Kéz kezet mos, avagy Rasmussen „lovag” karrierje

Lloyd Blankfein y Anders Fogh RasmussenKi vesz meg kit? ─ ez itt a kérdés, különösen az üzleti világban és a politikában... Az egyszerű kérdésben megfogalmazott gyanú persze ráirányíthatja a figyelmet a világban létrehozott szervezetek és intézmények működésének feltételeire, de ha sikerül tökéletesen megválaszolni, akkor a hierarchia kérdésében is tisztábban látunk.

Augusztus elején a Bloomberg egy közleményben bejelentette: A Goldman Sachs cégcsoport alkalmazottként foglalkoztatja Anders Fogh Rasmussent, Dánia volt miniszterelnökét, a NATO volt vezetőjét. A cégcsoport azt reméli, hogy komoly kapcsolati tőkével rendelkező új embere leküzdi majd azokat a politikai akadályokat, amelyekkel a banknak kell szembenéznie. A Goldman Sachs ugyanis 2014-ben bevásárolta magát egy köztulajdonban lévő energiaszolgáltató dán vállalat tulajdonosai közé[1]─ írta a Bloomberg.

Tíz nappal a közlemény kibocsátása után egyetlen fontos francia média sem gondolta úgy, hogy a hírt tovább kellene adnia, pedig az információ egyértelműen jelezte: a politika világa ismét hitelét vesztette.

Hogy tisztábban lássunk, érdemes sorra venni Rasmussen szakmai karrierjének állomásait. Miniszterelnökként az adócsökkentés és az iraki háború híve volt, és 2009 áprilisában azért mondott le, hogy elfoglalhassa a NATO főtitkári posztját. Amikor ez a megbízatása lejárt, akkor nemes egyszerűséggel Rasmussen Global néven hozott létre egy tanácsadó irodát, melynek vezetőjeként előadások sorát tartja ─ alkalmanként és alapdíjon számolva 40 000 dollárért. A gátlástalan lovag egy adókedvezményeiről híres andorrai hercegségben jegyeztette be a cégét.[2] Azért van abban némi pikantéria, hogy egy adóügyekért felelős volt miniszter egy adóparadicsomot kedvel, és a Wall Street szolgálatába szegődik el…

De nézzük a konkrét körülményeket. Ha a Goldman Sachs hirtelen szükségét érezte, hogy megvásároljon egy volt dán miniszterelnököt, azt csupán azért tette, mert Koppenhágában felgerjedt a népharag a Goldman Sachs ellen. Nem kevesebbel gyanúsítják az óriásbankot, mint hogy átverte az adófizetőket. 2014 elején, a dán végrehajtó hatalom engedélyezi a banknak, hogy egy 18 százalékos részesedést vásároljon meg a Dong elnevezésű köztulajdonban lévő energiaszolgáltató cégben. A döntés közfelháborodást okoz, és a projektet ellenzők közül hat ekoszocialista miniszter lemond. 2014. március végén a dán sajtó széles körben megszellőzteti, hogy a vételár jelentősen alulértékelt volt. Az ár meghatározásakor egy a Dong és a Goldman Sachs által is ismert szélerőmű tervet nem vettek figyelembe. Ez már csak az adás-vételi szerződés megkötése után került nyilvánosságra. A hír következtében a Dong részvényeinek ára ugrásszerűen megnőtt, a cég pedig jelentős profitot zsebelt be. Ekkor a bankkal szembeni ellenérzések Dániában magasra csaptak, melynek eredményeként a 2014. júniusi választásokon elbukik a kormánykoalíció. Az új liberális kormány természetesen szeretné minél hamarabb a szőnyeg alá söpörni a kínos ügyletet. Megígéri, hogy az adásvétellel kapcsolatos, addig nagyon bizalmasan kezelt dokumentumok egy részét a parlamenti képviselők számára hozzáférhetővé teszi.

Most újabb vihar van kibontakozóban. A Rasmussen által hosszú évek alatt kialakított kéz kezet mos politikája, a szívességek és lekötelezettségek hálózata lehet hogy most kevés lesz ahhoz, hogy megvédje a nagy magánbankot. Pedig a jelenlegi miniszterelnök is a klán tagja, hiszen pénzügyminisztere volt a gátlástalan lovagnak, a Goldman Sachs új tanácsadójának...

Fordította: Morva Judit

 


[1] Peter Levring: Goldman hires ex-NATO chief to guard $1.5 billion Danish stake [Goldman felvette a volt NATO főtitkárt , hogy felügyelje 1,5 milliárdos dán részesedését], Bloomberg, 2015. augusztus 5.

[2] Tommy Hansen: Anger as ex-NATO head Rasmussen forges “tax-haven” career [Mérgelődés, amiért a volt NATO vezető “adóparadicsomi” karriert épít magának], Anadolu Agency, 2014. november 19.