„Szájkosár törvény” Spanyolországban

Kategória: 2015. július
Írta: Cecilia Valdez
Találatok: 4309

348Július 1-től a társadalmi mozgalmak által szervezett szolidaritási akciók résztvevőit komoly pénzbüntetéssel sújthatják Spanyolországban. A parlament ugyanis elfogadta az Állampolgári Biztonsági Törvényt (Ley Organica de Seguridad Ciudadana), mely azóta „szájkosár törvény” néven híresült el.

Spanyolországban erősek és aktívak a társadalmi mozgalmak. A 2009-ben létrejött Kilakoltatás Ellenes Koalíció (spanyolul PAH) például az országban naponta és átlagosan száznyolcvan kilakoltatás ellen szervezi az akciókat. A magas szintű jogszabály nem titkolt célja: törvénytelenné tenni a különböző közösségek a megszorítások ellen szervezett tiltakozását. A Május 15. Mozgalom (15M) és a nagyvárosi közterek elfoglalása[1] ugyanis erősen felidegesítette a legkonzervatívabb spanyol politikai körök egy részét.

A jobboldali Néppárt a 2011. novemberi parlamenti választásokon került hatalomra és szinte azonnal jelezte, hogy a gyülekezési szabadság bizonyos formái ellen szigorúbb szabályozást vezet majd be. 2012. október 2-án, a madridi kormány képviselője Cristina Cifuentes a közterületek „racionális felhasználására” tett javaslatot. A 2012. október 2-i általános sztrájk végleg meggyőzött néhány konzervatív vezetőt, hogy sürgősen tenni kell valamit. Egy katalán képviselő szerint: „meg kell alkotni egy olyan jogszabályt, amelynek segítségével megfélemlíthetők a tüntetők”. Jorge Fernández Díaz belügyminiszter 2012. április 11-én azt állította – minden bizonyíték nélkül – hogy „minőségi ugrást” észleltek a tüntetések erőszakos jellegében. Erre hivatkozva látta szükségesnek a büntetőtörvénykönyv reformját is. Mint mondotta: a tüntetések a terrorizmus egyik formájának nevezhetők. (Három évvel később Díaznak a bevándorlók visszatoloncolásával kapcsolatos „álma” is megvalósult[2].)

A 2013 novemberében beterjesztett, majd 2014 decemberében elfogadott Állampolgári Biztonsági Törvény módszeresen számba vette a spanyol társadalmi mozgalmak tüntetésekkel, demonstrációkkal kapcsolatos lehetőségeit, és erőteljesen korlátozta, vagy betiltotta azokat. Az ellenzői által csak „szájkosár-törvény”-nek nevezett új szabályozás szinte mindennel foglalkozott: a közterek elfoglalásától a szórólapozáson át a plakátolásig. Anaïs Franquesa büntetőjogi ügyvéd szerint: „A szájkosár törvény a szabad tüntetések és a gyülekezési jog minden eddigi jogszerű gyakorlatát betiltja. Egy egészségügyi központ előtti tüntetés például 600 000 eurós büntetést vonhat maga után. Az egyik legaggasztóbb következménye, hogy egyes túlkapások, amelyek eddig a büntetőtörvény hatálya alá estek, ezentúl a közigazgatási jog alá kerülnek. Ez lehetővé teszi, hogy a büntetőtörvény által biztosított garanciák, mint az ártatlanság vélelme, a védelemhez és az igazságos eljáráshoz való jog, megszűnnek” ─ magyarázta az ügyvéd.

A törvényszöveg homályos megfogalmazásai további aggodalomra adnak okot. A hivatkozott fogalmak pontatlanok, kétértelműek és a legkülönfélébb értelmezésekre adnak lehetőséget. Hogy lehet például meghatározni az „objektíve veszélyes viselkedést” mint vádat? Ez alapvetően érintheti az állampolgárok biztonságát, főleg hogy semmilyen pontosítást vagy magyarázatot sem fűztek hozzá. Az „egyértelműség jogelve” szerint a törvény szövegét úgy kell megfogalmazni, hogy azt „mindenki képes legyen megérteni, és ehhez igazítani a viselkedését”. (Miként azt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa is előírja a véleményszabadság korlátozásait érintő törvényeknél.)

A „szájkosár törvény” büntethetővé teszi a szociális hálókon meghirdetett tüntetési felhívásokat is. Ha valaki például, a Facebookon vagy a Twitteren tájékoztat egy tüntetésről, e törvény szerint a közrend megzavarásával vádolhatják meg, amennyiben a tüntetésen rendbontásra került sor. Azok a szervezetek, amelyeknek a tagjait megvádolják szintén bírságot fizethetnek, büntetésük 600-tól akár 30 000 euróig is terjedhet. A tüntetések terjesztésének büntetése már csak azért is elképesztő, mert túllépi a bírság személyre szabottságának elvét. Eszerint „senki sem büntethető, csak a saját maga által elkövetet tettekért”.

A büntetőtörvénykönyv reformja során az ellenállást támadásként igyekezett értelmezni a kodifikátor, így egy békés megmozdulást is a hatóságok elleni támadásnak minősíthetnek. Nem kívánjuk a törvényt a maga teljességében bemutatni, de érdemes felhívni a figyelmet a „felülvizsgálható életfogytiglani” börtönbüntetés bevezetésére is. Ez nem kimondva, suba alatt, csempészi vissza a tényleges életfogytiglanit, miközben Spanyolországban már most is 40 év a leghosszabb börtönbüntetés. Ez a passzus szembe megy az Alkotmány 25. cikkével, amely viszont kimondja: a szabadságmegvonás és a biztonsági intézkedés a társadalmi beilleszkedést és az átnevelést kell hogy segítse elsődlegesen.

Az ebül szerzett vagyonok tulajdonosai miatt viszont ne aggódjunk: esténként nyugodtan álomra hajthatják a fejüket. Az új büntető törvénykönyv nemcsak hogy nem szab ki súlyosabb büntetést, de enyhíti is azt. A korrupció és a sikkasztás elburjánzása igazi csapás Spanyolországra nézve, az értük járó büntetési tételeket, köztisztviselők esetében, mégis lecsökkentették. A vállalatoknál ugyanezt figyelhetjük meg: ahhoz hogy adócsalást állapítsanak meg, az elcsalt összegnek magasabbnak kell lennie 120 000 eurónál (36 millió Ft-nál) évente. A magáncégek pedig finanszírozhatnak pártokat is, ha ez nem lépi túl az „aprócska” 500 000 eurót (150 millió Ft-ot).

Ezek alapján már Luis Barcenast sem fogják zaklatni, akit a Néppárt volt kincstárnokaként törvénytelen pártfinanszírozásért ítéltek el 2015 januárjában. Pedig ma ő a korrupciós ügyek szimbóluma Spanyolországban. Mind amellett hogy saját pártja jóhírét is beszennyezte, ő volt a Gürtel ügy³ főembere. Most nem kevesebbel vádolják, mint tanúk megvesztegetésével, adócsalással, pénzmosással, adatok meghamisításával és eljárásjogi csalás kísérletével. De a hosszanti bűnlajstrom és a csillagászati összegű mérleghamísítás ellenére az új törvény szerint nem lesz elítélhető, hiszen egyetlen cselekmény esetében sem lépte túl az 500 000 eurós határt.

Mind ehhez tegyük hozzá a Néppárti kormány legújabb „eredményét”: azt a rendelkezést, amely lehetővé teszi a bevándorlók marokkói határra történő azonnali visszatoloncolását.

Ugyanakkor a Frankó idejében elkövetett bűnöket egyetlen komoly vizsgálat sem veszi elő. Nem foglalkoznak az egyetemes igazságszolgáltatás érvénytelenítésével sem, így a külföldön elkövetett súlyos bűncselekményekért ma már nem emelhetnek vádat Spanyolországban. Az Európa Tanács emberjogi biztosa Nils Muiznieks úgy ítélte meg, hogy a szájkosár törvényként elhíresült Állampolgári Biztonsági Törvény erős aggályokat vet fel. A Human Rights Watch és az ENSZ szintén aggodalmukat fejezték ki az emberi jogok spanyolországi megsértése miatt[3]. Szomorú, de ennek semmi hatása sem volt!

Fordította: Morva Judit

 


[1] Raúl Guillen: Alchimistes de la Puerta del Sol [A Puerta del Sol alchimistái], Le Monde

diplomatique, 2011. július

[2] Ceuta y Melilla-ban az egyik rendelkezés, amely lehetővé teszi a bevándorlók visszatoloncolását a Ceuta y Melilla-i határra, 2015. április 1-én lépett életbe.

[3] Idézi a „20N: Defiende tus derechos, defiende tu justicia [Védd meg a jogokat és a jogérvényesülést], az egyesület 2014. november 3-i „Nem vagyunk bűnözők” címmel megjelent nyilatkozata.