Nem tudjuk pontosan, mekkora lehet a Földközi-tenger keleti részén (EastMed) található földgázkészlet. (1) Ennél még bizonytalanabb a készletek jelentősége az energiapiacon, amely a nehezen megjósolható kereslet-kínálat folyamatoktól függ.
Az eddig bizonyítottan jelen levő készlet világviszonylatban elenyésző, mindössze 2%. A nemrégiben felfedezett lelőhelyek tovább relativizálták az EastMed jelentőségét. Például a Mozambik partjainál felfedezett lelőhelyek kapacitása az EastMed-belieknek a tízszerese.
Emellett a Földközi-tenger keleti részén fekvő gáz kitermelése a nagy vízmélység miatt sokkal drágább, mint a sekélyebb vizekben lévőké. Ettől függetlenül a világ legnagyobb energetikai cégei vesznek részt az Izrael, Egyiptom és Ciprus közös gazdasági zónájában végzett próbafúrásokban. Az, hogy a jövőben a kitermelésben is részt vesznek-e, nem annyira a felfedezett mennyiségtől, mint inkább a jövőbeli kereslettől függ, amely meglehetősen bizonytalan.
Gazdaságosság
A szakértők abból indulnak ki, hogy a globális energiaigény továbbra is erősen növekedni fog még akkor is, ha a legjelentősebb energiafogyasztó Kínában gazdasági visszaesés következne be. Mindemellett biztosra vehető, hogy a jövőben a világpiacon a megújuló energiaformák nagyobb teret nyernek majd, ami gyengíti a fosszilis energiahordozók utáni keresletet. A piaci elemzők – a megújuló energiaformák mind erősebb konkurenciájával számolva – stagnáló vagy csökkenő gázárakkal számolnak Ez a drága EastMed-gáz számára fatális lenne. Az európai piacon, amelyen az olcsó orosz gáz dominál, már napjainkban is túl magas a 3,5 USD/MMBtu-s ár.
Ha pedig még a szállítási díjakat is hozzászámoljuk, az ár messze van a versenyképestől. A szakértők itt két pontban is egyetértenek. Először is, az EastMed-gáz valószínűleg kelet-ázsiai vevőkre fog találni, akiktől magasabb árat lehet kérni, mint Európában. Másodszor, a szállítmányok speciális tartályokban, folyékony formában (LNG) jutnak el majd Kínába, Japánba és Indiába.
Az új termelő-, illetve áttöltőállomások létesítése azonban költséges. Egyiptom komoly előnyben van, mivel Idkuban és Damiettában már van működő LNG-létesítménye. (2) A Zohrnak, az eddig legnagyobb feltárt gázmezőnek köszönhetően az Idkuban található berendezés már napjainkban is teljes kihasználtsággal működik. Már Ciprusnak is van élő szerződése Egyiptommal, amely szerint az első ciprusi gázmező, az Afrodité kitermelését is Idkuban fogják cseppfolyósítani. Emellett Izrael is jelezte, hogy igénybe venné a létesítmény szolgáltatásait. Izrael a legnagyobb lelőhelye, a Leviatán termelését szállítaná oda. Mindkét cseppfolyósító üzem elsősorban belföldi piacra termel, de nő az export aránya.
Pillanatnyilag Kairó az EastMed-üzlet legnagyobb nyertese. Ezzel szemben Nicosiának vissza kellett vennie ambícióiból. Az ExxonMobil által a Ciprustól délkeletre lévő Glavkos gázmezőn üzemeltetett tengeri fúrótorony kereken 150 milliárd köbmétert termel (2019. februári adat). Ennek a mennyiségnek a háromszorosára lenne szükség ahhoz, hogy egy saját LNG-berendezés építése gazdaságos legyen. Emiatt, mai állás szerint, az elkövetkező 80-100 évre Ciprusnak csak egyetlen ésszerű opciója marad: a nemzeti energiabiztonaság. Egy rövid vezeték lefektetésére lenne szükség a Ciprus-közeli gázmezőktől. Ez lényegesen kevesebb költséggel is járna, mint egy LNG-berendezés építése 5 milliárd euróért. (3)
Gázvezeték
Az a vezeték, amelyről athéni és nicosiai politikusok álmodnak, azonban sokkal több pénzbe kerülne: Ez a bizonyos vezeték lenne hivatott a ciprusi és izraeli gázt Görögországon keresztül Délkelet-Európába és Olaszországba szállítani. Ciprasz kormánya egy olyan projektről beszél, amely kiemelkedő geopolitikai jelentőséggel bír, és Görögországot az európai gázellátás gócpontjává tenné.
Az egyetlen érv, amely a projekt ellen szól, hogy nem kivitelezhető.
Charles Ellinas szerint, aki a regionális energiapolitikát a legbehatóbban ismeri, a projekt csak egy lufi. A világ leghosszabb gázvezetékének olyan rendkívül változatos területen kellene húzódnia, amely mindennek tetejében még szeizmikusan is aktív. Ráadásul Ciprus és Kréta között helyenként 3000 méter mély tengeri árkok fekszenek. A szintkülönbségeknek köszönhetően a légvonalban 1300 méter hosszú vezeték jó pár száz méterrel hosszabb is lenne. Mivel más példák nem léteznek, az ötlet megvalósítási költségei kiszámíthatatlanok.
Egy bekerülési faktor azonban biztos: ahhoz, hogy a vezeték 3000 méteres mélységben kibírja az óriási nyomást, a csövek falának extrém vastagnak kell lennie. A belső átmérő így 25 centiméterre zsugorodna, és ezzel az átfolyó mennyiség is csökkenne. Összehasonlításképpen: az Északi Áramlat gázvezetéke, amely a Balti-tengerben maximálisan 203 méter mélységben húzódik, 115,3 centiméteres falvastagságú, és kapacitása évente 55 milliárd köbméter. Az EastMed-vezeték maximálisan 10 milliárd köbmétert tudna szállítani.
Európai és amerikai politika
Hogyan lehetséges az, hogy politikusok mégis egy ilyen esztelenséget propagálnak? Athén és Nicosia arra hívják fel a figyelmet, hogy az EU mint a közösség érdekében álló projektet (Project of Common Interest, PCI) támogatja. Mindez annyit jelent, hogy az EU szakértői vizsgálatokat finanszíroz, mást nem. A PCI-k hosszú sorában ténylegesen alig minden tizedik projekt kivitelezésére került sor. Charles Ellinas kizártnak tartja, hogy az EU beszálljon a megvalósításba. Olyan energetikai nagyvállalatot pedig, amely egy légvárba tőkét fektetne, még nem alapítottak.
Az Európai Bizottság bejelentése valószínűleg csak arra jó, hogy megtévessze a nyilvánosságot. A másik oldalon az USA még trükkösebb a kérdésben. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter ugyanis az USA támogatásáról biztosította a feleket a márciusi Izrael–Ciprus–Görögország energetikai csúcson. Harry Tzimitras, a Peace Research Institute Oslo (Prio) nicosiai vezetője szerint ennek oka világos: azért támogatják, mert tudják, hogy soha nem fog megvalósulni.
Egy irreális projekt támogatása nem más, mint olcsó, de ezesetben meglehetősen cinikus reálpolitikai húzás. Világszerte köztudott, hogy Washington saját palagázának eladásában érdekelt, nem utolsósorban Európa és a Földközi-tenger irányába. Ez csak a gáz LNG formájában szállítható, ezért az USA Európa-szerte új LNG-átrakodóhelyek létesítését sürgeti. Az amerikaiak kedvenc projektje az északgörög Alexandrúpoliban lévői LNG-Hub, amely hozzáférést engedne nekik a délkelet-európai piachoz.
Washingtonnak nem áll érdekében, hogy a Földközi-tenger keleti részéről konkurrenciával kelljen szembenéznie. A Trump-kormány energetikai törekvése mindazonáltal csak ürügy. Valójában katonai stratégiai célokat követnek, ami látszik az amerikai haditengerészet állandó jelenlétén a térségben. Ez logisztikailag a Kréta szigetén létesített Souda Bay nevű támaszpont kiépítésére, illetve a Cipruson található brit bázisokra támaszkodik, amelyeket a CIA is használ „titokban”.
Ez a jelenlét annál fontosabb lesz Washingtonnak, minél inkább romlanak a kapcsolatok Ankarával. A fagyos hangulat ugyanis előbb-utóbb a törökországi bázisok felszámolásához is vezethet.
(1) Ezen információk nagy részét Cipruson szereztem, Harry Tzimitrasszal és Charles Ellinasszal fojtatott beszélgetéseim során, az OPEC egyik rendezvényén, április 8-án Nicosiában.
(2) Az Idkuban található létesítmény többségében a Shell (brit) és a Petronas (malajziai) tulajdonában van, a damiettai többségében a Fenosa (spanyol), az egyiptomi tulajdonrész 20 illetve 24 százalék.
(3) Lásd a brüsszeli Bruegel intézet elemzését, 2019. március 12.