„A legrosszabb még nem történt meg, amíg ki tudjuk mondani: »Ez a legrosszabb.«” (1) Mostanság mintha a Lear királyból ezt a verset mondhatná el a francia diplomácia is.
François Hollande ötéves elnöksége után azt hittük, elértük a legmélyebb pontot, (2) sőt egyesek azt jósolták, hogy feltámad majd a büszkeség. Végül is, amikor az Egyesült Államok egyértelműen kimutatja az európai fővárosok iránti megvetését és azt a vágyát, hogy kibújjon az Észak Atlanti Szövetségben vállalat kötelezettségei alól, miért ne használnánk ki az alkalmat, hogy kilépjünk a NATO-ból, felmondjuk a Moszkva-ellenes szankciókat, és elképzeljünk egy európai együttműködést »az Atlanti óceántól az Urálig«, ahogy azt de Gaulle tábornok megálmodta hatvan évvel ezelőtt? Végre felszabadulva az amerikai gyámság alól – felnőttként!
Amikor elismerte a venezuelai állam ideiglenes vezetőjének Juan Guaidó önjelölt elnököt, aki azon a címen lépett fel, hogy az elnöki hatalom megüresedett, ami pedig csak a képzeletében történt, Párizs épp fordítva, újra a Fehér Ház csatlósaként jelent meg, és minden jel szerint egy puccsot hagyott jóvá. A helyzet Venezuelában szörnyű, katasztrofális: elszabadult infláció, alultápláltság, taktikázás, szankciók, erőszak. (3) Azért is, mert egy politikai megoldás ma beleütközik abba a félelembe, hogy aki a hatalom ellen szólal fel, vagy aki elveszíti a hatalmat, az börtönben találhatja magát. A venezuelai vezetők hogyan téveszthetnék szem elől a volt brazil elnök, Luiz Inácio Lula da Silva esetét, akinek megtiltották, hogy induljon az elnökválasztáson, amelyet valószínűleg megnyert volna, és helyette huszonnégy év börtönre ítélték?
A francia döntés szembemegy azzal a szabállyal, hogy Párizs államokat és nem rendszereket ismer el. Ráadásul arra vezet, hogy Emmanuel Macron bátorítja az Egyesült Államok veszélyes, gyújtogató politikáját. Mert Juan Guaidó bejelentését a Trump-kormányzat legveszélyesebb emberei, mint John Bolton és Elliott Abrams, sugalmazták. Köztudott az is, hogy az amerikai elnökhelyettes, Michael Pence tájékoztatta Juan Guaidót – egy nappal azelőtt, hogy államelnöknek nevezte ki magát –, hogy az Egyesült Államok el fogja ismerni. (4)
(1) Ó, istenek! ne mondja senki, hogy
Legrosszabbúl van: én most gonoszabbul
Vagyok, mint bármikor.
S jöhet gonoszb is még! Nem leggonoszb,
Míg azt mondhatjuk: ez volt leggonoszb.
Lear király, IV. felvonás, 1. szín – Vörösmarty Mihály fordításában.
(2) Dominique de Villepin: La France gesticule… mais ne dit rien [Franciaország gesztikulál..., de nem mond semmit], Le Monde diplomatique, 2014. december.
(3) Renaud Lambert: Venezuela, les raisons du chaos [Venezuela, a káosz okai] és Temir Porras Ponceleón: Pour sortir de l’impasse au Venezuela [Átlendülni a holtponton Venezuelában], Le Monde diplomatique, 2016. december és 2018. november.
(4) Vö. Jessica Donati, Vivian Salama és Ian Talley: Trump sees Maduro move as first shot in wider battle [Trump úgy látja Madurót, mint az első lövést egy nagyobb háborúban], The Wall Street Journal, New York, 2019. január 30.