Márai Sándor
A TÁRKI szegénységről monitorkutatási eredménye 2013 áprilisában jelent meg. Az első olvasat után az átlagpolgárnak az adathalmaz nem sok mindent mond, de ha megpróbál az adatok mögé tekinteni, rájön arra, hogy mennyire sokan tartoznak a lecsúszó vagy megkapaszkodni alig képes emberek, családok közé. Nem véletlen az sem, hogy a KSH létminimum-számításainak adatai csak 2013 júliusában jelentek meg, amikor is megerősítették a TÁRKI kutatásainak eredményeit. E rövid írásommal csak látleletet adok a szegénység magyarországi állapotáról, megoldást nem, arra a terepen dolgozó szociális szakemberek lennének sokkal kompetensebbek (L. Ritók Nóra, Lázi János…). A megoldást keresőknek őket kellene megkeresni és meghallgatni, majd tanácsaikat megfogadva döntést hozni.
A szegénység mást jelent a budai kerületekben, mást Telkiben, mást Ózdon és mást Tiszabőn. Egy dolog viszont közös mindegyik helyen: a szegénység öröklődik, „újratermelődik”. Statisztikai szempontok alapján a szegények közé azokat kell sorolni, akik a mediánjövedelem (1) 60 százalékánál kevesebből élnek meg. A nettó mediánkereset Magyarországon 131 000 Ft, ennek a 60 százaléka 78 600 Ft. Szeretném a figyelmet felhívni, hogy a nettó minimálbér nem éri el ezt az értéket – hiszen csak 60 950 Ft. Tehát ez azt jelenti, hogy ha valaki 2012-ben egyedül élt, és minimálbért keresett, akkor a szegénységi szint alatt élt 22 százalékkal.
Az egy főre jutó háztartási jövedelmek személyek közötti eloszlásának
fontosabb egyenlőtlenségi mutatói Magyarországon, 1987–2012
Forrás: 1987: KSH Jövedelem Felvétel, 1992, 1996: Magyar Háztartás Panel, 2001, 2003, 2005, 2007, 2009,2012: TÁRKI Háztartás Monitor.
A szegénység oka lehet:
- a jövedelemhiány;
- a motivációs csapdahelyzet;
- az információkhoz való hozzáférésnek a hiánya;
- a szolgáltatások elérésének a hiánya.
Szubjektív anyagi helyzet megítélés a magyar népesség körében százalékban kifejezve
Forrás: saját számítások a TÁRKI Háztartás Monitor alapján
A táblázat egyértelműen mutatja, hogy a drasztikus elszegényedés megindulása a 2008-as pénzügyi és gazdasági válsághoz köthető. A válságnak négy periódusa volt eddig Magyarországon:
- 2008. második felében tört ki a pénzpiaci válság, amely a megtakarítással rendelkezőket érintette;
- 2008−2009-ben visszaesett a foglalkoztatás, nőtt a munkanélküliség. Ezzel párhuzamosan a devizahitelek problémája is élesen megjelent.
- 2009−2011-ben az állami kiadásokat erőteljesen csökkentették, miközben nőttek a lakossági elvonások. Az egykulcsos SZJA bevezetése hátrányosan érintette az alacsony keresetűeket.
- 2011−2012-ben egyértelműen szűkítették a szociális és egészségügyi kiadásokat.
Ezeknek az eseményeknek az lett a következménye, hogy a II. világháború óta nem volt ilyen nagy és drasztikus az elszegényedés: ma Magyarországon 4,6 millió ember él európai mércével mért szegénységben.
2007 és 2013 között évente átlagosan 2 százalékkal csökkent a háztartások átlagjövedelme. Az eloszlást tekintve az összkép nagyon aggasztó. Az alsó tizedben élőknek 6-7 százalékkal csökkent, miközben a felső tizedben élőknek esetenként több mint 10 százalékkal is nőtt évente a jövedelme. Az alsó és felső jövedelmi tizedben élők közötti különbség kilencszeres lett (a társadalmi egyenlőtlenség mértéke az EU-ban csak Romániában nagyobb, mint nálunk). A felső jövedelmi tizedben élő egymillió ember összes jövedelme több mint az alsó négy jövedelmi tizedben lévők – négy millió ember – összes jövedelme. A felső három jövedelmi hányadban élők összes jövedelme négyszer akkora, mint az alsó háromtizedben élők jövedelme összesen.
Ezek az adatok egyértelműen mutatják, hogy a magyar társadalom végzetesen kettészakadt. A válság hatására megindult az alsó középosztály lecsúszása. Az elszegényedés megakadályozása hihetetlen erőfeszítést igényel az alsó társadalmi csoportoktól. Az alsó három tizedben egyre nagyobb azoknak a száma, ahol nincs foglalkoztatott – még közmunkás sem. Ennek az az eredménye, hogy az átlagjövedelem felénél kevesebb pénzből 1,2 millió ember él napjainkban. Ők a teljes kilátástalanság és reménytelenség szintjén tengetik napjaikat. Ezekből a csoportokból egyre kevesebben lesznek nyugdíjasok, mivel el sem érik a nyugdíjkorhatárt (ami jelenleg 62 év). Ezért van az a hamis látszat, hogy a nyugdíjasok között csökkent a létminimum alatt élők száma.
A jövedelmi viszonyokat az alsó középosztálynál jelentősen befolyásolja a családi pótlék nagysága, ami 2008 óta változatlan nagyságú. Itt él a legtöbb nagycsaládos, és ez a csoport egyáltalán nem tudja igénybe venni a családi adókedvezményeket, még akkor sem, ha van munkahelye. 2005-től a legszegényebb alsó ötöd munkanélkülisége megduplázódott, viszont a közmunka hatására a második ötödtől csökkent a munkanélküliek száma. A fiatal munkanélküliek száma nem nagyobb az európai átlagnál, mivel ebből a korosztályból mennek ki külföldre dolgozni a legtöbben. Ennek viszont az lett a következménye, hogy 2013 első öt hónapjában már 5,5 százalékkal kevesebb gyerek született, mint az elmúlt évben. A kivándorlás és a születések számának csökkenése miatt egyre kevesebb a szülőképes korba lépő nők száma. Belekerültünk egy ördögi körbe, ahonnan nem lehet kitörni, és a következmények nemcsak a társadalom alsó rétegeit érintik majd hátrányosan. Elfogyott a határon túli magyar utánpótlás is. 2030-ra a KSH adatai szerint 43 százalékkal kellene emelkednie a termékenységi mutatóinknak, hogy stagnálást érjünk el!
A létminimumértékek idősora Forrás: Statisztikai tükör 2013/53
Az igazi gondot nem csak az jelenti, hogy nőtt a szegények száma, hanem a szegénység mélysége és a kitörés esélytelensége is hihetetlenül megnőtt.
Az elszegényedéssel a következő tényezők mutatnak szoros összefüggést:
• iskolázottság;
• foglalkoztatottság;
• gyermekszám;
• lakóhely földrajzi helyzete.
2007-hez viszonyítva a nélkülözők száma 2012-re 3,8 százalékról 8 százalékra ugrott, a hónapról hónapra gondokkal küzdők száma 18 százalékról 26 százalékra nőtt, ami azt jelenti, hogy a magyar lakossága 34 százaléka kilátástalan megélhetési gondokkal küzd. A szegénységi ráta a fiataloknál a legmagasabb: 26 százalék. A 8 általánost végzetteknél hússzor nagyobb a szegénység kockázata, mint a diplomával rendelkezőknél. A roma származás jelenti a legnagyobb szegénységi kockázatot, körükben a szegénység majd 70 százalékos. A gyermekét egyedül nevelő szülők 30 százalékát, míg a 3 gyermeket nevelő szülők 41 százalékát sújtja a szegénység kockázata. A 3 vagy több gyermeket nevelő roma családoknál az elszegényesedési kockázat 90 százalék feletti. A gyermektelenek szegénységi rátája viszont nem éri el a 3 százalékot. A felső tizedben statisztikailag alig kimutatható a 3 vagy több gyermeket nevelő családok száma, az alsó tizedben viszont 39 százalék. A Budapesten élőknek a legalacsonyabb az elszegényedési kockázata, a legnagyobb pedig a vidéki kisvárosokban élőké.
Statisztikai szempontból a szegények 47 százaléka aktív foglalkozású – ide tartoznak a közmunkások is –, de csak 25 százalékuknak van egész évben rendszeres munkajövedelme.
Egy háztartást akkor nevezünk depriváltnak – szükséget szenvedőnek –, ha a lenti felsorolásból három feltételnek, súlyosan depriváltnak, ha négy feltételnek nem tudnak megfelelni:
