Az ő háborújuk – a mi vérünk (II. rész)

Kategória: 2015. november
Írta: Balázs Gábor
Találatok: 4326

Civilizációk háborúja: jelenkori barbárság (II. rész)

BG a2A politikai vezetők és a (legnagyobb kóklernek nevezhető) biztonságpolitikai szakértők retorikája ma már megváltozott. A „biztonság” szót ─ aligha véletlen ─ felváltotta a „háború”. Lényeges különbség, hogy az „antiterrorizmus” többé nem „biztonságunk” szavatolására tett kétes kísérletek sora, hanem maga a háború, illetve annak felvállalása - mindenütt. Ez hatalmas különbség!  Mindent elárul politikusaink szemében a büszkeség kicsiny fénye és az alig leplezett eksztázis, amikor kijelentik: „háborúban állunk”. Az ő háborújuk – a mi vérünk. Ez a különböző nyelveken leírt mondat köszön vissza legtöbbször, ha a legsötétebb barbarizmusba nem alámerülő honlapokra vetünk egy pillantást.

Ez egyszer igazat kell adnunk politikusainknak és a hozzájuk hű médiának: igen, ti (így többes szám második személyben!) háborúban álltok.

Igen, Hollande-ok, Obamák, Putyinok, Sarkozy-k, Cameronok, Netanjáhúk, és médiabéli szövetségeseik, kiszolgálóik, fegyverszállítóik és tőkés támogatóik: háborúban álltok.

Nem a múlt péntek óta, hanem legalább 14 éve ─ ti tudjátok legjobban.

Legtöbbször „terrorizmus-elleni háborúnak” nevezitek, bár ahol a terrorizmus változékony fogalom, tulajdonképpen nem jelent semmit. Vagy annyit jelent, hogy terrorista az, akivel éppen háborúban álltok. Bárhogy is nevezik, lassan mindenki tudja miről van szó: „a civilizációk összecsapásáról”. Ebbe rángattatok bele mindenkit, háborús ellenfeleitekkel karöltve, ahogy ez lenni szokott ─ anélkül, hogy kikérték volna népeitek véleményét.

A háborúban áldozatok is vannak, és nem mindig kizárólag a másik oldalon.

De ne legyünk képmutatóak: noha igaz, hogy egy párizsi vére nem ér többet, mint egy szíriai, orosz, bejrúti vagy ankarai embertársunké, az Iszlám Állam elsősorban mégiscsak muzulmánokat öl, ami nem elhanyagolható tény, de így van.


A mi vérünkkel vívjátok a ti háborútokat.  

 


Milyen háború ez?

Persze mondhatjátok, hogy „mindenki háborúban áll”, hiszen ezek az őrültek mindenkit ellenségnek tekintenek. De hát mi máshogy cselekszünk? A háború évtizedek óta ilyen! (1939 óta bizonyosan.) A mi drónjainknak nem esnek áldozatul civil városlakók? A háború nem mészárszék mindig és mindenhol? Egy háborús ideológia nevében természetesen mindig az ellenségeink szemére vethetjük, hogy barbár gazemberek ─ ez így megy minden modern háborúban. De csak arról van szó, hogy ki használja a létező háború legdurvább eszközeit… Hány civil halt meg Irakban vagy Afganisztánban? Mit jelentenek a „rendészeti akciók”? Börtönöket, táborokat, mészárlásokat, kínzásokat?

Mostantól „háborúban állunk”.    

Vajon miért pont az Iszlám Állam által elkövetett mészárlás váltotta ki ezt a retorikai fordulatot? Talán a képmutatás elérte azt a szintet, hogy valami nagyot kellett mondaniuk.

Vajon őrültebbek-e a dzsihádisták mint mi vagyunk? Vagy egyszerűen csak önfeláldozóbbak és fanatikusabbak, de ugyanazt a játékot űzik, aminek a neve egészen egyszerűen háború? A dzsihádisták nagyon is racionálisan, a „civilizációk harca” értelmében gondolják azt, hogy Franciaország ellenség. Racionálisan védekeznek és támadnak, ahogy tudnak. Nincs abban semmi különösebb, amit a fekete futballista Coulibaly mondott: „Megtámadtátok az Iszlám Államot, mi megtámadunk titeket. Miért gondoljátok, hogy semmi ellenhatása nem lesz a ti támadásaitoknak?”

Az Iszlám Állam gyilkos politikát folytat, amelyben ezt üzeni: „az országotok harcban áll velünk, és amíg ez a háború tart, nálatok sem lehet senki biztonságban”.

Aki nem érti miért menekülnek az emberek Szíriából, az talán most megértette: náluk minden nap november 13-a van! 2011. márciusa óta 250.000 ember halt meg Szíriában. Naponta 150.

Ami a mi véleményünket megkülönbözteti a humanista baloldal álláspontjától (már ami maradt belőle: azaz a szélsőbaloldal legjobb erői és a halhatatlan anarchisták, akikre a legnagyobb szükség lenne), annak a ténynek a leszögezése, hogy  valóban háborúban állunk.

Kérdés, hogy milyenben?

 

A tőkés rendszer végórái

Ma nem egyszerűen egy válságról van szó. Egy civilizáció (a tőkés rendszer) barbár végóráit éli . A polgárháború itt folyik a szemünk előtt: és semmi garancia sincs a pozitív kifutására. És ez még a kisebbik baj, de véleményünk szerint ez a háború az egész emberiséget a legdurvább barbarizmusba sodorja.
A kormányzóink azt javasolják nekünk, hogy tömörüljünk valamiféle egységbe, fogjuk be a szánkat és vívjuk meg a háborújukat, kerül, amibe kerül. Vagy amit a dzsihádisták javasolnak nekünk: legyünk barbárok, hiszen az történetileg úgyis ismerős számunkra, legyünk az egyre sötétebb spektákulum passzív nézői (sőt egyre gyakrabban áldozatai), vagy legyünk egyszerű ágyútöltelékek.

Azonban mi nem akarjuk egyikük világát sem. Nem vagyunk a civilizációs háború katonái egyik oldalon sem. Nem vagyunk sem fasiszták, sem iszlámisták. A mi feladatunk éppen abban áll, hogy leleplezzük ennek a háborúnak az embertelen voltát, hogy egyszerre szabaduljunk meg az élhetetlen nyugati világtól és a szörnyű iszlámizmustól.  

A háború, amibe belevezettek bennünket a „szabadság” nevében, ma már látszik mit hoz magával: mint minden háború, rengeteg vért. Ha győzünk is, akkor sem lesz más az osztályrészünk, mint csupán a győztesek szabadsága.

Valójában a helyzet a következőképpen áll: kormányzóink tőkés fundamentalizmusa (melynek az ideológiája a „civilizációs harc”)  áll szemben az iszlámisták fundamentalizmusával (melynek ideológiája a „dzsihád”). A két félben közös, hogy még csak vitázni sem hajlandóak a hittételeikről, melyek egyébként egyaránt idejétmúlt, barbár eszementségek. A tőkés rendszer éppúgy vérszívó Moloch, mint a Kalifátus. Egyik sem maradhat fenn tántoríthatatlan akarat, rendíthetetlen hit, abszurd mészárlások, a vég nélküli válság nélkül. A mi világunkban kevesen is halnának meg a tőkés rendszerért, de ölni hajlandóak vagyunk érte. Ezt valahogy senki sem találja abszurdnak. Az első típusú fundamentalistának a legérthetetlenebb a másikban, hogy az milyen mélyen „anti-gazdasági” jellegű.  A mi a tőkés racionalitásra épülő világunkban felfoghatatlan, hogy végül is ezek az öngyilkos terroristák mit nyernek ezen az egészen? A dolog tisztán gazdasági racionalitás szempontjából nézve teljesen érthetetlen. A mai nyugati ember számára ebben áll a „terrorizmus” nagy misztériuma.

Természetesen a vérszomjas farkasok szabadjára engedtettek, de nem menjünk bele a részletekbe. Egy bizonyos: Hollande, pont úgy viselkedik mint Bush 2001-ben. (Visszalövünk, mint valami részeg cowboy.) Sarkozy szerint nincs közvetlen kapcsolat a menekültek és a terror között, de azért még is van… (?) Ja és persze Manuel Valls, aki miközben könyörtelen választ helyez kilátásba az Iszlám Állammal szemben közli, hogy meg kell semmisíteni a Köztársaság ellenségeit. Sőt: meg kell fosztani az állampolgárságától mindazokat, akik csúfot űznek a francia lélekből(l’âme française)”. De ha létezne olyasmi, hogy „francia lélek”, akkor az egész biztosan lámpavasra húzná az olyan reakciós háborús uszítót, mint az ország jelenlegi miniszterelnöke... (Tényleg: mi a különbség egy amerikai neokonzervatív és egy francia szocialista között? Semmi?)

Mindenesetre kevés ország követett el annyi mészárlást, kínzást, rombolást szerte a világon, mint a Francia Köztársaság, melynek a gyarmatosító hadjáratait hullahegyek tízezrei övezték szerte a világban.
Minden háborús kirohanás (a magyar sajtóról most nem szólunk, mert nincs hozzá gyomrunk) további vérfürdőkhöz vezet. A kozmopolita, és a reménytelen háborús uszítók, valamint a fasiszták egy emberként mondanák: „bombázzátok a rohadékokat, mutassuk meg nekik, hogy mi vagyunk az erősebbek!!”
Másfél évtizede a háborújuk nem hozott mást a föld négy sarkába, mint erőszakot, félelmet, nyomort, tragédiákat, vért – és újabb és újabb háborúkat.
Mindent meg kell tennünk, hogy ezt megakadályozzuk, mert az ő útjuk a legsötétebb barbárság felé vezet.

 

Még most sincs késő

Soha nincs késő ellenállni!


Azt mondom: egy tapodtat sem kell hátrálni a menekültek mellől.

Lakóhelyeinken és munkahelyeinken is összeszorított foggal legyünk a bevándorlók mellett.


Legyetek szolidárisak iszlám embertársainkkal!


Legyen osztályfront a nemzeti frontokkal szemben!

Amikor a francia uralkodó osztály valamiféle „Union Sacrée”-ról beszél, talán nem is téved olyan nagyot. Az 1914-es nagy nemzeti egység tudjuk hova vezetett: minden idők legabszurdabb vérengzéséhez. Az akkori szociáldemokrata baloldal képtelen volt mindennek a megakadályozására. Nem egyszerűen az opportunizmus miatt, ahogy Lenin vélte, hanem a nemzeti burzsoáziával közös valós érdekei miatt.

Ma erről szó sincs. Amit ma ajánlanak nekünk, az a vég nélküli gazdasági válság, a megszorítások, a tömeges munkanélküliség, a véres nemzetközi beavatkozások, az elszabaduló egyenlőtlenségek, az ökológiai katasztrófa, a menekülő milliók, a végtelen szegénység, a reménytelenség, a szegények közti gyűlölet, a rasszizmus...

Szomorú, és talán nem véletlen, hogy ma nincs egy Jaurès-ünk, de amúgy is egy Leninre volna szükségünk…

Mert ma sem elég kimondani, hogy nem dőlünk be a zsarolásnak, hogy nemet mondunk a hóhérokkal és háborús bűnösökkel való nemzeti egységre. Hogy a ti erőszakra, igazságtalanságokra, rasszizmusra, neokolonizmusra, a barbár tőkés rendszerre alapozott világotok nem kell nekünk.

Szörnyű paradoxon: ha békét akarunk, azzal kell leszámolnunk.

Mondjunk nemet Hollande, Obama, Cameron háborújára. Ez az ő háborújuk! Amerre járnak mindenütt virágzik a terror..

Nemet mondhatunk, de ez nem elég.

Lenin, és vele együtt az akkori „baloldaliak” ennél jóval többet tettek.

Aligha tagadható, hogy magunk is felelősek vagyunk a világ jelenlegi állapotáért. Kevesen voltunk, és jórészt eszközök híján. Alighanem a megfelelő szavakat se találtuk hogy kimondjuk: ez olyan háború, amelyben mindannyian odaveszhetünk!

Azon a bizonyos pénteken kaptunk egy újabb durva figyelmeztetést, hogy mi folyik a világunkban. Igazabbnak kell lennünk, hihetőbbeknek, bátrabbnak, mélyebbnek, komolyabbnak és főleg: radikálisabbnak.

Guerre à la guerre!!!!!  

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések