Je suis Grec - öröm, illúziók nélkül

Kategória: 2015. január
Írta: Hegyi Gyula
Találatok: 5082

A Sziriza győzelme és a szocializmus

 

0605jh wo 729 greece 420x0Azon a napon, amikor Budapesten megalakult a körülbelül századik „ellenzéki összefogás”, Görögországban a parlamenti mandátumok felét elnyerte a Radikális Baloldal Koalíciója, a Sziriza. A Sziriza kétségtelenül nem az amerikai követség támogatásától, és nem is a liberális eszmék újramelegítésétől várta a győzelmet, hanem a valódi baloldal újjászervezésével rázta fel a görög társadalmat. Előbb egyesíteni tudta – elveik feladása nélkül – a különböző kommunista, szocialista, zöld, trockista és egyéb balos csoportokat, majd olyan programot alkotott, amely reális megoldást kínál a válságból és tespedésből való kilábalásra. Ami a személyeket illeti, az új pártban egyaránt helyet és feladatot kapott a kilencvenegy éves kommunista Manolisz Glezosz, az antifasiszta ellenállás hőse, számos volt maoista, sok zöld szimpatizáns, és a diáktüntetéseken ismertté vált, egykori ifjúkommunista aktivista, Alekszisz Ciprasz, aki a párt karizmatikus vezetője lett. Ami pedig a 2015-ös választásokra összeállított programjukat illeti, arról elmondható, hogy bátor, közérthető, de számol a realitásokkal is.

Nem a szocializmus azonnali megvalósítását ígéri, hanem az elmúlt évek megszorításainak végét, a nélkülözésbe döntött milliók megsegítését, a korrupció megszüntetését. És a kirívó igazságtalanságok elleni küzdelmet mind a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban, mind az országon belül. Egyszerre lép fel az EU szegényebb államait automatikusan kizsákmányoló uniós pénzügyi mechanizmusok, és a görög társadalom javain élősködő helyi szupergazdagok ellen.

Minden, őszintén baloldali ember örült vasárnap éjjel a Sziriza győzelmének, és lélekben ott volt a győzelmet ünneplő, önfeledt athéni utcai karneválon. De van ideje az ünneplésnek, és van ideje a józan mérlegelésnek. Egy-két évtizede a görögök ugyanilyen lelkesen ünnepelték a Paszok, a szocialista párt győzelmét. A Paszok azóta belebukott a neoliberális gazdaságpolitikába, a korrupcióba, a jobboldallal való mutyizásba, ami intő példa lehet minden szocialista-szociáldemokrata párt számára Európában. A Szirizának nagyon keskeny pallón kell egyensúlyoznia ahhoz, hogy ne adja fel radikális baloldali elveit, ne hódoljon be a nemzetközi bankárvilágnak, de merevségével ne is taszítsa államcsődbe Görögországot. De más demokratikus megoldás nincs. Ha a görög nép a Szirizában is csalódik, ha kiderül, hogy demokratikus úton egyszerűen nem lehet megoldani a válságot, akkor nagyon veszélyes és kegyetlen dolgok történhetnek Görögországban. Amely ország ráadásul – noha a média keveset beszél erről – a Földközi-tenger keleti medencéjének kulcsa, és Európa biztonságának az egyik sarokpontja. Az európai baloldalnak és minden demokratikus erőnek ezért most szolidaritást kell vállalnia a Szirizával. Ha a görögöknek nincs joguk demokratikus úton megválasztani a saját jövőjüket, akkor az egész európai demokrácia értelme megkérdőjeleződik.

Azt persze látni kell, hogy a Sziriza elsöprő győzelme is csak a szavazatok 36%-át jelenti. A kisebb baloldali pártokkal együtt a szavazók mintegy 50-55%-a szavazott balra, ez a becslés azért nem pontosabb, mert egyrészt a Paszok, másrészt a Folyó (Te Potami) baloldalisága vitatható. Ez utóbbi párt még a Szirizánál is frissebb, tavaly alapította egy újságíró, Sztavrosz Teodorakisz, és egyértelműen EU-barát, balliberális erő. Sokan ezt látták a Sziriza legvalószínűbb koalíciós partnerének, különösen, hogy Ciprasz az EU-n és az eurózónán belül szeretne az eddiginél jobb feltételeket kiharcolni Görögország számára. De Ciprasz választása hétfőn a Független Görögök (ANEL) pártra esett, amely erősen jobboldali, euroszkeptikus, bevándorlás-ellenes, és az oktatásban növelné az ortodox egyház befolyását. Ezt a partnerválasztást csak az indokolhatja, hogy az ANEL nagyon kemény álláspontot képvisel Brüsszellel szemben. Azok számára, akik valódi szocialista fordulatot várnak, kijózanító lehet, hogy a Görög Kommunista Párt lényegében szóba sem kerül potenciális partnerként. De nyilván helyesebb is, ha a radikális baloldalnak marad egy „tartaléka” a társadalomban.

Három dolog biztos. Egyrészt az Európai Unió szegényebb, perifériára szoruló déli és keleti országaiban a baloldalnak radikálisan meg kell újulnia, és nemcsak a neoliberális gazdaságpolitikával, hanem a gazdagabb tagállamok önzését szolgáló uniós mechanizmusokkal szemben is fel kell lépnie. Nem elég a Blair-Schröder féle elátkozott „harmadik úttal”szakítani, igyekezni kell az egyenlőtlen gazdasági és pénzügyi viszonyokat is felszámolni, elérve, hogy az Európai Unió valóban a szegényebb tagállamok felzárkózását szolgálja. Másrészt látni kell, hogy a radikális baloldal csak szocialista alapon szerveződhet meg, építhet a kommunista tradíciókra is, de a szocializmus deklarálása helyett legelőször is a társadalom többségét sújtó megszorítások ellen kell küzdenie. Harmadrészt semmilyen közösséget sem vállalhat a jobboldali, idegenellenes demagógiával, az euroszkepticizmussal. Reméljük, hogy ezt a Sziriza is így látja. A bankárok Unióját nem a nemzeti bezárkózásnak, hanem a népek, a dolgozó emberek Uniójának kell leváltania.

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések