Arról álmodozott, hogy majd riportokat fog készíteni… ehhez képest egész nap csak írja a szövegeket, terepmunka nincs, forrásmegadás nincs. Ez várt nyolc hónapon keresztül Clara Landrieux (1)-re az újságíróiskola elvégzése után. A nem túl virágzó munkaerőpiacon hiába keresett állást, így, amikor egy barátja ajánlotta, hogy vállaljon el egy „szükségmunkát” a 6Medias nevű sajtóügynökségnél, hogy aztán be tudjon törni a szakmába, megpróbálta. A felvételi vizsga egy írásbeli tesztből állt, amelyet a huszonéves szerint „szinte automatikusan” elfogadtak. Ezt követően egy egynapos tanfolyam következett, amelynek során Clarának be kellett bizonyítania, hogy képes néhány óra alatt nyolc cikket írni.
Miután valaki, mint újságíró elnyerte a minősítését az 6Medias-nál, darabszámra írja a „cikkeket” olyan ismert sajtótermékek honlapjaira, mint a Le Point, a Gala és a Géo. Az olvasók legtöbbször nem is tudják, hogy ezeknek a szövegeknek az előállítását kiszervezett újságírók végzik. Ahol ezt nem jelzik külön, ott minden arra utal, hogy a szöveget a szerkesztőség saját újságírója írta. A főnökség azzal indokolja a kiszervezést, hogy így jobban meg tudnak felelni az olvasói elvárásoknak. „A szakmában nem uberizációról (2), hanem tartalomgyártásról beszélünk” – helyesbít egy újság weboldalának volt szerkesztője, aki szintén igénybe vett ilyen rendkívül hatékony munkaerőt. „Merthogy egy weboldalt valójában nem ugyanúgy kell kezelni, mint egy újságot. A weben a sikeres tartalom gyakran gyenge minőségű. Hajlik a pletykákra, nem idegen tőle az AFP-közlemények ismétlése, az ízléstelen hírek, vagy a pikáns szalagcímek. Például olyan címet adunk, hogy «Egy gyerek épphogy elkerülte, hogy elgázolják», mert tudjuk, hogy aratni fog a Google hírfolyamán, a Discover-en. De nem írjuk ki, hogy az eset Peruban történt, különben a cikk jóval kevesebb kattintást generálna.” A volt szerkesztő tagadja, hogy ezt a gyakorlatot ő vezette volna be a korábbi szerkesztőségébe. „Néhány évvel ezelőtt – magyarázza – a hirdetési részlegnek nagyobb látogatottságot kellett kimutatnia, hogy el tudjon nyerni újabb szerződéseket. A vezetőség a webszerkesztő véleményével ellentétben egy külső sajtóügynökség mellett döntött. „Ajánlottam, hogy vegyünk fel embereket, de ez időbe telt volna. Továbbra is úgy gondolom, hogy nem volt jó döntés.”
Az ingyenes, hirdetésekkel finanszírozott hírek világában a kattintások jelentik a pénzt. (3) A nézettség növeléséhez pedig az a legjobb, ha ragaszkodunk a régi receptekhez. Itt jönnek képbe az újságíró kiskatonák, akiket a piacot uraló trió, a 6Medias, a Com’Presse és az ETX Majelan, valamint más ügynökségek foglalkoztatnak. Feladatuk: óránként egy „írást” produkálni, amivel bővíteni tudják a kínálatot és az esélyt, hogy egy cikk... és a hozzá kapcsolt reklámok… megtalálják az olvasókat. Örült tempó. „Folyamatosan kell csinálnod egész nap, mint egy gyárban” – panaszolja Clara. „Ahogy kész vagy az egyikkel, máris csinálhatod a következőt.” Ez a rugalmasnak mondott újságírás, amely nem tartalmaz semmi hozzáadott információt, a munkatársak gyors fluktuációjához vezet. Clara feladta, miután újabb bántó megjegyzést kapott egy felettesétől. Más meginterjúvolt futószalagos szerkesztők nyolc hónapot sem bírtak ki. „Tizenkét év alatt mindössze egy munkaügyi perünk volt, és ami nagy ritkaság, megnyertük” – kérkedik Rémi Duval, a 6Medias cég ügyvezető igazgatója.
A szakma „külsősei” nem csak a pokoli tempótól szenvednek. Degradálva érzik magukat, azzal, hogy az írás gyakran csak „átfésülést” jelent, azaz csupán le kell rövidíteni és átfogalmazni a sajtóügynökségi közléseket, vagy simán átvenni a konkurencia által kiszemlézett híreket, kissé átírni, majd a forrás megadása nélkül közölni, mindezt a megrendelők által megadott témákban. A „belsősöknek” több idejük van az írásra, sőt, szerencsés esetben még nyomozhatnak is. Ha a formátum lehetővé teszi, munkájuk nyomtatásban is megjelenhet, ami szakmailag minőséget jelent. A fiatal újságírókban gyakran nem is tudatosul, hogy a munkaerőpiac kétsebességes. „Az iskolában a szakmának erről a bizonytalan oldaláról nem hallottunk semmit – jegyzi meg Clara. – Az uberizálás sunyin telepedett ránk”. Megemlíti a túlságosan alacsony fizetést is. A 6Medias több volt munkatársa is arról számol be, hogy a napi hét-nyolc és fél órás munkával bruttó 101 eurós volt a fizetésük, (ebben nincs benne a tizenharmadik hónap és a nyereségrészesedés) – ami körülbelül havi bruttó 2000 eurót jelent. A konkurens ETX Majelan valamivel jobban fizet, de, mint ahogy egy volt szabadúszótól, aki 2023-ban a Femme actuelle-nél dolgozott, megtudjuk – „ott határozott időre szólt a szerződés [azaz a végtelenségig meghosszabbítható], ami elvileg törvénytelen a nyomtatott médiában.”
Az újságírást eddig úgy képzeltük, hogy vannak szerkesztőségi értekezletek, amikor egy főszerkesztő és egy tucatnyi újságíró ülnek egy asztal körül, és a leendő témák fontosságáról vitatkoznak. Sok képes lapnál azonban ezeknek a vitafórumoknak a szerepét egyre inkább egy szétszervezett csapat veszi át. „Megszűnt a szerkesztőség, amelynek több évig tagja voltam, amikor a Reworld-csoport megvásárolta a lapot” – magyarázza Jean-Jacques Filleule (4). Végérvényesen. Az újság aztán egy sajtóügynökséghez került, majd egy másikhoz. A Reworld által kinevezett menedzser felel a lapért, ő dirigálja az otthonról dolgozó szabadúszókból álló csapatot. Jean-Jacques Filleule továbbra is ott dolgozik a lapnál, de az átszervezés elvitte a fizetése 30%-át. Szerinte megjelenik néhány, szinte amatőrnek minősíthető cikk is, miközben minimálisra csökkentették a számítógépes grafikát és a térképeket.
„Mint ami a Spotify a zene világában”
A kiszervezett sajtóügynökségek nem állnak meg a web küszöbén. Egyes nyomtatott kiadványok esetén cél az is, hogy a gyártás kiszervezésével ne kelljen a dolgozókkal se határozatlan, se határozott idejű szerződést kötni. Sok képeslapnál a vezetőség a csökkenő eladásszámot olcsó munkaerő alkalmazásával akarja ellensúlyozni. „Az ördögnek sok érve lehet, de én egyáltalán nem hiszek a kiszervezéses modell időtállóságában” – nyugtat meg Hervé Poirier, a Science & Vie korábbi igazgatója és főszerkesztője, aki azután távozott a képeslaptól, hogy a Reworld Media 2019-ben felvásárolta a Mondadori France-csoportot. Meg is alapítottak, több felháborodott újságíróval közösen, egy rivális médiumot, az Epsiloon-t.
„Haladni kell a korral. Nem szabad foglalkozni ezekkel a sirámokkal, semmi értelme – mondta bosszúsan Pascal Chevalier, a Reworld alapítója a CB Newsnak adott interjújában 2021. február 27-én. – Végső soron ugyanazt a szerepet kell betöltenünk, mint amit a Spotify a zene világában [...]: egy tartalmi platform akarunk lenni”. „A tartalom minőségéről az olvasó dönt. Hogy hogyan zajlik az előállítási folyamat, azzal mi nem akarunk foglalkozni” – tette hozzá ugyanebben az interjúban Gauthier Normand, a vezérigazgató.
Az uberizáció megihlette a konkurenciát is. És nemcsak az olyan tőzsdén jegyzett csoportokat, mint a Reworld, hanem a családi tulajdonban lévő Marie Claire-csoportot is, amely a Cosmopolitan és a La Revue du vin de France tulajdonosa. A Marie Claire-nél a dolgozók egy része attól fél, hogy megvalósul „a szerkesztőségi titkárság munkájának összevonására és kiszervezésére” vonatkozó terv. „A csoporton belül néhány lapot már kiszerveztek, mint például a Cuisine et vins de France-t és a Magicmamant – pontosítja Françoise Feuillet, az Újságíró Szakszervezet és Általános Munkaügyi Szövetség (SNJ-CGT) képviselője. – Most már nagyobb lapok is sorra kerülhetnek, mint például a miénk, de ugyanúgy az Avantages és a Cosmopolitan is.” A vezetőség nemcsak hogy átveszi a Reworld receptjét, hanem még ugyanahhoz a szolgáltatóhoz, a Com’Presse-hez is fordul. A „médiatartalmakra” szakosodott vállalat a honlapja szerint évente százötven-kétszáz képeslapot állít elő különféle médiáknak (mint a „Secrets d’histoire” műsort, a Science & Vie, a Le Point, a Nous deux, a Mon Jardin & ma Maison különszámait stb.) egy több mint háromszáz újságíróból álló hálózatot foglalkoztatva, ahol az újságírókat leütésenként fizetik, nagyon eltérő díjazásért. A 6Medias a saját állítása szerint körülbelül száz újságírót foglalkoztat, míg az ETX Majelan nem közölt számot.
Jöhet a mesterséges intelligencia
Mindez egy, az alapokat meghatározó trend része, amelyből új arányok és formák bontakoznak ki. A Reuters sajtóügynökség már 2004-ben áthelyezte szerkesztőségének egy részét Indiába, hogy onnan lássa el hírekkel a New York-i tőzsdén jegyzett kétezer amerikai kis- és középvállalatot. (5) Ezzel a húzással, saját bevallásuk szerint, 60%-kal tudták csökkenteni a fizetéseket és a költségeket.
Több újságíró azt gyanítja, hogy a La Dépêche du Midi csoport egy teljesen eredeti „kombinációt” eszelt ki: saját hírügynökséget hozott létre, hogy aztán… saját maga legyen az alvállalkozója. 2017 óta, egy, a Baylet-családcsoporttól függő cég, a La Dépêche News létrehozásával a La Dépêche du Midi jóval kedvezőtlenebb bérfeltételekkel tud alkalmazni harminc-negyven újságírót, miközben ők valójában a Sud-Ouest regionális lapnak dolgoznak. „Kezdetben nem voltunk jogosultak ugyanannyi szabadnapra, mint a korábbi szabályozás alapján felvett alkalmazottak – mondja egy, még mindig a csoportnál dolgozó újságíró, aki névtelensége megőrzése mellett nyilatkozott. – 2022 óta rendeződött a helyzet, de még mindig legalább bruttó 400 euróval keresek kevesebbet, mintha nem a csoport sajtóügynöksége, hanem maga a La Dépêche vett volna fel.” Claire Raynaud becslése szerint, akit az elsők között vettek fel az átalakult rendszerben, a fizetése 30%-kal alacsonyabb, mint a közvetlenül a La Dépêche du Midi által felvett alkalmazottaké. Hosszú munkaügyi bírósági eljárást indított, amelyet első fokon meg is nyert. A toulouse-i Fellebbviteli Bíróság 2023. június 30-án elismerte, hogy „valóban alárendeltségi viszony áll fenn nemcsak a La Dépêche News társasággal, amit egyik fél sem vitat, hanem a Groupe La Dépêche du Midi társasággal is.” A szenátus előtti meghallgatáson 2022. február 3-án Jean-Michel Baylet, a csoport ügyvezető igazgatója kifejtette: „Ha azt akarjuk, hogy az újságok túléljenek, racionalizálnunk kell.” Ugyanezt az utat akarta követni a La Voix du Nord a 2022. év végi elbocsátási tervét követően, és szintén egy külső sajtóügynökséget akart létrehozni. A felháborodás miatt azonban visszalépett. Helyette létrehozott egy ülőszerkesztői státuszt, – jóval alacsonyabb fizetéssel. (6)
„Amikor hagyjuk, hogy a médiavállalatok egyre gyorsabban akarjanak minél nagyobb olvasottságot elérni, azzal előbb-utóbb a mesterséges intelligencia (AI) felé fognak elmozdulni – jósolja egy volt menedzser, aki korábban szintén együttdolgozott egy kiszervező sajtóügynökséggel. – Egy nap már nem is újságírókra, hanem csak webszerkesztőkre lesz szükség, akik ellenőrzik, mit tojt a gép. Lehet, hogy akkor már magát a céget, mint a 6Mediast, is felváltja az AI. És ezzel el is éri a robotújságírás a csúcspontját.”
Fordította: Drechsler Ágnes
