A globalizálódó társadalmak kihívásaira nem tudnak, vagy nem akarnak választ adni a napjainkban regnáló európai kormányok. Azt mindenki tudja, hogy a tanulók „tudásromlását” nem lehet annyiban hagyni, de még az sem világos, hogy a digitális világ által okozott kihívásokat milyen irányból próbáljuk megválaszolni. Kétségbe vagyunk esve, hogy gyermekeink teljesítménye mennyit romlott – aztán rádöbbenünk, hogy XIX. századi módszerekkel akarjuk a XXI. század gyermekeit tanítani. A ma iskolapadban ülő Z és α generációs gyerekek oktatásának teljesen más elvárásoknak kellene megfelelni, mint amit ma elvárunk az iskolarendszertől. Digitális bevándorlók akarják kinyilatkoztatni, hogy mi a jó a digitális bennszülötteknek – miközben maguk is a bennszülöttektől tanulnak.
A mai helyzetet leginkább a reneszánsz kor fordulójához lehetne hasonlítani. Akkor a könyvnyomtatással megszületett a Gutenberg-galaxis, ma az internet térhódítása vezet egy új világ kialakulásához. A reneszánszban először az új eszmékhez igazodó gazdaság fejlődött ki, és a gazdaság átalakulása vonta maga után a polgárosodást, azaz a társadalom átalakulását, a társadalom átalakulása pedig az oktatás átalakulását (egyetemek térhódítása). Napjainkban a „homo interneticus” megjelenése idején a globalizálódó gazdaság magával hozta a negyedik ipari forradalmat, de az oktatás átalakulását még nem. A fiatalokat érő globális hatásokat a globális tőkén kívül semmi nem tudta kihasználni. A nemzeti próbálkozások nem lehetnek sikeresek, csak akkor, ha elzárnánk az internet világát a fiatalok elől, ez viszont a mai világban épp úgy hatna, mint a régiben a könyvek elégetése. A globalizálódó világ kihívásaira eddig sem filozófiai, sem szociológiai, sem társadalmi válaszokat nem tudtunk adni – ennek lett egyenes következménye a populizmus térhódítása. A szingularitás (1) következtében, már nem lehet hagyományos válaszokat adni a társadalmi és azon belül az oktatási kérdésekre. A 2000-es évek elején fogalmazódott meg, hogy nem szoktunk hozzá a termékeny párbeszédhez. „Az iskola intézménye pedig akkor biztosítja az egészségesen működő környezetet, ha lehetővé teszi az egészséges fejlődést, az egészséges működésre irányuló változást.” (2) Kérdés, hogy a digitális világba beszippantott fiatalok számára ez hogyan érhető el. Az észtországi oktatási sikerek, amelyek a PISA és TIMSS felmérésekben mutatkoznak meg, miközben hatásuk az ország gazdasági eredményeiben is egyre jobban érzékelhetők, nem néhány íróasztal melletti aktakukac sikerének köszönhető. A társadalmi és a gazdasági élet szereplői érvényesíteni tudták követeléseiket: megjelent az igény a digitális társadalom alapjainak lerakására. Ehhez az oktatás volt a legelső szintér, amelyben egy olyan töréspontot hoztak létre, hogy ne lehessenek megfordíthatók a folyamatok, és igazodjanak a negyedik ipari forradalom igényeihez, a posztindusztriális társadalomhoz. Digitalizálták az alapképzés utáni tananyagokat (ez nem a tankönyvek digitalizálását jelentette, hanem digitális kutatást, elemzést és alkalmazást), minden tanuló ipadon férhet hozzá tananyaghoz, és mindenki ingyen kap internet-hozzáférést. Le tudták küzdeni az akadémikusok konzervativizmusát, a szakbarbarizmust, a társadalom (szülők) régi világba vetett hitét, és sziszifuszi munkával változtatni tudtak a tanárok szemléletén is.
Ez a feladat vár napjainkban az új nemzeti alaptantervet készítők csapatára hazánkban is, Dr. Csépe Valéria professzor asszony irányításával.
Még mielőtt tovább elemeznénk a kialakult helyzetet, nézzük meg, mi is jellemző a Z és az α generációs fiatalokra (a XXI. században születettekre)?
Totyik Tamás
(1) Az életvitelük hihetetlenül felgyorsult. (Ami 5 percben nem tudható meg, nem érthető meg, az már számukra unalmas).
(2) A szabályok betartása nem fontos nekik. Ellenkezőleg, az új utak keresése a lényeg. Rendkívül innovatívak, és ezért a XX. századi módszerek egészükben elavultak számukra.
(3) A szabadság a lételemük.
(4) Nem a tartalmi tudás, hanem az alkalmazás tudása a legfontosabb.
(5) Forgatókönyvekben gondolkodnak, nem trendekben.
(6) Mindent az egyénekre akarnak szabni.
(7) Mindent meg akarnak vizsgálni (hihetetlen tudásvágy, de ami nem érdekes, azt azonnal el is felejtik) a legegyszerűbb megoldás érdekében.
(8) Látszatra magányosak, de az online világban hihetetlen kapcsolatviláguk van (az X generáció tagjaihoz képest nyolc-tízszeres). Komoly együttműködési kényszerük van.
(9) Sokáig ragaszkodnak a szülői házhoz. (Mamahotel)
(10) Multitasking viselkedés (párhuzamosan, egyszerre több dolog végzése).
(11) A zöld szemlélet egyre nagyobb teret nyer a gondolkodásukban.
(12) Többségük olyan tudással fog rendelkezni és olyan munkát fog végezni, amely munkahelyek, munkaformák napjainkban még nem is léteznek.
(13) Ételfogyasztásuk, öltözködésük, viselkedési kultúrájuk teljesen azonos, éljenek bárhol az internet által elérhető világban.
Az utolsó pont azt mutatja, hogy a mai fiatalok globális szemléletűek – homo globalicus – tehát el kell gondolkodni azon, hogy a Z és az α generációs gyerekek oktatásának alapjaira globális választ kellene adni. Tudom, hogy az Európai Unión belül nemzeti kérdéskörbe tartozik az oktatás, de e generációk oktatásának alapvetéseire globális filozófiai választ kell adni, mert ők – bármennyire is nem tetszik ez nekünk – már globálisan viselkednek. Globális kihívásra csak ideig-óráig lehet nemzeti vagy helyi megoldásokat adni, egy idő után feszültséget fognak okozni ezen megoldások a helyi társadalmakban (lásd az internetes adó elleni tüntetések). Az α generációs gyerekek kohorsz (3) élménye meghatározó lesz a következő évtized gazdasági fejlődése szempontjából, és ez az élmény a fejlett világ minden országára jellemző lesz. Ha ezeket a motorokat megtaláljuk, és össze tudjuk vetni a Y és Z generáció szokásaival, akkor azt is tudni fogjuk, hogy az oktatási rendszerünknek milyen irányba kellene elmozdulnia, milyen új alapokra kellene helyezni a tanterveket. A globális kihívás keretében „7 T” -re kell választ adni az új oktatási filozófiának:
természet
társadalom
történelem
transzcendencia
tehetség
távlatok
tudat kihívásaira.
Az α generációs gyerekek már jelen vannak az oktatásban, tehát nincs sok idő, hogy a kutatásokat megindítsuk, és a fenti hét kérdéskörre meg tudjunk fogalmazni egy XXI. századi oktatási filozófiát. A tanulás elmélete már létezik, konnektivizmusnak nevezzük, mely a hálózatelméletet és WEB 2.0 szemléletét pedagógiai alkalmazását jelenti. „A konnektivizmus
a tanulást olyan folyamatnak fogja fel, amelyben az informális, hálózatba szervezett, elektronikus eszközökkel támogatott információcsere a csomópontok között meghatározó szereppel bír. A tudás megszerzése egy olyan folyamat, melynek során a specializált csomópontok információforrásokhoz kapcsolódnak.
(1) Az életvitelük hihetetlenül felgyorsult. (Ami 5 percben nem tudható meg, nem érthető meg, az már számukra unalmas).
(2) A szabályok betartása nem fontos nekik. Ellenkezőleg, az új utak keresése a lényeg. Rendkívül innovatívak, és ezért a XX. századi módszerek egészükben elavultak számukra.
(3) A szabadság a lételemük.
(4) Nem a tartalmi tudás, hanem az alkalmazás tudása a legfontosabb.
(5) Forgatókönyvekben gondolkodnak, nem trendekben.
(6) Mindent az egyénekre akarnak szabni.
(7) Mindent meg akarnak vizsgálni (hihetetlen tudásvágy, de ami nem érdekes, azt azonnal el is felejtik) a legegyszerűbb megoldás érdekében.
(8) Látszatra magányosak, de az online világban hihetetlen kapcsolatviláguk van (az X generáció tagjaihoz képest nyolc-tízszeres). Komoly együttműködési kényszerük van.
(9) Sokáig ragaszkodnak a szülői házhoz. (Mamahotel)
(10) Multitasking viselkedés (párhuzamosan, egyszerre több dolog végzése).
(11) A zöld szemlélet egyre nagyobb teret nyer a gondolkodásukban.
(12) Többségük olyan tudással fog rendelkezni és olyan munkát fog végezni, amely munkahelyek, munkaformák napjainkban még nem is léteznek.
(13) Ételfogyasztásuk, öltözködésük, viselkedési kultúrájuk teljesen azonos, éljenek bárhol az internet által elérhető világban.
A hálózati részvétel, az információkhoz és az információk értelmezését, kontextusba helyezését szolgáló szoftverekhez való hozzáférés teljesen új, együttműködő és önszervező tanulásra ad lehetőséget.” (5)
Az alapkészségek – írás, olvasás, számolás – megszerzése továbbra is létfontosságú lesz. De teljesen új tantárgyak bevezetésén is el kell gondolkodni:
digitális etika
digitális állampolgári ismeretek
digitális szövegkeresés és értelmezés
blogolás.
Ezzel párhuzamosan nagyon fontos lesz a hálózatelméletek gyakorlati alkalmazásának megerősítése és a hálózatokon keresztüli együttműködés kereteinek megteremtése. Újra kell gondolni a tantárgyak digitális tartalmát (ne csupán a PDF formába feltöltött tankönyv jelentse a digitális tartalmat!). A mobiltelefonos applikációknak meg kell jelenniük (10-ből 8 gyermeknek okostelefonja van ma Magyarországon) az oktatásban. Olyan új platformokat kell létrehozni, amelyek:
izgalmasak és élményközpontúak az α generációs tanulónak;
az X generációs pedagógus számára is könnyen használhatóak;
megoldottak az interaktív protokollok tekintetében;
azonnali és folyamatos kommunikációra képesek;
azonnali jutalmazásra képesek;
képesek a párhuzamos feladatok kezelésére;
a gyakorlati alkalmazásra fektetik a hangsúly.
E táblázat az eddig ismert tanuláselméleteket foglalja össze nagyon röviden George Simens nyomán. (6)
Az α generációs gyerekeknek az egyéni ötleteik a meghatározóak, de a közösségi érdekek mentén szervezik mindennapjaikat. Már több időt töltenek az online világban, mint az offline-ban. Ezért a kutatásoknak arra is kell irányulniuk, hogy hogyan lehet a tanulási tereket áthelyezni az online világba (mobil applikációk, web 2.0), és hogy a tanulási folyamatokat úgy lehessen ellenőrizni, hogy az α generációs gyerekek ne érezzék úgy, hogy a pedagógusok korlátozzák a szabadságukat.
Tudom, nagyon nehéz feladat a digitális szakadék leküzdése az X generációs pedagógus és az α generációs gyerek között, de nem lehetetlen küldetés. A mai gyerekek sajátos nyelvezetet használnak, nyelvészeink is csak kullognak az újfajta nyelvhasználat után. A vita arról folyik, hogy engedjünk-e a nyomásnak, vagy sem. Arról viszont nem folyik vita, hogy hogyan tud alkalmazkodni ehhez az átalakult nyelvezethez az irodalomtanításunk, és hogy hogyan befolyásolja ez a mindennapi beszédünket.
A másik digitális szakadék – a szociálisan leszakadó gyermekek (jobb lenne a gyermek helyett a család fogalmát használni) eszközhasználatban való felzárkóztatása – már sokkal nehezebb feladat. A statisztika azt mutatja, hogy nem az eszközellátottsággal van gond, hanem az eszközök alkalmazásával. A 12 éves korosztály 85%-a csak játékra, facebookozásra és alkalmanként telefonálásra használja az okostelefonját. A szociálisan hátrányt szenvedő gyermek átsegítését a digitális szakadékon, csak a szülők gondolkodásmódjának megváltoztatásával együtt lehet megoldani. Ennek egyik legfontosabb eleme, a szabad (ingyenes) internet-hozzáférés megteremtése (lásd az észt példát). A legutóbbi PISA-felmérés teljesen digitalizált formában zajlott. Kiderült, hogy a digitális méréseken sokkal gyengébben teljesítenek a nagyon rossz szociális körülmények között élők, mint az átlagos szociális helyzetű társaik. Sokkal erősebb koherencia volt a gyengén teljesítők eredményei és a szociális háttér között, mint a 2012-es mérés alkalmával.
A munkaerőpiac másfél évtized alatt jelentős átalakuláson fog átmenni. A munkakörök több mint harmada ma még nem is létezik. A munkaerő kínálata a népességfogyás miatt csökken, ezzel párhuzamosan nő a verseny, a bérek is nőni fognak, viszont a munkaerőhiány miatt nőni fog a munkavállalók kizsákmányolása. Sokkal képzettebbek lesznek az α generációs gyerekek, de teljesen más tudástartalommal fognak rendelkezni, mint a mai munkavállalók döntő többsége. Viszont az online világban való rengeteg tartózkodás miatt nagyon sok konfliktusuk lesz az offline világban, elsősorban a nem otthoni munkavégzés során. Fiataljaink részleges figyelemhiányban szenvednek, és egyre kevesebb alapos, átfogó, mély ismerettel rendelkeznek. Beszélnek egymással, de félszemmel a mobiltelefonjaikat nézik, követik a másikat. Egy töredezett társadalom jöhet létre. (7) Csillapíthatatlan tudásvággyal rendelkeznek, ennek ellenére a hosszútávú memóriájuk sokkal gyengébb lesz, mint jelenlegi társaiké. Már a Z generáció tagjairól is elmondható, hogy tanulási folyamatuk előbb kezdődik, de sokkal később végződik, teljesedik ki (ezzel ellentétes folyamat játszódik le napjaink Magyarországában).
Mindezeket összegezve, komoly késésben vagyunk az α generációs gyerekek tanításának, oktatásának módszertanával, e gondokat tetézi, hogy a politika rövidtávú érdekei ellentétben állnak az oktatás hosszútávú érdekeivel. Nagyon nehéz feladat vár mind európai, mind hazai szinten az α generációs gyerekek oktatásának a XXI. század elvárásaihoz való igazodás megteremtésén fáradozó szakemberekre. A tőke nagyon gyorsan felismerte érdekeit, és hihetetlen sebességgel reagált a változásokra, ezzel szemben a társadalmak nem tudnak a negyedik ipari forradalom kihívásaira megfelelő választ adni. Meddig odázható ez el, és milyen társadalmi konfliktusokhoz fog vezetni ez a tétlenség?
Felhasznált irodalom:
(1) Az életvitelük hihetetlenül felgyorsult. (Ami 5 percben nem tudható meg, nem érthető meg, az már számukra unalmas).
(2) A szabályok betartása nem fontos nekik. Ellenkezőleg, az új utak keresése a lényeg. Rendkívül innovatívak, és ezért a XX. századi módszerek egészükben elavultak számukra.
(3) A szabadság a lételemük.
(4) Nem a tartalmi tudás, hanem az alkalmazás tudása a legfontosabb.
(5) Forgatókönyvekben gondolkodnak, nem trendekben.
(6) Mindent az egyénekre akarnak szabni.
(7) Mindent meg akarnak vizsgálni (hihetetlen tudásvágy, de ami nem érdekes, azt azonnal el is felejtik) a legegyszerűbb megoldás érdekében.
(8) Látszatra magányosak, de az online világban hihetetlen kapcsolatviláguk van (az X generáció tagjaihoz képest nyolc-tízszeres). Komoly együttműködési kényszerük van.
(9) Sokáig ragaszkodnak a szülői házhoz. (Mamahotel)
(10) Multitasking viselkedés (párhuzamosan, egyszerre több dolog végzése).
(11) A zöld szemlélet egyre nagyobb teret nyer a gondolkodásukban.
(12) Többségük olyan tudással fog rendelkezni és olyan munkát fog végezni, amely munkahelyek, munkaformák napjainkban még nem is léteznek.
(13) Ételfogyasztásuk, öltözködésük, viselkedési kultúrájuk teljesen azonos, éljenek bárhol az internet által elérhető világban.
(1) Szingularitás jelentése: A felgyorsult technikai fejlődésnek az a töréspontja, ahonnan már a változásokat nem lehet megállítani, más irányba terelni. Ettől a törésponttól számítva olyan módon és sebességgel változik meg a bennünket körülvevő környezet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni, elfogadni, vagy megbízhatóan megjósolni.
(2) Tomcsányi Teodóra – Csáky-Pallavicini Roger (2001): Tanulható-e a lelki egészség? Új Pedagógiai Szemle LI. évf. 2001. május 54-71.
(3) Kohorsz: Egy nemzedék, tehát olyan emberek részcsoportja, akik valamilyen jellemzőjük szerint vannak csoportosítva, ebben az esetben a 2008 után születettek (Google alapításának éve) csoportja.
