossága. A nyugdíjasok pedig továbbra is áramlanak Floridába, amely az első helyen áll a lakásbiztosítási díjak tekintetében (átlagosan évi 6000 dollár). A magas díjak és a tűzveszély ellenére is egyre több ház épül az amerikai erdők közelében, különösen azóta, hogy a covid –19 járvánnyal a vezető beosztásúak felfedezték, milyen kellemes a természet kellős közepén otthonról dolgozni. (1) A leggazdagabbak nem mondanak le preferenciáikról. A legszegényebbek pedig ott telepednek le, ahol tudnak. Ha egyik biztosító se akar fedezetet nyújtani, akkor sem költöznek el; majd biztosítás nélkül élnek.
Jelenleg hatmillió amerikai lakástulajdonos van ebben a helyzetben. Csapdába kerültek lakásukkal, amely nem ér már semmit. A legkisebb baleset is csődhöz és a hitelek visszafizetésének képtelenségéhez vezethet, ami pedig a bankok és az ingatlanpiac láncreakciójának kockázatával jár. Hogy elkerüljenek egy általános válságot, az állami hatóságok a zsebükbe nyúlnak. Louisiana állam anyagilag támogatja a biztosítási társaságokat, hogy azok továbbra is működni tudjanak, Florida pedig állami fedezetet kínál a lakosságnak, ahol a szerződő felek száma 2019 óta megháromszorozódott. Csak egyvalakik nem vállalnak semmi kockázatot: a biztosítók.
