2025 júliusában a Pentagon bürokratikus gépezetének legbelsőbb berkeiben az amerikai hadsereg csendben lemondott szuverenitásának egy létfontosságú részéről. A Palantir Technologies-szal kötött 10 milliárd dolláros szerződés az egyik legnagyobb a Védelmi Minisztérium történetében, és 75 különböző beszerzési megállapodást egyesít egyetlen csomagban. Ami a szokásos bürokratikus működés egyszerűsítésének tűnt, a valóságban nem volt más, mint alapvető katonai funkciók stratégiai jelentőségű átruházása egy magáncégre, amelynek alapítója, Peter Thiel, korábban nyilvánosan kijelentette, hogy "a szabadság és a demokrácia többé nem összeegyeztethetők". (1)
Ez az átruházás azt jelenti, hogy a célpont-meghatározások, a hadmozdulatok és a hírszerzési elemzések egyre inkább olyan algoritmusokon keresztül zajlanak, amelyeket nem a katonai vezetés, hanem egy részvényeseinek felelős cég igazgatótanácsa irányít.
A hadsereg nem pusztán szoftvert vásárolt: átengedte műveleti szuverenitását egy olyan platformnak, amely nélkül immár képtelen lesz működni.
A Palantiron túl, a “hazafias technológia” zászlaja alatt cégek, befektetők és ideológusok koalíciója építi a techno-politikai kontroll bolygószintű infrastruktúráját. Ez egy többrétegű rendszer: a felhőalapú platformok, MI-modellek, pénzügyi eszközök, drónhálózatok, műholdas rendszerek, mind-mind részei annak, amit én “önkényuralmi rétegződésnek” nevezek. Míg a hagyományos önkényuralom a tömegek mozgósítására és az állami erőszakra támaszkodik, ez a rendszer technológiai infrastruktúrákra és pénzügyi koordinációra épül, ami az ellenállás klasszikus formáit nem csak megnehezíti, de elavulttá is teszi. A kormánynál a Szilícium-völgy legjobboldalibb szereplői állnak: Peter Thiel, Elon Musk, Marc Andreessen, David Sacks, Palmer Luckey és Alexander Karp. Az ő befektetéseik egy politikai projektet alkotnak: a szuverenitás újradefiniálását - immár magánvagyoni kategóriaként.
Az állam létfontosságú infrastruktúráit öt stratégiai területen cserélik le és alkotják újra: a személyes adatok, pénzkínálat, honvédelem, műholdas kommunikáció és energia - ezek a demokratikus kontroll legalapvetőbb pillérei.
A fent említett 10 milliárdos megállapodás beigazolta, amit a bennfentesek már eddig is tudtak: a Palantir - amelynek állítólag 250 000 dollár értékben részvényese Stephen Miller, Trump helyettes kabinetfőnöke (2) - az Egyesült Államok kormányának voltaképpeni operációs rendszerévé vált. Ez az az univerzális adatplatform, ami a harctéri irányítást, az ellátási láncok logisztikáját, a személyi rendszereket és a hírszerzési elemzéseket megalapozza. A Trump-adminisztráció úgynevezett Kormányzati Hatékonysági Osztálya (Department of Government Efficiency, DOGE) a Palantir “Foundry” platformját használja - amit eredetileg iraki gerillaellenes műveletekhez fejlesztettek - a szövetségi költségvetés, a szociális segélyekre való jogosultság, az egészségügyi költségek visszatérítése és a veteránok juttatásainak automatikus feldolgozására olyan algoritmikus folyamatok révén, amelyekbe mélyen belekódolják a politikai döntéseket. (3) A Palantir egy másik eszköze, az ImmigrationOS a Bevándorlási és Vámügyi Hivatala (Immigration and Customs Enforcement Agency, ICE) segít az okmányok nélküli külföldiek felkutatásában, valamint a letartóztatások és a kitoloncolások menedzselésében.
Ha a Palantir alkotja az autoriter állam adatalapú gerincét, akkor az Anduril az autonóm hadászati irányítási rendszerét, az információs fölényt automatizált katonai hatalommá alakítva. Az Anduril társalapítói Palmer Luckey (az Oculus létrehozója) és Trae Stephens (a Founders Fund társtulajdonosa és korábbi Palantir-vezér). A cégnek több mint 22 milliárd dollárra rúgó honvédelmi megbízásai vannak; és 30,5 milliárdra becsült értéke nem csak kereskedelmi sikerét tükrözi, de az alapvető katonai infrastruktúra feletti, egyre növekvő kontrollját is.
Az Anduril Lattice nevű platformja köti össze egyetlen műveleti hálózatban a műholdas adatátvitelt, a radaron szerzett adatokat és a harctéri képalkotást, hogy lehetővé tegye a katonai missziók számára a villámgyors működést a tervezéstől a kivitelezésig. A cég állítja, hogy rendszerei képesek “ötös szintű autonómiával” működni: az indítástól a célpont-meghatározáson és a csapásmérésen át a visszatérésig emberi közbeavatkozás nélkül. Az “autonómia” kulcsszó az “Egyesült Államok Hadserege Drón-dominanciájának Kiaknázása” kezdeményezés esetében is, amelyet Pete Hegseth védelmi miniszter jelentett be idén júliusban. Ennek a programnak a célja, hogy 2027-ig teljesen integrálja az autonóm fegyverrendszereket.
A Starshield, a SpaceX titkosított katonai műholdrendszere a valaha kizárólagosan állami kompetenciába tartozó földközeli kommunikáció privatizációját testesíti meg. Bár “szuverén infrastruktúraként” reklámozzák, valójában Elon Musk magáncége birtokolja és irányítja.
Ha a NATO harctéri kommunikációja olyan infrastruktúrán alapszik, amelyet egy olyan ember tart kézben, aki nyíltan támogat európai szélsőjobboldali pártokat, akkor a védelem autonómiája csupán fikció.
A Pentagon tisztviselői annak a lehetőségét is vizsgálják, hogy az újrahasznosítható Starship-megarakétát logisztikai platformként használják csapatok és hadianyag mozgatására a Föld bármely pontjára kevesebb mint egy óra alatt. (4) Az általuk ígért “szuverenitás” tulajdonképpen azt jelenti, hogy rejtve maradnak a közvélemény elől, miközben a kormányok kitettsége magáncégek infrastruktúráinak egyre növekszik.
Az ezeket az eszközöket kiszolgáló szerverfarmoknak bőséges és stabil elektromosságra van szükségük, amelyet csak a fejlett nukleáris technológia tud biztosítani. A General Matter urándúsító létesítményét - ami 2013 óta az első magántulajdonban lévő ilyen üzem az USA-ban - részben a Thiel’s Founders Fund finanszírozza, és a SpaceX korábbi mérnökei vezetik. Az összefonódás nem véletlen: Chris Wright energiaügyi miniszter szerint a fejlett nukleáris energia tétje nem az energiafüggetlenség, hanem a technológiai dominancia: “A mesterséges intelligencia energiaigényes iparág. Minél több energiát fektetünk bele, annál több intelligenciát hozunk létre.” (5)
Hogy megértsük, miért zajlik ilyen gyorsan az állam foglyul ejtése, fókuszáljunk a főszereplőkre! A kormány és az ipar között már nem egy forgóajtó üzemel - hanem a hatalom új építményébe vannak összezárva.
A jelenlegi alelnök, JD Vance azután emelkedett fel, hogy Peter Thiel 15 millió dollárt öntött 2022-es választási kampányába, amikor Ohio szenátori székéért indult. Ez volt az amerikai történelem eddigi legnagyobb egyösszegű adománya egy szenátori kampányban. Michael Kratsios, Thiel korábbi kabinetfőnöke jelenleg a Fehér Ház Tudomány- és Technológiapoltikai Hivatalát vezeti. Michael Obadal, az Anduril egyik vezetője, még akkor is mintegy 1 millió dollárnyi Anduril-részvényt birtokolt, amikor a Szenátus szeptemberben megerősítette kinevezését a hadsereg helyettes államtitkáraként (vagyis a Pentagonban elérhető második legmagasabb civil beosztásban).
Gregory Barbaccia, miután egy évtizedet töltött a Palantir hírszerzési egységénél, jelenleg a szövetségi kormány vezető információs tisztviselője, és így az ő felügyelete alá tartoznak azok az adatintegrációs programok, amelyekből közvetlen haszna van korábbi munkáltatójának. De ott van még Clark Minor is, az Egészségügyi- és Humánszolgáltatások Minisztériuma (HHS) frissen kinevezett információs tisztviselője, aki korábban igazgatói székben ült a Palantirnál - ugyanannál a cégnél, amely közel 300 millió dollár értékben nyert el szerződéseket a HHS-től 2021 és 2024 között.
A legmegdöbbentőbb a Pentagon 201-es részlege (Detachment 201), amit 2025 júniusában hoztak létre az “innováció” ösztönzésére. Itt négy korábbi tech felső vezető dolgozik a Palantirtól, a Metától és az OpenAI-tól, akiket alezredesi rangra emeltek. (6) Szánt szándékkal kilúgozták a különbséget külső szerződéses fél és katonai parancsnok, profithajhászat és nemzetbiztonság között.
Kövesd a pénz útját, és kirajzolódik a mintázat.
A Founders Fund, Thiel 17 milliárdos zászlóshajója mutatja az alapstruktúrát. Ez az alap vezette 2025 júniusában 1 milliárd dolláros befektetéssel az Anduril finanszírozási körét. A Palantir és a SpaceX első intézményes befektetőjeként a Founders Fund már korán pozicionálta magát a hírszerzési és földkörüli technológiai területeken. Ám a hagyományos kockázati tőkecsoportoktól eltérően a Founders Fund közvetlen stratégiai irányítással működik. A befektetési alapban Thiel partnere Trae Stephens, aki egyúttal az Anduril elnöke. Delian Asparouhov a Founders Fund, és a műholdas technológiák, valamint jövőbeli űrinfrastruktúrák fejlesztésével foglalkozó Varda Space Industries elnöksége között osztja meg idejét. Scott Nolan vezeti a General Mattert, miközben megtartotta a szerepét az alapnál is. Mindez nem passzív tőkeallokáció, hanem az állam kapacitásait átformáló aktív céges irányítás.
Az 1789 Capital jól példázza, hogyan válik a kockázati tőke dinasztikussá. A Thiel és Vance bizalmasai által alapított tőkealap átalakult, amikor Donald Trump Jr. 2024 novemberében csatlakozott partnerként. 150 millióról több mint 1 milliárd dollárra nőtt, “hazafias befektetésként” hirdeti magát, és máris becsatornázott több mint 50 millió dollárt Musk birodalmába (a SpaceX-be a földkörüli technológiai dominanciára és az xAI-ba a katonai MI-re). (7)
Az Andreessen Horowitz (a16z) Alap - a maga 600 millió dolláros vagyonával - a védelmi techcégeket támogatja, illetve azt, amit az “amerikai állam építőinek” nevez. Az alapító, Marc Andreessen személyesen mozgósította a Szilícium-völgy milliárdosait, hogy támogassák Trump 2024-es kampányát, eddig nem látott módon olvasztva össze kockázati tőkét, ideológiát és államhatalmat. A learatott haszon igazolta a stratégiát. A Palantir az S&P 500 legjobban teljesítő cége lett 2025-ben, több mint 1 milliárd dolláros negyedéves bevétellel - amit a kormányzati szerződések 53 százalékos növekedése hajtott.
Amikor az ügyfeled nem tud elhagyni, mert te lettél az operációs rendszere, már nem csak profitot generálsz: megszerezted a hatalmat. És ezen a ponton a tétek már egzisztenciálisak. Nemcsak az amerikai demokrácia, de az európai szuverenitás számára is.
Olaszországban a védelmi vezetők azt tervezik, hogy rábízzák Musk Starlinkjére a titkosított műholdas kommunikációjuk kezelését. Németországban a Palantir megfigyelő eszközeinek rendőrségi használata számos tartományban komoly tiltakozásokat váltott ki (és egy alkotmánybírósági panaszt/beadványt), ám a szövetségi hatóságok ennek ellenére most annak keresik a módját, hogyan terjesszék ki az eszközök alkalmazását az egész országra. (8)
A Német Szövetségi Hadsereg (Bundeswehr) hozzá van kötve az Anduril autonóm rendszereihez június óta, amikor is a Rheinmetall, Németország vezető katonai vállalata bejelentette partnerségét az amerikai céggel, amelynek gyümölcsei, a Barracuda rakéták “európai verziói” és Fury autonóm repülőgépek szerte a NATO-tagállamokban bevethetők lesznek. A háttérben azonban fennmarad az amerikaiaktól való függés: az európai rendszerek a Lattice platformon futnak, folyamatosan kaliforniai szerverekről kapnak frissítéseket, és a Szilícium-völgyben meghatározott paraméterek között működnek.
Az Egyesült Királyság még ennél is veszélyesebb csapdával néz szembe. A Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) betegek tízmillióinak adatait kezeli a Palantir 330 millió fontos Federated Data Platformján. Májusban a kormány kénytelen volt 8 millió fontot fizetni a KPMG-nek, hogy promotálja a rendszer bevezetését az ellenálló kórházi alapítványok körében. A szeptemberben aláírt másfél milliárd fontos védelmi együttműködés, ami Nagy-Britanniát a Palantir katonai MI-rendszereinek egyik központjává teszi, tovább növeli a függőséget.
Ezek a döntések nem váltottak ki érdemi parlamenti vitákat. Kevés eset került címlapra is a fentiek közül. Pedig mindez jól mutatja, hogy a stratégiai autonómia gondolatától elaléló európai kormányok milyen készségesen bízzák rá hatalmukat olyan amerikai platformokra, amelyek vezetői kéjes örömmel törlik a lábukat az európai demokráciába.
Minden egyes újabb megállapodás mélyebbre ássa a csapdát. Mihelyt a Palantir megkerülhetetlenné válik a kormányzati működésben, mihelyt az Anduril drónjai NATO-szabvánnyá válnak, mihelyt az atomerőművek látják el energiával a minden mást működtető mesterséges intelligenciára alapuló rendszereket, az átalakulás visszafordíthatatlanná válik.
Ami a szemünk láttára emelkedik fel, az nem a hagyományos foglyul ejtett állam, hanem a szuverenitás fogalmának alapvető átalakítása, a viszonylag demokratikus intézményeken keresztül gyakorolt politikai hatalom helyett magáncégek kezében lévő technikai kapacitásokká. Míg Brüsszel a “digitális szuverenitásról” vitázik, európai minisztériumok olyan szerződéseket írnak alá, amik aláássák a jövőbeli szakpolitikai autonómiát, miközben antidemokratikus logikát táplálnak bele a kormányzati infrastruktúrákba.
A Szilícium-völgy politikai átalakulása a Trump 2.0 korszakban azoknak a szereplőknek felnövekedését jelzi, akiket Evgeny Morozov “oligarcha-értelmiségieknek” és “új törvénykezőknek” hívott, akik a technológiai infrastruktúrán keresztül terjesztik az evangéliumukat, és hozzák létre a posztdemokratikus kormányzást. (9) Ami libertariánus kivonulásként indult, önkényuralmi bevonulássá változott. Ugyanaz a hálózat, amely egykor nemzetközi vizeken alapított autonóm országokat, hogy elbújjon az állami elnyomás elől, ma tagjait a kormányzat legmagasabb szintjeire ülteti. Miután nem sikerült párhuzamos intézményeket építeniük, rájöttek, hogy sokkal hatékonyabb, ha maguk válnak az állam infrastruktúrájává.
Sikerük talán a pénzügyi szférában a legegyértelműbb. Trump GENIUS törvénycsomagja értelmében a stabil kriptovaluták - “stablecoin-ok” - nemzetbiztonsági infrastruktúra-státuszt kaptak, ami a magánkibocsátókat kvázi jegybanki hatalommal ruházza fel. Júniusban Bessent pénzügyminiszter azt állította, hogy ezek akár 2 billió dollár értékű új keresletet is teremthetnek az amerikai államkötvények iránt.
A technoautokraták jól tudják, hogy a hatalomgyakorláshoz nem kell választást nyerni - elég szerződéseket kötni.
Minden egyes közbeszerzési kör tovább szűkíti a demokratikus választási lehetőségeket, amíg a választás maga is technikailag korlátozottá válik az infrastruktúra miatt, amely a befektetőket, és nem az állampolgárokat szolgálja. A demokrácia kizárólag egyfajta megörökölt felhasználói felületként marad fenn, amelyet a stabilitás kedvéért tartanak fenn.
