A szabadkereskedelem elutasítása

(1) A francia kifejezés jelentését lásd a fb oldalunkon megjelent helyszíni riportunk első részében https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1040795592633167&id=135424713170264

(2) Serge Halimi: Les puissants redessinent le monde [A hatalmasok újraformázzák a világot] éppen ezt a kettős célt hivatott elérni.

A kereskedelmi megállapodások tárgyalásainak kiszámíthatatlan fordulói gyakran elbátortalanítják a tiltakozókat, annyira nehéz követni, hogy melyik tárgyalási fázist érdemes közelről figyelni, melyik első ránézésre technikai kitétel mögött húzódik meg igazából egy valóságos szociális szőnyegbombázás. A vezető rétegek, a tőketulajdonosok és a szolgálatukban álló média lelkes és feltétel nélküli támogatása ellenére, egyre többen ellenzik a szabadkereskedelmi megállapodásokat. A transzatlanti óriáspiac megteremtése (angolul TTIP vagy Tafta) ellen tömegesen tüntetnek Németországban és Belgiumban is (3) . Az Egyesült Államokban, a fontosabb elnökjelöltek mára mind a Csendes-óceáni partnerség ellen foglalnak állást. Pedig a második világháború vége óta az amerikai birodalom meghatározó szerepet játszott a kereskedelem liberalizálásában. Ebben a kérdésben majdnem teljes egyetértés volt a Fehér Ház különböző demokrata vagy republikánus lakói között – vagyis John Kennedy-től Ronald Reaganig, George W. Bush-tól Barack Obama elnökig. Most azonban a liberális mozdony hirtelen lefulladt.

Amikor azt állította, hogy „azok a vállalatok, amelyeknek csak az alacsony bér számít, már mind kitelepültek,” Obama elnöknek nem sikerült meggyőznie a hallgatóságát. A korábbi kereskedelmi szerződések aláírásakor ugyanis már beígérték, hogy bizton számíthatunk az új munkahelyekre és a jó bérekre. Nem meglepő ezután, hogy olyan teljesen különböző személyiségek, mint Donald Trump és Bernie Sanders, igazán azzal váltak sikeressé, hogy felemelték a szavukat a szabadkereskedelmi szerződések ellen. Ez mára kikényszerítette Hillary Clinton asszonyból is, hogy a korábban, az Obama kormány külügyminisztereként, az általa még támogatott Csendes-óceáni partnerség szerződése ellen foglaljon állást. Állítólag François Hollande is készül már feladni korábbi véleményét, pedig két éve még a TTIP megállapodás tárgyalásainak felgyorsítását és gyors befejezését javasolta.

A munkások, akiknek a bére elolvadt a munkanélküliséggel és a kitelepítésekkel folyó állandó zsarolás és fenyegetés következményeként, nincsenek egyedül, amikor elutasítják a szabadkereskedelmi szerződéseket. Az állami szektor alkalmazottai egészen a tűzoltókig mind szervezkedni kezdtek. Annyira, hogy az egyik amerikai nagytőkés értetlenségében ki is fakadt: „Egyikük sincs kitéve az import miatti konkurenciaharcnak, a szakszervezeteik mégis szolidárisak a többiekkel (4) .” Ugyanis a közszolgáltatási szakszervezet megértette, hogy nem lesz képes sokáig megvédeni kétmillió tagjának sem a létszámát, sem a bérét és juttatásait, ha a más szektorok alkalmazottainak jövedelme tovább zuhan. A tűzoltók jól tudják, hogy ha a helyi adókat szépen befizető üzemek helyén csak a romok maradnak, akkor az önkormányzatok bevételeinek csökkenése sok tűzoltóállomás bezárását is kikényszeríti. Végül is ebben a kérdésben a harcok nemcsak egy irányba fejlődnek, hanem már eredményeket is hoznak.

, Le Monde diplomatique, 2014. június http://www.magyardiplo.hu/index.php/archivum/2014-1-12/181-2014-junius/1566-a-hatalmasok-ujraformazzak-a-vilagot

(3) Amélie Canonne és JohanTyszler: Ces Européens qui défient le libre-échange [Polgári ellenállás a transzatlanti óriáspiaccal szemben], Le Monde diplomatique, 2015. október http://www.magyardiplo.hu/index.php?option=com_jumi&Itemid=700&view=application&fileid=5&szerzo=AM%C3%89LIE+CANONNE+%C3%89S+JOHAN+TYSZLER

(4) Noam Scheiber: Labor’s might seen in failure of trade deal as unions allied to thwart it,The New York Times, 2015. június 14.