hu | fr | en | +
Accéder au menu

A Tavares jelentés és Orbán Viktor

Magyarországot a kapitalizmus restaurálása mély, látványos csődbe juttatta. Az átállással összefüggő (tranzit) válságban tönkrementek az ország alapvető ipari és mezőgazdasági vállalatai és szövetkezetei, zuhant a termelés, amit csak a külföldi tőke néhány évig tartó nagyarányú beáramlása tudott átmeneti fellendülésre váltani. A külföldi tőke dominanciájának azonban hamarosan megmutatkoztak az árnyoldalai: a profit kiáramlás, a munkabérek és az életszínvonal általános visszaesése, a munkanélküliség és a szegénység terjedése. A világgazdasági válság padlóra vitte a meggyengült gazdaságot. Ebben a folyamatban erősödött meg és jutott hatalomra a mai Fidesz és vezére Orbán Viktor.

Orbán első négyévi kormányzását (1998-2002) váratlan választási vereség követte, azonban az utána jövő nyolcévi szocialista-liberális kormányzás kiábrándította a választók nagy hányadát a politikából és előkészítette a talajt Orbán több mint kétharmados választási győzelmének (2010). Parlamenti abszolút túlsúlyát Orbán hatalmi és rendszerszintű váltásra használta fel, hogy még egyszer ne járhasson úgy, mint 2002-ben.

JPEG - 61.1 kio

A Tavares jelentés

I. rész

Az Orbán által lépésről-lépésre bevezetett politikai változások és lehetséges nemzetközi kihatásuk felkeltette mértékadó nemzetközi szervezetek, kormányok, politikusok figyelmét és bírálatát. Bár e megnyilvánulások nyilvánosak voltak, a lakosság nagy többsége nem szerzett vagy nem vett tudomást róluk. Kivételt képez és ezért külön megemlítendő, hogy Angela Merkel és José Manuel Barroso az események folyamán több alkalommal kifejezett elégedetlenségéről, a szélesebb közvélemény is tudomást szerzett. A nyugati médiák is a szokásosnál többet kezdtek foglalkozni a magyarországi eseményekkel.

A Tavares jelentés a jogrendben bekövetkezett változások szisztematikus feltárásával és értékelésével minőségi lépést tett előre az addigi bírálatokhoz képest: tudományos alapossággal és kétségbevonhatatlanul megállapította, hogy Magyarországon „rendszerszintű változások mentek végbe”. Hétköznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy a hatalom jellege erősen eltolódott a demokratikus hatalomgyakorlástól a diktatúra felé.

Mit jelent a jelentés tudományos megalapozottsága? Egyrészt azt, hogy a jogrend teljes területét átfogja, a jogalkotás menetétől a megalkotott jogszabályok tartalmáig, másrészt azt, hogy feltárja azokat a bírálatokat és figyelmeztetéseket, amelyeket a magyar kormány már eddig kapott, és felméri a bírált jogszabályok helyesbítésének folyamatát, hogyan reagált a magyar kormány az észrevételekre és bírálatokra.

A jelentés négy részből áll: felméri a jogrendben bekövetkezett változásokat (I. fejezet), értékeli a változásokat (II. fejezet), ajánlásokat fogalmaz meg a nemzetközi jog normáitól való eltérések felszámolására, a különböző intézmények ezzel kapcsolatos feladataira (III. fejezet), és arra is, hogy az ajánlások megvalósulását hogyan kell nyomon követni (IV. fejezet). A jelentés hangsúlyozza, hogy a magyarországi felmérés által feltárt visszásságok az Unió más tagállamaiban is előfordulnak, nem az ország megbélyegzése a cél, hanem az európai jogrend hatékonyabb védelme és alkalmazása.

A jelentés vázlatos, távolról sem teljes tartalmi áttekintése:

Bevezetésül a jelentés A-tól P-ig terjedő pontjai kifejtik, hogy – a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok – az EU alapértékeinek „tiszteletben tartása és előmozdítása nemcsak lényeges eleme az Európai Unió identitásának, hanem… kifejezett kötelezettség, és ennél fogva elengedhetetlen feltétel is az uniós tagállammá válást, valamint a tagsággal járó előjogok maradéktalan fenntartását illetően” (C pont). Az alapértékek elfogadása a csatlakozás és a tagság elsődleges feltétele, az azoktól való „eltérés vagy azok megsértése nem igazolható a nemzeti hagyományokkal, sem pedig e nemzeti identitás kifejezésével” (L pont).

A magyarországi reformok (Q-tól W-ig) tárgyalása azzal kezdődik, hogy elismeri az ország érdemeit, mint „az első volt kommunista ország, amely csatlakozott az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez (EJEE), és az Unió tagállamaként 2007. december 17-én elsőként ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, és 2003-ban és 2004-ben tevékeny szerepet vállalt a Konvent és a kormányközi konferencia munkájában,… amelynek eredményeképpen beillesztették a kisebbségekhez tartozó személyek jogait is” (Q). De megállapítja, hogy „az új magyar kormány által rendkívül rövid idő alatt végrehajtott átfogó és módszeres (a jogrendszer alapvető felülvizsgálatát jelentő) alkotmányos és intézményi reformok példa nélkül állnak, ami magyarázza, hogy számos európai intézmény és szervezet (az Európai Unió, az Európa Tanács, az EBESZ), valamint az Egyesült Államok kormányzata szükségesnek látta néhány, Magyarországon végrehajtott reform hatásainak értékelését”. Ugyanakkor jelzi, hogy „eltérő minták alapján más tagállamok helyzetének nyomon követése is szükséges lehet…, mivel a tagállamokkal szembeni bánásmód tekintetében nem lehet kettős mércét alkalmazni” (V). Ezután a jelentés a következő fő témákban kialakult helyzetet teszi vizsgálat tárgyává:

– az alaptörvény és az átmeneti rendelkezések;

– a sarkalatos törvények széles körű alkalmazása;

– az egyéni képviselői indítványok és a gyorsított eljárások gyakorlata;

– a fékek és ellensúlyok gyengülése: Alkotmánybíróság, Országgyűlés, Adatvédelmi Hatóság;

– az igazságszolgáltatás függetlensége;

– a választási reform;

– a médiaszabályozás;

– a kisebbségekhez tartozók jogainak tiszteletben tartása;

– vallásszabadság és az egyházak elismerése.

A vizsgálat témák szerinti megállapításairól a melléklet ad tájékoztatást.

II. rész

A jelentés II. fejezete értékeli az alaptörvény és a sarkalatos törvények elfogadásával kialakult helyzetet és következményeit. E fejezet végigmegy a témák szerint feltárt helyzeten és 47 pontban hozzáfűzi értékelő pozitív és negatív megállapításait. Ezekből kiemeljük a következőket:

„Miközben egy új alaptörvény kidolgozása és elfogadása tagállami hatáskörbe tartozik, a tagállamok és az EU közös felelőssége annak biztosítása, hogy az alkotmányozási folyamat és az alaptörvények tartalma összhangban legyen az Unió közös értékeivel, az Alapjogi Chartával és az EJEE-vel” (2. pont, kiemelés tőlem). „Sajnálja, hogy Magyarország Alaptörvényének kidolgozása és elfogadása nem egy átlátható, nyitott, befogadó és konszenzusra épülő folyamat keretében történt, ahogyan ez egy modern, demokratikus alkotmányozási folyamattól elvárható lenne, és ez magának az Alaptörvénynek a legitimitását is gyengíti (3. pont). A jelentés hivatkozik az Alkotmánybíróság 2012. december 28-i határozatára, amely kiemeli, hogy „az alkotmányok tartalmi és eljárási mércéi és követelményei demokratikus jogállamban állandóak”. „Az alkotmányos jogállam konstans értékek, elvek és garanciák rendszere”. (6. pont)

„Úgy véli, hogy a sarkalatos törvények kiterjedt alkalmazása… aláássa a demokrácia és a jogállamiság elveit, mivel lehetővé tette a jelenlegi – minősített többség támogatását élvező – kormány számára, hogy politikai irányvonalakat véssen kőbe… ezáltal potenciálisan csökkentve az új választások jelentőségét” (8. pont). Továbbá, hogy „az egyéni képviselői indítvány alkalmazása az Alaptörvény (sarkalatos törvények révén történő) végrehajtására, nem tekinthető átlátható, számon kérhető és demokratikus jogalkotási eljárásnak,… következésképp a kormányokat (és nem az egyes képviselőket) terheli az a kötelezettség, hogy az Alaptörvény végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat benyújtsák az Országgyűlésnek” (9. pont).  Ezután a jelentés értékeli ugyanazokat a témákat, amelyeket az I. részben a tényeket igazoló hivatkozásokkal leírt. Néhány esettől eltekintve, amelyekben a kormány illetve az országgyűlés korrigálta álláspontját, az értékelés elmarasztaló. Különösen tiltakozik az Alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálása ellen: „Mélységesen aggasztónak tartja az alkotmányos kérdésekben az Országgyűlés javára és az Alkotmánybíróság kárára történt hatáskör-eltolódást, amely súlyosan sérti a hatalommegosztás elvét és a fékek és ellensúlyok megfelelően működő rendszerét, amelyek a jogállamiság két fő szükségszerű elemét képezik” (15. pont). Továbbá „Üdvözli, hogy a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben az adatvédelmi biztos függetlenségével kapcsolatban” (21. pont).

Tárgyilagosan „üdvözli a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló,… valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló” törvények módosításait, melyek az Alkotmánybíróság „és a Velencei Bizottság véleményében korábban felmerült számos aggályos kérdést rendeztek” (29. pont), de „ugyanakkor sajnálja, hogy nem hajtották végre a Velencei Bizottság valamennyi ajánlását, "különösen ami az Országos Bírósági Hivatal elnökének az ügyek áthelyezésére…" (30. pont).

A jelentés II. része az értékelést a következőképpen zárja:

„a fentebb kifejtett okokból arra a következtetésre jut, hogy az alkotmányos és jogszabályi keretek nagyon rövid időn belüli ismételt módosításainak rendszerszintű és általános trendje, valamint e módosítások tartalma összeegyeztethetetlen az… [EU alapszerződésében lefektetett] értékekkel, valamint eltér az EU… [alapszerződésben] meghatározott elvektől; véleménye szerint e trend – kivéve ha azon időben és megfelelő módon nem változtatnak – az EUSZ 2. cikkében említett értékek súlyos megsértésének kockázatát eredményezi” (47. pont).

III. rész

A III. rész az ajánlásokat, vagy másként szólva a feladatokat határozza meg.

A preambulum „ismételten leszögezi, hogy ezen állásfoglalás nemcsak Magyarországról, hanem elválaszthatatlanul az Európai Unióról mint egészről is szól,…” (48. pont), de ami Magyarországot illeti „hangsúlyozza, hogy készen áll – valamint felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ugyancsak készüljenek fel – arra, hogy abban az esetben, ha Magyarország nem hajtja végre az… ajánlásokat, megtegye az… intézkedéseket”, amiket az EU alapszerződése a jogsértő tagállamokkal szemben előír (51. pont).

E javaslattal azonban megbicsaklik a jelentés gondolatmenete. A korábbiakban sokoldalúan bizonyította, hogy a magyar kormány és országgyűlés törvényhozásának „rendszerszintű és általános trendje” nem felel meg az Unió alapvető értékeinek és eljárási szabályainak, mégsem javasolja az erre vonatkozó intézkedések hatályba léptetését, csak a hatályba léptetésre való felkészülést sürgeti. A következetlenség az Európai Parlamentnek (EP) az Unión belüli szűk jogkörével, gyenge pozíciójával függhet össze.

Felhívással fordul valamennyi tagállamhoz, „hogy a Szerződésből fakadó kötelezettségeiknek eleget téve tartsák tiszteletben, garantálják és mozdítsák elő az Unió közös értékeit…” (52-54. pont). „Elvárja minden tagállamtól, hogy – kiváltképpen az Európai Unió Tanácsában –, megtegye a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy lojálisan hozzájáruljon az Unió közös értékeinek előmozdításához, és ezen értékek tiszteletben tartásának ellenőrzésekor működjön együtt a Parlamenttel és a Bizottsággal…” (55. pont). Majd felhívással fordul az Európai Tanácshoz [az állam és kormányfők testületéhez, amely illetékes az intézkedések elhatározására és az eljárás elrendelésére].

„Csalódottan állapítja meg, hogy az Európai Tanács, az EU egyetlen politikai intézménye, továbbra is hallgat, miközben a Bizottság, a Parlament, az Európa Tanács, az EBESZ, sőt, még az Egyesült Államok kormányzata is hangot adott a Magyarországon kialakult helyzettel kapcsolatos aggodalmainak” (56. pont). Véleménye szerint ilyen esetekben „az Európai Tanács nem maradhat tétlen”, mert a „valamelyik tagállamban bekövetkező változások kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a jogállamiságra ebben a tagállamban és ennél fogva az Európai Unió egészében is” (57. pont). Ezért „felhívja az Európai Tanács elnökét, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, miként ítéli meg ezt a helyzetet, és mihamarabb kezdjen konzultációkat a Parlament elnökével és a Bizottság elnökével” (59. pont).

A jelentés ezután az Európai Bizottságnak szóló ajánlásait fogalmazza meg (60. pont) és ebben kifejezi, hogy „figyelmét ne csupán az uniós jogszabályok megsértésének egyedi… eseteire összpontosítsa, hanem vonja le a következtetéseket egy tagállam alkotmányos rendjének és jogi rendszerének olyan rendszerszintű megváltoztatásáról, amelynek során halmozott és visszatérő szabálysértések sajnálatos módon a jogbizonytalanság állapotához vezettek…”. „A strukturált politikai párbeszédet a Bizottság legmagasabb politikai szintjén kell összehangolni, és egyértelmű hatással kell lennie a Bizottság és az érintett tagállam között különböző uniós területeken folytatott tárgyalások teljes skálájára”. Felkéri a Bizottságot, hogy általánosan és a konkrét magyar esetre vonatkoztatva is dolgozzon ki „ütemtervet” a feladatok megoldására, „tegye naprakésszé az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről szóló 2003-as közleményét,… és készítsen részletes javaslatot egy gyors és független ellenőrzési mechanizmus és egy korai figyelmeztető rendszer létrehozására”.  A magyar hatóságoknak szóló ajánlások (61. pont) „felhívja a magyar hatóságokat, hogy minden további késedelem nélkül hajtsák végre az alábbi ajánlásokat azzal a céllal, hogy maradéktalanul visszaállítsák a jogállamiságot és annak az alkotmányos rendre, a fékek és ellensúlyok rendszerére, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó fő követelményeit, továbbá az alapvető jogok – többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság, a vallásszabadság, valamint a tulajdonhoz való jog – érvényesülésének szilárd biztosítékait”. Ezután a jelentés végigmegy a korábbi három részben tárgyalt magyar vonatkozású témákon és megteszi témák szerinti konkrét javaslatait.  Németország, Hollandia, Dánia és Finnország külügyminiszterei 2013. március 6-án a Bizottság elnökének, Barroso úrnak intézett levélben olyan mechanizmus létrehozását kérik, amely elősegíti a tagállamokban az alapvető értékek tiszteletben tartását. Az ajánlások további részében a jelentés a négy külügyminiszter kezdeményezésének megvalósítását szolgáló ajánlásokat tartalmazza (62-től 74-ig terjedő pontok).

IV. rész

E rész az ajánlásokban megfogalmazott feladatok végrehajtásának nyomon követését szolgáló intézkedéseket tartalmazza. E rövid négy pont teljes szövege megtalálható a mellékletben.

Orbán Viktor

válasza

Orbán Viktor felmérte, hogy nem tud a jelentésre tételes választ adni és a jelentéssel való érdemi foglalkozás és vita számára nagyon előnytelen lenne. Ezért ezúttal is inkább azt az elvet követte, hogy a legjobb védekezés a támadás. A támadás cél-személye: az Európai Parlament, a támadás iránya: a jogrend kérdéseiről a témát átterelni a gazdaságpolitikára.

Már a helyszínen, az EU Parlamentben is Magyarország más tagállamokhoz képest állítólagos jobb gazdasági teljesítményéről beszélt és a Bizottság azon döntésére hivatkozott, amely az ország ellen több éve folyó túlzott deficit eljárást megszüntette. Ez megfelel politikai irányvonalának, amely szerint végrehajtja a gazdaságpolitikai megszorító intézkedéseket, eleget akar tenni a költségvetési deficit 3 százalékos küszöb alá szorításának, de ezért cserébe elvárja, hogy az EU más vonatkozásokban ne szóljon bele az ország belügyeibe.

Most a 2014-es országgyűlési választások megnyerésére koncentrál és az EP bírálatot a „nemzetérdek harcos védője”szerep megjátszására használja, arra, hogy megnyerje és megtartsa a lakosság többségének bizalmát. Sajnálatos, de esélyes a választások ismételt megnyerésére, és ha nem is parlamenti kétharmados, de egyszerű többséggel folytatni akarja és folytatni tudja politikáját. Várható, hogy a választások után és az ország gazdasági helyzetének további romlása, a lakosság túlnyomó többségének további elszegényedése okán még további, a tartós hatalmát bebiztosító intézkedéseket fog tenni.

A magyar országgyűlés 2013. július 5-én elfogadott határozata

 Orbán formális jogi válaszát az országgyűlés határozata adta meg. A rövid, tőmondatos határozat első fele történelmi példákra és az Uniós csatlakozásra hivatkozik a lakosság támogatásának megnyerése céljából. „Mi magyarok, szabad akaratunkból léptünk be az Európai Unióba”. Arra épít, hogy már kevesen emlékeznek arra, hogy a belépést a szocialista kormány és nem ő készítette elő és vezényelte le, és hogy a népszavazáson a szavazati jogú lakosság többsége nem támogatta a belépést.

A határozat második fele durván és igaztalanul támadja az Európai Parlamentet. „A magyar Országgyűlés csodálkozásának ad hangot, hogy az Európai Parlament olyan határozatot hozott, amelyhez nincs joga, és amellyel az Európai Parlament túllépi hatáskörét”.

Az EP Parlament határozata azonban tételesen hivatkozik azokra a szabályokra, amelyeken alapul az állásfoglalása. Kényelmes dolog érvek helyett kijelentéssel élni és ezzel hangulatot kelteni a tájékozatlan közvéleményben.

De nem elégszik meg ezzel az alaptalan kijelentéssel, hanem még rágalmaz is: „Önkényesen állapít meg követelményeket, önkényesen vezet be új eljárásokat és olyan új intézményeket kreál, amelyekkel megsérti Magyarország uniós alapszerződésben garantált szuverenitását”. „Ezzel az Európai Parlament szembemegy az európai értékekkel és veszélyes útra vezeti az Európai Uniót”.

Az önkényes követelmények nem mások, mint az Unió és Európa jogszabályokban lefektetett alapértékei, amelyek elfogadását Magyarország több szerződésben is vállalta. Az új eljárás, az új intézmény, amelynek létrehozását az EP határozata javasolja és nem „kreálja” (!), az alapértékek hatékonyabb védelmét szolgáló mechanizmus, amely nem teremt új jogot csak a meglevő jogok védelmét szolgálja. Ezért nem is sértheti egyetlen tagállam, így Magyarország szuverenitását sem.

Érdemes lett volna azonban a határozatot figyelmesebben elolvasni, amelyből kiderül, hogy a javaslatot – feltehetőleg válaszul az Orbánnak adott korábbi eredménytelen figyelmeztetésekre is – a német, a holland, a dán és a finn külügyminiszter 2013. március 6-án a Bizottság elnökének, Barroso úrnak intézett levélben kérték. Erősen gyanítható, hogy e kormányok kérésének lesz akkora súlya, mint Orbán otromba tiltakozásának.

Orbán azonban maga is érezhette, hogy a fenti érvek nem elegendők még a politikailag tájékozatlan emberek számára sem és ezért előáll a nagyágyúval:

„További aggodalomra ad okot, hogy a Magyarországot sújtó hatalmi visszaélés mögött üzleti érdekek húzódnak meg”.

„Magyarország csökkenti a magyar családok által felhasznált energia árát. Ez sértheti több európai nagyvállalat érdekeit, akik monopol helyzetük révén hosszú éveken át extraprofitot termeltek Magyarországon. Elfogadhatatlan, hogy az Európai Parlament ezeknek a nagyvállalatoknak az érdekében próbál nyomást gyakorolni hazánkra”.

Hazánkra? Ez kevés, általánosítani kell: „A magyar Országgyűlés egész Európára nézve veszélyesnek tartja, ha az üzleti csoportok érdekei akadálytalanul érvényesülnek az Európai Unióban, és felülírhatják az alapszerződésben lefektetett szabályokat”.

Nicsak! Orbán hallott valamit arról, hogy Lenin mit mondott a monopolkapitalizmusról és most ez is jó érvnek tűnik számára az Európai Parlament bírálatára?! – Komolyra fordítva a szót, ez is képtelen és alaptalan vádaskodás. Nemcsak azért, mert semmisem bizonyítja ezt az összefüggést, de azért is, mert az energiaárak csökkentését ez év elejétől a jövő évi választásokra tekintettel dobta be az Orbán kormány. A jogrendről szóló bírálatok és vita a magyar kormánnyal viszont 2011-ben kezdődött, amikor még maga Orbán sem tudta, hogy 2013-ban energiaár csökkentő intézkedést fog tenni.

Végül az országgyűlési határozatban Orbán bevágta az ajtót minden további tárgyalás elöl. Az utolsó mondatban az Országgyűlés kötelezi a magyar kormányt, hogy változatlanul folytassa eddigi politikáját. „Felszólítjuk Magyarország Kormányát, hogy ne engedjen az Európai Unió nyomásának, ne hagyja csorbítani az ország alapszerződésben garantált jogait és folytassa a magyar családok életét megkönnyítő politikáját”. Az országgyűlés határozatát egyedül a Fidesz frakció szavazta meg.

Hogyan tovább?

A kérdésre a választ két másik kérdés vizsgálata adja. Miért nem javasolja az Európai Parlament az EUSZ 7. cikke alapján az eljárás megindítását? Miért ragadtatta így el magát a válaszban Orbán Viktor?

Miért nem javasolja az Európai Parlament eljárás megindítását?

A „Stop/Európai Parlament”, amely magyar nyelven közzétette a jelentés teljes szövegét, szükségesnek tartotta, hogy bevezetőként kitérjen erre a kérdésre: „A jelentés-tervezet – bár lehetőségként megemlíti az alapszerződés hetedik cikkelye szerinti szankciók alkalmazását – valójában semmiféle retorziót nem akarna bevezetni Magyarországgal szemben. Sőt, pontos tervet dolgoz ki arra, hogy a magyar kormánnyal együttműködve, miként lehetne visszaállítani a sértetlen jogállamiságot és demokráciát az országban”.

Rui Tavares, a javaslatot készítő munkacsoport vezetője és a javaslat előterjesztője is ismételten hangsúlyozta, amit a határozat szövege is tartalmaz, hogy nem egyedi jelenségről van szó, például a rasszista erőszak és a gyűlöletbeszéd más európai országokban is jelen van. Szerintünk Magyarországra azért terelődött a figyelem, mert nálunk jelentkezik a legszélesebb fronton és a legnyíltabban a hatalom kiterjesztésére való törekvés és a demokratikus alapértékekkel való szembehelyezkedés. Orbán viselkedése sokszor igényt is tart arra, hogy ő egy irányzat élharcosa, és bízik abban, hogy követőkre fog találni. Feltehetőleg ez a körülmény is szerepet játszott abban, hogy az Európai Parlament képviselői is jelentős többséggel szavazták meg a jelentést, a hét frakció közül csak egy foglalt ellene állást. Nem formális kijelentés tehát, hogy nem magyar, hanem európai ügyről van szó.

Miért hallgat azonban és miért marad passzív az Európai Tanács? A világgazdasági válság súlyos európai kihatásai, az euro-övezet válságos helyzete, Németország és a dél-európai országok közötti nyílt ellentét közepette semmi sem hiányzik jobban az Unió vezetőinek, mint egy új kelet-európai és balkáni konfliktus napirendre kerülése. Mert az antidemokratikus jelenségek régóta jelen vannak a balti államokban, bizonyos fokig Lengyelországban és Romániában, élesen és nyíltan a balkáni országokban, és a nyugati demokráciákban is mind gyakrabban és erőteljesebben jelentkeznek. Az Unió vezetői folyton arra törekszenek, hogy e jelenségeket lekicsinyeljék, a szőnyeg alá söpörjék. És íme, most egy uniós tagállam kormánya vállalja fel az irányzatot nyílt kihívást intézve az eddigi magatartásuk ellen.

Orbán Viktor miért ragadtatta így el magát a válaszban?

A választ részben már megtaláljuk az előző kérdésre adott válaszban. Orbán nem véletlenül tesz úgy, mintha csak most és váratlanul az Európai Parlamenttel került volna szembe. Nem látszik tudomást venni arról, hogy az európai parlamenti határozat mögött ott áll az Európai Bizottság, az Egyesült Államok külügyminisztériuma és több európai kormány, az Európa Tanács, az EBESZ, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága, a „Joggal a Demokráciáért" Európai Bizottsága (a Velencei Bizottság). Viszont bízik abban, hogy az Európai Tanács továbbra sem fogja meghozni az ország elleni hivatalos eljárásra vonatkozó döntést.

Németország támogatása nélkül a magyar kérdést nem lehet az Európai Tanácsban hivatalosan napirendre tűzni. Németországban Bundestag választások lesznek szeptemberben, kicsi tehát a valószínűsége, hogy a következő hónapokban a német kormány állást foglalna az eljárás elindítása mellett. Annyi súlyos probléma vár az újjáalakuló német kormány döntésére, hogy eleinte a magyar ügy háttérbe fog szorulni a választások után is. Létre jöhet az Európai Parlament által javasolt, a német kormány által is kezdeményezett koppenhágai bizottság, megindulhat az eljárási mechanizmus kidolgozása és ezzel mintegy eleget tesznek az EP határozatának, a magyar ügyet pedig elsüllyeszti az európai bürokrácia. Feltehetőleg ez Orbán forgatókönyve a jövőre nézve és nem lehet tagadni, hogy megvalósulásának nagy a valószínűsége. Orbán úgy reméli, hogy közben idehaza újraválasztják, és hiába lesznek újabb, akár még súlyosabb esetek, a kormány már elmozdíthatatlan lesz. Orbán példaképe, Horthy kormányzó több mint 20 évet regnált, vajon neki is sikerülni fog?

A Tavares által vezetett bizottság kiváló munkát végzett a megbízásuknak megfelelő területen, a magyar jogrendben bekövetkezett változásoknak az EU jogával való szembesítésével, amelyben tükröződik a változások egész lényege. Az európai parlamenti határozat nagy segítséget nyújt a hazai baloldalnak az Orbán kormány elleni ideológiai és politikai harcban. De a kormányt a mi népünknek kellene leváltani és a politikai küzdelem előtt még hosszú út áll. Az ideológiai harcban sem oldódik meg minden a Tavares jelentéssel. A bírálat teljesebbé tételéhez még hiányzik annak a politikának a bírálata, amellyel a kormány a változásokat a magyar néppel közli és befogadtatja, és a kormány gazdaságpolitikájának, a társadalmi-gazdasági kihatásoknak a szisztematikus felmérése és bírálata. A vizsgálatoknak, az értékelésnek és a következtetéseknek ez utóbbi témákra való kiterjesztése ránk vár, mert elsősorban hazai érdek.

Budapest, 2013. július 17.

Dr. Morva Tamás

Megosztás