Feminizmus és pártpolitika

Kategória: 2015. június
Írta: Teresa O’Neill
Találatok: 4131

f

Az alábbiakban a svéd F! Feminista Kezdeményezés nevű feminista politikai pártot szeretném röviden bemutatni. Cikkemben az F! programját fogom elemezni, bemutatva, milyenek a jelen, illetve a közelmúlt statisztikai adatai, valamint azt is, hogy milyen hatással van a F! a svéd politikára és társadalomra.


Az F! pártot 2005-ben alapították. Bár a politikai formációnak a 2006-os választásokon sikerült megszereznie a szavazatok 0,68 százalékát, ez az arányszám négy évvel később 0,40 százalékra esett vissza. Ennek a ténynek azonban nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani, már csak azért sem, mert a választási eredmények nem mindig tükrözik a közvéleményt. Egy felmérés szerint például (ez még a 2006-os választások előtt készült) a megkérdezettek 10 százaléka jelezte, hogy esetleg az F!-re szavazna. A 2010. évi választások előtt ez az arányszám 15 százalékra nőtt, mostanában pedig már 46 százalék nyilatkozik úgy, hogy szívesen látná az F!-et a parlamentben.

Az elmúlt tíz évben az jellemezte a svéd politikai életet, hogy a választásokon nem politikai pártok, hanem pártkoalíciók indultak.

A svéd politikai életre tehát az utóbbi tíz évben az volt jellemző, hogy a pártok koalícióra léptek egymással, a jobboldali pártok az egyik oldalon éppúgy, mint a baloldali és zöld pártok a másikon. Összesen nyolc pártnak van parlamenti képviselete. 2014 szeptembere óta a szociáldemokraták és a zöldek vezetik az országot (a baloldali Vänsterpartiet pártot kihagyták a koalícióból).

A “Svéd Demokraták” pártja, amelynek ideológiájára a bevándorlás-ellenesség nyomja rá bélyegét, szintén kívül maradt a két koalíción. A szeptemberi választásokon az F! a szavazatok 3,1 százalékát szerezte meg, ezzel azonban nem érte el a parlamentbe való bejutáshoz szükséges 4 százalékos küszöböt. Jobban szerepeltek viszont az önkormányzati választásokon: 2014 szeptemberében a 290 önkormányzatból 13 helyen szereztek mandátumot.

A 2014-es év szuper választási évnek számított Svédországban, mivel az EU parlamenti választások és a helyi parlamenti választások egy időre estek. A megelőző két évben az F! párt ténylegesen is láthatóbbá vált, különösen az elektronikus médiában.

A pártok közül legtöbben az F!-et lájkolják a facebookon, legalább száznegyven ezren. A legnagyobb parlamenti formáció, a szavazatok 31 százalékával rendelkező szociáldemokra párt a facebookon csak 120.000 lájkot kapott.

A lájkok száma ugyan nem jelzi világosan egy választás kimenetelét, de megmutatja, milyen támogatói vannak az egyes pártoknak. Az F! esetében ez a magas szám arra utal, hogy a pártot támogató fiatalok csoportja egyformán jelen van az internet és az elektronikus média világában. Az elektronikus média az alapja lehet a választókkal való szorosabb kapcsolat megteremtésének, ahol a honpolgár más választókkal, sőt, a pártok szóvivőivel is közvetlen kapcsolatba léphet. Véleményem szerint az F! olyan párt, amelyben szinte nincs hierarchia, és amelynek szóvivői gyakran lépnek közvetlen kapcsolatba a választókkal.

Jó példa erre a lakás-összejövetelek koncepciója, amit az F! 2013-ban indított el. A honlapon bárki feliratkozhatott, hogy megszervezzen egy lakás-összejövetelt, amelyen az F! szóvivője is részt vesz, és előadást tart a feminizmusról, illetve az F! politikájáról. Gudrun Schyman, az F! szóvivője több mint kétszáz ilyen rendezvényen vett már részt; az őt hallgató vendégek száma alkalmanként15 és 150 között mozgott.

2014. késő őszén olyan események történtek a svéd politikában, melyek 2015. március 22.-én majdhogynem új parlamenti választásokhoz vezettek.

Ennek oka a szélsőjobboldali Svéd Demokraták pártja volt. Ennek vezetői ugyanis úgy döntöttek, hogy minden költségvetési javaslatot leszavaznak, amelyik nem támogatja a bevándorlás visszaszorítására irányuló elképzelésüket. A költségvetési javaslatok parlamenti obstrukciója miatt olyan helyzet állt elő, amelyben új választásokat kellett volna kiírni, ha a pártok többsége nem tud megegyezésre jutni. 1958 óta nem történt ilyesmi Svédországban.

Az F!-et gyakran baloldali pártnak írják le. Alátámasztja ezt az a tény is, hogy az F! egyik szóvivője, Gudrun Schyman a baloldali Vänsterpartiet párt korábbi szóvivője volt. Az F!-et többek közt az különbözteti meg a Vänsterpartiet párttól, hogy az utóbbi kritikus az EU-val szemben. Míg a Vänsterpartiet párt az EU-ból való kilépést képviseli, addig az F! pozitívabb megközelítést hirdet: ők nem az EU-val, mint intézménnyel szemben kritikusak, hanem egyes EU döntésekkel és folyamatokkal nem értenek egyet.

Az F! ki akarja használni az EU által kínált lehetőségeket és az EU-val globálisan kíván együttműködni a társadalmi egyenlőségért.

A 2014. évi európai parlamenti választásokon az F! a szavazatok 5,3 százalékát kapta meg, ezzel pedig egy mandátumot szerzett az Európai parlamentben. A roma származású Soraya Post-ot parlamenti képviselőnek választották. Először történt Svédország történelmében, hogy roma származású politikus volt a listavezető, ezért ez történelmi eseménynek számít.

Az F! EU-val kapcsolatos politika alapelvei között olyan kérdések szerepelnek, mint az EU határok megnyitása a menedékkérők előtt, a közös európai haderő és újrafegyverkezés elvetése, valamint az EU tagállamok számára a demokrácia első számú prioritássá tétele.

Az F! szankció-rendszer felállítását szorgalmazza annak biztosítására, hogy minden EU tagállam tartsa tiszteletben az emberi jogokat.

Az ellenzéki pártok, melyek a jobboldali szövetségből tevődnek össze, bár egyértelműen elismerik a nemek közötti egyenlőtlenséget, például a munkaerő piacon, de magukat nem tartják feministának. Az új kormány azonban egy lépéssel tovább megy, és magát “feminista kormánynak” nevezi. Ez egybecseng azzal a ténnyel, hogy a svédek nem kevesebb, mint 47 százaléka önmagát feministának tartja.

Felmerülhet a kérdés, miért van szüksége Svédországnak feminista pártra. A kérdésre az az F! válasza, hogy a jelenlegi politikai pártok nem képesek a patriarchális társadalmat elég gyorsan megváltoztatni.

A kormány utasítására évente készülnek tanulmányok a nők elleni erőszak, a nemek közötti jövedelemkülönbségek vizsgálatára, stb. De az F! szerint ezek a tanulmányok nem vezetnek semmire. Mindenki tudatában van a problémának, de nem tesznek megfelelő lépéseket ennek felszámolására. És itt jön a képbe az F! a politikai pártokat elítélő politikai programjával, a politikai tájképben egy új dimenzió megjelenítésével. Mindez nem kis előrelépést jelenthet egy diszkriminációmentes világ megteremtéséhez.

Az F! arra törekszik, hogy a feminizmus hassa át a svéd politika egészét. Olyan feminista dimenzió ez, amely sokféle társadalmi aspektusból vizsgálja a nemek egyenlőtlenségét, az oktatástól meg a lakhatástól a bevándorlásig, arra törekedve, hogy nemtől, szexualitástól, etnikai vagy vallási hovatartozástól függetlenül azonos lehetőségeket biztosítson. Az F! nem csak a nemek közti egyenlőtlenség elismerését támogatja, az etnikumok közti egyenlőtlenséget is vissza akarja szorítani, különösen annak elemzésével, hogy milyen hatást gyakorol a fehér ember normája a társadalomra.

A szexualitás, a nemi hovatartozás kifejezése és a társadalmi osztályhoz tartozás is elismerten oka lehet a hétköznapi társadalmi diszkriminációnak.

A múlt év során vita alakult ki a beleegyezés és a szex összefüggéséről. A nemi erőszakra vonatkozó svéd törvényi előírás szerint csak akkor születhet bírósági ítélet, ha a nemi aktust határozottan és félreérthetetlenül utasították vissza, vagy ha a nő olyan állapotban volt, amelyben képtelen a visszautasítás kifejezésére. De még mindig vannak olyan ‑ a nyilvánosság előtt ismert ‑ esetek, amikor a bíróság inkább a vád ejtését választotta, arra hivatkozva, hogy az elkövető nem volt képes az elutasítás megértésére. Voltak olyan esetek, amikor egy nyilvánvaló „nem”kifejezése nem bizonyult elégségesnek az elutasítás megértéséhez, és az elkövető egyszerűen kisétált a tárgyalóteremből.

Számtalan ilyen eset után a közvélemény erőteljesen követelte a törvény felülvizsgálatát, és hogy a törvény az aktushoz követelje meg a másik fél beleegyezését. A probléma feminista megközelítése szerint a bíróság menlevelet ad a férfiaknak az ostobasághoz. Ha egy „nem”-et nem tekintenek elegendőnek, ez azt jelenti, hogy az elkövetőtől nem várjuk el annak megértését, hogy mit jelent egy elutasító „nem”, és hogy az áldozatnak kell az elutasítást még határozottabban kifejezni. Így annak felelőssége, hogy megbizonyosodjunk a másik fél beleegyezéséről, a férfiakról a nőkre száll át, eszerint a nőnek kell sikoltoznia és rugdalóznia, ha már másként nem tudja megértetni a férfival, hogy nem akarja a szexuális kapcsolatot. A bíróság megbocsájtja a férfi ostobaságát, ami nagyon rossz üzenet a társadalomnak. Az F! véleménye szerint az erőszak nem más, mint az akaratlagos részvétel hiánya, és a jognak is ezt az álláspontot kell kialakítania. Az F! így egy lépéssel tovább megy, nem támogatja azt a jogi felfogást, amelynek a beleegyezés az alapja, hanem az akaratlagos részvétel hiányából indul ki.

Egy másik probléma Svédországban a lakáshiány. Az F! szerint ez különösen a bevándorló nőket érinti, mert a lakástulajdonosok munkahelyhez és biztos jövedelemhez kötik a lakásbérleti szerződés aláírását. Sok bevándorlónak alacsony a jövedelme, és többnyire a nők vannak munka nélkül, vagy dolgoznak részmunkaidőben, emiatt bezárul előttük a lakáspiac. Az F! többek közt azt is el akarja érni, hogy minden helyi önkormányzatnak legyen irodája, annak biztosítására, hogy mindenkinek legyen lehetősége a lakhatása megoldására, és legyen szankcionálva, ha a lakástulajdonosok diszkriminációt alkalmaznának.

Az F! víziója a szabad, szigorú határok nélküli világ, amelyben mindenki ott telepedik le, ahol akar. A világ erőforrásait mindenhol egyenlően kell elosztani. Mindaddig, míg a világ egyes részeit háborúk és konfliktusok, természeti katasztrófa és szegénység sújtja, mindenkinek legyen joga arra, hogy máshol keressen magának és családjának jobb megélhetést.

Különösen Svédországban, az F! a menedékjog szélesebb értelmezését akarja elérni, ami több lehetőséget ad a családok egyesítésére. Egy konkrét példa: ha valakinek rokona él Svédországban, akkor bevándorlási kérelmet nyújthat be családegyesítés céljából. Az F! a „család” definíciójának kiszélesítésével tágítani szeretné azok körét, akik ilyen kérelemmel élhetnének Az F! azt is el akarja érni, hogy a családegyesítési kérelmet Svédországban is be lehessen adni, mert a jelenlegi szabályozás szerint ezt még akkor kell kérelmezni, amikor a kérelmező még külföldön van.

Az F! azt szeretné, hogy a bevándorlási hivatal a menedékjog nyújtásának vizsgálatánál vegye azt is figyelembe, ha az üldöztetés okai között a nemi hovatartozás vagy a szexuális irányultság is szerepel. Az F! szerint Svédország megsérti a menekültek jogait szabályozó Genfi Konvencióban vállalt kötelezettségeit, ha figyelmen kívül hagyja az LGBTQ (Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok és Transzneműek) közösséghez való tartozásból keletkező jogokat, és visszaküldi a menekültet a hazájába.

A svéd külügyminisztérium által készített egyik tanulmány feltárta, hogy svéd intézmények munkatársai nem ismerik kellőképpen az LGBTQ ügyekkel kapcsolatos jogi kérdéseket. Ez vezet oda, hogy a menedékügyi eljárásokban az érintett menekültek jogait nem tartják tiszteletben.

Mint már említettem, az F! síkra száll a feminizmus olyan megközelítéséért, ami a problémákat keresztmetszetükben is feltárja, rámutatva, hogy nem csupán a nemi különbözőség vezet diszkriminációhoz, hanem a szexuális irányultság, az etnikai hovatartozás, és más tényezők is. Az F! úgy látja, hogy a különböző tényezőkre visszavezethető okok egymással is összefüggenek és egymást felerősítik, mert gyökerük azonos. Ez pedig nem más, mint a normától való eltérés. Ami a normától eltér, azt úgy tekintjük, hogy alacsonyabb értékrendet képvisel.

Mint említettük, a jelenlegi kormány nyilvánosan feministának tartja magát. Azt hiszem, a világ legtöbb országa még nem jutott el odáig, hogy magát feministának nevezze, hanem a feminizmust inkább alternatív társadalmi mozgalomnak tekinti. Úgy gondolom, Svédország nagyot lépett előre a nemek egyenlőségének megteremtésében, de még hosszú út áll előtte. Bármennyire feministának nevezi is magát a kormány, és noha 24 miniszteréből 12 nő, az országnak soha nem volt még női miniszterelnöke. A nyolc parlamenti párt közül csak kettő elnöki posztján áll nő. Ha a mai sebességgel folytatódik ez a folyamat, akkor még mindig 67 évet kell várnunk, hogy a nők ugyanannyit keressenek, mint a férfiak.

Véleményem az, hogy Svédországnak igenis szüksége van feminista pártra, nemcsak a svéd nők, hanem más kisebbségek és marginalizálódott csoportok érdekében is. Mert az F! politikája mindenfajta egyenlőtlenséget láttatni enged, nemcsak azokat, melyek a fehér, középosztálybeli nőket sújtják, hanem azokat is, amelyekkel munkásosztályhoz, a bevándorlókhoz és az LGBTQ csoportjához tartozók szembesülnek.

A tanulmány a 2014 decemberében, a Társadalmi tudományok fakultáson, Gregor Anikó témafelelős által vezetett csoportban készült, angol nyelven.

Fordította: Demény Győző

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések