hu | fr | en | +
Accéder au menu

Felügyelet és hazugság - A Google-nek és a Microsoftnak már pinokkió orra nőtt.

Az amerikai hatóságok éveken keresztül keményen elítélték azokat az államokat – elsősorban Kínát és Iránt –, melyek korlátozták állampolgáraik számára az internet-hozzáférést és -használatot. Amikor Edward Snowden leleplezte, hogy milyen mértékben felügyeli Washington a telekommunikációs eszközöket világszerte, a kételyek csak tovább erősödtek: őszinték-e vajon a szemrehányások. Ám a probléma jócskán túlmutat az egyszerű képmutatáson.

JPEG - 175 kio

2010-ben az amerikai kereskedelmi minisztérium egyik vizsgálóbizottsága rámutatott a digitális világ főbb szereplőinek aggodalmára (1) . A bizottságnak szóló jelentéseikben ez utóbbiak, nem minden elővigyázatosság nélkül – soha nem beszéltek például nyíltan az NSA (National Security Agency – Nemzetbiztonsági Hivatal) PRIMS programjáról – felszólaltak az Amerikai Egyesült Államok világhálóval kapcsolatos politikája ellen.

A 2009-ben alakult, ezerkétszáz vállalatot magába foglaló TechAmerica szövetség erősen kritizálta az FBI (Federal Bureau of Investigation – Szövetségi Nyomozóiroda) azon törekvését, hogy az elektronikus felügyeletet szabályozó törvényt a kommunikációs eszközök összességére kiterjessze. Véleményük szerint ez a változás „mintául” szolgálhatna más államoknak is és ez akár az amerikainál „katasztrofálisabb hatással lenne más országokban a polgári szabadságjogokra”. Ezért a szövetség „az egész országban a szabad információáramlást garantáló” politika kialakítására szólított fel (2) .

A Microsoft szerint, bár következetesen kerülte, hogy pontos adatokat idézzen, „a külföldi felhasználók maguk is nyugtalanságukat fejezték ki az Amerikai Egyesült Államokban tárolt adataikat illetően, melyekhez benyomásuk szerint az amerikai kormány szabadon hozzáférhet”. Végül pedig levonja a következtetést, hogy „az Amerikai Egyesült Államoknak és a többi országnak is figyelembe kellene vennie a saját nemzeti politika hatását” a világ többi részére (3) . Később megtudtuk, hogy a Bill Gates által alapított vállalat ezzel a kijelentéssel egy időben már szorosan együttműködött az NSA-val, és aktívan elősegítette saját kódoló-titkosító programjainak megkerülését, valamint e-mailek, Skype-beszélgetések és más, a multi szerverein tárolt szolgáltatások adatainak kiszolgáltatását (4) .

Kié legyen az internet-rendőr feladata?

A képmutatási versenyből a Google sem maradhatott ki. „A Google-nél az információáramlás és a szólásszabadság védelme és elősegítése alapvető értéknek számít” – kérkedett a multi a 2010-es tárgyalások során. Felszólalt „a netes hálózataikba megfigyelő eszközöket beépítő államok ellen”, és felszólította az „internet bölcsőjének” számító USA-t, hogy „továbbra is a felelős szabályozás példáját kövesse, mely mind az egyén, mind a vállalatok részére lehetővé teszi, hogy éljenek a digitális információ szabad áramlásának előnyeivel”#_edn5 . A Google hosszú időn át tagadta, hogy engedélyezte az NSA-nak a szervereihez való hozzáférést, de ennek ellentmond egy, a biztonsági ügynökség nemrégiben előkerült PowerPoint dokumentuma: a keresőmotorok óriása valóban együttműködött az amerikai hírszerző szolgálatokkal, akárcsak a Yahoo, a Facebook, az Apple, az America On Line (AOL) vagy a Microsoft (6) .

A Computer & Communications Industry Association - CCIA, egy befolyásos lobbycsoport, mely mindenféle méretű számítástechnikai és kommunikációs vállalat szövetsége (összesen évi 200 milliárd dollár összbevétellel), úgyszintén egy nagyon erkölcsös állásfoglalást hozott nyilvánosságra: „El kell ismernünk, hogy az internet szabadsága otthon kezdődik – jelentették ki a vizsgálóbizottságnak. Nem támogathatjuk a tartalmak cenzúráját, megfigyelését, zárolását és különféle csoportosítását. Ha valamelyik eljárás mégis elkerülhetetlen, csak korlátozott ideig tarthat, körültekintően és a teljes átláthatóságot biztosítva kell véghezvinni. Nem válhatunk tehát az internet rendőrségévé, a többi technikai közvetítő (hostok, szolgáltatók) helyett. Ha az Amerikai Egyesült Államok nem képes a szabad és nyílt internetet fenntartani, akkor kicsi a valószínűsége, hogy más országok képesek legyenek (7) ”.

Az ellenőrzés bumeránghatása

E vélemények egyértelmű célpontja egy törvénytervezet volt, mely drákói szigor alá szerette volna vetni a különféle internetes közvetítőeszközöket. Két év harc után ezt a törvénytervezetet végül elvetették. Visszatekintve azonban nagyon is önös érdekből vezéreltnek tűnnek az észrevételek, melyeket e cégek a kereskedelmi minisztériumhoz intéztek. Az NSA-tól eltérően a Microsoft, a Google és a többiek az amerikai megfigyelő programok bumeránghatását jósolták, ami ha lelepleződik, nem csak Washingtonnak árthat, hanem a multik hírnevének és gazdasági érdekeinek is. A tét igen nagy, hiszen ahogy a CCIA is hangsúlyozza: „amikor világszintű vitát folytatunk az információ szabad áramlásáról az interneten, akkor egyben több ezer milliárd dollárról is beszélünk (8) ”.

Számos ország ellenőrzi lakossága internetes tevékenységét, de az Amerikai Egyesült Államok soha nem látott mértékben teszi ezt, és így ő maga is „globális megfigyelő állammá” változik, hogy a szakértő Tom Engelhardt szavait idézzük. És ez számos szereplő – a keresőmotoroktól a webáruházakig, a közösségi portáloktól a telekommunikációs szolgáltatókig – együttműködésének következménye. A folyamat megfékezésének érdekében vissza kellene nyúlnunk egészen az 1970-80-as években indult vitákhoz a telekommunikációs hálózatok demokratikus ellenőrzésének szükségességéről.

*A szerző az informatikai és könyvtártudományok professzora az Illinois-i Egyetemen (Urbana-Champaign)

Dan Schiller

Zelei Bori

(1 Global Free Flow of Information on the Internet [Globálisan szabad információáramlás az interneten], Kereskedelmi Minisztérium, Szövetségi Nyilvántartás, 75 (188), Washington, 2010. szeptember 29.

(2 A TechAmerica jelentése a „Global Free Flow of Information on the Internet” Bizottság számára, Kereskedelmi Minisztérium, 2010. december 6.

(3 A Microsoft jelentése a „Global Free Flow of Information on the Internet” Bizottság számára, op.cit.

(4 Glenn Greenwald, Ewan MacAskill, Laura Poitras, Spencer Ackerman és Dominic Rushe: How Microsoft handed the NSA access to encrypted messages [Hogyan adta át a Microsoft a titkosított üzenetek elérhetőségét az NSA-nak], The Guardian, London, 2013. július 11.

#_ednref5 A Google jelentése a „Global Free Flow of Information on the Internet” Bizottság számára, op.cit.

(6) Charles Arthur: Google is not “in cahoots with NSA”, says chief legal officer [A Google nem játszik össze az NSA-val – mondja a jogi igazgató], The Guardian, 2013. június 20.

(7) A Computer & Communications Industry Association jelentése a „Global Free Flow of Information on the Internet” Bizottság számára, op.cit.

(8) Idem.

Megosztás