Helyszíni tudósítás/11
Párizs, 2016. július 1.
Franciaországban a Munkatörvénykönyv reformja négy és fél hónapja lázban tartja a dolgozókat és a munkaadókat; a két csapat szinte megállás nélkül mérkőzik egymással. A kettőjük között evickélő kormány pedig hol az egyiknek, hol a másiknak ítél gólt.
Július 28-án a Szenátus szavazott a reformról, és ahogy az várható volt, kihúzott minden olyan módosítást, amelyet a szakszervezetek nyomására – tüntetésekkel és persze tárgyalások során – a kormány korábban kénytelen volt elfogadni. Nagyjából a kormány eredeti, a MEDEF (a munkaadók érdekképviseleti testülete) által támogatott változata került vissza parlamenti szavazásra. Nos, ez a várt esemény, plusz az időközben beindult választási előkampány, a kormányt meglepetésekkel teli többfrontos harcra kényszeríti.
Az egyik ellenség nem más, mint az eddig partnernek tekintett MEDEF, amely „gátlástalanul tovább fokozza a munkavállalók elleni lépéseket”, és amellyel szemben a kormány most fellép, hogy a rózsáját lengetve lasszóval próbálja visszahozni az elmúlt hónapokban tömegesen elpártolt híveket.
A másik a reformterv több, de főleg a 2-ik pontjának visszavonását elszántan követelő szakszervezeti egység és a fáradhatatlanul tüntető nép. Június 28-án immár tizenegyedszer vonultak ki, és a 2500 kivezényelt rendőrt semmibe véve skandálták az „El Khomri-törvény” visszavonására kitalált szellemes jelszavakat, (sajnos lefordíthatatlan) szóvicceket.
A harmadik a Parlament, ahol nyilvánvaló, hogy a többség (a jobboldal és a „rebellis” szocialisták csoportja) le fogja szavazni a törvényt. Nekik szólt François Hollande június 30-i új figyelmeztetése, hogy nem lesz tétovázás, időhúzás, „többség hiányában ismét a 49-3 paragrafust fogjuk alkalmazni”. A Szocialisták meggyőződése – mióta Lionel Jospin 2002-ben kibukott a második elnökválasztási fordulóból –, hogy a párt, azért veszít a népszerűségéből, mert nem fektet elég hangsúlyt a pedagógiára. Nos, Myriam El Khomri a héten egy a Le Monde-ban megjelent interjúban megmagyarázta, hogy „tévedés a 49-3-at – azaz a parlamenti vita és szavazás kiiktatását – a demokrácia megsértésének tekinteni, mivelhogy erre az alkotmány biztosít lehetőséget”.
Az ismét rózsaszínbe öltözött kormány a héten többször erőteljesen megdorgálta MEDEF-et két szociális intézkedés elleni agresszív fellépése miatt, míg a hét harcban álló szakszervezeti konföderációt az utolsó, június 28-i tüntetés másnapján, Manuel Valls miniszterelnök és Myriam El Khomri munkaügyi miniszter asszony kétnapos tárgyalásra hívott meg, hogy a duó bizonyítsa, kész újabb engedményekre.
Hajlandó volt a reformterv 2-ik pontjának részbeni módosítására, több terület visszahelyezésére az ágazati szabályozás keretébe, kivéve azokat, amelyeket a szakszervezetek kezdettől fogva a legsúlyosabbnak tekintettek: a munkaidő szabályozása, a túlóra bérezése, az éjszakai munka. Ezeket az ágazati hatáskörből kivenné az új törvény, és üzemi illetve munkahelyi szinten állapítaná meg. (Ez a MEDEF régi követelése, mert nyilvánvalóan átbillenti az erőviszonyokat a munkaadók javára.)
Ez az a pont, ahol a kormány is, a szakszervezetek is hajthatatlanok. Hogy melyik fél öklét fogja a másik leszorítani az asztalra, ez a következő napok, hetek zenéje.
A szakszervezetek július 5-ikére hirdették meg az újabb mozgósítást...
Végül, szokás szerint néhány szót a rendőri erőszakról, amelyről a Reporterre c. internetújság nemrég 80 oldalas jelentést közölt. A két utolsó tüntetés (a június 23-i emlékezetes Bastille-tól a Bastille-ig és az e heti, június 28-i valamivel hosszabbra engedélyezett) új típusúnak tekinthető. E két tüntetésen a zéró-erőszak modelljének kikísérletezését figyelhettük meg. A tüntetés-elhárítás, bocsánat, erőszak-elhárítás új típusának jellemzői: a reklám-táblák, buszmegállók körülpalánkolása, a tüntetés útvonala mentén lövésálló falak segítségével a város egy kilométeres távolságban történő lezárása, és így megközelíthetetlenné tevése. Csak a rendőri „kiskapukon” át lehet az indulópontra bejutni alapos táskavizsgálat után, de az útvonalon már csak kifelé lehet közlekedni, befelé tilos és lehetetlen. A modell még tökéletesítésre vár, mert például 28-án voltak a rendőrség által előzetesen fel nem térképezett helyek, így például a Szajna alsó rakpartjáról be tudtak osonni a magamfajta élelmes, de a netán erőszakra kész tüntetők is. Másik észrevétel, a táskákból elkobozandó tárgyak közé fel kell venni a filctollakat is, mert néhány beengedett ellenőrizhetetlen elem többé-kevésbé erőszakos reklám-ellenes szövegeket írt fel velük a reklámtáblákat védő palánkokra. A kivezényelt 2500 fegyveres rendőrtömeg, és a beléptető kiskapuk be nem vallott, de nyilvánvaló célja, a tüntetés létszámának csökkentése és a szabadságérzés korlátozása – ezt pedig elérte. A technika további tökéletesítésén nyilván serényen dolgoznak a tüntetés-sterilizálással megbízott start up-ok.
Kíváncsian várjuk, hogy milyen newspeak – újbeszél – szóval fogják megjelölni a világ minden más részén is alkalmazandó új módszert.
Folyt.köv
Körösi Zsuzsa
