hu | fr | en | +
Accéder au menu

Állami földprivatizáció – intézményesített földrablás (II. rész)

JPEG - 99.9 kio

Az előzetes társadalmi egyeztetés és országgyűlési felhatalmazás nélkül meghozott földprivatizációs döntés nem csak erkölcsi, hanem alkotmányos aggályokat is felvet, hiszen az Alaptörvény a földet, a vizet, természeti kincseinket alkotmányos védelemben részesíti.

A kormányzati kommunikáció persze egészen másról szól. Nézzünk néhány hivatalos magyarázatot (1) és szembesítsük az igazsággal. (2)

  • A közvéleményt megtévesztő indok, hogy a Kormány „a külföldiektől igyekszik megvédeni a magyar földet”. Senki, még az EU sem kényszeríthetné arra az államot, hogy eladja a közös nemzeti tulajdonunk részét képező földjeinket, ha ez nem áll szándékában. Ha azt feltételezzük, hogy az állam jó gazda módjára a rábízott vagyont a közjó érdekében használja, akkor közös földvagyonunk nála van a legnagyobb biztonságban. Végveszélybe éppen akkor kerül, ha a spekuláns tőke szerzi meg azt. A földforgalmi törvény szerzőképes földművesnek minősíti a Magyarországon nyilvántartásba vett tagállami állampolgárt is, ezért a ma még közös állami tulajdonban lévő földvagyon csakis úgy őrizhető meg, ha az állam nem adja el, hanem forgalomképtelen kincstári vagyonná nyilvánítja azt – akár a nemzeti vagyonról szóló törvény módosításával (3) .
  • Félrevezető az a kormányzati állítás is, hogy csak helyben lakó, magyar gazdák” vehetnek állami földet.
    • A „helyben lakó” kifejezés a magyar nyelvben azt jelöli, aki azon a településen él, ahova a föld tartozik. A kormányzati körök azonban ez alatt a 20 kilométeren belüli körzetet értenek, de ezt is településhatártól településhatárig mérik, azaz egy-egy nagyobb település esetén ez akár 35-40 km valódi távolság is lehet. Sőt, alkalmanként ezt is túllépték, például a kishantosi földekre Dunaföldvárról, valamint sárbogárdi és lepsényi földekre Kislángról is lehetett pályázni.
    • A „magyar gazdák” kifejezés szerepel ugyan a kormányhatározatban a közvélemény megnyugtatására, de tudható, hogy ezzel nem lehet fölülírni a 2/3-os földforgalmi törvényt. Ennek alapján szerzőképes földműves lehet például az Európai Unió bármely tagállamának állampolgára, vagyis jelenleg mintegy 560 millió ember. Amikor a kommunikációs célzatú turpisság kiderült, és az AB is vizsgálni kezdte a „magyar gazdák” kitételt, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mintha mi sem történt volna, módosította azt. (4) Egyszerűen törölte a „magyar” jelzőt a határozatból és a végrehajtási utasításból. (5)
    • Végezetül jó ha tudatosítjuk, manapság kik is a „gazdák”? E kifejezés alatt jórészt azokat a barátokat, rokonokat értjük, akik a „Földet a gazdáknak!” földpályázatokon „támogatást termő”, jól jövedelmező hűbéri birtokként bérbe kapták a földeket. Így például a gázszerelő-építési nagyvállalkozó polgármester, a szociálpedagógus kampányfőnök, a műkörmös, a tetőfedő, a rongykereskedő. Vagy: Csányi, Nyerges, Simicska, Leisztinger, akik 10-30.000 hektáros holdingjaikkal is „gazdák” a kormány szótára szerint. Tény az, hogy ma nagyvállalkozókhoz köthető cégek bérlik az állami földek túlnyomó részét, és ők vezetik az agrár- és vidéktámogatási rangsort is. Ezek lennének tehát a kis és közepes családi gazdaságok, és a tulajdonosaik lennének a „kérges tenyerű” gazdák.
    • Az a kijelentés, hogy csak „földművesek” szerezhetnek földet, csak akkor értelmezhető, ha hozzátesszük, hogy földműves Magyarországon bárki lehet, aki szerepel a földművesek listáján ─ így Mészáros Lőrinc gázszerelő is. „Listataggá” válhat pedig a földforgalmi törvény szerint bármely magyar vagy tagállami állampolgár, többek között az is, aki például néhány hetes „gazdatanfolyamon” vett részt. Megszerezhető az

      „aranykalászos gazda”

       (6) bizonyítvány 200-250 ezer forint képzési és 40-50 ezer forint vizsgadíj befizetése ellenében, akár személyes részvétel és gyakorlati vizsga nélkül is.

  • Félrevezető és a földspekuláció veszélyét jelentéktelennek feltüntető az a kijelentés, hogy „kicsike kis elszórt földdarabokról” van csupán szó, amelyek megvásárlásával nagy, egybefüggő birtokokat nem lehet kialakítani. Az összesen 52 ezer db meghirdetett földrészletből ugyan 41 ezer db valóban 3 hektár alatti, ám ezek összterülete nem éri el a meghirdetett terület 20 százalékát. A földterület több mint 80 százalékát a három hektár fölötti mintegy 11 ezer db földrészlet teszi ki. Ezek többnyire a volt állami gazdaságok jó minőségű és nagy kiterjedésű átlagosan 35 hektáros földjei. Persze a nagy birtoktestekben vannak több száz hektáros, egybefüggő táblák is. Hogy ezeket kik tudják megvenni? Arról a kormányzati propaganda nem beszél.
  • Rendkívül átlátszó a földbérleti díjemelés lehetőségét megteremtő törvénymódosító indítvány is, amelyet Győrffy Balázs, (7) a NAK elnöke, a FIDESZ országgyűlési képviselője nyújtott be. Nevezett arra hivatkozott, hogy a korábbi földbérleti díjak botrányosan alacsonyak voltak, oly annyira, hogy az Európában akár „tiltott agrártámogatásnak” is minősülhet. Érdemes megjegyezni, hogy ezeket a díjakat épp maga az első Orbán-kormány határozta meg az állami gazdaságok privatizációja során, mégpedig 50 évre előre. (580 Ft/aranykorona/ év értékben.) A mostani törvénymódosítás szerint a korábbi földbérleti szerződések a tulajdonos döntése szerint megszűntethetők, és az új szerződésekben már más bérleti díjak határozhatók meg. Nem kétséges, hogy az indítvány hátterében a tulajdont szerző kedvezményezettek vannak, nem egyszer maguk a döntéshozó képviselők, (8) politikusok vagy azok családtagjai, barátai (9) . A törvényhozó és kormányzati tényezőket mindaddig nem zavarta a rendkívül kedvező feltételekkel bérbe adott állami földek ügye, amíg a bérleti díjak a közös állami kasszákba folytak be.
  • Az a kormányzati állítás, hogy ezzel a lépéssel „nem a földspekuláció és a nagybirtok, hanem a családi gazdaságok” fognak megerősödni, teljességgel valószínűtlen, mégpedig a következők alapján:
    • Licitálással történő értékesítés esetén a tőkeerő dönti el, hogy ki tudja megszerezni az árverésre bocsátott földterületeket. Miután az árverésre bocsátott mintegy 11 ezer darab nagyméretű földrészlet átlagos kikiáltási ára közel 75 millió forint (de nem ritka az 500 millió sem!), a ténylegesen mezőgazdasági tevékenységből élő valódi családi gazdaságok nem tudnak beszállni a licitbe. Még ha hitelt vesznek is fel, ahhoz is 20 százalék önrész és 10 százalék árverési letét kell.
    • A földforgalmi törvény és az erre hivatkozó kormányhatározat szerint nincs családon, érdekeltségen vagy településen belüli összeszámítási kötelezettség, azaz földterületi birtokmaximum. Egy nagyobb család akár azonos háztartásban élő tagjai, egyben közös cég részvényesei, saját jogon földművesként szerezhetnek 300-300 hektár földtulajdont. Ha saját cégüknek adják bérbe, azt senki nem tartja nyilván, de a birtokmaximum meghatározásánál se számít bele. Mészáros Lőrinc és családja (10) épp ezt a gyakorlatot követi. A családfő, a felesége (Mészárosné Kelemen Beatrix), a lánya (Mészáros Beatrix) és a bátyja (Mészáros János) saját jogon, „földművesként”, kikiáltási áron vásárolt be a dobra vert állami földekből. Az ezer hektárt is meghaladó termőföldet feltehetőleg bérbe adják, pl. saját cégüknek, a Búzakalász 66 Felcsút Mg. Kft-nek.
    • A földprivatizációs kormányhatározat az állami tulajdonban maradó 100 ezer hektárnyi mezőgazdasági területen „mintagazdaságokat” rendel létrehozni. A mintagazdasági státus megszerzésének feltételeit meghatározó kormányhatározat (11) alapján ezek a földek a családi gazdaságok helyett sokkal inkább a tömegtermelő, monokultúrás, kis élőmunka igényű tőkés nagybirtok számára lehetnek minták. A mintagazdasági státust birtoklók számára óriási előny, hogy a földbérleti szerződések lejártáig – akár további 36 évig! – nem emelik számukra az igen alacsony (580 Ft/aranykorona/év) bérleti díjat. Az új helyzet egyik legnagyobb haszonélvezője pl. Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató lehet. Csányi Bonafarm-csoporthoz tartozó két nagy mezőgazdasági cégét (Bólyi Zrt.-t, Dalmand Zrt.-t), „stratégiai partnerré” minősítette (12) a kormány korábban. E cégeknél könnyen előfordulhat, hogy a mintagazdasági státushoz „integrátori” feladatokat is kapnak, így az átvállalt állami feladatok fejében akár bérleti díj-mentességet is élvezhetnek.
  • „A föld azé legyen, aki megműveli!” jelszó (13) propagandisztikus felhasználása kísértetiesen emlékeztet a 70 évvel ezelőtti szlogenre. Ma ez a jelszó a tényleges családi gazdasági modell felszámolásához, a földspekuláció és a tőkés nagybirtokrendszer kialakulásához vezethet. A z árverésre bocsátott állami földek túlnyomó többségére ugyanis ma még általában hosszú futamidejű bérleti szerződések vannak érvényben.
  • Ha nem a jelenlegi bérlő vásárolja meg a földet,akkor nem azé lesz a föld, aki megműveli, sőt aki megműveli, az még bizonytalanabb helyzetbe kerülhet. Az új magántulajdonos ugyanis olyan mértékben emelheti a földbérleti díjat, amit már nem lehet kigazdálkodni.
    • Ha a jelenlegi földműves bérlőelővásárlási jogával élve akár licitálás nélkülvásárolja meg a földet, akkor az eddigi botrányos földbérleti pályázatok gazdálkodni alig akaró, a földalapú támogatásokra spekuláló, „politika-közeli” nyerteseinek ajándékozzuk nemzeti vagyonunk stratégiai maradékát. Ráadásul az új tulajdonos mentesülhet azok alól az állattartási, fejlesztési vagy földhasználati kötelezettségek alól, amelyek vállalása révén jutott az állami föld bérlési jogához.
  • Az az érv, hogy 20 éves elidegenítési tilalom és állami visszavásárlási jog terheli az államtól most megvásárolt földeket, az igazán nem jelent semmiféle biztosítékot a földspekulációval szemben. Egy olyan országban, ahol rövid idő alatt akár az Alaptörvény is megváltoztatható, egy kormányhatározat semmiféle akadályt nem jelent. Egyik kormányülésről a másikra, bármiféle egyeztetés vagy parlamenti felhatalmazás nélkül, bármi könnyedén megváltoztatható. (Lásd a „magyar” jelző egyszerű törlése a földprivatizációs kormányhatározatból). (14)
  • Az állami bevételekre apelláló költségvetési érv sem állja meg a helyét, hiszen az akcióval alig keletkezik érdemi költségvetési bevétel. Az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank igen jutányos hiteléből vásárolnak ugyanis a vevők, tehát az állam egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt. A vevők viszont kb. annyi hiteltörlesztő részletet fizetnek, mint emennyi a korábbi bérleti díj volt, vagyis lényegében „ingyen kapják meg” a földet.
  • Az 2012-ben kormányhatározattal megerősített Nemzeti Vidékstratégiában még az szerepel, hogy az állam nem ad el földet, hanem vásárol, amit folyamatosan az általa kedvezményezett helyben lakó, gazdálkodó családoknak az un. „Demográfiai földprogram” keretében adja át, kedvező feltételekkel hosszú távú bérletre. Az állami földek eladásával e program megvalósítása ellehetetlenül a következők miatt:
    • A földkészletek kiárusításával az állam elveszíti a közcélú nemzeti programjainak támogatásához szükséges földalapját. Megkérdőjeleződik például a foglalkoztatást elősegítő földprogram, a szociális szövetkezeti program megvalósítása, vagy az állami csereföldalapot igénylő birtokrendezési lehetőség. Hasonlóképp a tájközpontok kialakítása, és a folyóvölgy-rehabilitációs árvízvédelmi program.
    • Ezzel a lépéssel elvész a rendkívüli helyzetekben élelmezési-biztonságot jelentő tartalék-földalapja is az államnak.
  • Végül, de egyáltalán nem mellékesen mi tíz millióan elveszítjük a mai nyugat-európai árakon számolva 3-5.000 milliárd Ft értékű stratégiai földvagyonunkat. Azt az értéknövekményt, amely a keresleti földpiacon egyre nagyobb biztonsággal megjósolható, és amely a földárakban akár egy emberöltőn belül bekövetkezhet. De ugyanígy elvész az akcióhoz nyújtott kedvezményes hitelkamat és a piaci kamat közti értékkülönbség, valamint gyermekeink, unokáink generációjának élelmezési biztonsága.

Következtetések és teendők

Ferenc pápától (15) Kortenig (16) sokakkal egyetértve magam is azt vallom, hogy ha a tőkeérdekek, illetve a természet, valamint az emberi közösségek értékei és érdekei küzdenek, akkor az utóbbiak alul maradnak. Ennek különösen akkor nagy az esélye, ha az állam átáll a tőke oldalára. Pedig az államot éppen azért tartjuk fenn közpénzekből, hogy az megvédje a közösség értékeit, és kordában tartsa a spekuláns tőke mohó zsákmányszerző mozgását.

Sajnálatos módon most éppen ennek a zsákmányszerzési, magánvagyon-gyarapítási folyamatnak vagyunk szemtanúi és elszenvedői. Egyben egy korrupt, hűbéri birtokadományozó feudális rendszer kiépítésének, mely az állam tulajdonában lévő közös nemzeti földvagyonunk dobra verésével valósul meg. Ez is része annak a gyorsuló új-gyarmatosítási folyamatnak, amelynek törvényszerű és előrelátható következménye végül a vidéki térségek kiürülése, a helyi közösségek felbomlása, a nagyvárosok környéki nyomornegyedek kialakulása. Ez az-az állami segédlettel megvalósuló folyamat, amelyben a természeti erőforrások és a termőföld pár tucat oligarcha, újmagyarul „integrátor”, vagy még újabb magyarul „nemzeti regionális multi” (17) kezébe kerül. Ez a mezőgazdaságban azt jelenti, hogy bérmunkán és néhány növény monokultúrás, iparszerű tömegtermelésén alapuló tőkés nagybirtokrendszer jön létre, azaz: maga a dél-amerikai modell. A vidék ezen az úton végül e nagy tőkeérdekeltségek gazdasági expanziójának alapanyag-termelő „hátsó udvarává” válik, ami azután a városok sorsát is megpecsételi. Az ennek nyomán kibontakozó társadalmi és környezeti katasztrófa teljes összeomlással fenyeget. Éppen Dél-Amerika példáján látjuk, hogy milyen nehéz ebből a mélységből újra felkapaszkodni. Téved aki azt hiszi, hogy ez a helyzet karhatalmi, belügyi eszközökkel kezelhető lesz. (18) Idáig nem lenne szabad eljutnunk!

Mit kellene tennünk? Fejlődésünk és megmaradásunk záloga a hazai és európai tradícióknak megfelelő, a kis és közepes családi gazdaságok összefogásából, szövetkezéséből kialakítható, a helyi társadalmat erősítő, a város-vidék kapcsolatokat újraépítő agrár- és vidékmodell lehet. Egyedül ez képes vidéki közösségeinket tradicionális agrikultúránkat és természeti értékeinket megőrizni, vidéken munkát, megélhetést és tisztes jövedelmet biztosítani. Ez képes az egyre inkább nemzetbiztonsági jelentőségűvé váló élelmiszer- és környezetbiztonságot az egész társadalom számára garantálni.

Ehhez azonban számos lépés megtételére van szükség. Mindenekelőtt vissza kell szereznünk a közösségek államát. Ezen belül a föld- és birtokpolitika területén:

  • meg kell akadályoznunk, hogy a közjó szolgálatára rendelt közös nemzeti földvagyonunkat az állam dobra verje; majd
  • el kell érni, hogy az állami tulajdonban lévő termőföld törvényileg is a forgalomképtelen kincstári vagyonelemek közé tartozzon; továbbá
  • ki kell harcolni, hogy az állam felvásárolja az eladásra felkínált földkészleteket, hogy aztán azokat a ténylegesen helyben élő, gazdálkodó családoknak és a fiataloknak kedvező feltételekkel tartósan bérbe adja; valamint
  • el kell indítani a demográfiai földprogramot, illetve a szociális földprogramot; emellett
  • kezdeményezni kell a termőföld kivételét a tőke-javak közül, mégpedig európai szinten, és el kell érni az élelmiszer önrendelkezés közösségi szintű elfogadását; végezetül
  • segíteni kell minden olyan törekvést, amely közös értékeink védelmét, a helyi gazdaság és társadalom erősítését tűzi ki célul a spekuláns tőke által globalizált világban.

Ezek a lépések nem csak a végveszélybe került apátiába süllyedt agrártársadalmat segítenék ki a bajból, hanem a szélesebb értelemben vette közösségeket is. Meggyőződésem, hogy az egész társadalmat szolgálnák a mindenen átgázoló tőkeérdekekkel szemben.

Az elemzés I. része itt olvasható: http://www.magyardiplo.hu/index.php/archivum/2016/206-2016-januar/2067-allami-foldprivatizacio-intezmenyesitett-foldrablas-i-resz

DR. Ángyán József

A szerző, Ángyán József a Szent István Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára, az MTA doktora, a volt Vidékfejlesztési Minisztérium egykori (2010-2012.) parlamenti államtitkára.

(3

 Lásd pl. Tanka Endre

professzor erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatait: http://mno.hu/velemeny/aze-aki-megmuveli-1303576

(4

 A Kormány 1792/2015. (XI. 10.) határozata

a „Földet a gazdáknak!” Program keretében az állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló 1666/2015. (IX. 21.) Korm. határozat és az MFB Földvásárlási Hitelprogram bevezetéséről szóló 1765/2015. (X. 16.) Korm. határozat módosításáról, Magyar Közlöny, 2015/168. szám (november 10.), 21470. p.: http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK15168.pdf

(6

Akciós, gyorstalpaló”

aranykalászos gazdatanfolyamok: http://vs.hu/gazdasag/osszes/akcios-gyorstalpalon-kepzik-gazdava-az-allami-foldek-leendo-urait-1028#!s27

(11

 A Kormány 1910/2015 (XII. 11.) határozata

a mintagazdaságok kialakításáról, Magyar Közlöny, 2015/194. szám (december 11.), 25969-25970. p.: http://www.kozlonyok.hu/nkonline/index.php?menuindex=200&pageindex=kozltart&ev=2015&szam=194

(13

 Tényleg azé a föld, aki megműveli? -

Múlt-kor magazin, 2015. március 18.: http://mult-kor.hu/aze-a-fold-aki-megmuveli-20150318 A jelszó és a kormányzati retorika a hét évtizeddel ezelőtt hatályba lépett, Nagy Imre által előterjesztett "a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz-juttatásáról" miniszterelnöki rendeletre emlékeztet, amelyet akkor is épp az ellenkezője követett. Az akkori „földosztásról”, az igazi szándékokról a mai napig az a tévhit él a hazai köztudatban és a történetírásban, hogy az egy - a Nemzeti Parasztpárt koncepciója alapján kidolgozott - polgári demokratikus reform volt, melynek nyomán megszűnt a magyar agrárium évezredes feudális egyenlőtlensége. Ezzel szemben a közvetlenül Sztálin utasítására, Moszkvából irányított intézkedés célja nem más volt, minthogy a Rákosi Mátyás vezette kommunista párt előkészítse az erőszakos kollektivizálást, a kisparaszti magántulajdon szétzúzását és a sztálinista modell bevezetését. A „földreform”, amely akkor is - az eredetileg Móricztól származó - „a föld azé, aki megműveli" politikai szólammal indult, a földmagántulajdon teljes felszámolásába és az államszocializmus téeszvilágába torkollott, ma pedig valószínűleg a földspekuláció és a tőkés nagybirtokrendszer világába vezet.

(14

 A Kormány 1792/2015. (XI. 10.) határozata

a „Földet a gazdáknak!” Program keretében az állami tulajdonú földek földművesek részére történő értékesítéséhez szükséges intézkedésekről szóló 1666/2015. (IX. 21.) Korm. határozat és az MFB Földvásárlási Hitelprogram bevezetéséről szóló 1765/2015. (X. 16.) Korm. határozat módosításáról, Magyar Közlöny, 2015/168. szám (november 10.), 21470. p.: http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK15168.pdf

(15

Ferenc pápa

„Laudato si!” kezdetű enciklikája továbbá bolíviai beszéde a Népi Mozgalmak Világtalálkozóján:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/laudato-si-az-enciklika-ismertetese

http://www.teremtesvedelem.hu/content/cikk/ferenc-papa-beszede-nepi-mozgalmak-vilagtalalkozojan

(16

 David C. Korten

korszakhatárt jelző, egyben korszakalkotó műve: http://bookline.hu/product/home.action?_v=David_C_Korten_Tokes_tarsasagok_vilaguralma&id=51156&type=22

Megosztás