A 2004-es ukrán felkelést követően alakult meg a Russia Today (RT) csoport. A Kreml így akarta visszaszerezni a nemzetközi befolyását, amelyet veszni látott. Ma az RT Amerikában és Európában sugároz, és ellentétben a nyugati közszolgálati külföldre sugárzó csatornákkal vállalja a főrészvényes államhoz való viszonyát. Szerkesztőségi politikájában igazodik a célországokhoz.
Az orosz közszolgálati audiovizuális médium zászlóshajója, az RT, 10. születésnapját ünneplő videoklipjében az RT hírcsatornájának főszerkesztője, a szovjet egyenruhába bújtatott Margarita Szimonyan bemutatja a moszkvai Borovaja utcában székelő központ munkatársait. Ljuba, a takarítónő „egyenesen a Kremlből kapja az utasításokat”, egy zöld tapétás stúdióban egy újságíró arabul olvassa a híreket a súgógépről, miközben két szíriai harcosnak öltözött statiszta lődöz vaktölténnyel; a külföldi műsorvezetők nedves falú börtönben görnyednek, a csatorna brit munkatársát, Kevin Owent pedig műsorvezetés közben bilincselik meg.
Az évforduló alkalmával Vlagyimir Putyin ismét megfogalmazta a határon átnyúló csatorna végül is klasszikus feladatait: tíz év erőfeszítései során be kellett hozni a hétköznapi diplomácia területén elszenvedett orosz hátrányt. „Lényeges hogy az önök hangját és a mienket az egész világon meghallják, ne csak a politikusok, hanem az egyszerű emberek is” – mondta az orosz elnök. Az ország közvetlen nyugati határán a 2004-es ukrán narancsos forradalmat a Kreml az NGO-k (nem kormányzati szervezetek) közbejöttével megvalósított nyugati beavatkozásként értelmezte. Az esemény tudatára ébresztette, hogy nemzetközi diplomáciai befolyása gyenge lábakon áll. A következő évben alapította meg a Russia Today-t. „Eredetileg azt tervezték, hogy kizárólag Oroszországra koncentráló angol nyelvű csatornát hoznak létre, de erről hamarosan kiderült, hogy kudarcra van ítélve, minthogy közönségünk kizárólag a kremlinológusokra és az Oroszországgal foglalkozókra szorítkozott volna, vagyis nem túl sok nézőt ért volna el.”- emlékezik vissza Margarita Szimonyan. (1)
2008-ban az orosz–grúz háború idején a szerkesztőség offenzívabb lett, megpróbálta ellensúlyozni a nagy nyugati média által közvetített, szerinte egyoldalú képet. Ezért a globális média szerepére törekedett, amely képes más megvilágításba helyezni az eseményeket. Egyre nagyobb hangsúlyt kapott a csatorna nemzetközi jellege: 2007-ben indult az arab verzió, a Russia Al-Youm (ma RT Arabic a neve), 2009-ben spanyol, 2010-ben amerikai csatornát indítanak, majd 2014-től Nagy-Britanniába is sugároznak. 2014-ben online adás indul a németajkú és a frankofón közönség számára, míg az RT France 2017 decemberében kezdett.
2005 óta megtízszereződött a költségvetés
2100 alkalmazott dolgozik a mintegy húsz országban lévő irodákban az orosz állam jelentős anyagi eszközeivel a háttérben. Az Ipsos által 2017-ben 47 országban végzett közvélemény-kutatás szerint a csatornát hetente 100 millióan nézik, ami 30%-kal jobb adat a 2015. évinél. Nézettségben a British Broadcasting Corporation, a BBC után következik, és megelőzi a Deutsche Welle és a France 24 adásait. Legfontosabb célterületein – az Egyesült Államokban, ahol hetente 11 millióan, és Európában, ahol 43 millióan követik a nemzetközi csatornákat, – az RT nézettsége az ötödik helyen áll. Alapítása óta mintegy megtízszereződött az éves költségvetése: 29 millió euróról 313-ra nőtt – ennek negyede a médiának szánt közpénzből származik. Az RT gyorsan igazodott az internet által nyújtott tartalomfejlesztési lehetőségekhez, nagyvonalúan alkalmazza az informatika technológiai fejlesztéseit (egyenes videoközvetítéseket, 360 fokos képeket). Számos helyen jelen van a közösségi hálókon, a You Tube-on is, ahol egyébként a legfontosabb hírcsatornaként mutatja magát, mindösszesen 4,8 millió előfizetővel, ha az összes csatornát tekintjük. A felújított Cable News Network, a CNN az etalon az RT számára a legfrissebb hírek és a szórakoztató hírműsorok területén. A legfontosabb RT International műsor, a CrossTalk a CNN 2014-ben leállított talk show-jának, a Crossfire-nak a mintáját követi. Egyik legnagyobb fegyverténye az amerikai csatorna korábbi sztár-műsorvezetőjének, Larry Kingnek a szerződtetése.
Az RT úgy fogalmazza meg magát, mint az általa mintegy ötven csatornára taksált nyugati mainstream média helyettesítő megoldása. (2) „Meg akartuk törni az angolszász média információs monopóliumát” – mondta Putyin 2013 júniusában, amikor látogatást tett a csatorna irodájában. Az orosz Nemzetközi Tanács igazgatója, Andrej Kortunov szerint „az RT-nek nem annyira az a feladata, hogy ismertesse az orosz álláspontot, mint hogy kikezdje az egybehangzó nyugati álláspontot, és megkérdőjelezze a nemzetközi események nyugati értelmezését” – a műsor jelszava is ezt sugallja: „Question More” [Kérdezzenek még].
A CNN „abszurd kérdése”
A RT nyíltan elkötelezett, nem küzd olyan ellentmondásokkal, amelyek a nemzetközi közszolgáltatási sajtót kétfelől is feszítik. Egyfelől ott a politikai követelmény, hogy a résztulajdonos állam érdekeivel kompatibilis információt kell sugározni, másfelől a szakmai etika követelményei, amelyek szerint egyértelműen és érezhetően független információt kell szolgáltatni, hogy a tevékenység ne tűnjön propagandának. (3) Ennek a dilemmának hátat fordítva az RT csapata inkább az állammal szemben fennálló kötelezettségeinek tesz eleget. 2014-ben Christiane Amanpour, a CNN munkatársa megkérdezte, hogy az RT nem az orosz kormányzati válasz-e „az ország negatív megítélésére”. Az In the Now műsorvezetője, az amerikai Anissa Naouai azt válaszolta: „nincs titkolnivalónk”. Hozzátette: „az emberek tudják, honnan kapjuk a pénzt. (…) Hogy inkább orosz nézőpontból mutatjuk be a dolgokat? Persze, hiszen az orosz nézőpontot álltalában nem ismertetik. De micsoda abszurd kérdés ez egy olyan csatorna részérőről, amely tizenöt éve az amerikai Külügyminisztérium szócsöve?” Christiane Amanpour találva érezhette magát, hiszen az 1990-es évek végén a CNN tudósítójaként dolgozott Koszovóban, miközben a férje, James Rubin az USA külügyi szóvivője volt…
A Közel-Kelet a 2000-es évek kezdete óta a nagy nemzetközi csatornák harctere lett. Az RT Arabic az Al-Jazairával (4) egybehangzóan sajnálkozik az arab tavaszok által keltett destabilizálódás fölött, és kárhoztatja a nyugati hatalmak katonai beavatkozását a régióban. Persze a nyugati beavatkozást az amerikai kongresszus által finanszírozott Al-Hurra csatorna csak visszafogottan bírálja. Az RT nemzetközi részlegének szerkesztőségi politikáját a multipoláris világrend és a szuverenitás értékeinek promóciója jellemzi. Rendszeresen kritizálják az atlantizmust, és leleplezik Amerika hegemonista törekvéseit és russzofóbiáját. De az RT International szerkesztőségi vonala nem teljesen azonos a különböző helyi csatornák vagy online felületek irányultságával. A helyi RT adások igazodnak annak az országnak a médiakínálatához, amelyben éppen szélesíteni kívánják a befolyásukat. Az RT America például kritizálja a neoliberalizmust és a neokonzervatív diplomáciai irányt, meglehetősen eltávolodva a nagy országos kábelcsatornák – a CNN és a Fox News szerkesztési politikájától. 2017 február 18-án a Keiser Report műsor bírálta, hogy Donald Trump elnök kormánya tagjainak jelölt vagy tanácsadóivá választott néhányat a Goldmann Sachs befektetési bank korábbi munkatársai közül. Ez a Wall Street-ellenes hang persze nem ingerelte fel az amerikai titkosszolgálatokat, és nem érte el ingerküszöbüket, pedig szemére vetik a csatornának, hogy az elnökválasztási kampány során támogatta a republikánus jelöltet. Nem szabad azonban készpénznek venni ezeket a vádakat. A kampányban számos, baloldalinak mondott személyiség szerepelt és fejezte ki Trump-ellenes álláspontját az RT America talk show-jaiban. Ed Schultz neves újságíró nem rejtette véka alá a Bernie Sanders iránti rokonszenvét, aki több interjút is adott neki a demokrata előválasztások idején, amelyeket az RT America közvetített. És közvetítette kollégáját is, a Noam Chomskyhoz közel álló Chris Hedges Pulitzer-díjas (2002) újságírót, aki saját magát szocialistaként határozza meg a Truthdig nevet viselő alternatív online újságban, amelynek ő az egyik kommentátora. Végül, rendszerellenes megközelítéséhez híven, az RT America megszólaltatott kisebb pártokat, pl. a zöldeket, a libertariánusokat, akiket ritkán hív meg a konkurens média.
Az RT Mexikóban, Argentínában és Venezuelában különösen aktív spanyol nyelvű adásának egyik vesszőparipája annak bírálata, hogy az Egyesült Államok szuverén országok belügyeibe avatkozik be. A spanyol nyelvű adó imperialistaellenes és antiliberális retorikája összhangban van a latin-amerikai baloldallal, amelyet egyértelműen támogat. A csatorna „Maduro elnök ellen vívott gazdasági háborúról” beszél (2017. február 21.), és Venezuela gazdasági válságának felelősségét az ellenzékre hárítja. Mindazonáltal az El Zoom 2016. december 14-i adásában felvetették a kormány „rossz pénzügyi irányításának” szerepét is.
Az RT francia nyelvű honlapja az RT többi európai ágához hasonlóan sokkal konzervatívabb politikai álláspontot képvisel. Az orosz multimédiás platform nem sok teret szentel a gazdasági és társadalmi kérdéseknek, a biztonsági témákat preferálja. 2016-ban egyetlen, a munkanélküliségnek szentelt témával szemben tizenhét cikk beszélt a terrorizmusról – ez az arány a Le Monde-ban 2, a Le Figaroban 1,7 volt. (5)
A liberális demokráciák a káosz felé tartanak
Más médiákhoz képest több teret szentelt az RT a 2017-es francia elnökválasztás „kis”[6]
Az online platform nem hallgatta el sem a Franciaországban oroszbarátként emlegetett François Fillon zavaros jogi ügyeit, sem pedig a Front National (FN) elnökjelöltjével, Marine Le Pennel kapcsolatban felmerült gyanút – fiktív parlamenti munkaerő alkalmazását. A Front National elnökjelöltjének vonalához fűződő speciális érdeklődésre utal az is, hogy az RT teljes egészében leközölte azt a sajtókonferenciáját, amelyben Franciaország külpolitikájával kapcsolatos elképzeléseit vázolva kijelentette, hogy „Oroszországot közelíteni kellene az európai kontinenshez” (2017. február 23.).
Az RT antiliberális vonalához méltóan, az En Marche! elnökjelöltje, Emmanuel Macron a legkedvezőtlenebb sajtót kapta a RT-től. Az online újság gúnyolódott „rendszerellenes” álláspontján, amelyet „totális csalásnak” minősített, idézve a „letaglózott közgazdászok (7) ” csoportjából Dany Lang szavait (2017. február 3.). Mindazonáltal, mindez nagyon messze van attól a megszállottságtól, amelyre hivatkozva Macron riadót fújt az orosz veszély miatt.
Az RT határozottan kedveli a nyugati országokban látott tiltakozásokat és tüntetéseket, köztük a szociális megmozdulásokat, különösen, amikor a rendőrséggel való összecsapásokról közöl szenzációhajhász képeket betört kirakatokról, gyújtogatásokról. Ezek a Best of címszó alatt, a sokkoló videók között jelennek meg (2016. december 30.). A csatorna az Egyesült Államokban is lehozta a nagyobb jelentőségű szociális megmozdulások híreit. Szerepeltek az Occupy Wall Street és a Black Lives Matter megmozdulások, valamint – újabban – a Trump-ellenes felvonulások is. Ezekben az anyagokban a liberális demokráciákat úgy mutatják be, mint amelyek a káosz közvetlen közelében, mondhatni a „polgárháború” szélén állnak (2017. január 12.). Az ipari baleseteket az RT aggodalmaskodó hangon adja hírül, például a flamanville-i atomreaktor gépházában kiütött tűzről (2017. február 9.) vagy a hamburgi repülőtéren mintegy ötven ember légzőszervi mérgezését okozó gázszivárgásról (2017. február 12.) tudósítva. Bizonyos értelemben így próbálják relativizálni a Nyugat-Európa és Oroszország közötti technológiai szakadékot, amely az orosz elit számára az egyik legfontosabb kihívás.
A CNN-nek az amerikai háborúk során tanúsított viselkedésének mintájára az RT nyílt propagandaeszközzé alakul, mihelyt Oroszország elsőrendű stratégiai érdekeivel kapcsolatos konfliktusról van szó.
Szíriában az RT többször adott megszólalási lehetőséget Bassár Al-Aszad elnöknek. A 2016. decemberi aleppói csata kommentárjai kristálytisztán megmutatták az oroszok és a nyugat között dúló információs háború mélyen antagonisztikus jellegét: miután a szíriai hadsereg visszafoglalta a várost, az RT az Aleppo nyugati részén ünneplő lakosságról készült anyagot sugárzott, a nyugati sajtó ugyanakkor a keleti városrész humanitárius helyzetére koncentrált. Másfelől, a csatorna korábbi brit diplomatát kért fel, hogy beszéljen a moszuli csata „civil veszteségeiről”. Ez 2016. októberétől 2017 júliusáig folyt, a város visszafoglalásához vezetve, és az iraki erőket az USA által vezetett koalíció támogatta.
A „mindenkivel szemben, egyedül vagyunk” ütőkártya
A sors iróniája, hogy a NATO 2014 januárjában Rigában, Lettországban nyitotta meg stratégiai kommunikációs kutató központját. A szervezet korábban egyáltalán nem tündökölt az igazmondás területén, különösen a valamikori Jugoszláviában (8) korábban folyó harc során, most azonban arra törekszik, hogy lerombolja orosz ellenfelének legjobb információs kampányait, mégpedig a fact checking (tényekkel igazolás) divatos eszközével. Az RT azonban mesteri fokra emelte azt a képességét, hogy saját javára fordítsa át a propagandavádakat. Ezek révén hangsúlyozza saját rendszerellenes média jellegét, becsatornázva a tiltakozásra hajlamos nézők figyelmét, kijátszva a „mindenkivel szemben, egyedül vagyunk” ütőkártyát.
A csatorna 10 éves születésnapjára készült videoklip végén Margarita Szimonyan mosolyogva fordul a nézőkhöz: „Hát úgy gondolják, ilyenek vagyunk? Igazuk van, pontosan így dolgozunk.”
Az RT az öngúny eszközével válaszol bírálóinak, akik a Kreml propagandaeszközét látják benne
A CNN-től és a Fox News-tól eltávolodva az RT bírálja a neoliberalizmust és a neokonzervatív diplomáciai vonalat
Az RT láthatólag élvezettel számol be a nyugati tiltakozási akciókról, beleértve a szociálisakat, különösen, ha látványos képeket kínálnak
