Oktatás a Gutenberg galaxis utáni korszakban
- Részletek
- Kategória: 2017. augusztus
- Írta: Totyik Tamás
- Találatok: 8663
„Ami nincs az interneten az nem is létezik.”
Tari Annamária
A globalizálódó társadalmak kihívásaira nem tudnak, vagy nem akarnak választ adni a napjainkban regnáló európai kormányok. Azt mindenki tudja, hogy a tanulók „tudásromlását” nem lehet annyiban hagyni, de még az sem világos, hogy a digitális világ által okozott kihívásokat milyen irányból próbáljuk megválaszolni. Kétségbe vagyunk esve, hogy gyermekeink teljesítménye mennyit romlott – aztán rádöbbenünk, hogy XIX. századi módszerekkel akarjuk a XXI. század gyermekeit tanítani. A ma iskolapadban ülő Z és α generációs gyerekek oktatásának teljesen más elvárásoknak kellene megfelelni, mint amit ma elvárunk az iskolarendszertől. Digitális bevándorlók akarják kinyilatkoztatni, hogy mi a jó a digitális bennszülötteknek – miközben maguk is a bennszülöttektől tanulnak.
A mai helyzetet leginkább a reneszánsz kor fordulójához lehetne hasonlítani. Akkor a könyvnyomtatással megszületett a Gutenberg-galaxis, ma az internet térhódítása vezet egy új világ kialakulásához. A reneszánszban először az új eszmékhez igazodó gazdaság fejlődött ki, és a gazdaság átalakulása vonta maga után a polgárosodást, azaz a társadalom átalakulását, a társadalom átalakulása pedig az oktatás átalakulását (egyetemek térhódítása). Napjainkban a „homo interneticus” megjelenése idején a globalizálódó gazdaság magával hozta a negyedik ipari forradalmat, de az oktatás átalakulását még nem. A fiatalokat érő globális hatásokat a globális tőkén kívül semmi nem tudta kihasználni. A nemzeti próbálkozások nem lehetnek sikeresek, csak akkor, ha elzárnánk az internet világát a fiatalok elől, ez viszont a mai világban épp úgy hatna, mint a régiben a könyvek elégetése. A globalizálódó világ kihívásaira eddig sem filozófiai, sem szociológiai, sem társadalmi válaszokat nem tudtunk adni – ennek lett egyenes következménye a populizmus térhódítása. A szingularitás[1] következtében, már nem lehet hagyományos válaszokat adni a társadalmi és azon belül az oktatási kérdésekre. A 2000-es évek elején fogalmazódott meg, hogy nem szoktunk hozzá a termékeny párbeszédhez. „Az iskola intézménye pedig akkor biztosítja az egészségesen működő környezetet, ha lehetővé teszi az egészséges fejlődést, az egészséges működésre irányuló változást.”[2] Kérdés, hogy a digitális világba beszippantott fiatalok számára ez hogyan érhető el. Az észtországi oktatási sikerek, amelyek a PISA és TIMSS felmérésekben mutatkoznak meg, miközben hatásuk az ország gazdasági eredményeiben is egyre jobban érzékelhetők, nem néhány íróasztal melletti aktakukac sikerének köszönhető. A társadalmi és a gazdasági élet szereplői érvényesíteni tudták követeléseiket: megjelent az igény a digitális társadalom alapjainak lerakására. Ehhez az oktatás volt a legelső szintér, amelyben egy olyan töréspontot hoztak létre, hogy ne lehessenek megfordíthatók a folyamatok, és igazodjanak a negyedik ipari forradalom igényeihez, a posztindusztriális társadalomhoz. Digitalizálták az alapképzés utáni tananyagokat (ez nem a tankönyvek digitalizálását jelentette, hanem digitális kutatást, elemzést és alkalmazást), minden tanuló ipadon férhet hozzá tananyaghoz, és mindenki ingyen kap internet-hozzáférést. Le tudták küzdeni az akadémikusok konzervativizmusát, a szakbarbarizmust, a társadalom (szülők) régi világba vetett hitét, és sziszifuszi munkával változtatni tudtak a tanárok szemléletén is.
Ez a feladat vár napjainkban az új nemzeti alaptantervet készítők csapatára hazánkban is, Dr. Csépe Valéria professzor asszony irányításával.
Még mielőtt tovább elemeznénk a kialakult helyzetet, nézzük meg, mi is jellemző a Z és az α generációs fiatalokra (a XXI. században születettekre)?
- Az életvitelük hihetetlenül felgyorsult. (Ami 5 percben nem tudható meg, nem érthető meg, az már számukra unalmas).
- A szabályok betartása nem fontos nekik. Ellenkezőleg, az új utak keresése a lényeg. Rendkívül innovatívak, és ezért a XX. századi módszerek egészükben elavultak számukra.
- A szabadság a lételemük.
- Nem a tartalmi tudás, hanem az alkalmazás tudása a legfontosabb.
- Forgatókönyvekben gondolkodnak, nem trendekben.
- Mindent az egyénekre akarnak szabni.
- Mindent meg akarnak vizsgálni (hihetetlen tudásvágy, de ami nem érdekes, azt azonnal el is felejtik) a legegyszerűbb megoldás érdekében.
- Látszatra magányosak, de az online világban hihetetlen kapcsolatviláguk van (az X generáció tagjaihoz képest nyolc-tízszeres). Komoly együttműködési kényszerük van.
- Sokáig ragaszkodnak a szülői házhoz. (Mamahotel)
- Multitasking viselkedés (párhuzamosan, egyszerre több dolog végzése).
- A zöld szemlélet egyre nagyobb teret nyer a gondolkodásukban.
- Többségük olyan tudással fog rendelkezni és olyan munkát fog végezni, amely munkahelyek, munkaformák napjainkban még nem is léteznek.
- Ételfogyasztásuk, öltözködésük, viselkedési kultúrájuk teljesen azonos, éljenek bárhol az internet által elérhető világban.
Az utolsó pont azt mutatja, hogy a mai fiatalok globális szemléletűek – homo globalicus – tehát el kell gondolkodni azon, hogy a Z és az α generációs gyerekek oktatásának alapjaira globális választ kellene adni. Tudom, hogy az Európai Unión belül nemzeti kérdéskörbe tartozik az oktatás, de e generációk oktatásának alapvetéseire globális filozófiai választ kell adni, mert ők – bármennyire is nem tetszik ez nekünk – már globálisan viselkednek. Globális kihívásra csak ideig-óráig lehet nemzeti vagy helyi megoldásokat adni, egy idő után feszültséget fognak okozni ezen megoldások a helyi társadalmakban (lásd az internetes adó elleni tüntetések). Az α generációs gyerekek kohorsz[3] élménye meghatározó lesz a következő évtized gazdasági fejlődése szempontjából, és ez az élmény a fejlett világ minden országára jellemző lesz. Ha ezeket a motorokat megtaláljuk, és össze tudjuk vetni a Y és Z generáció szokásaival, akkor azt is tudni fogjuk, hogy az oktatási rendszerünknek milyen irányba kellene elmozdulnia, milyen új alapokra kellene helyezni a tanterveket. A globális kihívás keretében „7 T” -re kell választ adni az új oktatási filozófiának:
- természet
- társadalom
- történelem
- transzcendencia
- tehetség
- távlatok
- tudat kihívásaira.
Az α generációs gyerekek már jelen vannak az oktatásban, tehát nincs sok idő, hogy a kutatásokat megindítsuk, és a fenti hét kérdéskörre meg tudjunk fogalmazni egy XXI. századi oktatási filozófiát. A tanulás elmélete már létezik, konnektivizmusnak nevezzük, mely a hálózatelméletet és WEB 2.0 szemléletét pedagógiai alkalmazását jelenti. „A konnektivizmus
a tanulást olyan folyamatnak fogja fel, amelyben az informális, hálózatba szervezett, elektronikus eszközökkel támogatott információcsere a csomópontok között meghatározó szereppel bír. A tudás megszerzése egy olyan folyamat, melynek során a specializált csomópontok információforrásokhoz kapcsolódnak.
- 1. ábra Kulcsár Zsolt: Negyedik oktatási paradigma[4]
A hálózati részvétel, az információkhoz és az információk értelmezését, kontextusba helyezését szolgáló szoftverekhez való hozzáférés teljesen új, együttműködő és önszervező tanulásra ad lehetőséget.”[5]
Az alapkészségek – írás, olvasás, számolás – megszerzése továbbra is létfontosságú lesz. De teljesen új tantárgyak bevezetésén is el kell gondolkodni:
- digitális etika
- digitális állampolgári ismeretek
- digitális szövegkeresés és értelmezés
- blogolás.
Ezzel párhuzamosan nagyon fontos lesz a hálózatelméletek gyakorlati alkalmazásának megerősítése és a hálózatokon keresztüli együttműködés kereteinek megteremtése. Újra kell gondolni a tantárgyak digitális tartalmát (ne csupán a PDF formába feltöltött tankönyv jelentse a digitális tartalmat!). A mobiltelefonos applikációknak meg kell jelenniük (10-ből 8 gyermeknek okostelefonja van ma Magyarországon) az oktatásban. Olyan új platformokat kell létrehozni, amelyek:
- izgalmasak és élményközpontúak az α generációs tanulónak;
- az X generációs pedagógus számára is könnyen használhatóak;
- megoldottak az interaktív protokollok tekintetében;
- azonnali és folyamatos kommunikációra képesek;
- azonnali jutalmazásra képesek;
- képesek a párhuzamos feladatok kezelésére;
- a gyakorlati alkalmazásra fektetik a hangsúly.
E táblázat az eddig ismert tanuláselméleteket foglalja össze nagyon röviden George Simens nyomán. [6]
Az α generációs gyerekeknek az egyéni ötleteik a meghatározóak, de a közösségi érdekek mentén szervezik mindennapjaikat. Már több időt töltenek az online világban, mint az offline-ban. Ezért a kutatásoknak arra is kell irányulniuk, hogy hogyan lehet a tanulási tereket áthelyezni az online világba (mobil applikációk, web 2.0), és hogy a tanulási folyamatokat úgy lehessen ellenőrizni, hogy az α generációs gyerekek ne érezzék úgy, hogy a pedagógusok korlátozzák a szabadságukat.
Tudom, nagyon nehéz feladat a digitális szakadék leküzdése az X generációs pedagógus és az α generációs gyerek között, de nem lehetetlen küldetés. A mai gyerekek sajátos nyelvezetet használnak, nyelvészeink is csak kullognak az újfajta nyelvhasználat után. A vita arról folyik, hogy engedjünk-e a nyomásnak, vagy sem. Arról viszont nem folyik vita, hogy hogyan tud alkalmazkodni ehhez az átalakult nyelvezethez az irodalomtanításunk, és hogy hogyan befolyásolja ez a mindennapi beszédünket.
A másik digitális szakadék – a szociálisan leszakadó gyermekek (jobb lenne a gyermek helyett a család fogalmát használni) eszközhasználatban való felzárkóztatása – már sokkal nehezebb feladat. A statisztika azt mutatja, hogy nem az eszközellátottsággal van gond, hanem az eszközök alkalmazásával. A 12 éves korosztály 85%-a csak játékra, facebookozásra és alkalmanként telefonálásra használja az okostelefonját. A szociálisan hátrányt szenvedő gyermek átsegítését a digitális szakadékon, csak a szülők gondolkodásmódjának megváltoztatásával együtt lehet megoldani. Ennek egyik legfontosabb eleme, a szabad (ingyenes) internet-hozzáférés megteremtése (lásd az észt példát). A legutóbbi PISA-felmérés teljesen digitalizált formában zajlott. Kiderült, hogy a digitális méréseken sokkal gyengébben teljesítenek a nagyon rossz szociális körülmények között élők, mint az átlagos szociális helyzetű társaik. Sokkal erősebb koherencia volt a gyengén teljesítők eredményei és a szociális háttér között, mint a 2012-es mérés alkalmával.
A munkaerőpiac másfél évtized alatt jelentős átalakuláson fog átmenni. A munkakörök több mint harmada ma még nem is létezik. A munkaerő kínálata a népességfogyás miatt csökken, ezzel párhuzamosan nő a verseny, a bérek is nőni fognak, viszont a munkaerőhiány miatt nőni fog a munkavállalók kizsákmányolása. Sokkal képzettebbek lesznek az α generációs gyerekek, de teljesen más tudástartalommal fognak rendelkezni, mint a mai munkavállalók döntő többsége. Viszont az online világban való rengeteg tartózkodás miatt nagyon sok konfliktusuk lesz az offline világban, elsősorban a nem otthoni munkavégzés során. Fiataljaink részleges figyelemhiányban szenvednek, és egyre kevesebb alapos, átfogó, mély ismerettel rendelkeznek. Beszélnek egymással, de félszemmel a mobiltelefonjaikat nézik, követik a másikat. Egy töredezett társadalom jöhet létre.[7] Csillapíthatatlan tudásvággyal rendelkeznek, ennek ellenére a hosszútávú memóriájuk sokkal gyengébb lesz, mint jelenlegi társaiké. Már a Z generáció tagjairól is elmondható, hogy tanulási folyamatuk előbb kezdődik, de sokkal később végződik, teljesedik ki (ezzel ellentétes folyamat játszódik le napjaink Magyarországában).
Mindezeket összegezve, komoly késésben vagyunk az α generációs gyerekek tanításának, oktatásának módszertanával, e gondokat tetézi, hogy a politika rövidtávú érdekei ellentétben állnak az oktatás hosszútávú érdekeivel. Nagyon nehéz feladat vár mind európai, mind hazai szinten az α generációs gyerekek oktatásának a XXI. század elvárásaihoz való igazodás megteremtésén fáradozó szakemberekre. A tőke nagyon gyorsan felismerte érdekeit, és hihetetlen sebességgel reagált a változásokra, ezzel szemben a társadalmak nem tudnak a negyedik ipari forradalom kihívásaira megfelelő választ adni. Meddig odázható ez el, és milyen társadalmi konfliktusokhoz fog vezetni ez a tétlenség?
Felhasznált irodalom:
- Neményi Mária és Kende Anna: Anyák és lányok
- Tomcsányi Teodóra – Csáky-Pallavicini Roger (2001): Tanulható-e a lelki egészség? Új Pedagógiai Szemle LI. évf. 2001. május, 54–71.
- Pál Eszter és Dr. Töröcsik Mária: Irodalmi áttekintés a Z generációról.
http://ktk.pte.hu/sites/ktk.pte.hu/files/mellekletek/2016/01/pal_torocsik_irodalmi_attekintes_a_z_generaciorol_2013.pdf - Gonda Nóra: A különböző generációk motivációs eszközeinek vizsgálata.
https://uni-bge.hu/PSZK/Szervezeti-egysegeink/PSZK_HALLGSZERV/tdk/Dokumentumtar/2015-OTDK-dolgozatok-es-prezentaciok/Gonda-Nora-OTDK-dolgozat.pdf - Berta Judit: Identitásfejlődés serdülőkorban (2227-258)
http://buvosvolgy.hu/dokumentum/102/kosa_mediaszociali.zacio.pdf - Baracskainé Tücsök Anita: Tanuláselméletek https://www.slideshare.net/tanita73/tanulselmletek-rendszere
- Kulcsár Zsolt: A negyedik oktatásparadigma.
https://www.slideshare.net/kulcsi/a-negyedik-oktatasparadigma - Totyik Tamás: Neoreneszánsz és a „homo internektikusz”
http://ujegyenlito.hu/kultura/neoreneszansz-es-a-homo-internektikusz/ - Totyik Tamás: Új nemzedék, új szemlélet, új gazdaság.
http://www.magyardiplo.hu/2011-november/609-uj-nemzedek-uj-szemlelet-uj-gazdasag#comment-555
[1] Szingularitás jelentése: A felgyorsult technikai fejlődésnek az a töréspontja, ahonnan már a változásokat nem lehet megállítani, más irányba terelni. Ettől a törésponttól számítva olyan módon és sebességgel változik meg a bennünket körülvevő környezet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni, elfogadni, vagy megbízhatóan megjósolni.
[2] Tomcsányi Teodóra – Csáky-Pallavicini Roger (2001): Tanulható-e a lelki egészség? Új Pedagógiai Szemle LI. évf. 2001. május 54-71.
[3] Kohorsz: Egy nemzedék, tehát olyan emberek részcsoportja, akik valamilyen jellemzőjük szerint vannak csoportosítva, ebben az esetben a 2008 után születettek (Google alapításának éve) csoportja.
[4] https://www.slideshare.net/kulcsi/a-negyedik-oktatasparadigma
[5] http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0023_DP/dp5_1_pedpara_ch010400.scorml
[6] https://www.slideshare.net/tanita73/tanulselmletek-rendszere
[7] Berta Judit: Identitásfejlődés serdülőkorban