Hillary Clintonnak az amerikai elnökválasztáson elszenvedett veresége óta New York, London vagy Párizs lapkiadó fejedelmei felfedeztek egy ijesztő igazságot: a média hazudik. Persze nem ők: a többiek. Így az amerikai ultrajobboldalhoz közeli honlapok vagy a Macedóniából érkező obskúrus blogok és más trollok, akik rengeteg hamis hírt terjesztenek például azt, hogy az igazságügyminiszter elrendelte, hogy „azonnal töröljenek minden tetoválást, amely a konföderációs zászlót jelképezi”, vagy hogy a pápa Donald Trumpot támogatja, Clinton asszony pedig egy, a washingtoni Comet Ping Pong pizzéria hátsó szobájában működő pedofil hálózatot irányít. Ezek a hatásvadász írások, amelyek a Facebookon, Twitteren és a Google-on terjednek, szerintük eltorzítják azoknak az egyszerű lelkeknek az ítélőképességét, akik nem olvassák a New York Timest.
Nem is kellett ennél több a becsületes sajtónak, hogy megfújja az ellenállás harsonáit. „Szakmánk megbízhatósága, sőt léte is veszélybe került – véli Christiane Amanpour, a CNN sztárriportere 2016. november 22-i cikkében. Az újságírás és maga a demokrácia vannak halálos veszélyben.” Ezt a véleményt osztja a New York Times is, amely hosszú vezércikket jelentetett meg „Igazságok és hazugságok a Trump-korszakból” (2016. december 10.) címmel, amelyben a közösségi hálózatokat hibáztatja, és azon siránkozik, hogy a nép teljesen közömbös a megbízható hírforrások iránt (ez maga a New York Times lenne). Sajnos, a cikk online változata véletlenül egy kifejezetten „fake news-t” – hamis híreket – terjesztő lap reklámja mellett jelent meg, amely épp Alec Baldwin színész halálhírét keltette. Ha hinni lehet a Washington Postnak, (1) a hamis újsághírek járványa inkább egy „kifinomult propagandakampány” része, amelyet Oroszország irányít. Ám a lap nyomozása annyira gyenge forrásokra támaszkodik, hogy a „fake news egyik vegytiszta esetének” lehet tekinteni – ahogy azt Glenn Greenwald állítja (The Intercept, 2016. november 16).
Teljesen érthető: Trump felbukkanása előtt a demokrácia és az igazság a virágkorát élte. Igaz persze, hogy a média a hirdetésekből élt, amelyek jólétet és egészséget ígértek a Coca Cola fogyasztóinak és persze bőven közölték a hírügynökségek által gyártott „híreket”. De vannak „hamis hírek”, amelyeket „információknak” neveznek, hiszen hivatásos újságírók jóhiszeműen közlik le őket. Na, ők voltak azok, akik félrevezették az egész bolygót 1989 decemberében, a hamis tömegsírok hírével Temesvárott, Romániában. Vagy ők kürtölték szét minden ellenőrzés nélkül 1990 októberében, azt a mesét, hogy iraki katonák elpusztították Kuwait Cityben a szülőotthonok inkubátorait – ezzel készítették elő a világ közvéleményét a katonai beavatkozásra. (2) Ők azok is, akik a Le Monde főoldalán leplezték le (1999. április 8-án és 10-én) a szerbek által kifundált „Fer à cheval (Lópatkó)” tervet a koszovóiak „deportálására” – az ötletet egyébként a német titkosszolgálatok találták ki, hogy törvényes alapot teremtsenek Belgrád bombázására. (3) És ne felejtsük a New York Times, vagy a Washington Post és a Wall Street Journal kiválóságait sem, akik 2003-ban terjesztették a hírt az Irakban levő tömegpusztító fegyverekről, hogy elindíthassák a háborút.
Most összeomlott a befolyásolási monopóliumuk, és fel vannak háborodva: a dezinformáció nehézsúlyú bajnokai méltatlankodnak, hogy kezdő motorosok engedély nélkül, sőt ellenükre vezetik meg a közvéleményt.
