hu | fr | en | +
Accéder au menu

A ruszin nép nyomában

A munkácsi kórház rendelőjében Yehven Zupan doktor, a Ruszin Nemzeti Tanács elnöke, minden szavát jól megfontolva, beszélni kezd: „Az állam nem ismer el teljes értékű nemzetiségként, csupán ukrán kisebbségnek tekint. Pedig önálló nyelvvel és kultúrával rendelkező nép vagyunk.” A 2001-es népszámlálás adatai szerint 10 000 személy vallotta magát ruszinnak Kárpátalján. „Az adatokat meghamisították, valójában 800 000-en vagyunk - helyesbíti Zupan doktor. - Az ukrán nacionalisták attól tartanak, hogy egy szép napon majd területi autonómiát követelnünk."

PNG - 14.2 kio

A Szovjetunió széthullása után, 1991-ben, Ukrajna népszavazást kezdeményezett a területi függetlenségről. A szavazók véleményt nyilváníthattak egy autonóm régió létrehozásának kérdésében is. A lakosság mintegy 78 százaléka az autonómia mellett foglalt állást, amit ennek ellenére - nem nyerték el. „Nem gond, államok jönnek, államok mennek, a ruszinok – maradnak” – fejezi be bizakodva Zupan doktor.

2012. december 22-én a kárpátaljai területi tanács elismerte a ruszin nyelv különleges státuszát, ez az első lépés a hivatalos regionális nyelvvé válás útján.

Robert Magocsi ruszin származású amerikai történész (1) szerint a ruszinok a Kárpátok nyugati lejtőin Ukrajnában, Szlovákiában, Lengyelországban, sőt délebbre, a Vajdaságban is elő szláv nép. A becslések szerint számuk 900 000 és 1 millió között lehet. A ruszinok többféle keleti-szláv dialektust beszélnek, a cirill ábécét használják. A keleti keresztény egyházakhoz tartoznak, a görög katolikus a nemzeti vallásuknak tekinthető, de az ortodoxok száma is jelentős.

Ukrajnában a nacionalista Szvoboda párt nem ismeri el a ruszinokat mint önálló nemzeti sajátosságokkal rendelkező közösséget. „A ruszinok tulajdonképpen ukránok – veszti el a türelmét Oleg Kucin. – Akik ezt vitatják, Oroszország bérencei, és céljuk az ukrán nemzet gyengítése.”

Hogy lehet meghatározni, kik is a ruszinok? A XX. század elején ezt a népet orosznak vagy ukránnak tekintették. Mások a szlovákokkal azonosították őket, vagy éppen elszlávosodott magyarokkal.

Márpedig, ha elfogadjuk Ernest Gellner (2) , szociológus és nacionalizmus-kutató véleményét, aki szerint a nemzet „meggyőződésen, az emberek közötti szolidaritáson és hűségen alapuló képződmény”, és hogy - amennyiben egymást (f)elismerik, - az azonos a kultúrájú egyének nemzet(iség)et alkotnak, akkor el kell fogadnunk a ruszin nemzeti gondolat (újjá)születését is a szovjet blokk széthullása utáni Kelet-Európában. Egyébként Tito Jugoszláviája is elismerte ezt a speciális nemzeti identitást (3) , aminek a fennmaradásáért az amerikai egyesült államokbeli és kanadai diaszpóra tagjai is sokat tettek.

A ruszin mozgalom az 1990-es évek elejétől kezdett szervezett formát ölteni, miután a szlovák állam elismerte mint önálló nemzetiséget. Szlovákiában már 1995-ben kodifikálták a nyelvet a Zemplén megyei dialektus alapján. „Erre a ruszin nyelvjárásra hatottak a legkevésbé a különféle egyéb nyelvek – magyarázza Anna Uliskova az Eperjesi Ruszin Intézetben. - De mivel tiszteletben akartuk tartani a regionális jellegzetességeket, a svájci rétoromán nyelv kodifikálásakor alkalmazott módszert alkalmaztuk. Eltérő nyelvi normát határoztunk meg Szlovákiára, Ukrajnára, Lengyelországra és Szerbiára vonatkozóan, de nem feledkeztünk meg egy mindegyikre érvényes közös szabályrendszer kidolgozásáról sem.”

Az Eperjesi Ruszin Intézetet a szlovák állam tartja fenn, de az egyesült államokbeli diaszpóra is hozzájárul a finanszírozáshoz. „Szlovákiában 11 általános iskolánk van, alsó és felső tagozattal, egy gimnáziumunk, és 2009 óta akkreditált az Intézet által kibocsájtott diploma” – lelkesedik Uliskova asszony.

A jövőben dől el, hogy e kultúra újjászületése képes vajon elégséges muníciót szolgáltatni egy koherens és jól körülhatárolt identitástudat kialakulásához. A ruszin nemzet léte, sok más európai nemzetéhez hasonlóan - hipotézis, életképességéről a jövő mondja majd ki a végső ítéletet.

Laurent Geslin & Sébastien Gobert

Forgács András/ Fonyó Éva

(1) Paul Robert Magocsi: Une nouvelle nationalité slave: les ruthènes de l’Europe du Centre-est [Egy újabb szláv nemzetiség, a ruszinok Közép-Kelet Európában], Revue des études slaves, vol. 69, fascicule iii, 1997 Párizs.

(2Ernest Gellner: Nations and nationalism [Nemzetek és nacionalizmus], Ithaca, New York - London, 1983.

(3Jean-Arnault Dérens: Les “petits peuples” oubliés des Balkans [A balkáni elfelejtett kis népek], Le Monde diplomatique, 2003. július.

Megosztás