Most azonban a „big tech” vállalati vezetők látványos behódolása Donald Trumpnak megmutatta, hogy a király meztelen és ők is függnek a politikai hatalomtól.
Az Amazon nagyfőnöke, Jeff Bezos a szövetségi kormánnyal kötött szerződéseiből több tucat milliárd dollár nyereséget kaszál. A Meta (Facebook, Instagram, WhatsApp) alapítója, Mark Zuckerberg a Fehér Házra számít, hogy elkerülje az Európában és az USA-ban esedékes megabírságokat, amelyeket a trösztellenes törvények semmibe vétele miatt szabhatnak ki rá. Mind a ketten tartanak Donald Trump haragjától. Hiszen nem felejtették el, hogy 2018 júniusában, első kormányzása idején, a milliárdos egyszerű tweet-üzenete a Harley-Davidson ellen, azonnal 10%-os árfolyamesést okozott a motorgyártó cégnek (1) . Zuckerberg, Bezos és Sam Altman is, az Open AI, vagyis a ChatGPT alapítója sokszorosan letették a hűségesküt.
Korábban az inklúzió és a sokszínűség apostola, Mark Zuckerberg ma a „férfi energiák” erejét hirdeti és kikel a közösségi hálózatokon gyakorolt „konzervatív vélemények cenzúrája” ellen. A XI. században a hercegek letérdeltek a pápa előtt, hogy az feloldja a kiközösítésüket. Ezer évvel később a digitális hatalom bárói az elnök gyűrűjét csókolgatják.
Sokat lehet tehát elérni egy multinacionális cég vezetőjénél, ha úgy érzi, hogy az állam fenyegeti. A felismerés szinte meglepő, miután harminc éven keresztül a politika tehetetlenségét bizonygatták nekünk. A megválasztott képviselőknek a „gazdasági racionalitás” szűkre szabott körében kellett működniük, ahol elsősorban arra kellett ügyelniük, hogy a vállalatok részere új piacokat nyissanak, alacsonyan tartsák a béreket és nekik kedvezzen az adózási rendszer; majd fontos volt még, hogy fellépjenek az eladósodás és a költségvetési hiány ellen; majd végül maradt még az infláció alacsonyan tartása és a pénz értékének megőrzése.
Ám az utóbbi években, mindezeket a célokat lábbal tiporták. A járvány idején a kormányok szakítottak a költségvetési ortodoxiával és sem a hitelminősítő intézetek, sem a tőzsdék nem estek pánikba (2) . A pánik most tört ki, amikor a közbiztonság és a kulturális egység sürgős védelme nevében megszegik a liberális katekizmust, azzal, hogy a bevándorlás korlátozását hirdetik, amely viszont megfosztaná a vállalatokat az olcsó dolgozóktól. Figyelembe véve a lakosság elöregedését, az Egyesült Államok új elnökének terve felér egy gazdasági eretnekséggel. Az alkalmazottak hiányoznak majd a mezőgazdaságból, a vendéglátóiparból, a személyi szolgáltatásokból – az áremelkedés garantálható (3) . De Donald Trump erre fütyül, neki az idegengyűlölet a fontos.
Más kormányok számára az atlantizmus van mindenek felett. Az Oroszország elleni szankciókról szóló döntéssel az európai és amerikai vezetők olyan cégeket kényszerítettek rá, hogy elhagyjanak egy jelentős piacot, sőt áron alul eladják ottani vagyonukat, mint a McDonald’s, a Nike, a Starbucks, a Coca Cola, az Apple, a L’Oréal vagy az Ikea. Ezenkívül tudatosan váltottak ki egy energiaválságot, amely az országaikat inflációs spirálba lökte, miközben gátolta a növekedését is. Ráadásul a kínai versenytárs fellendítésével veszélyeztették a dollár helyét a nemzetközi kereskedelemben.
Ám a lecke hasznos lehet. Ilyen előzmények után, holnap egy demokratikus kormány szembeszállhat a gazdasági szereplők és a nyugati „szövetségesek” sérelmeivel, amikor úgy dönt, hogy megszegi azokat a szabályokat, amelyeknek egyetlen igazolása az önkéntes szolgaság.
Fordította: Morva Judit
