Szomorú hírt kaptunk a héten. Sokunk közeli barátja, a közügyek iránt érdeklődő olvasóközönség megbecsült szerzője életének 86. évében elhunyt. Csernok Attila elhunyt, de velünk marad.
Különleges ember volt. Bármit csinált, azt nagy szakértelemmel és alapossággal tette. Már majdnem hetven éves volt, mikor megírta A komáromi pontonhíd c. könyvét, melyről sok olvasója érezte úgy, hogy végre valaki lerántotta a leplet az utolsó évszázad hamis történelemszemléletéről. Ő volt az, aki mindig kertelés nélkül beszélt, aki fittyet hányt a nevetséges tabukra. Csernok Attila kimondta, amit gondoltunk. Az általa kiadott öt kötet ritka olvasói érdeklődést keltett és mind eddig több mint 30 ezer példányban kelt el.
Könyvét, oly sokan megírhatták volna, de nem tették. Nem tették, mert nem voltak elég alaposak, nem vették a fáradtságot arra, hogy elmélyedjenek a statisztikai adatokban, kutassanak a levéltárak polcain. Csernok Attilának, persze könnyű volt. Pályáját statisztikusként kezdte. Nem olyan statisztikusként, aki elmagyarázza, hogy pályája azért nem tudott kiteljesedni, mert főnökei ebben megakadályozták, Csernok Attila tanulni akart a főnökeitől. Csernok Attila közgazdasági szakember volt. Naponta szembesült a megvalósíthatóság és a tények szüntelen ellentmondásával.
Csernok Attila a gazdaságban is megállta a helyét. Tette ezt, tízezer kilométerre Magyarországtól, kapitalista, szabadversenyes környezetben, a versenyszférában, idegen nyelven. Csernok Attila soha, az Internet feltalálása előtt sem szakította meg kapcsolatát az óhazával. Egy nap elege lett abból, hogy kurzustörténészek a rendszerváltás óta mennyire másképp magyarázzák a közelmúlt történelmét, és írni kezdett. Nyilván Ő is bosszankodott, és feszültségét úgy "csernokosan" oldotta fel, leírta a történelem általa átélt, majd hitelesen megkutatott változatát.
Mára, nemcsak történészek vitáznak egymással, hanem valóságos tankönyvháború zajlik. Iparszerűen folyik a történelem meghamisítása, és ezen keresztül, a minket követő generáció történelemszemléletének torzítása. Csernok Attila szerint „a történelem nem romantikus ifjúsági regény, ahol a jók mindig győznek, a gonoszok pedig elbuknak, és az utolsó oldalakon harsonaszó közben az igazság diadalmaskodik." Csernok nem fél a tabuktól. Kimondja, hogy Dugonics Titusz nem követésre méltó példa. Csernok kimondja, hogy „gyenge és kudarcra ítélt mindenki, egyén, közösség és nemzet, ha balsikerei okát soha nem saját hibáiban, mindig a körülményekben, másokban keresi, és találja meg. A "Balsors akit régen tép", a három színű önsajnálat megható lehet a Himnuszban, de nagy baj, ha elhisszük a feloldozás szavait: "Megbűnhődte már e nép...". Ezen jól el lehet érzékenyülni, ám egyrészt a bűnhődés nem igaz, másrészt ebből nem lesz korszerű Magyarország."
Csernok olyan választ keres, mellyel a határainkon innen és túl is egyet lehet érteni. Könyvében, könyveiben, (A komáromi pontonhíd, A valóság erejével, Elherdált ország, Mint patak a sziklák közt, Történelemóra,) nem a lehetetlenre vállalkozik, Ő mindenkihez szól, az olvasókat arra kéri, hogy legalább hajlandók legyenek elgondolkozni, esetleg vitatkozni érveivel. Túllépve bibliamagyarázó ősein, a hit megbocsájtó békéje helyett történelmünk felkavaró tanulságait keresi. Hosszú és sikeres életpályája képet ad három társadalmi rendszerről, két rendszerváltásról, egy világháborúról és egy másik örökségéről, két felkelésről. Csernok Attila a történelem szikár valóságával oszlatja a legendák és mítoszok világát, keresi helyünket a világ történelmében. Csernok nem kerüli meg Trianon, állandóan nyakunkba zuhanó csontvázát, hanem a tények alapján számol le az azt övező mítoszokkal.
Csernok Attila olvasói nem értik, hogy ha minden ilyen nagyon világos és egyértelmű, akkor mások, a – kurzustörténészeket leszámítva – miért nem írták meg, akár Trianonról, akár 1956-ról Csernok alapvetéseit korábban. A választ csak sejtem. Csernok Attila vezető beosztásokban, gazdasági szakemberként élte át a ’60-as évek konszolidációját. Dolgozott a Gazdasági Bizottságban, alelnökeként a Magyar Nemzeti Bankban, magasból szemlélve az ország adottságait és lehetőségeit.
53 éves korában lépést vált. Brazíliában képvisel egy korábban sikeres, de akkor csőd közeli magyar céget, a Medicort. Új feladatáról, Brazíliáról, ellenben azt mondja: „egy Európa méretű jókedvű, befogadó, toleráns ország, ahol sok mindenben jobbak, mint mi. Gyorsan beilleszkedik, és Rióból nézi a rendszerváltást. Megint a magasból, együtt repülve a Krisztus szobor körül röpködő óriás madarakkal, melyek szeme olyan éles, hogy nemcsak az alakokat látja ott alant, Csernok látja az embert is bajaival, életkedvével, és vágyaival.
Művei felkeltették a nemzetközi közvélemény figyelmét is, külföldi megjelenésre szerkesztett kötete jelentős kritikai sikerrel került kiadásra Finnországban és reményeink szerint a kötet a jövőben, más országokban is az olvasók kezébe kerülhet.
Gazdag életpályája és magas kora ellenére aktív szellemi munkája szakadt meg váratlanul. Olvasói és barátai nevében, szomorú szívvel búcsúzunk.