Használati utasítás a jobbra tolódáshoz
- Részletek
- Kategória: 2015. június
- Írta: SERGE HALIMI
- Találatok: 4589
|
|
|
|
Tüntetés, részvétel a választásokon, hatalomgyakorlás.
E három politikai tevékenység közös jellemzője, hogy a népi rétegek egyre kevésbé vesznek részt bennük, vagy pedig egyszerűen csak félretolják őket. Amikor január 11-én a Je suis Charlie tüntetéseken több millió francia fejezte ki szolidaritását az áldozatokkal, akkor a középosztály jelenléte erőteljesen megfigyelhető volt, szemben a kevésbé tehetősek, a munkások, a külvárosok fiataljainak részvételével. Az utca évek óta „elpolgárosodik”. Egyébként a szavazófülkék is.
Huszonöt év után a német nők mindennapjait még mindig nagymértékben az határozza meg, hogy a „Fal” két oldalán, a nők szerepéről korábban milyen koncepció volt az uralkodó.
A
A június 7-én tartott törökországi parlamenti választásokon a mérsékelt iszlámista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) elvesztette abszolút többségét, ami új helyzetet jelent, mert az AKP 2002 óta minden választást fölényesen megnyert. A vártnál gyengébb eredmény Recep Tayyip Erdogán államfő személyes kudarca is, aki tavaly azért választatta meg magát köztársasági elnöknek, hogy hatalmát bebetonozza és a ceremoniális elnöki tisztséget erős jogosítványokkal ruházza fel. 
A chilei katonai puccs nem pusztán Chile, hanem a világtörténelem szempontjából is kiemelkedő fontosságú esemény volt. 1970 és 1973 között páratlan történelmi események zajlottak le a dél-amerikai államban: első alkalommal került hatalomra egy fejlett polgári demokráciában marxista elnök a szocializmus demokratikus úton való megteremtésének programjával; majd 1973. szeptember 11-e után egy katonai diktatúra keretében a neoliberalizmus első színrelépése valósult meg.
Ritka, hogy egy magyar nyelvű társadalomkritikai könyv olvasásának ilyen nagy várakozással és lelkesedéssel kezdjünk neki, mint a Békés Márton-Böcskei Balázs szerzőpáros „Ki!” című művének (Budapest: L’Harmattan, 2015.) Örömteli várakozásunk oka az volt, hogy a könyv megjelenését követő kritikai hangokból a szívünkhöz és az eszünkhöz oly közel álló ultrabaloldali kritikai elmélet egyértelmű hatását véltük kihallani. Az elolvasást követő mélységes csalódás már kevésbé volt lelkesítő. Szomorúan konstatáltuk, hogy milyen reakciós semmitmondás lesz a „szinte teljesen eseménytelen, hézagosságában is méltóságteljesen lassú áradású” magyar társadalomkritikai irodalomból. 
„Két történelem van, a hazug, hivatalos, és a másik, az eltitkolt, amiből azonban kiderülnek az események igazi okai.” – ezt Honoré de Balzac állítja Az elveszett illúziókban
