hu | fr | en | +
Accéder au menu

Costa Gavras visszaemlékezése Chiléről

Costa Gavras beszélt a Le Monde diplomatique chilei kiadásában Allende chillei utazásairól. Három, eddig kiadatlan fotóját is átengedte közlésre a különkiadásba.

A vallomás

JPEG - 781.9 kio

Egy nap felhívtak Chiléből. Helvio Soto jelentkezett be, aki elmondta, hogy Chilében hatalmas vihart kavart a La Confesión (A vallomás) című film. A jobboldaliak egyenesen be akarták tiltatni. Úgy döntöttem, odautazom, és Augusto Olvares elvitt Salvador Allende elnökhöz, aki azt mondta, „Chilében soha nem fogunk filmet betiltani, úgyhogy semmi gond, mutassák csak be”.

De ahogy sétáltam a főváros utcáin, röpcédulák hullottak az egyik épület tetejéről, amelyeken a La Confesión betiltását követelték. Olyan döbbenetes volt, hogy azt gondoltam, ezek tudják, hogy én éppen arra megyek, ezért dobálják a röpcédulákat. Persze nem így volt, egyszerűen különféle társadalmi szereplők hatalmas kampányt indítottak a film bemutatása ellen. Augusto Olivares behívott egy tévéműsorba, és interjút készített velem a La Confesiónról.

Újból elmentem Allendéhez, sokat beszélgettünk. Ismét mondta, hogy le lehet vetíteni a filmet, csak bátran tegyek azt, amit akarok. És minthogy épp az Ostromállapot című filmen dolgoztam, elhatároztam, hogy Chilében fogom leforgatni. Így ismertem meg Allendét.

Ostromállapot

JPEG - 905.4 kio

Visszatértünk Chilébe az Ostromállapot forgatására. Elkezdtük a munkát, de a harmadik napon a kommunista színészek nem jelentek meg. Ezzel egy időben az utcában jobboldali csoportok bukkantak fel, azt kiabálták: „Tűnj el Chiléből, te kommunista!” Gondoltam, akkor majd más országban forgatok, de Augusto Olivares türelemre intett, azt ajánlotta, addig forgassak Viñában. Egy este Allende meghívott bennünket vacsorára, s több miniszterrel együtt fogadott. Köztük volt Jacques Chonchol és két kommunista miniszter. Ahogy megérkeztünk, bemutatott minket egymásnak, s így szólt: „Elolvastam a forgatókönyvet, és úgy hiszem, ezt a filmet mindenképpen Chilében kell leforgatni. Tegyen amit óhajt, számíthat teljes körű támogatásomra.”

És tényleg nem volt aztán semmi probléma, tovább forgattunk. Nagyon sajnálom, hogy ahogy befejeztük a filmet, bekövetkezett a puccs és soha nem tudtam Salvador Allendének megmutatni. Viszont megmutattuk Tenchának és más barátainknak.

Allende inkább: A doktor

Négy-öt alkalommal találkoztam Allendével, nagyon fontos volt számomra, hogy megismerhettem és tanúja lehettem az Unidad Popular szereplése nyomán történteknek, amit az egész világ figyelme kísért. Franciaországban sokan támogatták, mások azt állították, hogy Allende kommunista és második Kubát kíván létrehozni. Amire én emlékszem, az inkább az, hogy Allende a demokrácia és a teljes szabadság feltétlen híve volt. Lenyűgözött, milyen egyszerűen fejezi ki magát, milyen távol áll tőle az arrogancia.

Szerencsére jól tudok spanyolul, jól értettem szavainak jelentését, és feltűnt, mennyire nem fűződik az egészhez személyes érdeke. A világnak már sok politikusát volt alkalmam megismerni, egyikük sem volt hozzá hasonlóan önzetlen.

Negyven évvel az államcsíny után igazat kell adnunk Allendének. A latin-amerikai országok fejlődését figyelve láthatjuk, hogy ez az, amit ő szeretett volna elérni. Allende demokratikus Latin-Amerikáról álmodott, másfajta kapcsolatokkal, mint amilyenek akkoriban az Egyesült Államokhoz fűzték. Allende államosította a rézbányákat. A latin-amerikai országokkal kapcsolatban olyan államokról vizionált, amelyek maguk irányítják a maguk sorsát, hogy azok a jövőben, ahogy akkoriban mondták, ne az Egyesült Államok „hátsó udvarai” legyenek

JPEG - 269.1 kio

Puccs és szolidaritás

Jól emlékszem a szeptember 11-i puccsra, Rómában voltam, a hír mellbe vágott. Arra is emlékszem, hogy mikor Georges Pompidou sajtókonferenciát tartott, nem is Allende elnökről beszélt, hanem Allende doktorként emlegette őt. A jobboldal, bár nem támogatta a puccsot, nem kedvelte Allendét. Azt hiszem, Fidel Chilébe tett látogatása túl hosszúra sikeredett, és sokakat negatívan befolyásolt. De az emberek az egész világon elítélték Pinochet államcsínyét, erősen szolidárisak voltak a chileiekkel.

Temuco és Lota

Egy nap Allende meghívott Temucóba a mapuche indiánok földjére. Csodálatos utazás volt, tanúja lehettem az elnök hatalmas népszerűségének és a nép lelkesedésének.

Temucóban a MIR tagjaival elmehettem egy földfoglalásra. Megrendített, ahogy a parasztok elfoglalták a földbirtokos földjét. Az egyik paraszt őrséget állt a gazda házánál, egy földszinti helyiségben töltötte az éjszakát. Végiglátogattuk a többi helyiséget, és láttuk, hogy lepedőkkel letakarták a bútorokat, hogy ne essen bennük kár. Mindezt nagy méltósággal tették.

Lotába is elvittek, a bányászokhoz. Allende éppen addigra érte el, hogy a parlament megszavazza a bányászoknak a jobb munkakörülményeket. Beszélgettem velük a különböző műszakokban ágyra járók melegváltásáról, és lejutottam a bánya mélyébe is. Az egyik ponton mondták, hogy felettünk 300 méteres a földréteg, alattunk pedig 700 a tenger. Elképesztő volt.

*Részletek Costa Gavras és Víctor Hugo de la Fuente beszélgetéséből, az államcsíny után negyven évvel. Costa Gavras filmművész, rendező, többek között olyan filmeké, mint a Z, A vallomás, az Eltűntnek nyilvánítva, az Ostromállapot, az Ámen, az Árkádia és A tőke.

Costa Gavras fotói:

Salvador Allende, Santiago, 1971

Temucóban, 1971

Allende hivatalos temetése 1990. szeptember 4-én

Costa Gavras & Victor Hugo de la Fuente

Győri Anna

Megosztás