Éljen a műanyag! – Az olajipari óriások és az éghajlati válság

Írta: Mickaël Correia
Találatok: 349

refineryAz elemzések általában nem foglalkoznak az éghajlatváltozásért leginkább felelős multinacionális olaj- és gázipari vállalatokkal. Ha megnézzük a legtöbb szén-dioxidot kibocsátó három vállalat – az Aramco, a Gazprom és a China Energy –tevékenységét, kiderül, milyen stratégiákkal igyekeznek elfedni múltbeli és jövőbeli felelősségüket. Ezeket az elképesztő módszereket és a mérhetetlen kapzsiságot szimbolizálja a jelen cikkben körüljárt téma: a műanyag.

Mint egy medúzaraj hullámzanak a tenger alatt a műanyag zacskók. Halak, polisztirol golyókkal a belükben. Szívószálat húznak ki egy teknős orrlyukából. Világszerte ismertek a képek, amelyek elénk tárják a műanyagszennyezésnek a környezetre gyakorolt káros hatását. Három másodpercenként egy tonna műanyag kerül az óceánba. 1950 óta a műanyagtermelés kétszázszorosára nőtt. Háromnegyedéből hulladék lesz. A műanyaghulladéktól elárasztott nyugati országok tömegesen küldik a szemetüket Délkelet-Ázsiába, ahol a legszegényebbek lakta területeken rengeteg a szemétlerakó.[1]

Részben a műanyagnak tudhatók be az éghajlati rendellenességek is. Az amerikai Center for International Environmental Law (CIEL), egy környezetvédelmi közérdekű jogi szervezet, nemrégiben kimutatta, hogy 2019-ben a műanyaggyártás és -égetés több mint nyolcszázötvenmillió tonna üvegházhatású gázt juttatott a légkörbe, majdnem annyit, mint amennyit Németország bocsátott ki ugyanebben az évben. „Ha a műanyaggyártás és -felhasználás a jelenlegi előrejelzések szerint növekszik, 2030-ra a kibocsátás elérheti az évi 1,34 gigatonnát, ami több mint kétszázkilencvenöt széntüzelésű erőmű kibocsátásának felel meg” – közölte a nem kormányzati szervezet.

A műanyag 99%-ban fosszilis eredetű. Naftából, a kőolaj desztillációjából származó folyadékból vagy a földgázban található etánból készül. A petrolkémiai ágazat a műanyagok előállításához nyersanyagként és energiaként is olajat és gázt használ, így gyakorlatilag ez a világ legnagyobb energiaigényű ipara.[2]

Prosperál a petrolkémiai ipar

„Gazdaságaink nagymértékben függenek a petrolkémiai termékektől, de az ágazat sokkal kevesebb figyelmet kap, mint kellene – mondta Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) főigazgatója már 2018 októberében. – A petrolkémia a globális energiavita egyik legnagyobb vakfoltja, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy milyen hatással lesz a jövőre.”[3] Az ügynökség becslése szerint a petrolkémiai termékek világszintű felhasználása 2020 és 2030 között harmadával fog növekedni. A teljes olajtermelés 14%-át és a gáztermelés 8%-át már ma is ez a terület zabálja fel. „A kőolajfelhasználás növekedését a petrolkémia idézi elő”[4] – mondják az ügynökség elemzői. Legoptimistább előrejelzéseik szerint, még ha a globális műanyag-újrahasznosítási arány meg is duplázódik, „a petrolkémiai alapanyagként felhasznált olaj mennyisége 2040-re eléri a napi 3,3 millió hordót.” Ilyen ütemben évente több mint egymilliárd tonna műanyag fogja elárasztani a bolygót, és az olajat végül már nem is annyira autók üzemanyagaként, hanem főként műanyag előállítására fogják használni. „Jelenleg szinte az összes fejlesztésben lévő finomítói kapacitás tartalmaz petrolkémiai folyamatokat is. Úgy tűnik, hogy ez egy hosszú távú stratégia része, amelynek célja egyrészt növelni a haszonkulcsot, másrészt védekezni az olajkitermelés tetőzésének kockázata ellen” – figyelmeztet az IEA.

Azok a petrolkémiai komplexumok, amelyeket a teljes fosszilis tüzelőanyag-ágazat 2025-ig tervez megépíteni, 80%-a Ázsiában találhatók.[5] Őrült ütemben tervezik új műanyaggyártó finomítók építését, bővítését vagy átalakítását. 2018 novemberében a Gulf Petrochemicals and Chemicals Association (Öböl menti Petrolkémiai és Vegyipari Szövetség) előtt tartott beszédében Amin Nasszer, az Aramco szaúdi szénhidrogén-óriás elnök-vezérigazgatója nagy hévvel egy 100 milliárd dolláros petrolkémiai beruházást ígért a következő évtizedre. „A vegyi anyagok iránti hatalmas keresletnövekedés – figyelmeztetett – fantasztikus lehetőséget kínál számunkra. Az ilyen lehetőségek azonban természetüknél fogva csak azoknak nyújtanak maximális hasznot, akik gyorsan cselekszenek.”[6]

Annak érdekében, hogy műanyagüzemek hálózatát teljes sebességgel bővítse Ázsiában, az Aramco nem habozik más vállalatokkal összefogni. A vállalat számára ez az ázsiai petrolkémiai terjeszkedés csak egy ága az üzletmenet természetes fejlődésének” – mondja Ellen R. Wald történész, a szaúdi vállalat egyik vezető szakértője. Számára Ázsia továbbra is a legjobb hely arra, hogy összeálljon más cégekkel, mivel az 1990-es évek óta ott növekedett legnagyobb mértékben a nyersolajeladás. A 2019-ben részlegesen privatizált vállalat összefogott malajziai partnerével, a Petronasszal, hogy 2018 márciusától a dél-malajziai Pengerangban egy hatalmas petrolkémiai üzemet létesítsen. A tartályok és kémények acélerdeje, amely az azúrkék Szingapúri-szorossal szemben terül el, tizenkétezer futballpályának megfelelő területet szakít ki Malajziának egy olyan régiójából, amely a különleges trópusi biodiverzitásáról ismert. Amúgy 2019 áprilisában történt már itt egy tűzvészt okozó nagyobb robbanás, majd egy hasonló katasztrófa 2020. március 15-én öt malajziai munkás halálát okozta.[7]

2018 áprilisában Újdelhiben az Aramco és az indiai olajipari vállalatok egyetértési nyilatkozatot írtak alá arról, hogy 2025-ig Maharashtra államban egy irdatlan méretű petrolkémiai üzemet építenek, aminek becsült költsége 44 milliárd dollár. Ezáltal a Konkan régióban az évente hatvanmillió tonna olaj finomítására szolgáló infrastruktúra miatt a földdel tesznek egyenlővé több ezer hektárnyi mangroveerdőt, amely számtalan endemikus fajnak ad otthont.

Miközben szeme Ázsiára szegeződik, az olajkolosszus nem feledkezik meg arról sem, hogy Szaúd-Arábiában megerősítse műanyaggyártó kapacitásait. Ehhez az Aramco támaszkodhat a „Vision 2030”-ra, a Mohammed Ben Szalmán trónörökös által vezetett, a szaúdi gazdaság diverzifikálására irányuló átfogó tervre. A Vörös-tenger partján a PetroRabigh nevű telephely 2017 óta kétszeresére nőtt, immár több mint ezer hektárnyi területet foglal el. Az Aramco és a japán Sumimoto Chemical csoport 9 milliárd dollárt tett le az asztalra, hogy a sivatagban egy korszerű petrolkémiai központ jöjjön létre partnerségi tervezésben a Francia Kőolajipari Intézettel. A Rabigh tengerparti város külterületén épülő komplexumban a vezetők és családtagjaik számára lesznek őrzött lakóparkok, iskolák, kórház és még egy állatkert is.

Szédületes profittal kecsegtet az ázsiai műanyag

A szédítő műanyagalapanyag-tartályoktól kevesebb mint öt kilométerre találhatók az ország legjelentősebbként, de egyben legveszélyeztetettebbként számon tartott korallzátonyai. A 2020 augusztusában közzétett biológiai tanulmányok szerint a félsziget nyugati partvidékén „a zátonyok pusztulása Rabigh közelében volt a legintenzívebb, ahol nemrégiben a teljes koralltakaró 65%-a kifehéredett, illetve elpusztult.”[8] A Rabighban évente előállított 2,4 millió tonna vegyi melléktermék több mint 60%-át Ázsiába, 10%-át pedig Európába exportálják, ahol élelmiszercsomagolás, ruházat, építőanyagok vagy számítógép-alkatrészek készülnek belőlük.

2015 végén, miközben a párizsi klímamegállapodás véglegesítése folyamatban volt, Jubailban, a kelet-szaúd-arábiai olajvárosban, egy óriási gyárban szép csendben beindult a polietilén-gyártás. Ez a legelterjedtebb műanyagnak számító kémiai vegyület a csomagolóanyagok felében megtalálható. A következő évben nagy felhajtással avatták fel ennek a high-tech parknak otthont adó gyárat. Megépítéséhez húszmilliárd dolláros beruházásra volt szükség.

A kétezer-ötszáz kilométernyi csővezeték megépítéséhez az olajtársaság a műanyaggyártás világóriásának számító amerikai multinacionális Dow Chemical know-how-ját és finanszírozását használta fel. „Mindkettő vezető szerepet tölt be saját ágazatában, és közös értékeik és elképzeléseik révén egy olyan vegyipari gyártóüzem létrehozása érdekében dolgoznak együtt, amely páratlan az iparágban” – büszkélkedik az Aramco. Azóta 4300 alkalmazott dolgozik azon, hogy a fosszilistüzelőanyag-hordóiból évente hárommillió tonna polimert állítson elő, amelyet majd mosószerek, kozmetikumok és fogyasztási cikkek előállításához használnak fel.

Amúgy szintén Jubailban, az Aramco partnerséget kötött a francia Total olajtársasággal. 2014 óta a Saudi Arabia Total Refining & Petrochemical (Satorp) ipari platform a világ egyik legjövedelmezőbb finomító-telephelye. Itt alakítják át az olajat propilénné (számos műanyag alapanyaga), benzollá (nejlon és műanyag gyanták előállításához) és paraxilénné (poliészterszálak előállításához). Felfedezve, mekkora szédületes profittal kecsegtet az ázsiai műanyag, a Total és az Aramco 2018 áprilisában új megállapodásokat írtak alá, amelyek szerint 5,5 milliárd dollárt szánnak a Satorp bővítésére. A cél: megvalósítani az Admiral nevű gigászi petrolkémiai klasztert, amely 2024-től kezdve évente 2,7 millió tonna műanyagot fog előállítani. Az olaj műanyaggá alakításból származó nyereség ígérete annyira szaftosnak bizonyul, hogy 2020 áprilisában a Total jelezte, hogy az Admiralt nem érinti a koronavírus-világjárvány miatti beruházáscsökkentés. Nem foglalkoznak tehát se a párizsi egyezménnyel, se a jövő nemzedékével.

Az Aramco 2016-ban bejelentett, 2018-re tervezett tőzsdei bevezetését, amelyet pénzügyi körök „az évszázad ügyletének” tartanak, többször is elhalasztották, egészen 2019 végéig. Miért ez az időbeli csúszás? 2019. január 27-én a svájci Davosban található Grischa Hotel egyik társalgójában Amin Nasszer elkotyogta egy riporternek, hogy az Aramcónak van egy sürgősebb prioritása. „Találkoztunk a [szaúdi] kormánnyal, hogy tudassuk velük, hogy a világ vezető petrolkémiai vállalatává akarunk válni – mondta. – Ha azonban vezető szerepet akarsz betölteni, akkor nagyszabású felvásárlásra van szükséged. Jó alapokra van szükséged, hogy nemzetközi szinten is jelentős súlyt képviselj.”[9] Napra pontosan három hónappal később az olajtársaság átvette az ellenőrzést a Sabic Basic Industries Corporation szaúdi konglomerátum 70%-a felett, amely a világ negyedik legnagyobb petrolkémiai vállalata.

Az Aramco közel 70 milliárd dollárt fizetett azért, hogy kivásárolja a korábban a Szaúd-arábiai Állami Befektetési Alap tulajdonában lévő részvényeket. Ez egy óriási lépés a műanyagok világában. A Sabic megemésztése után az Aramco 2019 augusztusától egyetértési megállapodást kötött a Reliance Industries petrolkémiai tevékenységében való 20%-os részesedés megszerzéséről. Az indiai multinacionális vállalat működteti a világ legnagyobb olajfinomítóját a gudzsaráti Jamnagarban (India). Miközben 2020-ban egy átlagos indiai tízszer kevesebb műanyagot fogyasztott, mint egy észak-amerikai…

Az Aramco és a Sabic egy innovatív finomítási technikára, a Crude Oil‑To‑Chemicals (COTC), azaz nyersolajból vegyi anyagokká alakítására építenek, amellyel minden csepp olajból a lehető legnagyobb hasznot tudják kihozni. Ez az IHS Markit amerikai gazdasági ügynökség által „forradalmi technológiaként” jellemzett eljárás „forradalmasíthatja a teljes vegyipart”.[10] Lehetővé teszi, hogy egy hordó nyersolajnak akár 70%-át közvetlenül petrolkémiai származékká alakítsák át, míg a hagyományos finomítók csupán 20%-át tudják kinyerni. E célból támogatta meg a szaúdi olajvállalat 2018 óta a COTC fejlesztési megállapodásokat olyan mérnöki cégekkel, mint az amerikai McDermott, a francia Axens vagy a francia–brit TechnipFMC. A szaúd-arábiai Dhahranban és az amerikai Bostonban található kutatóközpontokban az Aramco csapatai keményen dolgoznak azon, hogy megtalálják a legrövidebb utat a fekete arany műanyagdollárrá alakításához. Eddig mintegy 50 szabadalmat nyújtott be az olajvállalat.

Ezen innováció megvalósítása céljából a Vörös-tengeren fekvő Yanbut választotta ki nemrégiben az Aramco és a Sabic, hogy ott indítsa be kísérleti laboratóriumában ezt a technológiai forradalmat. A szaúdi olajfinomítóban, amelyben társtulajdonos az olajvállalat és a kínai Sinopec vegyipari óriáscég, a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó duó a beérkező nyersolaj 45%-át szeretné műanyag-alapanyaggá alakítani. Az új csúcstechnológiás eljárásoknak köszönhetően a két vállalat 2025-re évi kilencmillió tonna petrolkémiai anyagot lesz képes előállítani a telephelyen. Ez két-háromszorosa a jelenlegi finomítóik által előállított műanyag mennyiségének. Röviden: miközben az emberiségnek kevesebb mint tíz éve van arra, hogy felére csökkentse az üvegházhatású gázok kibocsátását, a világ legnagyobb éghajlatszennyezője úgy döntött, hogy hosszú távon fogad egy olyan technológiára, amely az IHS Markit szakértői szerint „több mint kétszeresére növeli egy hordó olaj jövedelmezőségét”.[11]

 

Mickaël Correia a Criminels climatiques, Enquête sur les multinationales qui brűlent notre planète [Klímabűnözők, vizsgálat a bolygónkat felégető multinacionális vállalatok ügyében] című könyv (La Découverte, 2022) szerzője. A szöveg ebből a műből merít.

Fordította: Drechsler Ágnes

 

[1] Aude Vidal: „Déferlement de déchets plastiques en Asie du Sud‑Est”, [Műanyaghulladék-hullám Délkelet-Ázsiában] Le Monde diplomatique, 2021 május.

[2] Plastic & Cimate, The Hidden Cost of a Plastic Planet [Műanyag és éghajlat, a műanyagbolygó rejtett költségei] Center for International Environmental Law, Washington, 2019 május.

[3] The Future of Petrochemicals. Towards a more sustainable chemical industry, Technology report [A petrolkémia jövője. Egy fenntarthatóbb vegyipar felé, Technológiai jelentés], Agence internationale de l’énergie, 2018 október.

[4] World Energy Outlook 2017, Agence internationale de l’énergie, Párizs, 2017 november.

[5] Dorothée Moisan: Les plastiqueurs sont fondus de pétrole [A műanyagosok belezúgtak az olajba] série Les Plastiqueurs, épisode 3, Les Jours, Párizs, 2020 június 25.

[6] Alexander H. Tullo: Why the future of oil is in chemicals, not fuels [Amiért nem az üzemanyagokban, hanem a vegyi anyagokban rejlik az olaj jövője], Chemicals & Engineering News, Washington, 2019 február 20.

[7] Explosion at Petronas Aramco refining complex in Malaysia’s Johor kills 5 [A malajziai Johorban a Petronas Aramco olajfinomító komplexumában történt robbanás 5 halálos áldozatot követelt.], The Straits Times, Szingapúr, 2020 március 16.

[8] Adel Moatamed: Degradation of mangrove forests and coral reefs in the coastal area of the southwestern region of Saudi Arabia[A mangroveerdők és korallzátonyok degradációja Szaúd-Arábia délnyugati régiójának tengerparti területén], Biogeographia, Roma, 2020.

[9] Amin Nasser, Saudi Aramco’s Davos spells out blueprint for IPO [Amin Nasszer, a szaúdi Aramcótól, Davosban ismerteti a tőzsdei bevezetés tervét] Arab News, Djeddah, 2019. január 27.

[10] Will BeaCham: Aramco CEO Amin Nasser to receive 2020 Kavaler Award in Dec 3 virtual event [Amin Nasser, az Aramco vezérigazgatója kapja meg a 2020-as Kavaler-díjat a december 3-i virtuális eseményen], ICIS, London, 2020 november 5, www.icis.com

[11] ibid