„Kiirtok minden nemest, javaikat elveszem!” – A tökfilkók rezsimje

Írta: Ibrahim Warde
Találatok: 1092

ub trDonald Trump az elnöki hivatalát saját személyes pénzügyi érdekei szolgálatába állította. De nem ő volt az első.

Stanley Hoffmann, a nemzetközi kapcsolatok elismert történésze úgy vélte, hogy a második világháború eljövetelére a legjobb magyarázat Eugène Ionesco Orrszarvúja. Számára a darab, amelyben mindenki órrszavúvá változik kivéve egy személyt, aki ellenáll a csordaszellemnek, „megragadta a korszak lényegét – a bomlásba való hosszú lealacsonyodás minden abszurditását és tragédiáját – amely többet mond minden történészi vagy társadalomtudományi munkánál”.[1]

A művészek gyakran fordulnak koruk nagy problémáihoz a szatirikus regiszterben. Az 1940-ben rendezett Diktátorban Charlie Chaplin két szerepet játszik: Adenoid Hynkel diktátort, a nyilvánvalóan Adolf Hitler ihlette szerepet, és egy szegény zsidó fodrászt, aki az üldöztetéstől retteg. A legemlékezetesebb jelenetekben a tragédia a burleszk mögött rajzolódik ki. Mindent elmond az a jelenet, amikor a diktátor megragad egy világtérképet, amelyet előszeretettel megsimogat, mielőtt léggömbbé változtatja (amely hamarosan leereszt), és amellyel önfeledten játszik, elképzelve, hogy a „világ császárjává” vált. Vagy amikor egy fodrászszalonban fogadja kollégáját, Benzini Napalonit, aki persze Benito Mussolini külsejét vette kölcsön, és mindketten az ülések magassága miatt cirkuszolnak.

Dario Fo dramaturg, színész és rendező kapta az 1997. évi irodalmi Nobel-díjat „a középkori udvaribolondok hagyománya alapján a hatalmasok ostorozásáért és az eltiportak méltóságának védelmezéséért”. Legismertebb színműve, az Egy anarchista véletlen halála egy rendőrőrsön játszódik. Míg a hatóságok azon vitatkoznak, hogy a halál gyilkosság, öngyilkosság vagy baleset műve volt-e, egy a pszichiátriáról megszökött őrült, magát bírónak tettetve, átveszi az irányítást a nyomozás felett, és a legelképesztőbb döntésekre veszi rá a nyomozókat.

Arisztophanész óta a vígjáték mindig is fedezéket adott a társadalmi áthallásoknak és a hatalmasok kritikájának. A humoristákat és a szatíraírókat mindig is vonzotta a nagypolitikába való belépés. Coluche francia humorista rövid ideig részt vett az 1981-es elnökválasztási versenyben. Kampányszlogenje szerint „eddig Franciaország ketté volt szakadva, velem majd hétrét görnyed.” A 2008-as pénzügyi összeomlás és annak politikai utójátéka után és a globális elit hitelességének elvesztése óta a humoristák és más színházi emberek előtt új karrierlehetőségek nyíltak meg. Olaszországban Giuseppe „Beppe” Grillo színész Öt Csillag Mozgalmának 2009-es megalapítása felforgatta a politikai szcénát. Ukrajnában Volodimir Zelenszkij színész, aki egy történelemtanárt alakított A nép szolgája című televíziós sorozatban, teljesen újonc a politikai színtéren, és 2019-ben korrupcióellenes programjával megnyerte az elnökválasztást.

 

Macbeth patafizikus unokatestvére

Alfred Jarry Übü király színművében, amely a szürrealista mozgalom előfutára, megteremtette a kapzsi és vérszomjas zsarnok archetípusát. Übü, aki Shakespeare Macbethjének patafizikus unokatestvéreként képzelhető el, merényletet követ el a lengyel Vencel király ellen, és átveszi helyét. Hatalmának teljében annyi embert gyilkol meg, hogy támogatói elpártolnak tőle, és az orosz cár segítségével elűzik.

Jarry értette a zabolátlan hatalom logikáját. Normák és tisztesség hiányában, mindenféle korlátozás nélkül, Übü groteszk és szégyentelen karakter lesz, megalomán és autoriter enfant terrible, aki faragatlan hülyeségeket mond megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel. Közönnyel bánik a szabályokkal, talán le is nézi azokat, amelyeket ő maga állít fel és sért meg – néha átlátszóan – saját tervei és módszerei ünneplésekor. Ezt mondja: „Van szerencsém közölni önökkel, uraim, hogy az ország gazdagítása céljából kiirtok minden nemest, javaikat elveszem!”, – illetve –„meg akarok gazdagodni, egy büdös vasat sem adok”. A közkincstár és a magánpénztárca közötti választóvonal elmosódása központi szerepet játszik a vezetés e formájában.

A XX. században nem volt hiány puccsista tábornokokból, vérszomjas ripacsokból és más, übüszerű uralkodókból, akik csak káoszt hoztak az általuk irányított országokra. Néhányukat, mint Idi Amint, aki Ugandát kormányozta 1971–1979 között, több százezer áldozatával, megőrizte a közemlékezet.[2] A kommunista Romániában Nicolae Ceauşescu az abszolút hatalom őrületét testesítette meg. Személyi kultusza dicsőségére fáraói emlékműveket emelt. Olyan címeket adományozott magának, mint A Kárpátok géniusza.

Az Übü-féle uralkodók egy új alfaja jelent meg ebben a században a neoliberális ideológia és a politikai pénzek találkozásánál. 2002-ben Dario Fo ezt írta Olaszország miniszterelnökéről, a milliárdos Silvio Berlusconiról: „Íme, itt állunk az Übü királyhoz méltó legostobább paradoxon előtt, a lehetetlen vásári komédiás előtt: törvényeket hozunk, amelyeket a királyra szabunk, a kormány miniszterei az udvartartásából választatnak, és az ő kizárólagos érdekeit védelmezik. És a köznép tapsol. Vagy a legjobb esetben is csak egy aprócska elítélő böffentést ereszt meg. A lovag és apródjai teljességgel megértették: övék az ország, a hatalom, büntetlenségüket végtelenül élvezik.”[3]

A büntetlenség csak fokozódott Donald Trump 2016-os megválasztása óta. Győzelmének kitervelője, a később menesztett Steve Bannon mindig is ambicionálta és nyíltan hirdette az állami adminisztráció leépítésének nagyra törő tervét, az 1930-as évekbeli New Deal által kialakított és az 1960-as évekbeli Great Society (Nagyszerű társadalom) reformjaival kiterjesztett államapparátus lebontását. Michael Lewis új könyve, Az ötödik kockázat, amely azt a kérdést járja körbe, hogy mi minden történhet egy országban szakértő vezetés hiányában,[4] azokról a megjósolhatatlan veszélyekről szól, amelyeket csak tapasztalt közszolgák tudnak kezelni. Részletezi a leépítés folyamatát: bizonyos pozíciók betöltetlenül hagyása vagy ügyvivői beosztássá süllyesztése; létező igazgatási egységek lebontása, lényegük kiüresítése, finanszírozásuk megvonása; szakértők hiteltelenítése, a legsötétebb tervekkel való megvádolásuk. Így rombolták szét két éve azt a struktúrát, amelyet a járványok elleni küzdelemre alakítottak ki.

 

„Üssétek le a fejüket!”

Trump mindennemű közszolgálati tapasztalat nélkül érte el a legmagasabb közméltósági hivatalt, és továbbra is úgy viselkedik, mint egy családi vállalkozás vezetője, állandóan feltétel nélküli hűséget követelve kinevezettjeitől. Mint Alice Csodaországában a Szív Királynője, bármilyen vélt kihágásra ellentmondást nem tűrő Üssétek le a fejét! paranccsal reagál. A kormányzatban állandóak a tisztogatások, amelyeket azzal indokolnak, hogy a kirúgottakat korábban az Obama-kormányzat nevezte ki, vagy azok a mélyállamhoz tartoznak. Bárkit, aki útjában áll, megtorlásképpen Twitter-össztűz alá vesz. John Brennan korábbi CIA-igazgató kritizálta Trumpot, aki erre megvonta biztonsági besorolását. Brennan egy elfelejtett fogalom felelevenítésével reagált: „Az ön kakisztokráciája omladozik.”[5]

A kifejezés, amely a görög kakistos (legrosszabb) és a kratos (állam) szavakból ered, azt jelenti: a legrosszabbak uralma, ha úgy tetszik, a tökfilkók rezsimje. A XVII. századi Angliában alkották meg, hogy a legkevésbé képzettek vagy leglelkiismeretlenebbek politikai felemelkedését írják le vele. A jelenség újra feltűnt Trump amerikai és Jair Bolsonaro brazil elnök megválasztásával. Alexander Nazaryan megvizsgálta Trump kinevezettjeinek hátterét és tapasztalatait, és félbolond figurák gyűjteményét találta, akik leginkább összeférhetetlenségükről és alkalmatlanságukról nevezetesek. Nazaryan ezt „elsőosztályú kleptokraták tivornyájának”[6] nevezte. Néhány fontos beosztásra, mint például az Energetikai Minisztérium vagy a Környezetvédelmi Hatóság vezetésére Trump olyanokat nevezett ki, akik korábban e szervezetek megszüntetését követelték.

A működés kakisztokráciáját az elnöki vő, Jared Kushner túlméretezett szerepe személyesíti meg, aki Charles Kushner, a New Jersey-i ingatlanfejlesztőnek, a felfelé bukás szakértőjének a fia. Tapasztalata a családi vállalkozásra korlátozódik. Amikor még húszas éveit taposta, átvette a Kushner Properties (ingatlanvállalat) irányítását, mivel apja börtönben volt illegális kampányhozzájárulások, adóelkerülés és tanúk befolyásolása miatt. A New York-i üzleti körök kinevették Jared Kushnert, amikor túlárazottan, 1,8 milliárd dollárért vásárolta meg a 666 Fifth Avenue épületét. Ez a valaha volt legmagasabb ár, amelyet egy épületért adtak.

Amikor Trump átvette a hatalmat, vejét főtanácsadónak nevezte ki folyamatosan bővülő feladatkörökkel és különleges megbízatásokkal. Rábízta a büntető igazságszolgáltatás rendszerének megreformálását, az Izraellel és a Szaúd-Arábiával való közvetlen kapcsolatok kialakítását, a diplomáciai kapcsolatok ápolását Kínával és Mexikóval – így a mexikói határfal felépítése –, az Amerikai Innovációhivatal vezetését. Az utóbbi célja a kormányzat működésének átalakítása. Kushnernek sikerült rásóznia drágán vett manhattani épületét olyan befektetőre, aki Trumpnak akar udvarolni.[7] 2020 januárjában az évszázad ügyének hirdették meg a közel-keleti béke megteremtését, ez azonban totális érdektelenségbe fulladt. Trump rövidesen a koronavírus elleni harc vezetését bízta rá. Ez ügyben is nagyon aktív maradt, különösen a haveroknak juttatott gazdaságélénkítő támogatások szétosztásában.

A profitorientált álkormányzáson túl a kakisztokrácia politikai célokat szolgál. Grover Norquist, az Amerikaiak az Adóreformért szervezet elnöke úgy nyilatkozott, hogy a szabadpiaci fanatikusok célja az államigazgatás méretének csökkentése azzal a szándékkal, hogy azt azután egy kád vízben megfojthassák. Ezzel arra utalt, hogy a közszolgálat eszményének hiteltelenítéséhez hozzá nem értés szükséges.

A nagy gazdasági világválság előestéjén a kakisztokrácia erényeit gyakran nyíltan ünnepelték. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara akkori elnöke, Homer Ferguson 1928-ban azt mondta: „A legjobb köztisztviselő a lehető legrosszabb. Egy kíméletlenül elsőrangú közszolgának maró hatása van. Szétmarja előjogainkat. Minél jobb, és minél tovább dolgozik, annál nagyobb a veszély.”[8]

 

Ibrahim Warde a Tufts Egyetem (Tufts University) Fletcher Jogi és Diplomáciai Iskolájának (Fletcher School of Law and Diplomacy) docense, a Kelet-Mediterrán Tanulmányok Fares Központjának (Fares Center for Eastern Mediterranean Studies) igazgatója.

Angolból fordította: Mátyás Máté

 

[1] Stanley Hoffmann: The arrival of World War II: An anticlimax [A második világháború érkezése: Egy antiklimax], The New York Times, 1989. szeptember 1. – https://www.nytimes.com/1989/09/01/opinion/the-arrival-of-world-war-ii-an-anticlimax.html.

[2] Subject of movies such as [Olyan filmek tárgya, mint a] General Idi Amin Dada: a Self-Portait, [Idi Amin Dada tábornok: önarckép] directed by [rendezte] Barbet Schroeder (1974), and [és a] The Last King of Scotland [Skócia utolsó királya], directed by [rendezte] Kevin Macdonald (2007).

[3] Dario Fo: Le nouveau fascisme est arrivé [Elérkezett az új fasizmus], Le Monde, 2002. január 11. – https://www.liberation.fr/france/2014/01/26/le-nouveau-fascisme-est-arrive_975684

[4] Michael Lewis: The Fifth Risk: Undoing Democracy [Az ötödik kockázat: a demokrácia leépítése], W. W. Norton, New York, 2018.

[5] Avi Selk: Kakistocracy, a 374-year-old word that means “government by the worst”, just broke the dictionary [Kakisztokrácia – egy 374 éves szó, amely csak megtörte a szótárt, és azt jelenti, hogy „legrosszabb kormány”], The Washington Post, 2018. április 13. – https://www.washingtonpost.com/gdpr-consent/?next_url=https://www.washingtonpost.com/news/the-intersect/wp/2018/04/13/kakistocracy-a-374-year-old-word-that-means-government-by-the-worst-just-broke-the-dictionary/

[6] Alexander Nazaryan: The Best People: Trump’s Cabinet and the Siege on Washington [A legjobb emberek: Trump kabinetje és Washington ostroma], Hachette, New York 2019.

[7] 2018 augusztusában eladta az ingatlant egy Brookfield nevű csoportnak, amely közel-keleti befektetőket is magában foglal. L. Mark Vandevelde: Brookfield: inside the $500bn secretive investment firm [Brookfield: az 500 Mrd dolláros titkos befektetési vállalkozáson belülről], Financial Times, London, 2020. február 5.

[8] Thomas Frank: The Wrecking Crew: How Conservatives Rule [A romboló csapat: ahogyan a konzervatívok uralkodnak], Metropolitan Books, New York, 2008. – https://www.ft.com/content/595a77d0-3867-11ea-a6d3-9a26f8c3cba4.

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések