hu | fr | en | +
Accéder au menu

Latin-Amerikában a nagyvállalatok vezetői veszik át a hatalmat

JPEG - 477 kio

Peruban 2016-ban Pedro Pablo Kuczynski vállalatvezető köztársasági elnök lett, majd egy korrupciós ügy miatt kénytelen volt lemondani. 2018. március 23-án ezért Kuczynski helyett Martín Alberto Vizcarrát választották elnöknek, aki addig szintén egy nagyvállalat élén állt. Négy évvel korábban ugyanez a forgatókönyv zajlott le Panamában, ahol Ricardo Martinellit Juan Carlos Varela váltotta az elnöki székben. Korábban mindketten vállalatvezetők voltak.

Mexikó (1) után, ahol Vicente Fox, a Coca-Cola helyi elnöki székét cserélte le a köztársasági elnökségre 2000 és 2006 között, hasonló dolog történt Chilében is, ahol Sebastián Piñera ismert üzletembert, aki 2010 és 2014 között már volt köztársasági elnök, nemrég újra megválasztották az ország államfőjének. Ki jelenleg Argentína elnöke? 2015 óta Mauricio Macri, korábbi üzletember. Mi a helyzet Paraguayban? Az ország élén 2013 óta szintén egy üzletember, bizonyos Horacio Cartes áll…

Latin-Amerikában a vállalatvezetők legmagasabb végrehajtó hatalmi pozíciókba való bejutása új és széles körben elterjedt jelenséggé vált az utóbbi időben. A nyolcvanas években, a diktatúrákat követő átmeneti időszakok alatt, az üzletemberek még tartózkodtak a nyílt politikai szerepvállalástól, hiszen támogatták a hetvenes évek katonai diktatúráit. Ráadásul szükségtelen is lett volna részükről a túl sok agitáció, hiszen a feltörekvő demokráciák alapelvként fogadták el, hogy nem kérdőjelezik meg sem a piacgazdaságot, sem a vállalati érdek elsőbbségét.

A kilencvenes évek neoliberális reformjainak második hulláma könnyítette meg a magánszektor visszatérését a politika világába, főként úgy, hogy egyes vállalatvezetők fontos közigazgatási pozíciókat szereztek meg, esetenként választások útján. Egyes országokban az üzletembereknek sikerült összemelegedniük és szoros kapcsolatokat kiépíteniük a latin-amerikai jobboldali populizmust képviselő politikusokkal: például Alberto Fujimorival Peruban vagy Carlos Menemmel Argentínában.

Az 1990-es évek végétől három tényező gyengítette meg a hagyományos nagyvállalati szektort, és kényszerítette átmenetileg taktikai visszavonulásra: a gazdasági válságok, különösen 1998-ban és 2001-ben; a privatizációk által beáramló külföldi tőke; valamint a haladó kormányok hatalomra kerülése (Venezuela, Brazília, Argentína, Bolívia, Ecuador stb.) De a jelenlegi politikai környezet ismét kedvezőnek bizonyult a nagyvállalati offenzívára. A baloldal kifulladt még akkor is, ha ezért nem veszítette el a hatalmat, a válság pedig láthatóan hiteltelenítette gazdasági-társadalmi terveit. Ilyen viszonyok mellett a nagyvállalatok vezetői újra visszatértek a politikai aktivizmus útjára. Jó példa erre Brazília, ahol az ország legnagyobb munkáltatói szervezete, São Paulo állam iparszövetsége, szervezte 2016-ban, parlamenti megbuktatásának előestéjén a Dilma Rousseff elnökasszony elleni tüntetéseket. (2)

Ebben az összefüggésben kutatócsoportunk nyolc országra (Argentína, Brazília, Chile, Kolumbia, Mexikó, Peru, Salvador és Uruguay) kiterjedő felmérést végzett, hogy minél pontosabban felmérje a nagyvállalatok vezetőinek részvételét a törvényhozói hatalom gyakorlásában 2010 és 2017 között. (3) Az országcsoport nyolcszáz képviselője közül azonosítottuk azokat, akik vállalati igazgatótanácsok, nagybirtokok vagy kereskedelmi cégek vezető tisztségviselői voltak, mielőtt parlamenti képviselőnek választották őket. Átlagosan közel egynegyedük (23%) tartozott ebbe a körbe, bár a számok országonként nagymértékben eltérnek; a legmagasabb értéket Salvadorban mértük (40%), a legalacsonyabbat Argentínában (13%).

A felmérés megerősíti azt a sejtést, hogy Latin-Amerikában a gazdasági elit túlreprezentált a törvényhozói hatalomban, hiszen a cégvezetők és társaik átlagosan kevesebb, mint a lakosság 3,4%-át teszik ki. A rendelkezésre álló elemzések alapján a szenátusokban (ha az adott országban van ilyen) a helyzet gyakran már karikatúrába illő: a brazil felsőház 30%-a (4) , az uruguayi felsőház 20%-a (5) ebből a körből derül ki.

Miguel Serna

A szerző Miguel Serna szociológiaprofesszor, Köztársasági Egyetem, Montevideo (Uruguay), a Párizs III (Új Sorbonne) Egyetem Latin-Amerikai Felsőfokú Tanulmányok Intézetének vendégoktatója.
Tóth Zsolt

(1Azóta alapvetően megváltozott a helyzet, mert közel egy évszázad jobboldali kormányzás után, a baloldal jelöltje, Andrés Manuel López Obrador (ismertebb nevén AMLO) elsöprő többséggel, a szavazatok több mint 53 százalékának megszerzésével győzött a július 1-i elnökválasztásokon.

(2Laurent Delcourt: Printemps trompeur au Brésil [Fullasztó tavasz Brazíliában], Le Monde diplomatique, 2016.május

(3Miguel Serna - Eduardo Bottinelli: El poder fáctico de las elites empresariales en la política latinoamericana, Clacso - Oxfam, Buenos Aires, 2018.

(4Paulo Roberto Neves Costa - Luiz Domingos Costa - Wellington Nunes: Os senadores-empresários : recrutamento, carreira e partidos políticos dos empresários no Senado brasileiro (1986-2010). Revista Brasileira de Ciência Política, n° 14, Brasília, 2014. május-augusztus

(5Miguel Serna - Eduardo Bottinelli - Marcia Barbero - Franco González: Los empresarios en la política en Uruguay en tiempos de cambio (2000- 2015). A montevideói Köztársasági Egyetem Társadalomtudományi Karának XVI. tudományos kutatási napok c. rendezvényén bemutatott tanulmány

Megosztás