, Ez az angol szó egyszerre jelent helyettest, amerikai használatban az alelnököt és bűnt, mégpedig súlyos erkölcsi bűnt. Méltó cím egy olyan filmhez, amely Dick Cheney volt amerikai alelnök életét dolgozza fel keserű humorral és borotvaéles realitással.
George W. Bush nyolc éves elnöksége alatt a bennfentesek szerint valójában Cheney vezette az országot, elsősorban annak háborúit és külpolitikáját. Mesteri bürokrata, titkolódzó és piszkos eszközökkel dolgozó háttér-politikus, meglehetősen ellenszenves ember: Adam McKay rendező és Christian Bale színész ilyennek láttatják az USA negyvenhatodik alelnökét.
Amikor 2001. szeptember 11-én leomlottak az ikertornyok és a Fehér Ház apparátusa fejveszetten menekült a bunkerbe, Cheney hideg ésszel megérezte, hogy most az ő ideje jött el. Ijedt főnöke helyett ő gyakorolta a valódi elnöki funkciókat.
Először is lelövetett egy amerikai utasszállító repülőgépet, amelyről csak feltételezni lehetett, hogy azt is elrabolták a terroristák. (Ezt a vitatott esetet a film tényként állítja be.) Majd megkezdte az Irak elleni támadás előkészítését. Ehhez semmilyen bizonyíték sem állt a rendelkezésre, az Al-Kaida nem állt kapcsolatban Irakkal. De a kezdetben habozó elnökét, majd az egész adminisztrációt is rávette az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló hazugságokra és a háború megindítására. A háborúban 4555 amerikai katona és mintegy hatszázezer iraki halt meg. A harcok szinte teljesen elpusztították Irakot, a pusztítás átterjedt Szíriára, és a terror megszülte az Iszlám Államot. A Dick Cheneyhez közel álló cég profitja viszont 500%-al növekedett. Igen, erről szól az amerikai kapitalizmus, ilyen érdek és morál (azaz „vice”) mozgatja az amerikai külpolitikát. A film hollywoodias kellékeit szívesen megbocsátjuk, hiszen így olyanokkal is megismerteti az amerikai politika lényegét, akik hosszabb elemzésekre nem lennének vevők.
A film azt is bemutatja, hogy a liberális demokrácia állapotán ma oly látványosan szomorkodó Hillary Clinton és Tony Blair akkor lelkesen ismételgették Dick Cheney hazugságait, és hevesen érveltek az iraki háború mellett. Arról viszont csak egy halvány utalás hangzik el, hogy a mainál sokkal bátrabb korabeli német és francia vezetés az első pillanattól ellenezte ezt az értelmetlen, de annál gonoszabb háborút. A két és fél órás, mindvégig érdekes film egyetlen ponton láttatja rokonszenves embernek amúgy velejéig negatív főhősét. Amikor kiderült, hogy Mary lánya leszbikus és ezt nyíltan vállalja, Dick Cheney a családja érezhető lebeszélése ellenére kiállt a lánya mellett, és mindvégig kimutatta a szeretetét iránta. Cheney erős és ellentmondást nem tűrő karaktere ismeretében nehéz eldönteni, hogy ez valóban csak tiszta apai szeretet, vagy van benne egyfajta dac is, annak jelzése, hogy Ő ezt is megengedheti magának.
Sok ezer amerikai és sok százezer iraki halálának elsőszámú felelőse néhány éve új szívet kapott, egy autóbalesetben elhunyt fiatalember szívével él, és természetesen semmit sem bánt meg a gonosztetteiből.
Szintén megtörtént esetet dolgoz fel Francois Ozon, az ismert francia filmrendező Grâce à Dieu, Isten kegyelméből című filmje. Lyonban egy karizmatikusnak nevezett pap évtizedeken át molesztálta szexuálisan a cserkészfiúkat, legalább hetven nyolc-tizenegy éves gyerek lett az áldozata a nem is egyszeri, hanem vissza-visszatérő abúzusnak. A fiúk vagy hallgattak otthon, vagy ha beszéltek is, az egyház feltétlen tekintélyében hívő szülők nem vették komolyan a történeteiket. Több évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az immár felnőtt, családos férfiak előbb egyenként, majd összefogva és civil szervezetet alkotva fellépjenek a pedofil Bernard Preynat „atya” ellen. Nyomozásuk során az is kiderült, hogy Lyon egymást követő érsekei tudatosan fedezték a papot. Az ügy már eljutott a bírósági szakaszba. Vádlottként oda került Philippe Barbarin bíboros érsek is, aki a vádak szerint segített eltussolni a sokszoros pedofíliát. Egy gyenge pillanatában azt nyilatkozta, hogy a pap tettei „Isten kegyelméből” büntetőjogilag már elévültek. Vagyis erkölcsileg semmi baj sincs velük, a lényeg az, hogy jogilag már senkit sem lehet felelősségre vonni miattuk. De aztán frissebb ügyek is előkerültek. Ferenc pápa a lehető legkeményebben harcol a pedofília és a bűnt eltussoló főpapok ellen, így van remény arra, hogy a bíróság igazságot szolgáltat a meggyalázott cserkészeknek.
És hogy egy pozitív megtörtént esettel zárjuk a berlini filmfesztiválról szóló beszámolót, a BBC egy afrikai parasztfiú szép és felemelő történetét mutatta be A fiú, aki hámba fogta a szelet (The Boy Who Harnessed the Wind) című filmjében. (Chiwtel Ejiofor rendezésében.) Amikor Malawiban az állami korrupció, a nagyvállalatok mohósága és a szárazság tömeges éhínséggel fenyegetett, egy egyszerű fiú bicikli dinamó és néhány használt alkatrész segítségével szerkesztett egy szélkereket. A szélenergiával elővarázsolta és öntözésre fogta egy régi kút mélyben rejtőző vizét, és a termés megmentette a falut az éhségtől. A fiú, William Kamkwamba később ösztöndíjat kapott, otthon és külföldön tanulhatott, majd könyvben is megírta az életét. Ma is mérnökként, konferenciák előadójaként és öntözési szakértőként dolgozik. A kedves, emberséges film feltehetően sohasem jut el Magyarországra, de a BBC csatornáján vagy a neten remélhetőleg Magyarországról is megnézhető lesz.