Sofőr nélküli autó, számítógép készítette diagnózis, újságcikket előállító automata: „az informatika és a digitális technika fejlődése úgy váltja ki az értelmiségi munkát, ahogyan az izommunkát kiváltotta a gőzgép”. Mostanáig a robotizáció korlátokba ütközött egy paradox helyzet miatt: miközben egy számítógép könnyedén legyőzi a sakkvilágbajnokot, „lehetetlen ellátni az egyéves gyerek észlelési és mozgási képességeivel”. A mesterséges intelligencia és az emberiség többségének közös digitális hálózatra kapcsolódása feloldhatja ezt az ellentmondást. De milyen áron?
A gépesítés második korszaka egyértelműen a tőke (robotok) fejlődését helyezi előtérbe a munkával (emberek) szemben. Az egyetemekről és az üzleti világból jött közgazdászok egyetértenek azzal, hogy ennek következtében rengeteg munkahely szűnik majd meg, így főleg a képesítést nem igénylő, monoton, ismétlődő feladatok. Az egyenlőtlenségek tehát várhatóan még jobban kiéleződnek. „A fogyasztók jól járnak és rengeteg új gazdagság jön majd létre, ám egy szűk csoport ragadja magához az új termékek és szolgáltatások létrehozta jövedelmeket.” 2012-ben, néhány hónappal az előtt, hogy az Instagramot – a fényképek megosztásának szoftverjét kidolgozó, 13 alkalmazottat foglalkoztató céget – egymilliárd dollárért eladták a Facebooknak, a Kodak, ahol voltak idők, amikor 145 ezer fő dolgozott, csődöt jelentett.
A vesztes tömegeknek a szerzők azt ajánlják, járjanak számítógépes tanfolyamokra és legyenek kreatívak….
Erik Brynjolfsson-Andrew McAfee: The Second Machine Age. Work, Progress, and Prosperity in a Time of Brilliant Technologies. [A gépesítés második korszaka. Munka, fejlődés és jólét a technológia fényes korszakában], W. W. Norton & Company, New York, 2014, 306 oldal, 26,95 dollár.
