A szegényeket lezavarták a futballpályákról

Kategória: 2017. június
Írta: Olivier Pironet
Találatok: 3591

Neptuno WPAngliában vége a „régi idők focija” korszaknak. A bajnokságok ismert csapatai, a nagynevek, pénzcsináló automatákká alakultak, és óriásnyereségességet várnak el tőlük. Amióta a stadionok jegyárai az egekbe szöktek, a drukkerek állandóan tiltakoznak és közülük a legszegényebbek kénytelen-kelletlen kizáródtak a meccsek lelátóiról. Hihetetlen, ha figyelembe vesszük, hogy a futball a szegényebb néprétegek sportjából nőtte ki magát.

2016. február 6-án, a liverpooli „Reds” (Vörös Ördögök) és Sunderland bajnoki meccsének 77-dik percében egy teljesen váratlan esemény beírta magát a brit futball történetébe. Közel tízezer liverpooli szurkoló otthagyta az Anfield Road-i stadiont, a Beatles városának futball-templomát és „You greedy bastards, enough is enough!” (Zsugori, pénzéhes szemétládák, most már elég!) kiabálva vonultak fel a városban. A Klub azon döntése ellen tiltakoztak, miszerint egyes jegyárakat 77 Ł-ra (vagyis 27 000 Ft) emelik a korábbi 59 Ł helyett[i]. A szurkolók és a klub – a tulajdonosa 2010 óta az amerikai Fenway Sports Group – vezetőinek tanácskozása után, az áremelési tervről lemondtak.

A Scousers-ek[ii] vagyis a liverpooliak, nem egyedül elégedetlenkednek. Egyre többen és egyre több stadion lelátóiról kezdenek felszólalni az angol első osztály meccsein tapasztalható jegy- és bérletárak emelkedése ellen. Összehasonlítva az európai első osztályban játszó csapatok által alkalmazott jegyárakat, az angolok állnak a dobogó legfelső fokán. A 2015-16-os szezonban a legolcsóbb helyre az éves bérlet a londoni Arsenal – tulajdonosa egy amerikai milliárdos, aki elnyerte a „legéhesebb klub” címet is – meccseire 1 200 euró (a legdrágább ennek a kétszerese)[iii] volt, ami megfelel nagyjából egy brit minimál béres havi jövedelmének. Liverpoolban – a bajnoki tabellán a csapat a negyedik helyen áll Tottenham és Chelsea után – 836 eurót (250 000 Ft) kell kifizetni egy évre. A legolcsóbb jegy az Anfield Roadra pedig közel 44 euróba (14 000 Ft) kerül. Majdnem tízszer annyiba, mint 1990-ben (5-7 euróba kerültek akkor a belépők). Két évtized alatt, a La Manche csatorna túloldalán a jegyárak 1 000 %-kal nőttek, miközben a fogyasztói árak halmozott áremelkedése 77 %-os volt ezekben az években. Következmény: a legszerényebb jövedelmű rétegek eltűntek a lelátókról. A futball, miközben történelmileg kötődik a munkáskultúrához, fokozatosan elvágja magát a gyökereitől. Annyira, hogy már a lelátók eldzsentriesedéséről beszélhetünk[iv], annak mintájára, ahogy sok nagyvárosban, a legszegényebbek kiszorulnak a külvárosokba. Hogy is jutottunk idáig?

Fogyasztó vagy szurkoló?

Az 1980-as években, két tragédia borzolta fel az európai stadionok világát és vezetett el Nagy-Britanniában a radikális reformokhoz. 1985. május 29-én az Európai Kupabajnokság döntőjében Liverpool ütközött a torinói Juventus-szal. Az angol és olasz szurkolók csúnyán összecsaptak, ami óriási lökdösődéshez vezetett, amelyben 39 ember meghalt. A tragédiáért a Liverpool huligánjait vádolták, miszerint ők kezdték az erőszakoskodást, ezért a csapatot hat évre eltiltották az európai kupákon való részvételtől. A többi angol Klubot is kizárták, öt évre. Négy évvel később egy másik drámai esemény is történt: 1989. április 15-én a Hillsborough (Sheffield) stadionban a tömeg együttugrálása miatt leszakadt az egyik, csak állóhelyes tribün (terrace), és a Liverpool 96 szurkolója életét vesztette, a "Vörös Ördögök” és Nottingham Forest bajnoki mérkőzésén. A liverpooliak kerültek megint a célkeresztbe, a média és a politikusok is nekik tulajdonítják (hibásan) a felelősséget a katasztrófáért[v].

Margaret Thatcher miniszterelnök vezényletével – aki közismerten sosem szerette Liverpoolt és a liverpooliakat, a munkás és szakszervezeti fellegvárat – a hatóságok a két katasztrófára hivatkozva hozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek teljesen átalakítják a brit futballszokásokat és például szolgálnak majd egész Európában. Felújítják a stadionokat annak érdekében, hogy a szurkolók biztonságát garantálhassák és egyben megakadályozzanak minden túlkapást. Az első és a másod osztály csapatainak a stadionjaiban megszüntetik a híres terrace-okat vagyis a legnépszerűbb állóhelyeket, pedig itt volt a leglelkesebb és élénkebb szurkolók találkozó helye. Helyükre a lelátókra csak üllőhelyek kerülnek, ahol egyszerűen nem lehet állva szurkolni. Mindenhova kamerákat telepítenek, hogy ellenőrizhessék a drukkereket a meccsek alatt. Több rendőr és a belépésnél szigorúbb ellenőrzés egészíti ki az átépítés okozta változásokat.

Ezt a „modernizációs” politikát a gazdasági modell megváltoztatása egészítette ki. Az 1990-es évektől, külföldi üzletemberek felvásárolják és tőzsdére viszik a leghíresebb angol Klubokat. Az első osztályba tartozó Klubok egyesülete 1992-ben kilép az országos szövetség kötelékéből: privatizálják és átnevezik Premier Ligának, ami 1993-tól 2001-ig „FA Carling Premiership-hez” (a sör márka után), azóta a főszponzor Barclays bankhoz kötődik. Az audióvizuális jogdíjak az egekbe szöknek, a reklámszerződések és a márkatermékek elöntik a piacokat. A befektetők futnak a pénzük után, és jóbb módú publikummal akarják megtölteni a stadionok lelátóit, ezért a Klubok, luxus igényeket is kielégítő, piaci tereket alakítanak ki a stadionokon belül és környékén: VIP páholyokat és magán szalonokat, amelyek bérleti díja több százezer euróra is felmehet. A sportpálya átalakul fogyasztási központtá. Annyira, hogy ma már a tipikus előfizetője az Premier Liga csapatainak meccseire az ötvenes, jólszituált, akit inkább lehet fogyasztónak, mint drukkernek nevezni.

Fordította: Morva Judit

 


[i] Liverpool fans’walkout protest: Around 10 000 leave in 77th minute over ticket prices, The Guardian, London, 2016. február 6.

[ii] Magyar jentését lásd: https://hu.wikipedia.org/wiki/Liverpool

[iii] Összehasonlításként: a Paris Saint-Germain (PSG) éves bérlet 450 euró, míg a Marseille-ben 190 euró és Barcelonában 132 euró.

[iv] A sportrendezvények dzsentrifikációjáról, elpolgárosodásáról lásd: Richard E. Keiser: Sportifs de salon [Szalon sportolók], Le Monde diplomatique 2008 július és Andy Clark: Reclaiming football for the working class, Working-Class Perspectives, 2015. április 13.

[v] Egy felmérés utólag megkérdőjelezte a rendőrség szerepét és a stadion elavultságát. Cf. Hillsborough inquiry: Chief police officer David Duckenfield admits he caused disaster, The Independent, London, 2015. március 15. és Hillsborough disaster: Deadly mistakes and lies that lasted decades, The Guardian, 2016. április 26.

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések