Az új selyemutak Albánián és Montenegrón keresztül egészen Szlovéniáig vezetnek. Peking azonban Belgráddal tart igazán szoros kapcsolatot, amely barátság 1999-ben kezdődött, amikor amerikai bombák lerombolták a kínai nagykövetséget a volt jugoszláv fővárosban. A kiváltságos kapcsolat ma elősegíti a szerb gazdaság dinamikus fejlődését, bár ez nem mindig tetszik a lakosságnak.
Három nő teljesít szolgálatot egy kunyhóban, amelyet a kelet-szerbiai Bor szénmező szívében, a Krivelj nevű falu közepén átvezető út szélén állítottak fel. A kora tavasziasan még hűvös levegőt nyílt tűz és annak parazsa hivatott felmelegíteni, de egy elektromos kábelt is odavezettek, hogy rá tudjanak csatlakoztatni egy tévét. Egy szomszéd jön, török kávét hoz otthonról, és riadót fúj: „Autó! Gyertek, jönnek a kínai testvérek” – az ironikus elnevezés onnan jön, hogy a belgrádi kormány szeretetteljesen hangoztatja Hszi Csin-ping „testvér” barátságát. A három nő azonnal elállja az utat, és visszafordulásra kényszerítik a „kínai testvérek” járművét. Ennek a jelenetnek naponta többször is tanúi lehetünk január 29. óta, amikoris a helyi lakosok először állítottak fel szelektáló útzárat „Nem látjuk szívesen Magukat” felirattal. Kriveljt külszíni rézbányák veszik körül. A falu felszámolásáról már az 1970-es évek óta szó van. Az 1904-ben alapított Compagnie française des mines de Bor örököse, a Bassin minier et fonderies de Bor (RTB Bor) a szerb állam tulajdonában volt 2018-ig, amikoris eladta tőkéjének 63%-át a kínai Zijin Mining Group óriáscégnek.
A kínaiak akkor azt ígérték, hogy átvállalják az állami tulajdonú vállalat 200 millió dolláros adósságát, megtartanak ötezer munkahelyet és hat év alatt 1 milliárd eurót fektetnek be. Azóta a bányászat gőzerővel folyik, és egész hegyoldalakat robbantanak szét. „A térségünkben már ősidők óta találnak aranyat és rezet" – magyarázza Jasna Tomić, a krivelji lakosok tanácsának vezetője. "Amióta itt vannak a kínaiak, végképp lehetetlenné vált a még itt élő negyvennégy család élete. Kibírhatatlan a levegő, a falak pedig repedeznek. A Zijin egy gátat is akar ide építeni, hogy saját áramot termelhessen. Januárban percenként haladt át egy nyerges vontató a falun."
A Novo Cerovo bányába vezető egyetlen bekötőút elzárásával a falusiaknak sikerült két hétre megakadályozni a rézbányászatot, de aztán a Zijin talált magának egy hegyi utat. A gátépítés viszont leállt. Szanaszét fúj a szél mindent az elhagyott területen, mindez háromszáz méterre Krivelj központjától. A félig lerombolt épületek roncsain kínai figyelmeztető táblák üzennek – ami gépi fordításban így hangzik: „A biztonság az ébredésből fakad, a szerencsétlenség béna”. „Ez az, amikor a kommunista propaganda összejön a Google Fordítóval” – mosolyog az idegenvezetőnkként szolgáló egykori bányász. Tomić asszony állítja, hogy nem állt velük szóba soha „egyetlen komoly tárgyalópartner” sem a kínai cég, sem a szerb hatóságok részéről. Az e-mailben feltett kérdésükre válaszolva a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium azonban biztosít mindenkit arról, hogy „2014 óta folyik, a legmagasabb nemzetközi normáknak megfelelően, Krivelj falu áttelepítésének és újratelepítésének tervezése,” – és hogy ebbe „a lakosok kétharmada” beleegyezését is adta, amit Tomić asszony és az úttorlaszos társai nem is vitatnak. A tét azonban nem csak pénzügyi: biztosnak kell lennünk abban, hogy új otthonuk helyét nem veszélyeztetik majd más bányaprojektek. A krivelji lakosok szerint tizenkét Bor környéki falu van megbélyegezve, de ezt az információt nem lehet ellenőrizni, mivel a Zijin Bor Copper és a Serbia Zijin Mining, a Zijin Mining Group két szerbiai leányvállalatának fejlesztési tervei nem nyilvánosak.
Kínai–szerb konvergencia
Irena Živković, akit 2023 decemberében a „Szerbia az erőszak ellen” ellenzéki koalíció nevében választottak a szerb parlamentbe, felrója a kínai tervek „átláthatatlanságát”. „A parlament jóváhagyta az RTB Bor eladását, de a megállapodásnak a minisztérium honlapján jóval később közzétett változata hiányos. Bor város tanácsa, amelynek sokáig tagja voltam, csak információfoszlányokat kapott” –magyarázza. A képviselő kifogásolja az extraktivista logikát, amely ugyanaz, mint ami Kongóban zajlik. Szerinte „Szerbia azért támaszkodik inkább a kínai vállalatok beruházásaira, mint az európai pénzekre, mert részükről kevesebb ellenőrzés várható”. A Zijin-csoport, amely saját bevallása szerint összesen 2,89 milliárd eurót fektetett be Szerbiában, dicséri az ország „társadalmi stabilitását”, „földrajzi elhelyezkedését”, „bőséges és jól képzett munkaerejét” és a „kedvező üzleti körülményeket”. (1)
Tény, hogy a kínaiaknak minden okuk megvan arra, hogy örüljenek a Belgráddal való partnerségnek. Becslések szerint a 2014 és 2023 közötti időszakban a szerbiai befektetéseik elérik az 5,5 milliárd eurót, (2) és az ott letelepedő vállalatok élvezik a hatóságok töretlen támogatását. „A Kínával kapcsolatos döntéseket [Aleksandar] Vučić elnök hivatalában hozzák meg – erősíti meg Hristina Vojvodić, a Megújuló Energiaforrások és Környezetvédelmi Szabályozó Intézet (RERI) jogásza, aki a szerbiai környezetvédelmi jogszabályok, különösen a bányászati és geológiai kutatásról szóló törvény betartásáért küzd. – A kínaiak nem aggódnak a környezetvédelmi előírások betartása miatt; ásnak, majd engedélyért folyamodnak, amit természetesen meg is kapnak. Olyan talajra találtak itt, amely termékeny a korrupció számára, és ők szintén csak élnek azokkal a szabályokkal, amelyeket maga a szerb állam alakított ki.”
A Duna-parti Smederevo külvárosában, amely a szerb despotátus (3) utolsó fővárosa volt a XV. századi oszmán hódítás előtt, a környező falvakat már nagyon régóta mérgezi az acélművek füstje. Az 1921-ben alapított és 1945-ben államosított ipari komplexumot 2003-ban a US Steel vásárolta meg, majd 2012-ben jelképes 1 dollárért visszaadta a szerb államnak. Közel 500 millió eurós adósságot felhalmozva 2016-ban Belgrád végül tulajdonjogának 98%-át eladta a kínai HBIS csoportnak – a világ második legnagyobb acélgyártójának – szerény 46 millió euróért. (4)
„Az amerikaiak egy kicsit korszerűsítették a technológiát, telepítettek néhány szűrőt, de a kínaiak érkezése óta semmi sem történt, és a környezetvédelmi felügyelőség nem mehet be az üzembe” – panaszolja Nikola Krstić, aki egy, az acélmű által okozott szennyezést kifogásoló polgári egyesület vezetője. A komplexum impozáns kéményeinek lábánál, Radinac faluban, a házakat és a földeket vastag vörös porréteg borítja: elég csak néhány percre kiteregetni a ruhákat, és máris ellepi a vörös por. Több család is panaszt tett, de sokan inkább hallgatnak, mivel továbbra is ez az üzem a régió fő munkaadója. 2020-ban több százan megpróbálták blokkolni a folyami kikötőt, amelyet örökhaszonbérbe adott a kormány a kínai vállalatnak.
A smederevói lakosok tiltakozása nemigen fog eredményre vezetni: 2020-ban a szerb parlament elfogadta azt a különleges eljárásokról szóló törvényt, amely felhatalmazza a kormányt arra, hogy egy infrastrukturális projektet „sürgősnek” nyilvánítson, megkerülve a közbeszerzési szabályokat és megvédve a befektetőket a vizsgálódásoktól. Emellett a kormány mentesítette a kínai vállalatokat a szerb munkajog alkalmazása alól is. Nem is tudni, valójában hány kínai munkavállaló is van az országban. Csak a bori régióban 2022-ben hivatalosan kilencezren voltak, és a pletykák szerint most sokkal többen lehetnek, hiszen vannak, akiket anélkül, hogy átmennének a bevándorlási formalitásokon, a belgrádi repülőtér leszállópályájáról egyenesen a leendő munkahelyükre visznek. A bori bányaaknák közelében és a smederevói acélművek külterületén lévő előregyártott épületekben helyezik el őket, oda pedig a belépés tilos.
2021-ben a Shandong Linglong Tire Co. gumiabroncsgyártó vállalat ötszáz vietnámit hozott be a gyára megépítéséhez az észak-szerbiai Zrenjaninban. A China Energy Engineering Group Tianjin Electric Power Construction Co. által toborzott, útleveleiktől megfosztott munkások alig kaptak enni, és gyakorlatilag rabszolgakörülmények közé kerültek. Ugyanezen vállalat indiai munkásai 2024. január 30-án panaszt tettek egy szerb bíróságon az emberkereskedelem ellen küzdő Astra civil szervezeten (5) keresztül. Az összegyűjtött tanúvallomások szerint a kifizetetlen bérek és a nagyon nehéz munkakörülmények mellett megemlítették az is, hogy „tizenhatan laktak egy szobában”. 2022 első három hónapjában Szerbia három legnagyobb kínai vállalatának – a Zijin Bor Copper, a Serbia Zijin Mining és a HBIS – Kínába irányuló exportja meghaladta a 721 millió eurót, ami a teljes szerbiai export 11,6%-át teszi ki.
Pedig semmi sem késztette Kínát arra, hogy Szerbiában vagy egyáltalán a Balkánon fektessen be, noha Peking különleges kapcsolatot alakított ki az Enver Hodzsa vezette Albániával, miután az 1961-ben szakított a Szovjetunióval. „Éppen ellenkezőleg – emlékeztet Vuk Vuksanović, a Belgrádi Biztonságpolitikai Központ (BCSP) kutatója –, Mao Titót revizionistának tartotta, és Kína nem csatlakozott az el nem kötelezettek mozgalmához.” Még mielőtt a gazdasági fellendülés és az ország vállalatainak túlberuházása arra kényszerítette volna Kínát, hogy új piacokat célozzon meg, (6) a helyzetet a NATO légicsapásai változtatták meg: az 1999. május 7-ről 8-ra virradó éjszaka öt amerikai bomba csapódott be a belgrádi kínai nagykövetségre, legalább három ember halálát okozva. George Tenet, a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) akkori igazgatója azt állította, hogy „tévedés” történt – ezt az elméletet azonban vitatják, amikor azt próbálják bebizonyítani, hogy az USA a nagykövetség épületén belül található jugoszláv kommunikációs központot vette volna célba.
Máig érezhető ennek a bombázásnak a diplomáciai sokkhatása, pedig Washington bocsánatot kért és kártérítést is nyújtott, ami aztán elősegítette a Kína és az Egyesült Államok közötti közeledést és előmozdította Kína 2001-es csatlakozását a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO). Koszovó 2008. február 17-i függetlenségi nyilatkozata óta Peking az ENSZ Biztonsági Tanácsában Szerbia elkötelezett támogatójává vált, különösen azért, mert az államok területi integritásához való ragaszkodás mindkét ország közös mantrája, ellentétben Oroszországgal, amely sokkal kevésbé tartja tiszteletben a nemzetközi határokat mind Grúziában – amelynek szeparatista egységeit, Abháziát és Dél-Oszétiát 2008-ban elismerte –, mind Ukrajnában.
A 2000-es évek közepétől kezdett Kína érdeklődni a közép- és kelet-európai országok iránt, felfedezve egy lehetséges „behatolási utat” az Európai Unió központi piacai felé. 2012-ben indította el Peking a 17+1 kezdeményezést, amelynek első csúcstalálkozóján, Varsóban, tizenhét közép- és kelet-európai ország vett részt. Az EU-hoz már csatlakozott országok mellett ott voltak a balkáni tagjelölt országok is, Koszovó kivételével, amelyet Kína nem ismert el – Litvánia meg azóta kilépett ebből az együttműködési keretből. A következő évben Peking a kazahsztáni Asztanában ismertette az új selyemutak koncepcióját, az eredetileg „Egy övezet, egy út” (OBOR) elnevezésű projektet, amely 2017-ben az „Övezet és út kezdeményezés” (BRI) nevet kapta. A BRI valamennyi kontinenst behálózza, mintegy száz országot foglal magában.
Amikor Délkelet-Európa még a 2007–2008-as gazdasági válság következményeitől szenvedett, Kína a vágyva várt megváltóként jelent meg. „Leginkább a balkáni országok voltak azok, amelyek nagy erőfeszítéseket tettek a kínai befektetések megszerzése érdekében” – emlékszik vissza Ana Krstinovska, az Estima macedón agytröszt munkatársa. Ezekben az országokban a század elején bevezetett neoliberális megszigorítások ugyanis nem tették lehetővé a külföldi befektetéseket, így az európaiakat sem. A 2008-ban az államfővé választott Európa-párti demokrata Boris Tadić nagyon hamar felülvizsgálta Szerbia diplomáciai stratégiáját, amelyet „négy pillérre” alapozott: az Európai Unióra, az Egyesült Államokra, Kínára és Oroszországra. Mindeközben Belgrád – hogy szembeszálljon Koszovó kikiáltott függetlenségével – példátlan aktivitást fejtett ki minden multilaterális fórumon, kezdve az Afrikai Uniótól az el nem kötelezettek mozgalmáig, amelyet sikerült erre az alkalomra felébreszteni csipkerózsika álmából. (7)
Homályos szerződések
2009-ben Boris Tadić személyében először járt szerb elnök Kínában hivatalos úton, és ennek az új dinamikának lett szimbóluma a Mihajlo Pupin híd, illetve a „Barátság hídja”. Az 1507 méter hosszú építmény, amely egyike a Belgrád-közeli két dunai hídnak, Borča és Zemun településeket köti össze. „A kínai cégek a balkáni szerződések elnyerésével olyan referenciákat tudnak felhalmozni, amelyek növelik esélyüket a későbbiekben, különösen az Európai Unióban kiírt pályázatok elnyeréséhez. A belgrádi híd után építette meg a China Road and Bridge Corporation (CRBC) a horvátországi Pelješac hidat” –magyarázza Vuk Vuksanović. A „Barátság-hidját” a Kínai Export-Import Bank (Exim) finanszírozta, ugyanis a régióban az ország soha nem fektet be visszafizetési kötelezettség nélkül, hanem pénzt kölcsönöz a saját vállalatai által végzett munkák finanszírozására. Ezt a modellt alkalmazták a Bar-Boljare autópálya 160 kilométeres szakaszának építésénél is, amely Montenegró északi részét az Adriai-tenger partjával köti össze. (8)
A CRBC által épített 41 kilométeres szakaszt, amelyet 2022 nyarán nyitottak meg a forgalom előtt, az Exim 944 millió dolláros hiteléből finanszírozták. Az euróban visszafizetendő hitel súlyosan terheli Podgorica pénzügyeit, mivel a kínai előleg Montenegró külső adósságának 20%-át teszi ki. Az építkezés által okozott súlyos környezeti károk mellett, amelyek feldúlták a Tara-völgyet is, a civil társadalmi aktivisták a Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) korábbi kormányát vádolják a szerződések átláthatatlansága miatt is, amelyet a 2020-ban hatalomból kiszorított Milo Đukanović írt alá. „A kilométerenként elköltött 20 millió euróból mennyi ment el korrupcióra?” – teszi fel a kérdést Dejan Milovac, a MANS civil szervezet képviselője. (9) A podgoricai Digitális Törvényszéki Központ becslése szerint 2013 és 2023 vége között Peking összesen mintegy 32 milliárd dollárt fektetett be a Balkánon, ami az európai teljes kínai befektetéseknek több mint a fele.
„A Görögországot sújtó válság lendületet adott Kínának a Balkánon való terjeszkedéséhez, majd még jobban kiterjesztette hálóját a régióban, elsősorban az infrastruktúra-építésbe való bekapcsolódással” – magyarázza Krstinovska asszony. 2008-ban a China Ocean Shipping Company (Cosco) átvette a pireuszi kikötő két termináljának irányítását. 2016-ban az európai „mentőcsomag” elfogadására és az ország stratégiai eszközeinek eladására kényszerített Aléxisz Ciprasz vezette baloldali kormány végül a kikötő többségi részesedését is eladta a kínaiaknak. (10)
Ugyanis Kína jelentős szerepet kíván játszani a földközi-tengeri vízi közlekedésben. 2017-ben részesedést szerzett az albániai Durrës kikötőjében, míg az Adria északi részén található szlovéniai Koper kikötője az osztrák, német és magyar piacok kapuját nyitja meg az új selyemutakhoz. Bar mélyvízi kikötője is nagyon közel állt ahhoz, hogy 2021 júliusában Kína ölébe hulljon, de Montenegrónak az utolsó pillanatban sikerült két európai és két amerikai bank áthidaló hitelét megszereznie, így az autópálya építésére felvett adósság első részletét vissza tudta fizetni. Mindez azonban nem akadályozta meg az új montenegrói kormányt abban, hogy 2023. március 29-én megállapodást írjon alá a Shandong Nemzetközi Gazdasági és Műszaki Együttműködési Csoporttal egy újabb tengerparti autópályaszakasz megépítéséről.
Brüsszel sokáig csak langyosan reagált Peking stratégiai előretörésére a régióban és úgy tett, mintha azt csak gazdasági kérdésnek tekintené, amelynek nincsenek politikai következményei. „A Washington és Peking közötti konfrontáció miatt azonban a délkelet-európai államok kénytelenek voltak eldönteni, melyik oldalra állnak” – jegyzi meg Krstinovska asszony. Ennek következtében csökkentek a kínai befektetések az Atlanti Szövetség tagállamaiban, és mára csupán Bosznia-Hercegovinában és Szerbiában koncentrálódnak.
Bosznia-Hercegovinában Kína hagyományosan a Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságot, a még mindig megosztott ország szerbiai entitását támogatja, amely nyílt konfliktusban áll a szarajevói központi hatóságokkal, és folyamatosan pénzügyi forrásokat keres. 2016-ban a Kínai Fejlesztési Bank 350 millió eurós hitele lehetővé tette egy széntüzelésű erőmű építését Stanari körzetében. Kínai vállalatok építenek gátakat a Neretván is, jelentős környezeti ártalmakat okozva. Kína érdeklődését a boszniai energiaszektor iránt korántsem korlátozzák etnikai-politikai határok: egy kínai vállalatokból álló konzorcium jelenleg szélerőműparkot épít Livno kantonban, ahol a Bosznia-hercegovinai Horvát Demokratikus Unió (HDZ-BiH) nacionalistái igazgatják a helyi hatóságokat és akiket azzal vádolnak, hogy a törvényes tulajdonosok kárára adtak át rendelkezésre földterületeket a kínai cégeknek. 2015-ben Dragan Čović, a HDZ-BiH nagyhatalmú vezetője, aki akkor az ország kollegiális elnökségének tagja volt, Pekingbe utazott, hogy találkozzon Hszi elnökkel. Asim Mujkić, a Szarajevói Egyetem professzora úgy véli, hogy Kína mindig az olyan politikai kontextusokat részesíti előnyben, ahol a döntéseket túlnyomórészt tekintélyelvű vezetők hozzák meg, akiknek nemigen kell tartaniuk átláthatósági követelményektől. (11)
A covid–19 járvánnyal még intenzívebb lett Kína jelenléte a Balkánon. 2020. március 15-én az Európai Unió politikailag szerencsétlen lépést tett, amikor teljeskörűen megtiltotta a paramedicinális eszközök exportját, így a tagjelölt országok felé is. Március 21-én egy kínai repülőgép szállt le a polgári forgalom elől lezárt belgrádi repülőtér aszfaltján. A fedélzeten orvosok, valamint maszkok és sebészeti kesztyűk voltak. Ezt követően a karantén alatt álló Szerbiában a falakat óriásplakátok lepték el, „Köszönjük, Hszi testvér” felirattal. Az ukrajnai háború felgyorsította a kínai–szerb diplomáciai közeledést, az 1999-ben lebombázott egykori nagykövetség épületében ma egy hatalmas kínai kulturális központ működik, amelynek alapkövét Hszi tette le 2016-os szerbiai látogatása során. A kínai elnök legutóbbi európai útja során, 2024. május elején, Franciaország után és Magyarország előtt ismét Szerbiába látogatott, megerősítve e stratégiai partnerség jelentőségét.
Aleksandar Mitić, a Nemzetközi Politikai és Gazdasági Intézet nevű a kormányhoz közel álló kutatóközpont munkatársa szerint a szerb diplomácia „négy pillére” már nem egyformán fontos. „Bár Szerbia nem vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben, a Moszkvával való kapcsolatok sokkal nehézkesebbé váltak, és a kereskedelem is jelentősen szűkült. Gyengültek a kapcsolatok Brüsszellel is, amely két évtizeden keresztül alázta Szerbiát, Ukrajnának viszont néhány hónap alatt megadta a tagjelölti státuszt”. A másik két „pillér” vált tehát dominánssá. „Belgrádban ketten adják meg a hangot, Kína és az Egyesült Államok”– ismeri el Vuk Vuksanović, még ha ez a pozicionálás Szerbiát néha bonyolult mutatványokra kényszeríti is. A 2021 óta a szerb médiában igencsak jelen lévő belgrádi amerikai nagykövet nem más, mint Christopher Hill, aki részt vett az 1995-ös daytoni békeszerződés tárgyalásain, és akinek köze volt az 1999-es bombázásokat megelőző tárgyalások kudarcához.
Belgrád nem mindig követi az amerikai ajánlásokat. 2020. szeptember 4-én Donald Trump elnök a Fehér Házba hívta Aleksandar Vučić-ot és Avdullah Hotit, Koszovó akkori miniszterelnökét. A két férfi aláírta a „kapcsolatok normalizálásáról” szóló, halva született megállapodást, amelynek két pontja nem kis meglepetést okozott: míg Koszovó és Izrael a kétoldalú elismerés felé haladt, Belgrád és Pristina vállalta, hogy Jeruzsálembe helyezi át nagykövetségét, és azt is, hogy felfüggeszt minden együttműködést a Huawei céggel. A szerb nagykövetség a mai napig nem költözött el Tel-Avivból, ami nem gátolta Belgrádot abban, hogy 2023 októberétől növelje fegyvereladásait Izraelnek. Alig tíz nappal a washingtoni megállapodás aláírása után a kínai távközlési óriáscég innovációs és digitális fejlesztési központot avatott Belgrádban. A Huawei állítólag arcfelismerő kamerákat tesztelt a szerb fővárosban, de Filip Milošević, az emberi jogokat és az online szabadságjogokat védő SHARE alapítvány munkatársa azt állítja, hogy a projektet egyelőre leállították.
„Az ukrajnai háborúnak hosszú távú hatásai lesznek, ezeket nem lehet leegyszerűsítve megjövendölni. A szerbiai közvélemény Kínát részesíti előnyben Oroszországgal szemben. Pekingnek sikerült keresztülvinnie az államok területi integritásának tiszteletben tartásán alapuló új globális kormányzásról szóló elképzelését” – magyarázza Stefan Vladisavljev, a belgrádi Politikai Tapasztalatok Alap (BFPE) elemzője. A Belgrád és Peking közötti közeledés nem csupán a különböző nemzetközi intézményekben történő támogató szavazásokból áll. Operatív irányt is vesz. Aleksandar Mitić elismeri, hogy a két ország „egyesíti erőit” Koszovó és Tajvan függetlenségének nemzetközi elismerésével szemben, és arra is utal, hogy Peking még a pénztárcáját is kinyitotta, hogy meggyőzzön bizonyos csendes-óceáni államokat, például nemrég Naurut, hogy vonják vissza Koszovó függetlenségének elismerését. 2023 augusztusában újabb spekulációkról lehetett hallani, miszerint Szerbia csatlakozhatna esetleg a BRICS+ (12) szövetséghez. „Ezt az opciót a kormány soha nem támogatta” – biztosít minket Aleksandar Mitić, de az ügyesen életben tartott pletyka tesztelésre minden bizonnyal jó volt, és kihívást jelentett Szerbia nyugati partnerei számára.
Ezek a geopolitikai megfontolások távolinak tűnnek a Duna és a bori szénmező közé ékelődött kisváros, Majdanpek számára. Itt a buszpályaudvar kerítése mögött megkezdődtek a fúrások, és félóránként megszólalnak a robbanásokat bejelentő szirénák. „A hegy omladozik, és sziklatömbök zuhannak egyes városrészekre” – panaszolja Vladimir Božić, a Ne dam Nu dau („Nem adom”) polgári kollektíva tagja. A férfi egy hónapot töltött börtönben, elítélték „faji gyűlöletkeltésért” a kínai munkások ellen, miután tiltakozó tábort szervezett a bányák ellenőrizetlen fejlesztése ellen. „Tisztában kell lennünk, hol kezdődik és hol ér véget a kínaiak által bányászandó földterület, hogy pakolnunk kell-e és végleg elhagyni a városunkat".
Fordította: Drechsler Ágnes
