A macskafélék „zsebváltozata” különös sorsot vívott ki magának a háziállatok között. A csendes, éjjel látó, ragadozó macskákat az antik Egyiptomban istenségként tisztelték, míg a boszorkányüldözések idején, ördögi tulajdonságokkal ruházták fel. Jelenleg is a közösségi hálók egyik ikonja.
Az antik egyiptomiak Miou-nak nevezték. Így a francia „miaou” szóról elmondhatnánk, hogy a legrégebbi ismert eredetű szavunk, hacsak nem arról van szó, hogy az antik egyiptomiaknak egész egyszerűen ugyanolyan volt a hallása, mint a miénk. Vagyis mindannyiunké, hiszen a németek mauinak, az oroszok miau-nak, a szuahéli nyelvet beszélők nyau-nak kínaiak miao-nak, a madagaszkáriak mao-nak mondják.
A piramisok árnyékában is értékelték a macska könnyed gráciáját és azt, hogy megvédi a gabonát az egerek ellen. Hérodotosz időszámítás előtt 469-ben ír arról („Kutatások” – Historiae), hogy az egyiptomi családok gondosan mumifikálták elhunyt macskáikat, és gyászuk jeléül leborotválták szemöldöküket. A Bubasztiszról (ma Tell Basta, ahol látogatható a macskatemető) szólva említi, hogy évente nagy külsőségek közepette ünnepelték meg a macskafejű istennőt, Basztet-t, akinek a várost szentelték – ez akkoriban az ország egyik legnépszerűbb ünnepsége volt. A kereszténység véget vet ennek a rendetlenségnek, és a macskamúmiák a „múmia-malomban” végzik, trágyát készítenek belőlük, angol és amerikai földek termékenyítésére (1) .
Az oltárról leszállított macska a továbbiakban a művészek fehér lapjain nyújtózkodik tovább. Számos példa közül néhányat említünk: Joachim du Bellay, Pierre de Ronsard barátja 1558-ban verset ír kismacskája, Belaud, emlékére. Arról panaszkodik benne, hogy nem öröm az élete, amióta nincs módja a kedvenc időtöltéseként a gombolyaggal játszó Belaud bolondos hempergését figyelnie.
George Sand macskája, Waldeck a billentyűzeten lépeget, miközben Frederic Chopin a La grande valse brillante en Fa majeur-t (1838) komponálja. Charles Baudelaire négy verset szentel a Les Fleurs du Mal-ban a „szeráfszerű, különös macskának”, akinek a szeme „fém és achát keveréke”.
Egy évszázaddal később egy Chopin nevű macska hempereg Francis Scott Fitzgerald íróasztalán a tintásüveg és a gines palack között – Ernest Hemingwaynek pedig a hatkarmú fehér macskától, Snowball-tól kell védenie Remingtonját.
Colette nem küzd ellene, hanem helyet csinál neki a műveiben, így számos tappancs jelenik meg írásaiban, kezdve a Claudine-től (1900-1903) a Dialogues de bêtes-en át (1904, Az állatok párbeszéde) a La chatte-ig (1933 Macskalány). Lewis Caroll fantáziájának terméke (Alice au pays des Merveilles -Alice csodaországban) a John Tenniel által 1866-ban megrajzolt
Cheshire macska, akinek gúnyos tekintete és mosolya számos képregény-szerző művében és rajzfilmben él tovább. Minden generációnak megvan a maga hőse, az 1920-as években Otto Mesmer Felixe, az 1940-es években a Titivel reménytelenül versengő
Grosminet (mindkettő Friz Freleng és Bob Clampett alkotása), majd Pif, aki Hercule-t üldözi (José Cabrero Arnal).
Az 1950-es években a macska természetrajzát egyre többen mutatják meg – akár elnagyolt formában.
A gyerekeknek megrajzolják a lökött Gaston macskát (André Franquin), valamint a szörnyűséges Azraëlt, aki boszorkánymester gazdájával, Gargamellel üldözi a Schtroumpfokat (Hupikék törpikék - Peyo). A macska által képviselt rossz szellemet sugározza a felnőtteknek szánt cirmos és szexuálisan megszállott Fritz (Robert Crumb), vagy Siné macskái, a szójátékokkal. A macsi nemsokára fecsegővé válik – moralizál vagy kritizál, ilyen Philippe Geluck nagy, csípős nyelvű macskája (1983 óta), vagy Joan Sfarr rabbi-macskája (2002 óta).
Szó se róla, a macska témája aranybánya…
A gazdák szeretik a macskát, az inasok tehát gyűlölik
De ennek az aranypénznek fekete a hátlapja. Fekete, mint a boszorkányok macskája, vagy mint az égő fa füstje. Éjszakai teremtmény, csendes, karmai vannak, egyáltalán nem idomítható (Cocteau szavaival: nem létezik rendőr-macska). Egy pápai bulla 1233-ban a démonhoz rokonítva bélyegzi meg, ami a boszorkányüldözések kapcsán az egész középkorban, majd a reneszánsz idején a macskák pusztításához vezetett.
Zsákszámra vetették tűzre a Szent-János ünnepek, vagy IV. Henrik házasságkötése alkalmával rendezett örömtüzekben, hogy élvezzék a macskák ordítását. Ha pedig nem égették meg őket, akkor befalazták. „Nemrégiben jelentették be, hogy a Saint-Germain-beli kastély restaurálása során a munkások olyan kőfaragványt találtak, amelynek üregében mumifikált macska volt.
Akkoriban egy meglehetősen különös előírás értelmében, az építkezés kezdetekor szokásos volt az első kövek közé eleven macskát temetni, hogy az épület tartós legyen[ii].” Edgar Allan Poe a Rejtelmes történetek kötetében A Fekete Macska novellában emlékezik meg erről a különös szokásról.
Robert Darnton történész a macska ellenes averzió egy késői megnyilatkozását – amikor a párizsi inasok a XVIII. században megölik gazdasszonyuk kedvenc macskáját, mert azt náluk jobban táplálták – az osztályharc szimbolikus megjelenéseként értelmezi. „A gazdák szeretik a macskát, az inasok tehát gyűlölik.” Robert Darnton felidézi azt a jól ismert párhuzamot is, amelyet a macska és a nőiség között vontak, de nem taglalja a macskagyilkosságoknak a nőgyűlölethez köthető szimbolikus jelentését (3) . Különösen a fekete macskát üldözték és kínozták, mert a fekete mágiát idézte – végül a 20. században a macska ennek logikus következményeként vált a nép és a lázadás megtestesítőjévé.
A Ralph Chaplin által megrajzolt fekete, felborzolt szőrű, karmait kimutató, köpködő kóbor macska az Egyesült Államokban 1905-ben megalakult nemzetközi szakszervezet, az Industrial Workers of the World szimbóluma lett, majd általában is az anarchista szakszervezeti mozgalmaké. Ma is zászlójára tűzi a jellegzetes anarchiás fekete macska rajzát a munkások országos szövetsége (CNT-Confédération Nationale du Travail (4) ).
A macskák szerelmesei gyakran magánykedvelők, és az interneten szörfölve tapasztalhatják meg, hogy nagyon sokan vannak. Ha beütjük a „cat obsession” kulcsszót, az átlagos kereső programok mintegy 21 900 000 választ adnak, ennek francia változata „obsession du chat” 925 000-et. Több mint 39 000 ember írta alá azt a petíciót, amely a Mont Saint-Michel kóbor macskáinak megmentését célozta, pedig a felhívás a change.org oldalon jelent meg, 193 másik felhívás között.
A megmentett, ünnepelt, imádott macska mostanában újra élő isten státuszt nyer, még gyógyító hatást is tulajdonítanak neki. A Stroke Institute du Minnesota kutatói által 2008-ban végzett vizsgálat szerint a macskatulajdonosok kevésbé vannak kitéve a szívinfarktusnak (5) . A kaliforniai Loma Linda egyetem kutatói bizonyították, hogy 20 percnyi vicces macskás video megtekintése csökkenti a kortizolt, és javítja a rövid memóriát.
A macskák visszafordíthatatlanul beterítik az internetet, mint korábban az írók fehér lapjait, ezúttal azonban nemzetközi méretekben. Egyik változatuk a lol-macska, a kifejezésben a lol a laughing out loud (vagyis hangos nevetés), egy bájos macskáról angol konyhanyelven előadott vicces történet, amely arat a YouTube-on.
Ezer más példa közül felidézhetjük az igen népszerű Nyan macskát. Egy 2011-ben készült videón a rituális „Nyanyanya” dallam kíséretében egy kekszre hajló macskafejet látunk, amint csillagos háttérben szivárványt húz maga mögött. Elképesztő sikere van: 2018 májusáig 159 195 878-an nézték meg. Egy másik híresség, ezúttal élő nőstény macska,
Grumpy cat (van, aki Tardar Sauce–ként ismeri), morcos és gyakran grimaszol, mégis „aranyos”. Nem kétséges, ha az ember interneten ír valamit, és becsúsztat mellé egy macska-képet, biztos a siker.
A városi vadállatnak még szállodái is vannak
És a való világban, mindenesetre a gazdag országokban, ugyanennyire elszabadult a helyzet. A falakon mindenütt macskákat látni óriás plakátokon. Hol egy ékszerész rózsaszín párducos mintadarabjai (6) , hol egy szabó fekete macskája virít. Kitalálták a macskás bárokat, előbb Taiwanban, később, nagy sikerrel, Japánban. Még „takarodót” is be kellett vezetni a bárban, hogy a macskák pihenhessenek egy kicsit. Párizsban is van egy Moustache Café (bajusz kávéház), ahol teljes szabadságban élnek. Ennek a városi vadállatnak még szállodái is vannak képzett „macskaszitterekkel”, szuper játékokkal, futkározni való hellyel és igen jó minőségű ropival. No persze annyi simogatással, amennyi csak belefér! – így reklámozza magát egyikük.
Ráadásul, a Nemzetközi Állatvédelmi Alapítvány kezdeményezésére eljutottunk a macska-naptól (Franciaországban augusztus 8, Oroszországban március 1, stb.) az első Catfest-ig, idén július 14-én rendezték Londonban.
Ez már túlzás. Sőt, idegesítő.
Az internet fokozza a zűrzavart azzal, hogy szembeállítja a lol-t a lulz-cal, ami a lol sötét oldala (…). Ha egy fekete kiscica kergeti ügyetlenül a saját árnyékát egy videón, az a lol. A lulz változatban ugyanennek a kiscicának útjába egy átlátszó fonalat feszítenek. A lulz a lolból veszi a példát, de ezekben a videókban a macskákat szívesen hozzák kényelmetlen helyzetbe (esés, váratlan zuhany, stb.), de a macska nem sérülhet, legfeljebb megorrol. Az lenne az oka ennek a jelenségnek, hogy az imádott cica furcsán elveszítette a férfiasságát, elnőiesedett, és emiatt ugratni lehet?
Az igaz, hogy ivartalanítva, fürdetve, virágillatot és nem állati szagot árasztva (mert már Minou Minette macskaparfüm is van), hipoallergén szerekkel tisztítva, egyre inkább elveszíti a Baudelaire által ünnepelt, „a magány mélyén elnyúló nagy szfinx”-re jellemző nyugtalanító furcsaságát. Az is lehet, hogy a lulz mögött régi babonákat kell keresni.
A Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals [Királyi Társaság az állatellenes kegyetlenkedések megelőzéséért] indította útjára az augusztus 17-én tartott nemzetközi fekete macska napot, hogy így harcoljon az előítéletekkel, amelyek miatt még mindig a gyanakvás keltette kegyetlenkedés áldozatai a macsok.
A macskaimádat okaként, a tudomány eredménye szerint, a macskának azt a különös képességét nevezik meg, miszerint át tudja adni az embernek a Toxoplasma gondii nevű egysejtűt, amely terhesség idején a toxoplazmózis veszélyével jár. De felfedezték azt is, hogy a megfertőzött állatok már nem félnek a kártevőjüktől, mi több, maguk keresik meg azt. A patkány már „nem fél a macska vizeletétől, sőt, egyenesen vonzza őt, és így könnyen felzabálja a macska[vii]”. Az a kis parazita, amely az emberiség egyharmadában megvan, arra késztetné az embert, hogy mérhetetlen kockázatot jelentő módon őt is vonzza a macskavizelet? Tehát, macskaimádatunk egész egyszerűen a toxoplazmózis jele lenne?
Ezzel nagyon leértékelnénk azt a rengeteg ajándékot, amit a kiscicánktól kapunk, ettől a gyermekkorunkat felidéző játékos kis gombolyagtól. És a felnőtt macskától, amely olyan szép, mint egy párduc, lusta, mint a lajhár, ettől az utolsó olyan vadállattól, akihez közel kerülhettünk ezen az elsivárosult földgolyón, és akinek az álladó és nyugodt jelenléte olyan sokakat ment meg a magánytól. Jules Renard szavai (Napló, 1899) szerint „mozgalmas világunkban egy ülő macska a nyugalom ideálját fejezi ki.”
(1) Eve M.Kahn: Animal mummies unwrapped, 2015. október 1. www.nytimes.com
(2) Kathleen Walker-Meikle: Chats du Moyen Age [Macskák a középkorban], Les Belles Lettres, Párizs, 2015.
(3) Robert Darnton: Le Grand Massacre des chats [A nagy macskagyilkosságok], Robert Laffont, Párizs, 1985.
(4) https://fr.wikipedia.org/wiki/Conf%C3%A9d%C3%A9ration_nationale_du_travail_(France)
(5) 11 bienfaits de votre obsession des chats sur votre santé [A macskaimádat 11 jótéteménye az egészségünkre], 2015. március 25. www.quebec.huffingtonpost.ca
(6) https://www.cartier.fr/fr/collections/joaillerie/collections/panth%C3%A8re-de-cartier.html)
(7) Roc Morin: Comment un parasite présent sur le chat peut détruire votre vie sexuelle et meme votre vie entiére [Hogy teheti tönkre a szexuális életét, sőt az egész életét egy a macskájában megbúvó parazita], 2014. szeptember 22. www.vice.fr
