Március 23-án a Gázai övezet déli részén, Rafah közelében az izraeli hadsereg lelőtte, majd tömegsírban földelte el a palesztin Vörös Kereszt nyolc és a polgári védelem hat tagját, valamint az ENSZ egy alkalmazottját. A humanitárius dolgozók egyértelműen azonosíthatók voltak: fényvisszaverő ruházatot viseltek, és a szervezet színeivel festett három mentőautóban, egy tűzoltóautóban és az ENSZ egyik autójában utaztak. A 2023 októberében indult háború kezdete óta több mint négyszáz humanitárius dolgozót és ezerháromszáz egészségügyi szakembert öltek meg. Az efféle vészhelyzeti személyzet számára nincs gyilkosabb hely Gázánál. A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) alapokmánya, a Római statútum 8. cikke szerint háborús bűntettnek minősül „a támadásoknak szándékosan az Egyesült Nemzetek Alapokmánya szerint tevékenykedő humanitárius segély- vagy békefenntartó misszió személyzete, felszerelése, eszközei, egységei, vagy járműve ellen irányítása”. Egyebek között az 1949. évi genfi egyezmények – amelyek előírják, hogy a hadviselő feleknek garantálniuk kell a konfliktusok civil áldozatainak védelmét – kifejezetten említik, hogy engedélyezni kell a Vöröskereszt és a Vörös Félhold szervezeteinek Nemzetközi Szövetsége számára, hogy „felajánlhassa szolgálatait”.
A március 23-án elkövetett gyilkosságok abba az átfogó és módszeres támadássorozatba illeszkednek, amelyet Izrael a palesztin egészségügyi rendszer ellen folytat, amikor kórházakat bombáz, amikor a víz- és villamosenergia-ellátás megszakításával akadályozza a még üzemképes egészségügyi intézmények működését, és ezáltal a sérültek halálát idézi elő, és amikor szándékosan akadályozza „az egészségügyi felszerelések és a gyógyszerek célba juttatását (…) különös tekintettel az érzéstelenítőkre és az aneszteziológiai berendezésekre”, s ezáltal arra kényszeríti az orvosokat, hogy „érzéstelenítés nélkül végezzenek műtéteket és hajtsanak végre amputációkat a sérülteken, beleértve a gyermekeket is”, ahogy azt a Nemzetközi Büntetőbíróság által Benjamin Netanjahu miniszterelnök és akkori védelmi minisztere, Joav Galant ellen kiadott elfogatóparancs kiemeli.
Napi hatszáz kamion kellene
Az egészségügyi ellátórendszer tönkretételével lehetetlenné válik az élet a 2006 óta teljes blokád alatt álló Gázai övezetben, amelyet jelenleg szüntelen katonai műveletek pusztítanak. 2025. március 2. és május 20. között az izraeli hatóságok megakadályozták az összes segélyszállítmány bejutását az enklávéba – a nemzetközi jog minden kötelező szabályát megsértve. A Nemzetközi Büntetőbíróság szerint ezek az izraeli intézkedések egyrészt „olyan életkörülményeket teremtenek, amelyek célzottan a gázai polgári lakosság egy részének elpusztítását vonják maguk után”, és „a halál mezejévé” alakítják a Gázai övezetet, amint azt 2025. április 8-i sajtótájékoztatóján António Guterres ENSZ-főtitkár kifejtette; másrészt kollektív büntetésnek teszik ki a lakosságot, amit szintén tilt a nemzetközi jog. Ami jelenleg Gázában – és tágabban Palesztinában – zajlik, annak a tétje a palesztin nép fennmaradása saját földjén.
Miközben a büntetlenség továbbra is biztosított mind nemzetközi szinten, mind Izraelben – ahol egyetlen komoly vizsgálatot vagy jogi eljárást sem indítottak a nemzetközi jogba ütköző bűncselekményekkel vádolt politikai és katonai vezetőkkel szemben –, az izraeli hadsereg által Gázában elkövetett cselekmények jogi minősítésével az ENSZ-szakértők és a civilszervezetek számtalan jelentése foglalkozik (1). A népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló 1948. évi egyezmény alapján Dél-Afrika által 2023 decemberében indított perben – amelyhez azóta több állam is csatlakozott – a Nemzetközi Bíróság (ICJ) által hozott végzések, csakúgy, mint a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze által indított, folyamatban lévő nyomozás tömeges és szisztematikus nemzetközi bűncselekmények elkövetését valószínűsíti. Mindkét bíróság megállapította, hogy a vizsgált cselekmények kimondottan a polgári lakosságot célozzák, ellentmondva a hivatalos izraeli nyilatkozatoknak, amelyek „a Hamász elleni háború” résztvevőjeként hivatkoznak az érintettekre. Ezt a törvénytelen stratégiát maga Israel Katz védelmi miniszter is elismeri: „A műveletek ma reggeli kiterjesztése növelni fogja a nyomást a Hamász gyilkosaira, akárcsak Gáza lakosságára.” (X, 2025. április 2.)
A Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott, tényeket és jogszabályokat részletesen ismertető letartóztatási parancsok egyrészt azzal vádolják az izraeli vezetőket, hogy háborús módszerként használják az éheztetést, ami háborús bűntettnek minősül, másrészt azzal, hogy gyilkosságokért, üldöztetésekért és egyéb embertelen cselekményekért felelősek, amelyek emberiesség elleni bűntetteknek minősülnek. A bíróság kimondta, hogy Netanjahu és Galant „szándékosan és a tények teljes körű ismeretében fosztották meg a gázai polgári lakosságot a túléléshez elengedhetetlen javaktól, ideértve az élelmiszert, a vizet, a gyógyszereket és egészségügyi felszereléseket, valamint az üzemanyagot és a villamosenergiát”. A május 21-én az enklávéba bejutott kilencven humanitárius segélykamion – a naponta szükséges hatszáz helyett – nem lesz képes véget vetni az éhezésnek.
A gázai polgári lakosság egy részének szándékos elpusztítása magától értetődően felveti a népirtásnak – a „bűncselekmények bűncselekményének” – a kérdését. A párizsi Panthéon-Assas Egyetem két nemzetközi joggal foglalkozó professzora, Julian Fernandez és Olivier de Frouville szerint „annak valószínűsége, hogy Izrael államot felelősségre vonhatják (…) a népirtás bűntettéért, ma nagyobb, mint valaha (2) .” A Dél-Afrika kontra Izrael ügyben 2024. január 26-án kelt első végzéstől kezdve a Nemzetközi Bíróság elismerte, hogy fennáll „annak valós és közvetlen veszélye, hogy helyrehozhatatlan sérelmet szenvednek” a palesztinoknak – mint az Izrael és Palesztina által ratifikált 1948. évi egyezmény által védett – csoportnak a jogai. Az egyezmény 2. cikke az alábbi módon határozza meg ezt a „sérelmet”: „A jelen Egyezmény népirtás alatt a következő cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti: a) a csoport tagjainak megölése; b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása; c) a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése; d) oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása; e) a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele.” Ugyanez a definíció szerepel a Római statútum 6. cikkében is, amelyet Palesztina 2015. április 1-jén ratifikált.
Az első követelmény a védett csoport létezése. A jelen esetben ez a csoport az a 2,3 millió gázai palesztin, akik a Palesztinában élők jelentős részét teszik ki, amint azt a Nemzetközi Bíróság 2024. január 26-i végzése kimondta. A tiltott materiális cselekmény(ek) elkövetésével kapcsolatos második követelmény is teljesül. A támadások szándékosan válogatás nélküli jellege alátámasztja a gyilkosság vádját. Az Amnesty International szerint az izraeli hadsereg által végrehajtott bombázások többségének nem voltak katonai céljai, és ezek közvetlenül a civileket célozták. A támadásokat gyakran az elviekben kötelező előzetes figyelmeztetés nélkül indították, és a támadások során nagy hatósugarú robbanószereket vetettek be sűrűn lakott területeken. Ezek szükségszerűen jelentős emberi veszteségekkel jártak. 2023. október 7. óta több mint 50 ezer palesztin lelte halálát Gázában; az áldozatok 70%-át a nők és a gyermekek teszik ki. Az 50 ezres számadat nem tartalmazza azokat az áldozatokat, akiket a romok temettek maguk alá, illetve akik az éhezés és a betegségek következtében hunytak el (3) .[3] Ezekhez a gyilkosságokhoz hozzájön még az olyan életfeltételek ráerőszakolása a csoportra, amelyek a csoport elpusztulását idézik elő. 2024 novemberében a Nemzetközi Bíróság megállapította, hogy ezek a körülmények „célzottan a gázai polgári lakosság egy részének elpusztítását vonják maguk után”. Szinte a teljes gázai palesztin lakosság lakóhelye elhagyására kényszerült, gyakran több alkalommal is. Az enklávéban éhínség tombol. 2025 májusának közepén a Világélelmezési Program (WFP) – amelynek becslései szerint a gázaiak 90%-át sújtja „akut élelmiszer-bizonytalanság” – bejelentette, hogy élelmiszerkészletei kimerültek.
A harmadik követelmény a népirtás szándéka. Erre a politikai és katonai vezetők számos nyilvános nyilatkozatából lehet következtetni – amelyeket soha nem cáfoltak, és soha nem büntettek, hiába írják ezt elő a Nemzetközi Bíróság által elrendelt óvintézkedések. „Emberi állatokkal harcolunk, és ennek megfelelően cselekszünk. (…) Gáza sosem lesz már olyan, mint korábban" (Joav Galant, 2023. október 9.); „Egy egész nemzet felelős. (…) Addig harcolunk, míg szét nem roppantjuk a gerincüket” (Jichák Hercog, Izrael elnöke, 2023. október 12.). Nemrég Katz védelmi miniszter nyilvánosan a következőket hangoztatta: „Gázai lakosok: ez az utolsó figyelmeztetés. (…) Fogadják meg az Egyesült Államok elnökének tanácsát: juttassák vissza a túszokat, és távolítsák el a Hamászt; ez esetben új opciók nyílnak meg maguk előtt – egyebek között a világ más részeire költözhetnek azok, akik úgy kívánják. A másik lehetőség a teljes pusztulás. (2025. március 19.). Fernandez és Frouville következtetése: „Ismereteink szerint ilyen nyíltan még soha nem nyilvánítottak ki efféle [népirtó] szándékot (4) .”
Akik életüket kockáztatva gyűjtik a bizonyítékokat
A nemzetközi szankciók hiánya efféle nyilatkozatokra bátorít – továbbá a Donald Trump által bemutatott és Izrael által jóváhagyott tervekben is ez köszön vissza. Az amerikai elnök a palesztinok Gázából történő kiszorítását vizionálja; egy ilyen projekt súlyosan sértené a negyedik genfi egyezményt, és emberiesség elleni bűntettnek minősül. A terv illeszkedik a folytatólagosan elkövetett etnikai tisztogatás programjába: a Nemzetközi Bíróság már 2024. július 19-én kelt tanácsadói véleményében megállapította, hogy az izraeli politikák és gyakorlatok a palesztin terület demográfiai összetételének megváltoztatását célozzák. Izraelben a népirtó jellegű diskurzus mind elterjedtebbé és elfogadottabbá válik (Le Monde, 2025. május 22.). Mivel az újságírók és a nemzetközi szervezetek bejutása erőteljesen korlátozott, a palesztinoknak saját maguknak kell – gyakran életük kockáztatásával – bizonyítékokat és tanúvallomásokat gyűjteniük az általuk megélt valóságról. Ezek a narratívák és képek tették lehetővé, hogy Dél-Afrika vizsgálatot kezdeményezzen a Nemzetközi Bíróságon 2023 decemberében.
Az Izraelre háruló jogi kötelezettségeken túlmenően minden államnak kötelessége megelőzni, megakadályozni és büntetni a népirtás bűntettét – és ehhez számos eszköz áll rendelkezésükre: embargó bevezetésével beszüntetni a fegyverek és lőszerek értékesítését Izraelnek; felfüggeszteni az Európai Unió és Izrael közötti társulási megállapodást; a népirtás vélelmezett felelőseit célzó pénzügyi szankciókat foganatosítani; szorgalmazni, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa hozzon határozatot az Alapokmány VII. fejezete alapján, amely kényszerítő (gazdasági, diplomáciai, pénzügyi stb.) intézkedések bevezetését teszi lehetővé; támogatni a nemzeti bíróságok által az egyetemes joghatóság címén indított eljárásokat – ami lehetővé teszi vizsgálatok indítását bárhol, állampolgársági vagy területi viszonyoktól függetlenül –; illetve támogatni a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészi hivatalának vizsgálatát a Palesztin Államban kialakult helyzetre vonatkozóan. Netanjahu elnök külföldi útjai – amelyeket megkönnyítettek az olyan intézkedések, mint a francia légtérbe való belépés engedélyezése 2025. február 2-án – azt jelzik, hogy számos nyugati ország továbbra sem hajlandó eleget tenni kötelezettségeinek, és hogy a nemzetközi jog alkalmazásában kettős mérce érvényesül. A gázai háború nemcsak azt mutatja, hogy napjainkban a nemzetközi rend képtelen helyreállítani a békét, hanem azt is, hogy ez a rend állandósítja Izrael Palesztina feletti gyarmati uralmát.
Fordította: Piróth Attila
