Lássuk, mi a helyzet Ciszjordániában. Nyilvánosan ugyan a miniszterelnök támogatja a két államról szóló megoldást; de a jelenlegi kormánykoalíció – amely a legjobboldalibb Izrael történelmében – programját a kormány legszélsőségesebb tagjai határozzák meg. A kormány tevékenysége, amint maga a miniszterelnök is jellemezte, „sokkal inkább támogatja a telepeket, mint bármely korábbi előde”, ezért az egy államról szóló megoldás felé mutatnak. Izrael saját közvetlen érdekeinek szolgálatában sikeresen és hatékonyan megszilárdította befolyását Ciszjordánia nagy részén, és ezzel szembefordult az oslói megállapodásokban előírtakkal, miszerint meg kell erősíteni a palesztin polgári hatóságokat.
Azt hiszem, az emberek többsége, Izraelben, de még inkább a világ többi részén nincs tudatában annak, hogy ez a folyamat mennyire felerősödött és általánossá vált. A tények önmagukért beszélnek. Az 1967-es határoktól keletre fekvő 130 telep lakosságának száma szüntelenül nő. Az oslói megállapodások [1993] aláírása óta, a telepesek száma csak Ciszjordániában 270 000 fővel nőtt – ebben nincs Kelet-Jeruzsálem –, ahol 100 ezerrel többen élnek Barack Obama 2009-es beiktatása óta.
Felesleges azt állítani, hogy ez csak a nagy telepeket érinti. Közel 90 000 telepes él attól a faltól keletre, amelyet Izrael épített, mindezt azon a területen, amely minden józan megítélés szerint, a jövőbeli palesztin állam területének kellős közepén található. És ezeknek a kis és távoli telepeknek a lakossága 20 ezer fővel nőtt 2009 óta. Mi több, a kormány jóváhagyta egy új telep létesítését, amely még keletebbre van a faltól, közelebb Jordániához, mint Izraelhez. Mit mond ez Izrael szándékairól a palesztinok, de akár az Egyesült Államok, vagy a világ többi része számára?
Tisztázzuk, ez nem jelenti azt, hogy a telepek jelentenék a konfliktus egyedüli és legfontosabb okát. Nyilvánvalóan nem ez a helyzet. Nem mondhatjuk azt, hogy a telepek eltávolítása elegendő a béke eléréséhez. Nem lehetünk sikeresek egy átfogó megállapodás elérése nélkül. Természetesen, egy végső megállapodás Izraelbe integrálna egyes telepeket, és ezzel figyelembe vennénk az elmúlt negyvenkilenc évben történteket; ezt megértjük. Mint ahogy figyelembe kell szintén venni az új demokratikus és demográfiai valóságot, amely a területen nagyon is létezik. Ha azonban egyre több telepes érkezik a palesztin területekre, akkor nehéz lesz elválasztani a két területet, miként a szuverenitás felosztása is nehéz kérdés – úgy tűnik, egyesek éppen ezt akarják elérni.
Beszéljünk világosan: a telepek kiterjesztésének semmi köze Izrael biztonságához. Éppen ellenkezőleg, számuk növekedése egyre nagyobb biztonsági teher az izraeli védelmi erők számára. A gyarmatosító mozgalom vezetőit ideológiai kényszerek motiválják, amelyek teljesen figyelmen kívül hagyják a palesztinok jogos törekvéseit.
A telepesek álláspontja
A legnyugtalanítóbb példa erre az előőrs-telepek terjedése, amely még az izraeli törvények szerint is törvénytelen. Ezek gyakran palesztin magántulajdonú területeken találhatók, stratégiai pozíciókat foglalnak el, ami lehetetlenné teszi a két állam koncepciójának megvalósítását. Több mint száz ilyen telep létezik, és 2011 óta ezek közel egyharmadát legalizálták, vagy fogják nemsokára – a korábbi kormányok azon ígéretei ellenére, hogy többségüket lebontják.
Márpedig a gyarmatosító-mozgalom képviselői egy új törvényt javasoltak, amely legalizálna minden előőrs-telepet. Ezt azt jelentené, hogy első alkalommal alkalmaznának Ciszjordániában egy izraeli nemzeti törvényt a katonai törvény helyett, ami nagy lépés az annexiós folyamat felé. Amikor első olvasásban tárgyalták a törvényt a Knesszetben (az izraeli parlamentben), az egyik előterjesztő büszkén jelentette: „A Knesszet ma felhagyott azzal a gondolattal, hogy egy palesztin államot hozzon létre, helyébe megtette az első lépést az izraeli szuverenitás kiépítésre Júdeában és Szamáriában”. Még az izraeli igazságügy-miniszter is hangot adott annak, hogy ez a törvénytervezet alkotmányellenes, és sérti a nemzetközi jogot.
Hallhatunk olyasmiket a telepek védelmezőitől, hogy ők nem akadályai a békének, hiszen (a két állam kialakításakor) ők egyszerűen Palesztinában maradnak majd, ahogy ma az arabok élnek Izraelben. De elfelejtenek egy döntő elemet, azt, hogy mivel Izrael állampolgárai, ezért az izraeli arabok az izraeli törvényeknek vannak alávetve. Ki hiheti valójában, hogy a telepesek elfogadnák, hogy a palesztin jogrend szerint éljenek Palesztinában?
Hasonlóképpen, a telepek támogatói azzal is érvelnek, hogy a telepesek egész egyszerűen izraeli állampolgárokként szeparált enklávékban élnének Palesztina közepén, az izraeli hadsereg védelme alatt. Nos, több mint nyolcvan telep létezik az elválasztó faltól keletre, amelyek közül sok olyan helyen van, ami lehetetlenné tenné egy összefüggő palesztin állam létrehozását. Gondolhatjuk-e reálisan nézve, hogyha a telepesek ott maradnak, ahol vannak, akkor lehetséges lenne létrehozni egy életképes palesztin államot?
Vannak, akik azt kérdezik, miért nem olyan övezetekben építkeznek, amiről mindenki tudja, hogy végül Izrael része lesz. Ha az új telepek építése ezekben a zónákban, vagy másutt Ciszjordániában ilyen ellenkezést vált ki, az azért van, mert azt a döntést, amely egy sor telep építéséről szól, az izraeli kormány egyoldalúan hozta meg, anélkül, hogy konzultált volna a palesztinokkal, azok beleegyezésével. Akiknek nincs ugyanilyen joguk építkezni abban az övezetben, ami valószínűleg Palesztina része lesz. Egyszóval, megegyezés és kölcsönösség nélkül, az egyoldalú elhatározások pereskedés tárgyai lesznek, és részben ez magyarázza, miért tartunk ott, ahol.
Olyat is lehet hallani, hogy ezek a távoli kolóniák nem jelentenek problémát, mert csak a terület kis részét foglalják el. De nem tudjuk elégszer ismételni: a kérdés nem az, hogy mekkora területet foglalnak el Ciszjordániából, hanem a telepek folytonossága. Ha a palesztin terület kis szórt parcellákból áll, mint az ementáli sajt lyukai, akkor belátható, hogy nem képes valóságos államot alkotni. Minél több előőrs-telepeket építenek, annál inkább nő a lehetőség, hogy egy államot hozzanak létre. Túl azon a területen, amelyet a kolóniák elfoglalnak, a helyük hatással van a népesség mozgására, az utak kapacitására, amelyek összekötik az embereket és a közösségeket, és az állam fogalmára is, amelyet minden egyes új építkezés gyengít.
Bárki, aki komolyan fontolgatja a békét, nem hagyhatja figyelmen kívül ezeket a valós nehézségeket, amelyeket a telepek jelentenek a béke útján.
