A forradalom 60. évfordulójára emlékeztek Kubában. 1959. január elsején a felkelők Fidel Castro vezetésével bevonultak az ország második városába, Santiago de Cubába. A „szakállasok” január 8-án elérték Havannát, és megbuktatták Fulgencio Batista elnök korrupt rendszerét. A merényletek, a fenyegetések és az amerikai blokád ellenére az ország megvédte szuverenitását.
A kubaiak megőrizték egységüket a Szovjetunió és a kelet-európai „szocialista” országok szétesése után is. Átvészelték a kilencvenes évek súlyos megszorításait, „a különleges időszakot”. A szigetország népe túlélte a Bush adminisztráció agresszivitását, a Pentagon héjáinak a provokációit és nem enged Donald Trump amerikai elnök fenyegetéseinek sem.
A Santiago de Cubában tartott megemlékezésen Raúl Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára tartott ünnepi beszédet. Méltatta az elmúlt hatvan év eredményeit és Fidel Castro történelmi szerepét. Hangsúlyozta, hogy sokan a forradalom gyors bukását jósolták, de 1959. óta már a tizenkettedik amerikai elnök kénytelen tudomásul venni, hogy Kuba a saját útján halad.
Raúl Castro részletesen foglalkozott a kubai-amerikai kapcsolatokkal. Kijelentette, hogy a washingtoni vezetés a konfrontációt keresi. A szigetországot teszik felelőssé a régió problémáiért, amit elsősorban a neoliberális politika, a szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség, a szervezett bűnözés és a kábítószerkereskedelem okoz. Az első titkár kijelentette, hogy a közel hat évtizede tartó, más országokat is éríntő amerikai blokád súlyosan sérti a nemzetközi jogot és beavatkozást jelent Kuba belügyeibe. Megemlítette, hogy az embargó csak az elmúlt évben 4,3 milliárd US $ kárt okozott az országnak, ami naponta 12 millió veszteséget jelentett. Barack Obama nyitási politikájával szemben, a kiszámíthatatlan Trump-kormányzat újabb diszkriminációs intézkedéseket vezetett be. Castro hangsúlyozta, hogy a meglévő nézeteltérések ellenére, a szuverénitás tiszteletben tartása, az egyenlőség és a kölcsönös érdekek figyelembevételével készek rendezni a kapcsolatokat az USA-val.
A pártvezető hangsúlyozta, hogy a latin-amerikai haladó rendszerek ellen nem konvencionális háború folyik. Hondurasban katonai államcsíny buktatta meg Manuel Zeleya elnököt. A törvényhozás segítségével, politikailag motivált jogi eljárással távolították el Fernando Lugo elnököt Paraguayban és Dilma Rousseffet Brazíliában. A reakciós erők megakadályozták Luiz Inácio Lula, a baloldali Munkáspárt jelöltjének indulását a brazil elnökválasztáson és ezzel lehetővé vált a szélsőjobboldali Jair Bolsonaro győzelme. Kuba szolidáris Venezuelával és elítéli az országot sújtó diszkriminációs intézkedéseket. Argentínában, Chilében, Brazíliában és más országokban történt jobboldali fordulat Kubát is érinti. Raúl Castro szerint, „minden eshetőségre, a legrosszabbra is fel kell készülni”.
Belpolitikai kérdésekről szólva a politikus kijelentette, hogy 2019-ben a legnagyobb kihívást a gazdaság helyzete jelenti. A hiteltartozások súlyos pénzügyi feszültséget okoztak. A gazdasági kérdések kiemelten szerepeltek a havannai parlament decemberben tartott ülésszakán is, ahol Alejandro Gil gazdasági miniszter ismertette, hogy a növekedés a tervezett kétszázalék helyett 1,2 százalék volt 2018-ban és a beruházásoknak csak 85 százaléka valósult meg. A cukoripar, a bányászat, a mezőgazdaság és a turizmus teljesítménye elmaradt a tervezettől. A nehézségeket elsősorban az Irma hurrikán okozta, de hozzájárult a termelés gyenge hatásfoka, az ellenőrzés és a fegyelem hiánya is.
Raúl Castro kijelentette, hogy „jobban kell felhasználni a belső tartalékokat”. „A növekedés csak saját erőből és nem az eladósodás növelésével valósulhat meg”. Fontos feladat a kiadások csökkentése és az importnak hazai termékekkel történő helyettesítése. A parlamenti határozatban szerepel, hogy 2019-ben 400 millió dollár értékű importcsökkentést terveznek, ami 2018-hoz képest 11,2 százalékos megtakarítást jelent. A döntés azonban nem érinti az élelmiszerek és az üzemanyagok behozatalát. A pénzügyi feszültség csökkentése érdekében növelni kell az exportot és beruházások hatékonyságát.
A párt első titkára sikeresnek tartja a generációváltás folyamatát, ami szerinte „jól, nagyon jól halad.” Az új vezetők „előttünk és megelégedésünkre veszik át a feladatokat”. A szocialista forradalom elsősorban a fiatalok forradalma, ezért „a következő generációnak kell biztosítania a folytatását”. Hangsúlyozta, hogy a párt vezetése elégedett a Miguel Diaz-Canel által vezetett kormányzat tevékenységével.
Raúl Castro beszédében éríntette a parlament által december végén elfogadott alkotmánytervezetet is, amelynek az elfogadásáról február 24-én népszavazás fog dönteni. A széleskörű társadalmi vitát követően az eredeti tervezet mintegy hatvan százaléka megváltozott. Az új alkotmány elismeri a magántulajdont, ami ösztönözheti a külföldi beruházásokat. A vitában résztvevők javaslatára a preambulumba bekerült a Kubai Kommunista Párt vezető szerepe is. Az alaptörvény a gazdasági pluralizmus óvatos elfogadását, de az egypárt rendszer fenntartását tartalmazza. Castro kijelentette, hogy „folytatjuk a szocializmus építését, ami egyedüli garancia a függetlenség és a nemzeti szuverénitás megőrzésére”.
A jövő fogja azonban csak megmutatni, hogy a történelmi generáció távozása és a következő évek belső és külső mozgásai milyen változásokat jelentenek a kubaiak számára.
