Julien Rochedy nem titkolta örömét, amikor megtudta, hogy Éric Ciotti csatlakozott a Rassemblement National (RN) (1) párthoz: „Több mint tíz éve ez a politikai álmom” – lelkendezett az X-fiókján (137 000 követő). A daliás 30 éves fiatalember, aki a 2010-es évek elején a Front National de la Jeunesse [Nemzeti Ifjúsági Front] igazgatója volt, 2014-ben otthagyta a szélsőjobboldali pártot, elsősorban azért, hogy tiltakozzon a „Florian Philippot körüli kisemberek” jelenléte ellen, „olyan fiatalok ellen, akik nem [az ő] szíve szerint való férfiak”. Ezek után beindított egy olyan iskolát, (Major Iskola), ahol a férfiasságot és a csábítási módokat oktatták, de amely megbukott, annak ellenére, hogy a receptje a „bátorság”, a „hódító szellem”, és a „hatalomvágy” körül forgott. Azóta internetes videós karriert fut be, és könyvei is jelentek meg a Hétairie kiadónál: L’Amour et la Guerre. Répondre aux féministes [Szerelem és háború. Válasz a feministáknak], (2021); Veni Vidi Vici Vici Vici. Menaces sur les gauchistes [Veni Vidi Vici Vici Vici. A baloldaliak fenyegetése], (2021, Papacitóval); Surhommes et sous-hommes. Valeur et destin de l’homme [Felsőbb- és alsóbbrendű emberek. Az ember értéke és sorsa], (2023)... Nyilvánvaló, hogy az esszéírónak megvannak a maga hóbortjai: vissza akarja állítani „az egészséges és arisztokratikus férfiasság eszményképét; azt az európai »egyetemes férfi« virilitást, amely létezett az egykori görögöktől a gentlemanok koráig".
Papacito, Baptiste Marchais, Valek és Stéphane Édouard-val együtt Rochedy a francia maszkulinista szféra (a „manoszféra”) krémjét alkotják. Szerintük olyan világban élünk, amelyet a nők uralnak és amelyben veszélyben van a férfiasság. Diskurzusukban keverednek homofób, nőgyűlölő, gyakran idegengyűlölő és tekintélyelvűség iránti vágyat ötvöző kijelentések. Mélanie Gourarier antropológus szerint, aki több éven át dolgozott olyan férfiak csoportjaival, akik magukat „csábítóknak” nevezik, egyre többen vallják ezt a nézetet. „Ez a diskurzus az apák, a férfiak és általában a férfiasság védelme körül három [...] évtizede erősödik Franciaországban, illetve egész Európában és Észak-Amerikában. Látszólag nem kapcsolódnak egymáshoz, az áldozati narratívák mégis ugyanabból a maszkulinista ideológiából erednek, amely a „férfiak ügyének” apológiáján alapul”. Így reagálnak a „feminista mozgalmakra” és a több évtizedes „mizandrista elnyomásra”. (2)
Néhány „csábítónak”, az úgynevezett „felszedőművészeknek” nagyon is kapóra jön a jelenség. Fizetségért vállalják a szexpiac új szabályaitól begörcsölt embertársaik kiképzését. Egyszerre esztéták és vadászok, közönségüket lenyűgözi a „nők kipécézésének” művészete. Semmitől sem riadnak vissza, hogy „horogra akasszák” a nőket, és ágyba csalják őket. Tippeket és trükköket cserélnek, hogy hogyan kell megtörni az „ellenállást az utolsó pillanatban”, ami folytán „prédájuk” „elmenekülhetne”. Az Incelek (3) a maguk részéről „beletörődnek” a cölibátusba, és gyűlölik a nőket, akik megfosztják őket a szexuális kapcsolattól, amely pedig szerintük jár nekik. Sötét gondolataikat Internetes fórumokon osztják meg. A legradikálisabbak gyilkosságra vetemednek, majd öngyilkosok lesznek. Mint Elliot Rogers (hat áldozat 2014-ben) vagy Scott Beierle (kettő 2018-ban) az Egyesült Államokban vagy Jake Davison az Egyesült Királyságban (öt áldozat 2021-ben). A kivonulókat, az MGTOW-kat (a saját útjukat járó férfiakat) nem fenyegeti ez a sors. Őszerintük napjainkban veszélyes nőkkel kapcsolatban lenni. Hány karrier ment tönkre, miután egy „femináci” feljelentett egy férfit nem megfelelő viselkedés miatt? Amúgy is az igazságszolgáltatás, a maga férfigyűlöletével, válóperekben szisztematikusan úgyis az anyák javára döntene. Megfosztaná a férfiakat a gyerekeiktől, miközben nyomorba döntő tartásdíjfizetésre kötelezné őket.
Az 1968-as években a feminista öntudatossági csoportok mintájára egybegyűltek férfiak is, hogy megvitassák a patriarchátust és annak káros következményeit. De „azzal, hogy a férfiak elkezdtek összefogni – magyarázza Francis Dupuis-Déri –, megnyitották az utat a maszkulinista ideológia és az antifeminista ellenreakció előtt. Ki kell mondanunk, hogy a nemek elkülönülésének nem ugyanaz a politikai jelentősége és hatása a dominánsok, mint az alárendeltek számára.” (4) A politológus, megfigyelve a „férfiasság válságának" rendszeres ismétlődését olyan egymástól távol eső korokban és társadalmakban, mint az ókori Róma, a náci Németország vagy a mai India, gúnyosan jegyzi meg: „A férfiak nem válságban vannak, hanem válságot csinálnak”.
„Az, hogy a férfiasság - »válságának« illetve »rossz közérzetének« témái vissza-visszatérnek, azt láttatja, hogy ezek az indítékok tulajdonképpen ellenállási eszközök a nemek közötti kapcsolatok változásával szemben” – írja Mélanie Gourarier. Ennek a vészjósló retorikának meghatározó szerepe van, ez az a zászló, a társadalmi ellenmozgalom közös ügye, amelyet az internetnek és a hálózatoknak köszönhetően a „manoszféra” visz végig.
Az online maszkulinizmus erőt ad a francia szélsőjobboldalnak a kulturális harchoz. Jeles elődök egyengetik az utat a fiatal gárda előtt. Édouard Drumont La France juive [A zsidó Franciaország], című művének újrakiadása előtt Alain Soral könyveiben a férfiak sorsán kesergett. (5) A 2001-ben forgatott Confession d’un dragueur [Egy flörtölő vallomása] című filmjét a Les Cahiers du cinéma [a francia Filmvilág– a ford.] egyáltalán nem nézte rossz szemmel. Éric Zemmour a maga részéről gyorsan összekapcsolta Franciaország sorsát a férfiasság védelmével. A Le Premier Sexe [Az első nem] (Denoël, 2006) című könyvéből megtudhatjuk, hogy „minden úgy történt, mintha a francia és az európai férfiak, akik, miután sutba dobták falloszukat, és nem lettek volna többé képesek vagy hajlandóak teherbe ejteni a makaccsá vált asszonyaikat, segítségül hívták volna egykori »szolgáikat«, akiket felszabadítottak”. A L’Express 2006. február 23.-i kritikája szerint „az uralkodó konformizmus közepette nem árt egy kis szemtelenség”.
A francia „mascus” influenszerek közül Anne-Thaïs du Tertre d’Escoeuffant, ismertebb nevén Thaïs d’Escufon viszi a prímet. Rövid ideig az Action Française tagja volt és a Génération identitaire [mindkettő szélsőjobboldali mozgalom – a. ford.] szóvivője, most pedig az interneten hadakozik „a modern társadalom ellen, amely a férfiakat nyomorulttá, a nőket pedig elvtelenné tette”. (6) Mint a nemek közötti kapcsolatok új szakértője, minden energiájával a fehér férfiak nemének megmentéséért küzd. És mellékesen, azóta megnégyszerezte előfizetői számát.
Meggyőződése, hogy „a feministák tettek tönkre mindent”. Thaïs d’Escufon nem hagy ki egyetlen csatornát sem. Támadja a „bevadult” nőket az X-en, a YouTube-on, a TikTok-on és a Telegram-on is, és hirdeti: „Egy fényes jövőjű férfi megérdemel egy tiszta múltú nőt.” Kényezteti az „átlagos férfiakat”, akik megtanulhatják tőle, hogyan kerüljék el a „csoenek” [elefántcsontparti szlengben könnyű lányok] csapdáit, hogy aztán a családalapításhoz megtalálhassák az „igazán értékes nőt”. 64 900 követőjének üzeni az X-en: „Ha egy nő igazán szeret téged, és jól bánsz vele, akkor: főz neked, lefekszik veled, támogat a projektjeidben, gyereket szül neked, elvégzi a házimunkát, engedelmeskedik neked, tisztel téged. Ez a puszta minimum. Ellenkező esetben le is út, fel is út”.
A TikTok algoritmusa nem foglalkozik részletekkel: a 15–24 évesek által leginkább kedvelt közösségi hálózat üzleti modellje stimulálja az efféle felháborító tartalmak terjesztését. A Nők és Férfiak Közötti Egyenlőség Francia Főtanácsának legutóbbi jelentése a nem sok jót vázol fel a franciaországi szexizmus helyzetéről. „Különösen a fiatal felnőtt férfiak körében hódítanak a maszkulinista reflexek és a macsó viselkedés, a nőknél pedig a háztartási szférába és az anyaszerepbe való elrendeltetés elve nyer teret." (7) De ez azért valószínűleg nem csak Thaïs d’Escufonnak köszönhető.
2024. május 26-án Thibaud Delapart, azaz Tibo InShape (húszmillió feliratkozó) lett Franciaország vezető youtubere. Hasizom-gyakorlatai között részt vett egy, a kormány által fizetett videóban, amelyben az egyetemes nemzeti szolgálatot (SNU) népszerűsítette, vlogot forgatott a csendőrséggel, vagy éppen aggodalmát fejezte ki a rossz közbiztonság miatt. Bár egyfajta férfiasságot testesít meg, a „fitneszvideósnak” is vannak érzelmei. 2017 júniusában „Miss InShape választást” rendezett, hogy társat találjon magának: „Ha te egy kislány [sic] vagy, és legalább 18 éves, készíts egy videót, amelyben bemutatkozol és elmagyarázod, miért neked kellene az új feleségemnek lenned. A feliratkozók meg majd szavazni fognak, hogy kiválasszák a legjobb jelöltet!” Thérèse Hargot-val meg nemrég „intim gondolatait” osztotta meg. „Hogyan tartson még tovább az ágyban?” „A szex »csapatmunka«” – válaszolta a szexológus. „A nők felelősek a szexualitásukért. [...] Csak azért, mert a nő kap, nem jelenti azt, hogy passzívnak is kell lennie. Ez olyan, mint amikor otthon partit rendezel [...], te döntöd el, mit szolgálsz fel aperitifnek, és mikor dobod be a desszertet.”
Uralom és dekonstrukció között újra előbukkan a patriarchátus
Az interneten egyre több az influenszerek által trivializált, maszkulinista tartalom, különösen az olyan fórumokon, mint a Reddit és a Jeuxvideo.com, amelyeket álnéven is elérhetnek a felhasználók. A legnépszerűbb közösségi hálózatok, mint a Twitter [ma már X], a Facebook, az Instagram, a TikTok és a Snapchat a maszkulinista eszmék népszerűsítésének platformjaivá váltak – állapítja meg az Institut du genre en géopolitique [Gender a geopolitikában Intézete] (IGG) jelentése. A helyzet annál is inkább aggasztó, mivel a felhasználók többsége fiatal, és a közösségi hálózatok a társadalmi fejlődésük szerves részét képezik. (8) Raewyn Connell ausztrál szociológus már 1995-ben megállapította, hogy a férfiuralomnak számolnia kell legitimitásának megkérdőjelezésével. Szerinte „a hegemón maszkulinitás egy »adott pillanatban elfogadott« stratégiát testesít meg. Amikor megváltoznak a patriarchátus védelmének feltételei, erodálódnak a férfiasság dominenciájának alapjai.” (9)
A hegemón férfiasság szüntelen újradefiniálása teszi lehetővé a férfiuralom állandósulását és folyamatos megújulását. Mélanie Gourarier rámutat arra, hogy „az új direktíva szerint a férfias érzékenységet és érzelmességet nem szabad a férfiasság gyengülésének tekinteni.” Éppen ellenkezőleg, szerinte e tulajdonságok által „formálódik egy új férfias normativitás, amelyből kimaradnak azok a férfiak, akiknek nincsenek meg hozzá a szükséges készségeik. A státusszal járó hatalom kiérdemléséért nem elég tehát csupán férfinak lenni: „»rendesen« kell férfinak lenni”.
A jelenlegi közhangulatot azonban a szexista és a szexuális erőszak megbeszélése, illetve a nemi hovatartozás megkérdőjelezése uralja. Ezt a webes vállalkozók is tudják. Benjamin Névert, aki „egy »dekonstruált«, igazi férfi”, közösségének több mint 560 000 tagja van a YouTube-on a Le Monde 2021. október 10-iki száma szerint. A Je ne suis pas viril [Nem vagyok férfias] (First, 2021) című könyv szerzője rendszeresen beszámol, micsoda terhek és kötelességek nehezednek a férfiakra. Az Entre mecs [Pasik egymásközt] című websorozatában vendégei elmondhatják, milyen nehéz kimondani azt, hogy „szeretlek”, és beszélgethetnek különböző témákról, többek között a „flörtölésről”, a „szexről”, a „szakításról” és a „farokról”. Vagy "a faszról"...
„Ma már egyértelműen egy feminista férfi vagyok” – mondja „Ben”, azaz Névert. Erről tanúskodik a 2022-ben a Dorcel (pornócsatorna – a ford.) számára készített filmjének „érzékeny, emberi és megható realizmusa”. A pornóipar franciaországi vezetője, akinek néhány alkalmazottját „nemi erőszakkal”, „súlyos prostitúcióval” és „súlyos emberkereskedelemmel” vádolják, katalógusában immár megtalálható az influenszer e filmje is: Vrai couple, vraie baise [Igazi pár, igazi baszás]. Nesze neked patriarchátus...
Fordította: Drechsler Ágnes
