A hatalmasok újraformázzák a világot
- Részletek
- Kategória: 2014. június
- Írta: SERGE HALIMI
- Találatok: 7388
Az amerikai szabadkereskedelmi sas átkel az atlanti óceánon, és rátámad a védtelen európai bárányokra. Az európai parlamenti választási kampány nyomán ezt sugallja a média, ez a kép kezd kialakulni a közgondolkodásban. Erős állásfoglalásnak tűnik, de politikailag visszaüthet. Először is meg sem említi, hogy az amerikai önkormányzatok is áldozatai lesznek az új liberális normáknak, amelyek náluk is megtilthatják, hogy különféle szabályozásokkal védekezzenek a környezet, az egészségügy vagy a foglalkoztatást érintő területeken. Másrészt eltereli a figyelmet azokról a nagyon is európai vállalatokról – mint a francia Veolia vagy a német Siemens –, amelyek legalább annyira érdekeltek, mint az amerikai multik és alig várják, hogy perbe idézhessék a nyereségüket veszélyeztető előírásokat és szabályozásokat bevezetni akaró államokat. Harmadsorban eltereli a figyelmet az európai intézmények és kormányok szerepéről, amelyek pedig saját országaikban aktívan alakítják a szabadkereskedelem további kiterjesztését.
Felhívjuk a figyelmüket a Transzatlanti Szabadkereskedelmi Egyezmény (TTIP
"Ugyebár, kedves fiam, mikor Marius visszajött a barbár Afrikából a kulturált Rómába, és diadalmenetet tartott olyan formán, hogy Jugurthát végighurcolta az utcákon, láncra verve és kifestve, ezer ékszerrel felkarikázva, (…) ugyebár ez kétségtelenül az erkölcs és a műveltség, a történelemi igazság és a római jog, az esztétikai magasabbrendűség és a fehér faj elíziumi hivatásának volt igazolása? Lehet itt kétség? Látod, Cicero, azt a félkiklós aranykarikát Jugurtha orrában? Látod azokat a zöldre-kékre mázolt stucctollakat Jugurtha köldökébe tűzve? És a kötélhágcsóknál hosszabb és nehezebb fülbevalókat elálló fülében? Ez a barbarizmus. És a kultúra? - őt láncra verni, kéjelegni a győzelem bestiális mámorában, duplára hízni egy fél óra alatt az érzéstől, hogy Jugurthát megaláztam, kéjelegni Jugurtha szenvedésében, nagyokat bandzsítani a diadalmenet aranykocsijából a római erkélyről lenéző arisztokrata és demokrata, optimata és populista hölgyecskékre..." 
A kilencvenes évek elejétől egy új jelenségre figyelhettünk fel. A francia társadalom peremére vetett, a szüleik és nagyszüleik révén maghrebi származású (állítólagosan) „integrálódott” fiatalok, identitásuk iszlám összetevőjét kezdték egyre inkább hangsúlyozni. A látens, vagy kevésbé látens rasszizmust és társadalmi kirekesztést személyük, identitásuk elleni támadásként élték meg, így a védekezésük is ennek megfelelő volt. 
Napjainkban terjedőben van egy olyan történelemszemlélet, amelyben az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse elleni merényletet okolják az I. világháborúért. E szemlélet alapvetően a szerb politikát hibáztatja, befeketíti a balkáni népeket, és elkeni a tizennyolc és fél millió halottal járó vérengzés valódi okait.
A transzatlanti szabadkereskedelmi megegyezés tárgyalásait, a „nemzetek nevében” tárgyaló delegációk – az USA és az Európai Unió hivatalnokai – folytatják le, az óriáscégek lobbi szervezeteinek aktív jelenléte mellett. Így szinte természetes, hogy se az amerikai nép, se az európai népek érdekvédelme sincs biztosítva. Két cikkben kiemeljük a legérzékenyebb veszteségeket. 
1. A munkások alapvető jogainak semmibevétele. Az Egyesült Államok az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének (ILO) nyolc alapvető, a munkások védelmét szolgáló normája közül csak kettőt ratifikált. Az Európai Unió tagországai pedig elfogadták az ENSZ kezdeményezte szabályozást. A történelem azt mutatja, hogy a szabadkereskedelmi egyezmények következményeként kialakult „harmonizálás” a legkisebb közös nevező mentén jön létre. Az európai munkavállalók tehát joggal félhetnek jelenlegi jogaik visszavonásától. 
