A polgári lakosság tizennyolc hónapja tartó mészárlása és a népírtást az izraeli állam legfelsőbb szintjén elfogadó retorika kellett ahhoz Londonnak, Ottawának és Brüsszelnek, hogy fontolóra vegyék egy gazdasági nyomásgyakorlás lehetőségét Tel Aviv-val szemben. Miközben Benjámin Netanjahu miniszterelnök megerősíti szándékát, hogy teljes mértékben átvegye Gáza irányítását, e nyugati hatalmak késői és félénk reakciója szembesíti a „szabályokon alapuló diplomáciát” annak ellentmondásaival.→