2013. augusztus

Az utca szava

A Muzulmán Testvériség előbb arra esküdözött, hogy nem indít jelöltet az egyiptomi államelnöki posztra. Azután mégis indított, és azt ígérte, hogy célja: „kenyér, szabadság, társadalmi igazságosság”. Kormányzásuk idején viszont romlott a közbiztonság és nőtt a nyomor. A tömeg ezért újra az utcára vonult, és Muhammad Morszi lemondását követelte. Egyes forradalmak így kezdődnek. Amikor győznek, akkor évszázadokig ünnepeljük az évfordulókat, és nem törődünk azzal, hogy   jogilag tisztán és spontán kezdődtek-e. A történelem nem a jogi egyetemi előadások elvárásai szerint alakul.

Bővebben...

Miért marad egységes a venezuelai bolivári mozgalom Chávez nélkül is?

Bár sokan számítottak rá, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik, mások számára mégis – különösen azoknak, akik őszintén szerették és minden reményüket belefektették – Hugo Chávez március 5-i halála megdöbbenést és igazi fájdalmat okozott. Chávez ravatalát a halálát követő három napban meglátogató gyászoló emberek száma még Chávez belső köreit is meglepte, így hét nappal meghosszabbították a megtekintési időszakot. Látogatók milliói 24 órát vagy még többet is sorban álltak, hogy még utoljára elbúcsúzhassanak tőle.

Bővebben...

Chavez, a média mostohagyereke

„Chávez, a venezuelai bandavezér halott”, hozta le címlapon a New York Times, míg a Times „a demagóg halálát” ünnepelte (március 6). Még az előző éjszaka folyamán az NBC fontosnak tartotta többször elmondani, hogy Chávezt „sokszor az »erős ember« jelzővel illették és nem ok nélkül” (március 5). Reggel az ABC World News szerint „a venezuelai nép először ébredt úgy, hogy nem kell többé elnöke igájától szenvednie”.

Bővebben...

Látlelet a magyarországi szegénységről

„Az emberiség megszokta a szegénységet s nem is tud másként tenni; erőteljes egyéniségek aztán időnként megmagyarázzák neki, hogy időszerűen milyen célból szegény, s ezt legtöbbször hálásan el is hiszi; de ez aztán minden.” Márai Sándor

Bővebben...

Bolívia elnöke vagyok, és fogva tartottak egy európai repülőtéren

Amikor Edward Snowden a nagy nyilvánosság előtt is leleplezte, mennyire szerteágazó az amerikai kémkedés, az európai vezetők csak nagyon erőtlenül tiltakoztak. Viszont amikor azt hitték, hogy Bolívia elnökének repülőgépén van a szökésben lévő informatikus, akkor nem sokat elmélkedtek, azonnal feltartoztatták Evo Morales elnöki gépét. Bolívia elnökének elemzése nem sok jót mond az érintett országok helyzetéről.

Bővebben...

Számoljuk fel a munkanélküliséget, vagy csak a problémát?

Álmodozunk egy másik életről, más társadalmi és emberi kapcsolatokról, utópiákkal ringatjuk el magunkat épp a világválság kellős közepén? Egy biztos, új világot és új viszonyokat kell teremteni magunk körül. Európában, Latin-Amerikában, de már Ázsiában is terjed a feltétel nélküli alapjövedelem elképzelése.

 

Itt lehet aláírni az összeurópai kampányt: https://ec.europa.eu/citizens-initiative/REQ-ECI-2012-000028/public/index.do?initiativeLang=hu 

Bővebben...

Michel Foucault, az állam és a jó szegények

 

A társadalmi fejlődést mozdítja elő, vagy éppenséggel a rendet tartja fenn? A gazdaságpolitika eszközei gyakran kétélű fegyvernek bizonyulnak. Az államosítás vagy arra szolgál, hogy köztulajdonba vegye a javakat, vagy ellenkezőleg, a veszteséget osztja szét a társadalom tagjai között. Az adórendszer elvehet a gazdagoktól, de van, amikor a szegények adójából finanszírozzák a társadalmi újraelosztás alrendszereit. Az egyetemes alapjövedelem is ellentmondásos intézmény: a megvalósítását kiharcoló társadalmi erőviszonyoktól függ, hogy kiemeli-e az egyént a piac nyomása alól, vagy épp fordítva, még jobban kiszolgáltatja neki.

Bővebben...

Az atomlobbi Kelet-Európába települt

 

Miközben Németország rohamtempóban számolja fel az eddigi nukleáris programját, keleti szomszédai új reaktorokat készülnek építeni. Magyarország, Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia az energia-függetlenség jegyében akar leszakadni az orosz gázról, miközben Oroszország nukleáris erőműveket is szívesen eladna nekik.  

Bővebben...

Összefér-e a szabadságszeretet a rabszolgaság igazolásával?

 

Aki magáévá tette a liberalizmusról a liberálisok alkotta képet, annak meghökkentő meglepetésekben lesz része, ha elolvassa Domenico Losurdo mesterművét. A könyv mindjárt egy rendkívüli paradoxonnal indít.

Ha valaki liberálisnak vallja magát, az elvben annyit jelent, hogy kiáll az egyéni szabadság védelmében az olyan gondolkodók mellett, mint Hugo Grotius, John Locke, Adam Smith vagy Alexis de Tocqueville, és elveti a politikai abszolutizmust, a beavatkozó voluntarista gazdaságpolitikát és az eszmei intoleranciát. A liberalizmus hatalmas erejű szellemi mozgalom és egyben aktív cselekvés, amely a 16–18. századtól fogva, három dicsőséges forradalom – a németalföldi, az angliai és az amerikai forradalmak – révén a modern történelem alakítója volt. Márpedig éppen a liberalizmus idejére esik a rabszolgaság felvirágzása.

Bővebben...

Egy fordítás margójára

 

Az ízig-vérig elkötelezett fordító következetesen és megalkuvás nélkül arra törekszik, hogy a munkába vett szöveget tartalom, stílus, szellemiség tekintetében a lehető leghűségesebben adja vissza. Ebbéli igyekezetében az sem akadályozhatja meg, hogy meggyőződése miatt, avagy ténybeli okoknál fogva történetesen nem osztja a lefordított mű szerzőjének ebben vagy abban a kérdésben vallott nézeteit.

Bővebben...