A közel három hétig tartó lengyel közoktatási sztrájk több szempontból is figyelemreméltó az egy helyben topogó hazai pedagógus szakszervezeteknek, az apátiába süllyedt munkavállalóknak és a nagy hanggal sztrájkot kiáltó aktivistáknak. A két ország közel azonos politikai helyzete, társadalmi és szakszervezeti széttöredezettsége megengedi, hogy nagyon közeli következtetéseket vonjunk le a hazai viszonyokra.
Az első napok eseményei
A sztrájk kezdetekor az oktatási intézmények 79,5%-a jelezte, hogy részt vesz a munkabeszüntetésben. Az akció április 8-án kezdődött és a 9-ei adatok alapján az óvodák, iskolák és egyéb oktatáshoz köthető intézmények 74,4%-a csatlakozott a sztrájkhoz, amely a 20403 intézményből 15179-et érintett. Az adatokban nem szerepelnek a magánfenntartású intézmények, amelyek száma elenyésző. A kormány természetesen más számokat kommunikált ebben az esetben is, például úgy, hogy egy-egy oktatási komplexum esetében minden tagintézményt külön számolt és arról közölt statisztikákat.
Április 5-én a kormány fizetésemelési javaslatot ajánlott az elkövetkező 4 évre. Becsléseik alapján 2023-ra körülbelül 1800 eurót keresne egy tanár átlagosan, de ez az ajánlat ott bukik, hogy jelenlegi számításaik szerint, már most 500 euróval többet keres átlagban egy pedagógus, mint amit a szakszervezet állít. Egy kezdő tanár átlag fizetése nettó 450 euro (a minimálbér 380 euro, az átlagfizetés 855 euro körül van). Itt jegyzem meg, hogy a lengyel rendszer különbsége miatt elég jelentős regionális eltérések is lehetnek, de ez nem egy közgazdasági témájú cikk.
Természetesen semmi sincs ingyen. A fizetésemelés csak többletmunkával együtt jár a kormány tervei szerint. Ez a lengyelek esetében úgy valósulna meg, hogy 18 óráról 24 órára emelnék a kötelező óraszámot. Ugye emlékszünk még, hogy néhány éve a magyar pedagógusok is innen indultak. A 6 órás emelés a szakszervezet számítása szerint 15-20%-os létszámleépítést jelentene. Magyarországon az óraszámok emelésekor 20000 álláshely volt veszélyben!
Szummázva: fizetésemelés, 30%-os óraszám-emelkedés és nagy létszámú leépítések, amit a kormány ajánlott és a ZNP elutasított, a másik nagyobbik szakszervezet a Szolidaritás aláírta a megállapodást, aminek meg lett az eredménye: a saját tagságuk is sztrájkba állt és tömegesen léptek ki a szervezetből.
Mit kommunikált a kormány?
Nagyban tüzelte a tanárokat az elismerés és tisztelet hiánya a kormány felől. Szemezgettünk néhányat, igaz, ezek a legvadabbak is egyben:
- · A miniszterelnökség vezetője (Szczerski) felhívta a pedagógusok figyelmét, hogy lehetőségük van az „500+” szociális programban részt venni, ami a második gyermek vállalása után havi 500 zloty állami támogatást jelent. Feladat kiadva: szüljenek a pedagógusok!
- · A kormány forráshiányra hivatkozott, majd Kaczyński, a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) elnöke bejelentette, hogy minden tehén után 500 zloty-t, minden sertés után 100 zloty-t fizetnek a gazdáknak. Mindezt a sztrájkot megelőző tárgyalásokkal egy időben.
- · Az igazságügyi miniszter a sztrájkoló tanárokat és az akciójukat a második világháborúban tevékenykedő Wehrmachthoz hasonlította. Nehéz kommentálni ezt a felvetést, főleg, ha tisztában vagyunk, mi történt Lengyelországgal 1939. szeptember 1-jétől éveken keresztül.
- · Mateusz Morawiecki miniszterelnök annyival intézte el a dolgot, hogy a tanároknak mindenkinél több szabadidejük van Lengyelországban, és ezek felett még többet is szeretnének keresni.
- · Néhány politikus egyszerűen csak terroristának (sic!) nevezte a pedagógusokat, akik túszul ejtik a diákokat.
Milyen is volt a társadalmi elfogadottsága a sztrájknak?
Vegyes. Számtalan gyűlölködő, elutasító nyilatkozat és megnyilvánulás mellett az ország több részén szimpátiatüntetéseket szervezetek a tanárok mellett. Rengeteg híres színész és közéleti szereplő nyilvánosan kifejtette szimpátiáját. Felmérések is készültek, amelyek 40 és 50% közöttivé tették a sztrájk társadalmi támogatottságát, igaz, az idő előrehaladtával ez a szám csökkent.
Mi történt a sztrájkkal?
A sztrájk április 27-én, 19 nap után fel lett függesztve. Tehát nem lett befejezve! A terv az, hogy szeptemberben folytatódik a munkabeszüntetés. A felfüggesztésről szóló döntés nem volt könnyű, de több erősebb érv szólt amellett, hogy lépni kellett. Mik voltak ezek?
- · A résztvevők száma egyre kevesebb lett. Nincsenek biztos adataink, inkább trendek láthatóak. Ahogy az várható volt, a nagyobb városokban és településeken volt nagyobb az elszántság, mindemellett fontos megjegyezni, hogy több kistérségi iskola erősen kiállt a sztrájk további fenntartása mellett. Szakszervezeti forrásunk a saját városából tudott adatokat mondani: itt az akció kezdetekor 2800-an, míg a 15. napon 1100-an nem vették fel a munkát. Többen a bérkiesés miatt inkább táppénzre mentek (ez hozzávetőleg 900 embert jelentett). Voltak olyan vajdaságok, ahol kiléptek a sztrájkból az agresszív kormánypropaganda, az anyagi problémák és a közelgő vizsgák miatt.
- · A vizsgákkal kapcsolatos kérdés hatalmas morális problémákat vetett fel a tanárok körében. Itt is kívülről jött a kegyelemdöfés: egy éjszaka alatt új szabályt hozott a kormány, ami egyben biztos jel volt, hogy nem törekszik megállapodásra. A törvény szerint akár a helyi önkormányzat is delegálhat bármilyen (tehát nem feltétlenül pedagógust) személyt, ha az igazgató akadályoztatva van (például sztrájk esetében). Április 26-án a kormány kerekasztal-megbeszélést szervezett, amelyen a szakszervezetek nem vettek részt.
Történt-e változás az oktatási ágazatban?
Erre nem egyszerű válaszolni, de inkább nem, mert a fizetésemelés nem történt meg (ez 1000 zloty-t jelentett volna minden egyes oktatásban dolgozónak. Nem valósult meg semmilyen lehetősége a fizetésemelésnek, amely előrevetített volna egy több éves emelkedést. Mindenesetre több dolgot eredményként könyvelhet el a szektor:
- · A protestálás a fizetésemelés miatt indult, és később már az oktatási rendszer rendbetételét és a tanárok elismeréséért is küzdött.
- · Minél jobban informálni a társadalmat a tanárok munkakörülményeiről és anyagi meg nem becsültségükről. Igaz, ezek az információk nem egyeztek a közmédia ízlésével, így még mindig bizonytalan, hogy mennyi jutott el ebből az állampolgárokhoz.
- · Sikerült mobilizálni a tanárokat, akik közül rengetegen bíztak a jelenleg akciók folytatásában. Néhányan elárulva érezték magukat a felfüggesztéskor, de sokan megértették az erős indokokat a döntés miatt. A ZNP nem érzékelt még a döntéssel összefüggésben taglétszám-csökkentést, de forrásunk év eleje óta jelentős emelkedést tapasztalt a saját körzetében.
- · A tanárok úgy érezték, hogy az emberek melléjük álltak, amit leginkább a diákok és a szülők megnyilvánulásaiból szűrtek le. Mindemellett fontos volt, hogy közszereplők is felszólaltak mellettük. Április 29-én a ZNP közzétette a saját oktatásireform-programját és jelezték, hogy a miniszterelnöknek szeptemberig van ideje elfogadnia azt. A program fontosabb pontjai, amit Skolana 6 (Az iskola 6 követelésének) hívnak, utalva az általános iskola hat évfolyamára (Lengyelországban nem 8, hanem 6 év az általános iskolai oktatás):
- · Költsék a GDP 5%-át az oktatásra!
- · Csökkentsék a tárgyak számát, és tegyék könnyebbé a gyerekek táskáit (kevesebb tankönyvet)!
- · Helyezzenek nagyobb hangsúlyt a készségekre és képességekre a memorizálás helyett!
- · Csökkentsék a bürokráciát a pedagógusok munkájában!
- · Nagyobb autonómiát az iskoláknak és a pedagógusoknak!
- · Fizetésemelést a pedagógusoknak és minden oktatásban dolgozónak!
A program kiemeli, hogy mint tanároknak közös a céljuk a diákjaikkal és a szüleikkel is, ez pedig a színvonalas oktatás.
Április 29-étől azt tanácsolta a ZNP a pedagógusoknak, hogy a szabályok szerint dolgozzanak. Ez azt jelentené, hogy csak a leírtaknak megfelelő munkamennyiséget és feladatokat lássák el a kollégák, ne végezzenek azon felül semmilyen plusz tevékenységet. A helyzet fura, mert a pedagógusok nagy része nincsen tisztában a saját jogaival és a szokásjog alapján végzi a munkáját. A felhívás célja, hogy a pedagógusok megismerjék a rájuk vonatkozó szabályozásokat és tisztában legyenek azokkal.
A Tanárokat Támogató Szociális Tanács, egy alulról szerveződő csoportosulás anyagilag támogatja azokat a munkavállalókat, akik nem szakszervezeti tagok, de legalább részt vettek a sztrájk idejének a felében. Most 8 millió zloty-t fognak szétosztani.
A május 6-ai érettségi vizsga alatt volt néhány bombariadó. Jobb esetben késve, de meg tudott kezdődni a vizsgáztatás, viszont volt, ahol nem tudták megtartani az érettségi vizsgát az elhúzódó rendőrségi ellenőrzés miatt. Az egyik vajdaság, Małopolskie rendőrfőnöke nyíltan összefüggésbe hozta a bombariadókat a tanár sztrájkkal, és újfent terroristáknak bélyegezte a kollégákat. Ezt tetézte, hogy több magas rangú kormánypárti politikus visszhangozta ezt a kijelentést. A ZNP jelezte, hogy be fogja perelni azokat, akik nyilvánosan inzultálják a tanárokat.
A jelenlegi oktatási miniszter, Anna Zalewska indul az európai parlamenti választáson, amit a tanárok úgy kommunikáltak, hogy megpróbál ellógni a nehézségek elől Brüsszelbe. Ezen felül egy civil tanári kezdeményezés arra buzdít, hogy a miniszter körzetében minél többen jelentkezzenek át és szavazzanak más jelöltre.
Mi lesz most?
Az érdekérvényesítés soha nem ér véget. A lengyel kollégáknak egységesnek kell maradniuk és minél nagyobb társadalmi szolidaritást kellene kiváltaniuk, mielőtt folytatnák a sztrájkot. Történetük tanulságos a számunkra is, hiszen közel hasonló helyzetben vagyunk, vagy talán rosszabban…
…tanulság?
Egy ország kormánya viselkedhet arrogánsan a saját alkalmazottjaival, jelen esetben az oktatásban dolgozókkal, ha uralja a médiát miközben a pedagógusoknak nincs felületük megvédeni magukat. Azaz lenne, ha meglennének azok a készségek, hogy közvetlenül elmondhassák a szülőknek, az állampolgároknak, hogy márpedig az nem úgy van, ahogy a média tálalja. Hiába kapnak lehetőséget ún. ellenzéki médiafelületeken, azok súlytalanok, arról nem beszélve, hogy a legfőbb meggyőzési módszer a személyes kommunikáció. A csatákat helyben kell megvívni, iskoláról iskolára az adott pedagógusok bevonásával, szülői értekezletek, fórumok létrehozásával. Ha évek óta megkérjük a szülőket, hogy fessenek ki az állam helyett, vegyenek könyveket a könyvtárnak, akkor megkérhetjük őket, hogy hallgassák meg, mi a baj a közoktatással és hogyan tudnánk összefogni, hogy ne csak a kiváltságosok lehetősége legyen az tudáshoz való hozzájutás.
A szakszervezetek súlytalansága, nem létező statisztikai, kutatási hátterei régi témák. Az uralkodó hatalom pedig minden lehetőséget megragad, hogy ne jussunk adatokhoz, amik alátámaszthatnák az észrevételeinket, legyenek azok a fizetések, tanárhiány, vagy a táppénzen eltöltött napok számának emelkedése. Saját felmérésekre, azok kommunikálására, a köz sokkolására sokkal több erőforrást kellene fordítani.
Erőforrás: senki sem született agitátornak, így nem ártana a szakszervezeti képviselőket felkészíteni, hogy tudják kommunikálni a sokkoló adatokat és előrejelzéseket. Ez is erőforrásokat jelent és lehet, hogy ezért el fel kell adni egy irodát, vagy eladni egy ingatlant, de inkább most, mint 3 év múlva, amikor már nem lesz érdekvédelem.
Valaha megtanítottuk az oktatásban dolgozókat sztrájkolni? Elmondtuk nekik emberi nyelven lépésről lépésre, hogy megértsék, mi tart ilyen sokáig, miért tárgyalunk, miért vannak követelések, miért kell bemenni, mivel lehet elütni az időt?
Egyáltalán értik a munkavállalók a követeléseket? Tudják, hogy miért harcolunk, vagy csak a saját jogilag elvont közhelyeinket puffogtatjuk fenntartva a szakszervezeti vezetők és a képviseltek közötti évtizedek óta megteremtett távolságot?
Dvorácskó Balázs
