Transzatlanti Partnerség, avagy veszélyezteti-e egészségünket a TTIP? (I. rész)

Kategória: 2016. március
Írta: Roberto De Vogli és Noemi Renzetti
Találatok: 4291

wrecking ball ttip 02 biggerAz alábbiakban az Epidemiologia & Prevenzione című tudományos szaklapban megjelent tanulmány rövidített változatát közöljük, melyben a két szakember azt kívánja bemutatni, hogy a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházásvédelmi Szerződés (TTIP) miként befolyásolja az az egészségügyhöz való hozzáférést és a társadalmi egyenlőtlenségeket. A cikk eredeti változatát angolul itt olvashatják.

 

A TTIP támogatói azt állítják, hogy a szerződés előnyös hatással lesz az egészségügyet meghatározó tényezőkre (például a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatásra), ám bizonyítékok igazolják, hogy a korábbi liberalizációs politikák mindig növekvő gazdasági egyenlőtlenségekkel jártak.

Összességében kimondható, hogy a TTIP különös veszélyt jelent az emberiség számára, hiszen magában hordozza a jövő század legnagyobb globális fenyegetését az egészségügyre.

 

Gazdasági növekedés és foglalkoztatás

Az Európai Unió és az USA 2012. óta folytat tárgyalásokat a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházásvédelmi Partnerségről [1]. A TTIP a Transz-Pacifikus Partnerség, azaz a TPP párja. Az utóbbit 11 csendes-óceáni ország és az USA kötötte, a világméretű kereskedelmi liberalizációs folyamat részeként. Néhány szerző azonban a TTIP-t inkább az USA gazdasági versenyt generáló geopolitikai tervének tekinti, amely a BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) ellen irányul. [2,3]

A TTIP számos dologban, de elsősorban hatását tekintve különbözik a korábbi szabad kereskedelmi egyezményektől. Elsőként említhetnénk, hogy a globális bruttó hazai termék, a GDP 50 százalékát előállító országokat foglalja magába. Másodsorban: nem csupán a vámtarifák csökkentését tűzi ki célul, hanem a befektetésvédelem homogenizálását is. A TTIP támogatói azzal érvelnek, hogy az egyezmény élénkítheti a gazdasági növekedést, a kereskedelmet és a foglalkoztatást, különösképpen most, a 2008-as recesszió utáni fellendülés kezdeti szakaszában. [4-6]. Az ellenzők szerint viszont a TTIP lényegileg nem más, mint egy beruházásvédelmi szerződés, amely növelni fogja a transznacionális monopóliumok gazdagságát és hatalmát. Ezzel együtt: aláássa a demokráciát, gyengíti az egészségügyi szabályozásokat, és negatív hatása lesz a közegészségügyre. [7-9]

Az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) 1947-es létrehozása óta a gazdasági növekedés vált történelmileg a kereskedelmi liberalizáció fő érvévé és igazolójává. [10] A vámakadályok lebontása és újabb szabadkereskedelmi megállapodások növelik a export lehetőségeket, és csökkentik az importált javak árát. Mind ez vonzóvá teszi a külföldi befektetéseket, és elméletileg előmozdíthatja a gazdasági növekedést. [11] A TTIP támogatói szerint a kereskedelem növekedése többlet jövedelmet teremt és ez jobb egészségügyi ellátáshoz vezet, az egy főre jutó GDP és az élettartam közötti történelmi összefüggés alapján. [12] Az a hit, hogy a TTIP szignifikáns gazdasági hasznot fog hajtani az EU-ban és az USA-ban, az egy Európai Bizottság (EB) által megrendelt tanulmányon alapszik. A Gazdaságpolitikai Kutatóközpont (Center for Economic Policy Research, CEPR) becslései szerint a TTIP az EU gazdaságát 120 millió euróval növeli, ami a GDP 0.5 százaléka, míg az USA-ét 95 millióval, ami a GDP 0.4 százaléka. [5]

Egy másik tanulmány, amelyet az Osztrák Kutatási és Fejlesztési Alapítvány (OFSE) végzett, megállapítja, hogy a TTIP-re vonatkozó gazdasági haszon-becslések “túlzottan optimisták”. [13] Nem támasztotta alá ilyen bátorító becslésekkel a TTIP-t a Global Development and Environment Institute vizsgálata sem, amely arra jutott, hogy a TTIP a GDP növekedése helyett a gazdasági visszaesését és zsugorodást fogja okozni. [14] Ezen kívül nyugodtan feltehetjük a kérdést: a GDP alkalmas-e a haladás és a nemzeti jólét mérésére? [15] A gazdag országokban ugyanis a növekvő élettartam és a környezetvédelmi intézkedések is lefelé húzzák a GDP-t, miközben egyértelműen növelik a társadalmi „jólétet”. [16,17,18]. A kereskedelmi politika erős hatást gyakorol a népegészségügyre is, különösen a gazdag országokban. Miután sok minden függ az elosztási viszonyoktól, a jövedelmet generáló reformok csak olyan mértékben vezethetnek jobb egészségügyhöz, ahogyan a jövedelem “lecsurog” a legalsó társadalmi rétegekhez.[19,20]

A kereskedelmi liberalizációs politikák azonban jellemző módon nem vezetnek a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkenéséhez. Bár a TTIP támogatói azt állítják, hogy a szerződés nem csupán a gazdasági növekedésre lesz jó hatással, de a foglalkoztatásra és a termelékenységre is [21], a valóságban a kereskedelmi liberalizációs politikák kevés “nyertest” termeltek ki. A vesztesek viszont annál többen vannak, különösen az alacsony képzettségűek között [22-24]. Az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) is azt bizonyította, hogy a nagy transznacionális cégek (TNC-k) behatolása a külföldi piacokra, nem hogy növelte, de csökkentette a foglalkoztatást és a bérszínvonalat az USA-ban, főleg a feldolgozóiparban [25].  

 

Hozzáférés a gyógyszerekhez és az egészséggondozáshoz

A TTIP egészségügyet meghatározó kockázati tényezői közül az öt legfontosabbat vizsgáltuk: a gyógyszerektől az egészséggondozáson át a táplálkozással összefüggő betegségekig és a mezőgazdaságig, valamint a környezet-egészségügyig. Az alábbiakban ezekkel foglalkozunk, önálló alcímekben.

A TTIP valószínűleg befolyásolja a gyógyszerekhez és az egészséggondozáshoz való hozzáférést. Azzal, hogy csökkenti a kereskedelem technikai akadályait és elősegíti például a gyógyszerügynökségek, valamint gyógyszer-engedélyezési hivatalok közötti együttműködést, eredményezhet egy olyan javuló tendenciájú közös kutatást, melyben csökkenthetők a párhuzamosságok.[10,16] A szerződés azonban tartalmaz egy fejezetet a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi aspektusairól, amelyben kiterjesztenék és növelnék a szabadalmi monopóliumokat. Alkalmazása esetén hosszú ideig magasan tarthatók a gyógyszerárak, és így késleltethető a generikus gyógyszerek elérhetősége. Ha növelik a vényhez kötött gyógyszerek árát, kevesebben jutnak hozzá a korszerű és szükséges szerekhez, mégpedig elsősorban a legsebezhetőbb populációkban.(Pl. alacsony jövedelműek, nők, kisebbségek, krónikus betegséggel küzdő emberek és idősebbek.) [26] Ha a kormányzat nem szól bele a gyógyszerárakról folyó tárgyalásokba, az a legtöbb esetben az orvosi költségek emelkedését okozhatja. (Ez a Medicare-ben közel 1000 milliárd dollárba került.) [27].

A TTIP egy másik fontos fejezete a Szolgáltatások Kereskedelmének Egyezménye (Trade in Services Agreement, TISA), amelynek záradéka előírná, hogy nyissák meg az egészségügyi szolgáltatásokat az egészséggondozók privát szektorának versenye előtt. A létező tudományos irodalom világosan mutatja, hogy az egészségügyi szolgáltatások privatizációja egyenlőtlenséghez vezet az egészséggondozáshoz való hozzáférésben [7] Az egészségügyi lefedettség hiánya is tetten érhető a népesség bizonyos részének magas halálozási és megbetegedési arányaiban. [28] A TISA magában foglalja az úgynevezett “egyirányú záradékot” is, ami kizárja, hogy a privatizált közszolgáltatások újra állami kezelésbe kerüljenek. Ezzel súlyos támadást intéznének egyes országok egészségügyi rendszerüket érintő szabad döntése ellen. Mivel a gyógyszerekhez és az egészséggondozáshoz való hozzáférés élet és halál kérdése, a TTIP végül is megsérti az “élethez való jogot.”

 

Dohányzás és alkoholfogyasztás

Az EU-ban és az USA-ban bekövetkező korai halálozás leggyakoribb okai közé tartozik a dohányzás és az alkoholfogyasztás. [9,29] A TTIP alig szabályozná a dohány- és alkoholtermékek kereskedelmét, így feltehető hogy e két termék fogyasztása növekedne. Mind emellett a TTIP aláásná azokat a nemzeti törvényeket, amelyek szabályoznák és korlátoznák ezek fogyasztását, és amelyekkel megelőzhető lenne egy sor a fentiekkel összefüggő betegség. [30,31].

A TTIP tartalmazza az úgynevezett Befektető-Állam Vitarendezési Mechanizmust (Investor to State Dispute Settlement, ISDS), amely egy Választott Bíróság előtti pereskedést jelent. Az ISDS egy olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi a külföldi befektetőnek, hogy egy nemzetközi választott bíróság előtt perelje az államot, amennyiben törvényekkel és szabályokkal korlátozzák a befektető tevékenységét és így csökkentik a befektetés jövedelmezőségét és értékét. A transznacionális dohányipari vállalatok már bemutatták, hogy kell használni az ISDS-t. A svájci központú Philip Morris International (PMI) Uruguay-t perelte 2010-ben, azzal érvelve, hogy a kormány megsértette az Uruguay és Svájc közötti 1991-ben aláírt befektetésvédelmi egyezményt. [32,33] A Philip Morris International perelte Ausztráliát is, a dohánytermékek sajátos csomagolásának elrendeléséért, amelynek keretében az óriáscégnek el kellett távolítania a színeket, logókat és egyéb marketing-anyagokat a dohányáruk csomagolásáról. A cég a nagy egészségvédelmi plakátok kihelyezéséért is perelt, nem véletlenül. A csomagolás ábrái, valamint a nagy egészségvédelmi plakátok bizonyítottan befolyásolják a dohányzáshoz való viszonyt [34-36], és hozzájárulnak a dohányzás abbahagyásához [37,38].

A TTIP ugyancsak ellene hat az alkoholfogyasztás csökkentésére irányuló intézkedéseknek. A TTIP miatt növekvő import feltehetőleg növelni fogja az alkohollal kapcsolatos betegségek elterjedését. [16] Ezt még tetézheti, hogy a gyártó és kereskedő cégek perelhetik az államokat, ha azok korlátozzák az alkoholhoz való hozzáférést vagy hirdetésekkel hívják fel a figyelmet az alkohol ártalmaira. Az indok rendkívül egyszerű: a korlátozó intézkedések és az ilyen hirdetések „technikai” akadálynak és a szabad kereskedelmet fékezőnek minősülnek. Ez történt nemrég Skóciában, ahol az alkohol árát szabályozó törvény ellen élesen és együtt léptek fel: az alkohol-ipar, az Európai Bizottság, és több érintett európai ország. [10]

 

Táplálkozással összefüggő betegségek és a mezőgazdaság

A TTIP-t úgy tervezték, hogy harmonizálja a normákat, egyben megváltoztassa a szabályozást. A jogharmonizáció azonban befolyásolhatja a táplálkozási szokásokat és az élelmiszer-biztonságot is, mégpedig oly módon, hogy megnöveli az egészségügyi kockázati tényezőket. Egy nemzetközi tanulmány például kimutatta, hogy azokban a gazdag országokban, ahol a kormányok a piaci verseny jegyében erősebben lebontották a szabályzásokat, ott növekedett az egészségtelen, túlzottan feldolgozott termékek mennyisége, valamint a gyorséttermi fogyasztás − beleértve az üdítőitalokat is. Mindezek egyenes következménye az elhízás, a túlsúlyos emberek számának gyarapodása.[39]. Számos tanulmány mutatta ki azt is, hogy a kereskedelmi liberalizáció a túlzottan feldolgozott, egészségtelen termékek fogyasztását eredményezi [40-42], ez pedig megnöveli az elhízás és a diabétesz kockázatát. Bizonyíték erre a NAFTA által kezdeményezett üdítőitalokkal kapcsolatos vámcsökkentés eredménye is. [40]

A TTIP lehetséges jövőbeni hatásaira tekintettel, az államok és a TNC-k éltek azzal a lehetőséggel, hogy támadást intézzenek bizonyos élelmiszer-szabályozási politikák ellen. 2006-ban Thaiföld például azt javasolta, hogy a gyorséttermi élelmiszerek csomagolásán közlekedési lámpákhoz hasonló jelzés figyelmeztessen a magas zsír- cukor- és sótartalomra. Az USA és más országok azonban azt állították, hogy ez a szabályozás megsérti a szabadkereskedelemi egyezmények elvét, aminek hatására a thaiföldi kormány elállt a javasolt “jelzőlámpa”- rendszertől [10]. Példaként említhetnénk még az új chilei élelmiszer reklámmal összefüggő törvényt (“Nutritional Composition of Nutrients and Their Advertising,”), amely megkívánta volna, hogy a magas zsír- cukor- és sótartalmú élelmiszereken figyelmeztető jelzés legyen. [5,43] Egy értekezleten azonban az EU és az USA képviselői azt állították, hogy a chilei törvény nem releváns, és szükségtelen akadályokat állít a kereskedelem elé [10].

A TTIP azon előírásai, amelyeket egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedéseknek neveznek, (Sanitary and Phytosanitary Measures-nek - SPS) befolyásolhatja azokat a szabványokat, amelyek az élelmiszerekre, üdítőitalokra, takarmányokra, növényi és állati eredetű betegségekre vonatkoznak, és amelyek betegséget okozó kockázatokkal járnak. Az SPS, más szabályzási gyakorlattal együtt, gyengítheti az élelmiszerekre és a mezőgazdaságra vonatkozó szabályokat, különösen az EU-ban, ahol ezek ma még sokkal szigorúbbak, mint az USA-ban. Az SPS-nek súlyos következményei lehetnek az élelmiszer-biztonságra. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) becslése szerint az USA-ban évente 48 millió ember lesz beteg, és 3000-en halnak meg élelmiszer-eredetű betegségekben. [44] Az EU-ban azonban csak 48,964 ilyen megbetegedést és 46 halálesetet regisztráltak 2009-ben, a legutolsó vizsgált esztendőben. [45] Az EU-ban illegális, vagy épp korlátozott a hormonkezelt sertéshús, a klórozott csirkehús és a génmódosított (GM) magok importja − nem úgy, mint az USA-ban. [10] A TTIP valószínűleg mind ezt megváltoztatná.

A szerzők: Roberto De Vogli, PhD, MPH1 2 3 és Noemi Renzetti1

1 Department of Public Health Sciences, School of Medicine, University of California, Davis, US

2 Department of Epidemiology and Public Health, Division of Population Health, University College London, London, UK

3 Department of Psychology, University of Padua, Padua, Italy

 

A cikket a két szerző és Susan George társadalomtudós-politológus, a STOP TTIP európai civilszervezeti aktivistája engedélyével publikáljuk.

 

Fordította: Hrabák András

Irodalom

1.         Remarks by President Obama, U.K. Prime Minister Cameron, European Commission President Barroso, and European Council President Van Rompuy on the Transatlantic Trade and Investment Partnership [press release]. Lough Erne, Northern Ireland: The White House 2013.

2.         Cardoso D, Mthembu P, Venhaus M, Verde Garrido M. The Transatlantic Colossus: Global Contributions to Broaden the Debate on the EU-US Free Trade Agreement. Berlin: Berlin Forum on Global Politics, Internet & Society Collaboratory, FutureChallenges.org, 2014.

3.         Pérez-Rocha M. The Transatlantic Trade and investment Partnership (TTIP): why should the world beware. Brussels: Rosa-Luxemburg-Stiftung, 2015.

4.         Transatlantic Trade and Investment Partnership. The Economic Analysis Explained. Brussels: European Commission, Centre for Economic Policy Research, 2013.

5.         Faure M, Ward B. The Transatlantic Trade and Investment Partnership: Trojan horse or positive force for health? Eur Respir J. 2015;46(1):22-5.

6.         Francois J. Reducing Transatlantic Barriers to Trade and Investment: An economic Assessment. London: Centre for Economic Policy Research, 2013.

7.         EPHA. How to include Public Health into the EU Trade Policy Strategy? Brussels, Belgium: EPHA, 2015.

8.        Hilary J. The Transatlantic Trade and Investment Partnership (TTIP): A charter for deregulation, an attack on jobs, an end to democracy. Brussels: Rosa Luxemburg Stiftung, 2014.

9.         Jarman H. Public health and the Transatlantic Trade and Investment Partnership. European journal of public health. 2014;24(2):181.

10.       Khan U, Pallot R, Taylor T, Kanavos P. The Transatlantic Trade and Investment Partnership: international trade law, health systems and public health. London: The London School of Economics and Political Science, 2015.

11.       Chang H-J. Kicking Away the Ladder: How the Economic and Intellectual Histories of Capitalism Have Been Re-Written to Justify Neo-Liberal Capitalism. Post-autistic economics review. 2002;3(15).

12.       Oulton N. Hooray for GDP! CentrePiece. 2012;17(3):6-11.

13.       Raza W, Grumiller J, Taylor L, Tröster B, von Arnim R. ASSESS TTIP: Assessing the Claimed Benefits of the Transatlantic Trade and Investment Partnership. Final Report. Vienna: Austrian Foundation for Development Research, 2014.

14.       Capaldo J. The Trans-Atlantic Trade and Investment Partnership: European Disintegration, Unemployment and Instability. Working paper No. 14-03. Medford, MA: Global Development and Environment Intitute, 2014 Contract No.: no 14-03.

15.       Costanza R, Kubiszewski I, Giovannini E, Lovins H, McGlade J, Pickett KE, et al. Development: Time to leave GDP behind. Nature. 2014;505(7483):283-5.

16.       Weiss M, Middleton J, Schrecker T. Warning: TTIP could be hazardous to your health. Journal of public health. 2015;37(3):367-9.

17.       Landefeld JS, Moulton BR, Platt JD, Villones SM. GDP and Beyond: Measuring Economic Progress and Sustainability. Survey of current business. 2010:12-25.

18.       Talberth J, Cobb C, Slattery N. The Genuine Progress Indicator 2006. Executive Summary. Oakland: Redefining Progress, 2007.

19.       Pickett KE, Wilkinson RG. Income inequality and health: A causal review. Social science & medicine. 2015;128:316-26.

20.      Schrecker T, Labonte R, De Vogli R. Globalisation and health: the need for a global vision. The Lancet. 2008;372(9650):1670-6.

21.       Shupe C. A European Social Market Economy? - Index Results. Gütersloh: Beltersmann Stiftung, 2013.

22.      EPHA. Striking the balance: Protecting Health, Protecting Investments: EPHA position on Investment Protection in TTIP and Trade Agreements. Response to the European Commission proposal for an Investment Court System to replace Investor-to-State Dispute Settlement (ISDS). Brussels, Belgium: EPHA, 2015.

23.      McNamara C. Trade liberalization, social policies and health: an empirical case study. Globalization and health. 2015;11:42.

24.      Ottersen OP, Dasgupta J, Blouin C, Buss P, Chongsuvivatwong V, Frenk J, et al. The political origins of health inequity: prospects for change. The Lancet.383(9917):630-67.

25.       Scott RE. The high price of ‘free’ trade: NAFTA’s failure has cost the United States jobs across the nation. Washington, DC: Economic Policy Institute, 2003.

26.      Bloemen S, Mellema T. Trading away access to medicine. How the European trade agenda continues to undermine access to medicines. Joint Agency Briefing Paper. Oxford: HAI Europe and Oxfam International, 2014.

27.       Medicare. The Facts on Medicare Spending and Financing. Fact Sheet. Menlo Park, CA: The Henry J. Kaiser Family Foundation, 2015.

28.      Bittoni MA, Wexler R, Spees CK, Clinton SK, Taylor CA. Lack of private health insurance is associated with higher mortality from cancer and other chronic diseases, poor diet quality, and inflammatory biomarkers in the United States. Prev Med. 2015;81:420-6.

29.      Mitchell A, Sheargold E. Protecting the autonomy of states to enact tobacco control measures under trade and investment agreements. Tobacco control. 2015;24(2):147-53.

30.      Eriksen M, Mackay J, Ross H. The Tobacco Atlas, Fourth Edition. Atlanta, GA: American Cancer Society and World Lung Foundation, 2012.

31.       NIH. Alcohol and Tobacco. Rockville, MD: National Institute on Alchohol Abuse and Alcoholism, 2007 Contract No.: 71.

32.      Lencucha R. Philip Morris versus Uruguay: health governance challenged. The Lancet. 2010;376(9744):852-3.

33.      Uruguay Bilateral Investment Treaty (BIT) Litigation [press release]. New York: Philip Morris International2015.

34.      Hammond D, Daniel S, White CM. The effect of cigarette branding and plain packaging on female youth in the United Kingdom. The Journal of Adolescent Health. 2013;52(2):151-7.

35.       Hammond D, Dockrell M, Arnott D, Lee A, McNeill A. Cigarette pack design and perceptions of risk among UK adults and youth. European journal of public health. 2009;19(6):631-7.

36.      Prochaska JJ, Fromont SC, Leek D, Hudmon KS, Louie AK, Jacobs MH, et al. Evaluation of an evidence-based tobacco treatment curriculum for psychiatry residency training programs. Academic psychiatry : the journal of the American Association of Directors of Psychiatric Residency Training and the Association for Academic Psychiatry. 2008;32(6):484-92.

37.       Nikogosian H. WHO Framework Convention on Tobacco Control: a key milestone. Bulletin of the World Health Organization. 2010;88(2):83.

38.      Victoria QVCC. Plain packaging of tobacco products: a review of the evidence. Melbourne, Vic: Cancer Council Victoria, 2011.

39.      De Vogli R, Kouvonen A, Gimeno D. The influence of market deregulation on fast food consumption and body mass index: a cross-national time series analysis. Bulletin of the World Health Organization. 2014;92(2):99-107, A.

40.      Clark SE, Hawkes C, Murphy SM, Hansen-Kuhn KA, Wallinga D. Exporting obesity: US farm and trade policy and the transformation of the Mexican consumer food environment. International journal of occupational and environmental health. 2012;18(1):53-65.

41.       Snowdon W, Moodie M, Schultz J, Swinburn B. Modelling of potential food policy interventions in Fiji and Tonga and their impacts on noncommunicable disease mortality. Food Policy. 2011;36(5):597-605.

42.      Thow AM. Trade liberalisation and the nutrition transition: mapping the pathways for public health nutritionists. Public health nutrition. 2009;12(11):2150-8.

43.      Eliasson LJ. Problems, progress and prognosis in trade and investment negotiations: the transatlantic free trade and investment partnership. Journal of Transatlantic Studies. 2014;12(2):119-39.

44.      Scallan E, Hokstra RM, Angulo FJ, Tauxe RV, Widdowson M, Roy SL, et al. Foodborne Illness Acquired in the United States—Major Pathogens. Emerg Infect Dis. 2011;17(1).

45.       EFSA, ECDC. The European Union Summary Report on Trends and Sources of Zoonoses, Zoonotic Agents and Food-borne Outbreaks in 2009. EFSA Journal 2011;9(3):378.

46.      Costello A, Abbas M, Allen A, Ball S, Bell S, Bellamy R, et al. Managing the health effects of climate change. The Lancet. 2008;373(9676):1693-733.

47.       Watts N, Adger WN, Agnolucci P, Blackstock J, Byass P, Cai W, et al. Health and climate change: policy responses to protect public health. The Lancet. 2015;386(10006):1861-914.

48.      Rogelj J, Hare B, Nabel J, Macey K, Schaeffer M, Markmann K, et al. Halfway to Copenhagen, no way to 2°C. Nature. 2009(0907):81-3.

49.      Meinshausen M, Meinshausen N, Hare W, Raper SC, Frieler K, Knutti R, et al. Greenhouse-gas emission targets for limiting global warming to 2 degrees C. Nature. 2009;458(7242):1158-62.

50.      CIEL. Trans-Atlantic Trade and Investment Partnership (TTIP) Monitor. Washington, DC: Center for International Environmental Law (CIEL), 2013.

51.       Finkel M, Hays J, Law A. The shale gas boom and the need for rational policy. American journal of public health. 2013;103(7):1161-3.

52.       Breville B, Bulard M. Transatlantic trade and investment partnership. The injustice industry. Le Monde Diplomatique. 2014.

53.       Johnson R. The U.S.-EU Beef Hormone Dispute R40449. Washington, DC: Congressional Research Service, 2014.

54.       UNEP. Rio Declaration on Environment and Development: the United Nation Conference on Environment and Development Rio de Janeiro: United Nation Environment Programme, 1992.

55.       Dangoor D. Canada - Result Plain Packaging Committee Hearings. New York: Philip Morris International INC., 1994.

56.       Public Citizen. The Trans-Atlantic "Free Trade" Agreement (TAFTA). U.S. and European Corporations' Latest Venue to Attack Consumer and Environmental Safeguards? 2015.

57. McMichael AJ. Globalization, Climate Change and Human Health. New England Journal of Medicine 2013;368:1336-1343.

58. George S. Shadow Sovereigns: How Global Corporations are Seizing Power. Polity, 2015.

Írta: Roberto De Vogli és Noemi Renzetti