A volt szocialista gazdasági miniszter, aki később igazán testre szabott liberális pártot hozott létre kifejtette, hogyan is lehet megteremteni a piacgazdaságot: „Ne is próbáljon lépésenként előre jutni. Tűzze ki egyértelműen a célokat és haladjon minőségi ugrásokkal, hogy az ágazati érdekek szószólóinak idejük se legyen megszervezni magukat és fékezni a tempót. A sebesség meghatározó, és nem tudunk elég gyorsak lenni. Miután megkezdődött a reformtervek végrehajtása, ne álljon le, amíg be nem fejeződtek: ellenfelei ugyanis kevésbé képesek precízen tüzelni az állandóan mozgásban lévő célpontra.” Ezeket a szavakat vajon Emmanuel Macron mondta? Bizony nem! Hanem az új-zélandi Roger Douglas, még 1989 novemberében. És ezzel egyértelműen bemutatta az országa által akkor átélt, liberális ellenforradalomhoz szükséges recepteket (1) .
Közel harminc évvel később, a francia elnök is előveszi a jó öreg sokk-stratégia összes kellékét. Vasúti közlekedés? Közfeladatok? Kórház, iskola, munkajog, tőke adóztatás, migránsok, közszolgálati média? Hova tekintsünk, hogyan álljunk ellen, amikor a „közelgő katasztrófa”, az „elviselhetetlen adósság”, a „Köztársaság szégyene” és más egyebekre hivatkozva a „reformok” teljes gőzzel őrölnek?
Lássuk a vasút esetét! A megbízott cinkosok által elkészítettet elemzés leporolja a még meg nem valósított liberális elvárások listáját (véget vetni a vasutasok védett státuszának, a vállalatot részvénytársasággá alakítani, bezárni a veszteséges vonalakat). Öt nappal az elemzés publikálása után, elkezdődik a „tárgyalás” a szakszervezetekkel, amelynek csak egyetlen célja van, hogy elfedje az állam által alkalmazott kényszert. Persze, hiszen ki kell használni
- a politikai aktivizmus apályát, a szakszervezetek megosztottságát;
- a késések, a balesetek a leromlott állapotok és a drága jegyek miatt az utazók körében kialakult általános elégedetlenséget.
A közlekedési miniszter is arra hivatkozik, hogy „sürgősen tenni kell valamit”, ez ma az aranyszabály. Amikor a helyzet adja magát – mint azt Roger Douglas is megmondta – „nem tudunk elég gyorsak lenni”.
A francia kormány a média által bedobott fake news-okkal arra is számít, hogy elterjednek a liberális projekt megvalósításához szükséges különféle érvelések. Mint például az az érv - amit azután gyorsan kivontak a forgalomból - miszerint a „vasút minden franciának, még azoknak is, akik sosem utaznak vasúton, 1000 eurójába kerül”. Ez nagyon hasonlít, mondhatni megegyezik azzal az érvvel, amit 2015-ben - amikor az Európai Unió Athén pénzügyi megfojtását szervezte - szintén felhasználtak: „a görög adósság elengedése minden franciának 735 eurójába kerülne”.
Időnként az igazság kipattan ugyan, de már túl későn. Több, a nyugdíjrendszert érintő „reformot” a várható életkor általános kitolódásával indokoltak. Most viszont egy hivatalos tanulmány így összegzi a kérdést: „az 1951-es és az utána jövő generációknál” – vagyis a francia lakosság 80%-ánál – „a várható átlagos nyugdíjban töltött évek egy kicsit csökkeni fognak az 1950-es generációval (2) összehasonlítva”. Máshogy kifejezve, tanúi vagyunk egy történelmi trend hirtelen megfordulásának! Ezt a hírt persze nem szajkózza a média. És Macron elnök sem ismételgeti, hogy „sürgősen tenni kell valamit” ez ügyben.
