hu | fr | en | +
Accéder au menu

A TAVARES JELENTÉS I. és IV. RÉSZE (melléklet)

I. rész: A magyarországi reformok 

A jelentés főbb magyar vonatkozású tárgyi megállapításai

Az alaptörvényről és az átmeneti intézkedésekről

(X-től AA-ig):

„Magyarország Alaptörvényét rendkívül rövid időn, mintegy egy hónapon belül fogadták el (2011. április 18-án, kizárólag a kormánykoalíció képviselőinek szavazatával, a kormánykoalícióhoz tartozó személyek által megfogalmazott tervezet alapján), ezáltal korlátozva azt a lehetőséget, hogy az ellenzéki pártok és a civil társadalom mélyreható és lényegi vitát folytathasson a tervezett szövegről” (X).

JPEG - 95.8 kio

Az alaptörvény demokratikus előkészítésének hiányát nem lehet igazolni a „nemzeti konzultációval” „mivel az Alaptörvényről tartott nemzeti konzultáció igen konkrét témákra vonatkozó 12 kérdésből állt, amelyeket a kormánypárt fogalmazott meg oly módon, hogy magától értetődő válaszokat sugalljanak, amelyek nem tartalmazták az Alaptörvény tervezett szövegét, vagyis a közvéleménynek nem állt módjában megfogalmazni véleményét magáról az Alaptörvényről” (Y).

Az alaptörvényhez az utolsó pillanatban csatolt „átmeneti intézkedések” több mint kétharmadát „az alapvető jogok magyar biztosa beadványa alapján az Alkotmánybíróság 2012. december 28-án megsemmisítette,… mivel azok nem voltak átmeneti jellegűek” (Z).

„Az Alaptörvény 2013. március 11-én elfogadott” negyedik módosítása ezen határozat ellenére – a választási regisztrációt előíró rendelkezés kivételével – beépíti az Alaptörvény szövegébe mindazon átmeneti rendelkezéseket, amelyeket a Magyar Alkotmánybíróság megsemmisített, csakúgy, mint egyéb, korábban megsemmisített rendelkezéseket” (AA).

A sarkalatos törvények

széles körű alkalmazása

(AB-től AD-ig):

„Az Alaptörvény 26 olyan témakört tartalmaz, amelyet sarkalatos (vagyis kétharmados többséget igénylő) törvények útján kell szabályozni (AB).

Másfél év alatt 49 sarkalatos törvényt fogadott el az Országgyűlés (AC).

„Számos olyan kérdést is sarkalatos törvények szabályoznak, amelyek általában a jogalkotó rendes döntéshozatali eljárása alá tartoznak” (AD).

Az egyéni képviselői indítványok és a gyorsított eljárások gyakorlata

(AE-től AF-ig):

Fontos jogszabályokat, köztük az Alaptörvényt, annak második és negyedik módosítását, az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit és több sarkalatos törvényt is egyéni képviselői indítványként fogadtak el, vagyis nem vonatkoztak rájuk a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló… törvényben, és az előzetes és utólagos hatásvizsgálatról szóló közigazgatási és igazságügyi miniszteri rendeletben meghatározott szabályok” (AE). A jelentés „akadálytalanított” eljárásnak nevezi ezt a gyakorlatot.

A fékek és ellensúlyok gyengülése: Alkotmánybíróság, Országgyűlés, Adatvédelmi Hatóság

(AG-től AM-ig):

„Az Alaptörvény értelmében jelentősen szűkült az Alkotmánybíróság költségvetési vonatkozású törvények vizsgálatával kapcsolatos hatásköre” (AG).

„Az Alaptörvény negyedik módosítása” szerint… „az Alkotmánybíróság a jövőben nem vizsgálhatja tartalmi szempontból az alkotmánymódosításokat” (AH). Ez ellen az Alkotmánybíróság határozatban foglalt állást (AI).

„Nem parlamenti testület, a Költségvetési Tanács az általános költségvetés feletti vétójogot kapott, ezáltal korlátozva a demokratikusan megválasztott törvényhozás mozgásterét” (AK).

Idő előtt megszüntette az adatvédelmi biztos hatéves mandátumát és átadta hatásköreit az újonnan létrehozott Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak, amelynek függetlenségét az Európai Unió Bírósága jelenleg vizsgálja (AL).

Az igazságszolgáltatás függetlensége

(AN-től AU-ig):

„Az Alaptörvény és átmeneti rendelkezései értelmében a (Kúriának átnevezett) Legfelsőbb Bíróság volt elnökének hatéves mandátuma két év elteltével, idő előtt megszűnt” (AN).

„Az Alaptörvény nem rögzíti sem az Alkotmánybíróság függetlenségét, sem az igazságszolgáltatás autonóm igazgatásának függetlenségét” (AQ).

„Az Európai Unió Bíróságának 2012. november 6-i határozata kimondja, hogy a magyar bírák nyugdíjkorhatárának 70-ről 62 évre való radikális csökkentése életkoron alapuló, indokolatlan megkülönböztetésnek minősül” (AT).

„Az Országgyűlés 2013. március 11-én elfogadta a felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosításokról szóló 2013. évi XX. törvényt annak érdekében, hogy megfeleljen az Alkotmánybíróság 2012. július 16-i, valamint az Európai Unió Bírósága 2012. november 6-i határozatának” (AU).

A választási reform (AV-től AZ-ig):

„Valamennyi magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgárra kiterjedő automatikus választói regisztráció helyett az egyéni szavazati jog gyakorlásának feltételeként önkéntes regisztráció lépett életbe” (AV).

„Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a regisztráció előírása a magyarországi lakhellyel rendelkezők választójogának indokolatlan korlátozásának minősül, és ezért alkotmányellenes” (AX).

Az alkotmánybíróság alkotmánysértőnek találta még a választási eljárásról szóló törvény következő előírásait: „a lakcímmel nem rendelkező szavazópolgárok személyes regisztrációjára vonatkozó lehetőség kizárása diszkriminatív, valamint hogy aránytalan mértékben korlátozzák a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát azok a rendelkezések, amelyek a politikai hirdetések közzétételét a kampányidőszakban kizárólag a közszolgálati médiaszolgáltatók számára engedélyezik, illetve azok a szabályok, amelyek a kampányidőszak utolsó hat napján megtiltják a közvélemény-kutatási eredmények nyilvánosságra hozatalát” (AY).

A médiaszabályozás (AZ-től BR-ig):

„Az Európa Tanács és az EBESZ [Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet] a média szabadságával, pluralizmusával és koncentrációjával kapcsolatos nyilatkozatok, állásfoglalások, ajánlások, vélemények és jelentések útján fontos páneurópai minimális normarendszert alakított ki e téren” (AZ).

„A magyar médiaszabályozás több rendelkezésével kapcsolatosan bírálatok hangzottak el az Európai Parlament, az Európai Bizottság, az EBESZ médiaszabadsággal foglalkozó képviselője, az Európa Tanács emberi jogi biztosa, az Európa Tanács főtitkára, az ENSZ vélemény- és szólásszabadsághoz való joggal foglalkozó különmegbízottja, számos nemzetközi és nemzeti újságírói szervezet, szerkesztő és kiadó, az emberi jogok és a polgári szabadságok terén aktív civil társadalmi szervezet, valamint EU-tagállamok részéről” (BF). „2011. március 10-i állásfoglalásában… az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy a magyar médiatörvény alkalmazását sürgősen fel kellene függeszteni, és a Bizottság, az EBESZ és az Európa Tanács megjegyzései és javaslatai alapján felül kellene vizsgálni” (BH).

Az Európai Bizottság, az EBESZ, az Európai Tanács szakértői megbízottjainak a jelentése, az ENSZ vélemény-és szólásszabadsághoz való joggal foglalkozó különmegbízottja felhívta a figyelmet a törvény módosításai után „továbbra is fennálló problémákra” (BJ, BK, BL, BM, BN).

„Annak ellenére, hogy a törvényt 2011-ben, az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalásokat követően, illetve 2012 májusában, az Alkotmánybíróság 2011. decemberi határozata nyomán módosították, az EBESZ médiaszabadsággal foglalkozó képviselője kifogásolta, hogy számos módosítást rövid határidővel és az érintett felekkel való konzultáció nélkül vezettek be és fogadtak el, a jogszabályok alapvető elemein – nevezetesen a Médiahatóság és a Médiatanács elnökének és tagjainak kinevezésén, a műsorszóró médiában megjelenő tartalmak feletti hatáskörén, a magas bírságok kiszabásán, a közszolgálati műsorszolgáltatók pénzügyi és szerkesztői függetlenségét szolgáló biztosítékok hiányán – pedig nem javítottak” (BO).

A kisebbségekhez tartozók jogainak tiszteletben tartása (BS-től BW-ig):

„A tagállamok annak biztosítására vonatkozó felelőssége, hogy etnikai hovatartozásától és hitétől függetlenül minden személy alapvető jogait tiszteletben tartsák, a közigazgatás valamennyi szintjére és a bűnüldöző hatóságokra is kiterjed, és egyúttal a tolerancia aktív elősegítését, valamint egyes jelenségek – például a rasszista erőszak és a gyűlöletbeszéd – határozott elítélését is magában foglalja” (BT).

„Bár a roma és a zsidó közösségek tagjaival szembeni intolerancia nemcsak Magyarországhoz köthető probléma, és más tagállamoknak is szembe kell nézniük ugyanezekkel a nehézségekkel, az utóbbi időkben egyes események arra utalnak, hogy Magyarországon a roma- és zsidóellenes megnyilvánulások újra erősödőben vannak” (BW).

Vallásszabadság és az egyházak elismerése (BX-től CD-ig):

„A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságról szóló… rendelkezések a demokratikus társadalmak egyik alapját képezik, és mivel az állam feladata e téren a különböző vallások, hitek és világnézetek szabad gyakorlásához való jog semleges és pártatlan módon történő biztosítása” (BX).

„A egyházak jogállásáról szóló törvény visszaható hatályú rendelkezéseinek hatálybalépésével több mint 300 bejegyzett egyház veszítette el egyházi jogállását” (CA).

„Több vallási közösség és az alapvető jogok magyar biztosa (az ombudsman) kérésére az Alkotmánybíróság vizsgálta az egyházak jogállásáról szóló törvény rendelkezéseinek alkotmányosságát, és… 2013. február 26-i határozatában kimondta egyes rendelkezések Alaptörvénybe ütközését, és ezeket visszaható hatállyal megsemmisítette” (CB).

„Az Alaptörvény negyedik módosítása – amelyet az Alkotmánybíróság döntése után két héttel fogadtak el – módosította az Alaptörvény VII. cikkét, alkotmányos szintre emelve az Országgyűlésnek a vallási tevékenységet végző szervezetek egyházként történő elismerésére vonatkozó sarkalatos törvények elfogadására irányuló hatáskörét, felülbírálva ezzel az Alkotmánybíróság határozatát” (CD).

IV. rész: Nyomonkövetés

Az Európai Parlament

– felhívja a magyar hatóságokat, hogy adjanak tájékoztatást a Parlament, a Bizottság, a Tanács Elnöksége és az Európa Tanács számára arról, hogy milyen eljárással és milyen ütemezéssel tervezik a (61) bekezdésben foglalt ajánlások végrehajtását ((75.pont);

– felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy jelöljenek ki egy-egy képviselőt, akik a Parlament jelentéstevőjével közösen ("a 2. cikkel kapcsolatos háromoldalú párbeszéd" keretében) értékelik a (61) bekezdésben foglalt ajánlások végrehajtása tekintetében a magyar hatóságok által adott tájékoztatást (76. pont);

– kéri az Elnökök Értekezletét, hogy abban az esetben, ha a magyar hatóságok által a fent említett ajánlásokra adott válaszok nem állnak összhangban az EUSZ 2. cikkében foglalt rendelkezésekkel, hozza működésbe az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdésében előírt mechanizmust (77. pont);

– utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Magyarország Országgyűlésének, elnökének és kormányának, az Alkotmánybíróság elnökének és a Kúria elnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Alapjogi Ügynökségnek, az Európa Tanácsnak, az EBESZ-nek és az Egyesült Államok külügyminiszterének (78. pont).

Dr. Morva Tamás

Megosztás