hu | fr | en | +
Accéder au menu

Szabadságot Julian Assange-nak!

JPEG - 66.7 kio

Mosolyogva, férfiúi büszkesége teljében, úgy ötven fényképésztől és operatőrtől körülvéve Jim Acosta, a CNN (Cable News Network) sztárújságírója, november 17-én dicsőségesen térhetett vissza a Fehér Házba.

Néhány nappal korábban a Fehér Ház megvonta tőle újságírói akkreditációját, de egy amerikai bíróság kikényszerítette, hogy Donald Trump megszüntesse az ellene hozott szankciókat. „Próbaper volt és megnyertük – lelkendezik Acosta. – Az ország minden újságírójának tudnia kell, hogy nálunk a sajtószabadság szent, és ha kell, védi őket az Alkotmány, így nyugodtan vizsgálódhatnak a kormány és a vezetőink viselt dolgairól.” Képátmenet, a zene felerősödik, igazi happy end

Julien Assange, aki immár hat éve él menekültként Ecuador londoni nagykövetségén, valószínűleg nem nézte a CNN szinte megható, minden jó, ha vége jó típusú adását. Az ő világa inkább egy börtönlakó életére hasonlít. Tilos kijönnie, hiszen azonnal letartóztatná a brit rendőrség, majd minden bizonnyal rövid úton kiadnák az Egyesült Államoknak; kapcsolatait nemcsak ellenőrzik, de a minimálisra csökkentették, és más módokon is zaklatják és megfélemlítik, amióta Lenín Moreno ecuadori elnök Washington kérésére megszigorította „vendége” életkörülményeit.

Julien Assange fogsága és a feje fölött lógó több évtizedes amerikai börtönbüntetés (2010-ben Donald Trump még a kivégzését kívánta) egyetlen oka az általa létrehozott és igazgatott információs honlap. A WikiLeaks-től származnak azok a legfontosabb hírek és információk, amelyek miatt a világ leghatalmasabb urai az utóbbi évtizedben tényleg megharagudtak: képek az afganisztáni és az iraki amerikai háborúban elkövetett szörnyűségekről, az Egyesült Államok ipari kémkedései, titkos számlák a Kajmán-szigeteken. A tunéziai diktátor Zín el-Ábidín ben Ali rendszere beleremegett, amikor nyilvánosságra került az amerikai Külügyminisztérium egy titkos üzenete, amelyben Washington a baráti kleptokráciát „megcsontosodott”, „quasi-maffia” rendszernek nevezte. Szintén a WikiLeaks hozta nyilvánosságra, hogy két francia szocialista vezető, François Hollande és Pierre Moscovici 2006. június 8-án elment a párizsi amerikai nagykövetségre, hogy elmondja, mennyire nem ért egyet Jacques Chirac elnök szigorával, ahogy elítélte Irak lerohanását.

A „baloldal” még kevésbé bocsátja meg Julien Assange-nak, hogy nyilvánosságra hozta Hillary Clinton választási kampányának mail-üzeneteit. Úgy ítélik meg, hogy ez is az orosz célokat és Donald Trump megválasztását segítette. Elfelejtik, hogy a WikiLeaks először a Bernie Sanders demokrata jelölt elleni manőverezést tárta fel a párt előválasztási folyamatában. Akkoriban a média az egész világon lelkesen terjesztette ezeket az információkat, mint egyébként korábban is, és ezt anélkül, hogy a lapigazgatókat és főszerkesztőket kémeknek gondolta volna bárki, és senki sem fenyegette őket bebörtönzéssel sem.

Az amerikai hatóságok Julien Assange elleni dühét még fokozza az újságírók gyávasága, akik magára hagyják, sőt egyesek kárörömmel követik a sorsát. Például a MSNBC csatorna vezető hírbemondója Christopher Matthews, a demokrata párt volt nagyura még azt is megengedte magának, hogy elhintette, miszerint az amerikai titkosszolgálatok „egy izraeli típusú beavatkozásban, elrabolhatnák Julien Assange-ot”…

Serge Halimi

Morva Judit

Megosztás