Kérdések, problémák
Orbán Viktor idei (2019) tusnádfürdői beszédét (https://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/beszedek-publikaciok-interjuk/orban-viktor-beszede-a-xxx-balvanyosi-nyari-szabadegyetem-es-diaktaborban) olvasni élmény, de számomra korántsem örömteli.
Közelebb vagyok a kilencvenedik évhez, mint a nyolcvanadikhoz, ezért félve figyelem az értelmi képességeim korommal járó hanyatlását. Valamelyest megnyugtat, hogy a magyar anyanyelvem mellett két idegen nyelven is rendszeresen olvasok sajtót, szak- és szépirodalmat, és amit olvasok, értem is. Sajnos, a tusnádfürdői beszéd esetén ez nem egészen így van, lépten-nyomon megértési nehézségekbe ütközöm. Például:
- Orbán Viktor köszöni Tőkés Lászlónak, hogy „a Fidesz színeiben is képviselte az egyetemes magyarságot”. Nem világos az „is” jelentése, de az sem, hogy mi is az „egyetemes magyarság”.
- „Zsolt azt az utasításszerű kérdést és kérést intézte hozzám, hogy 20 percben, na jó, ha nagyon muszáj, 30 percben összegezzem a mögöttünk hagyott harminc évet”. Nincs itt semmilyen kérdés, és el sem tudom képzelni, milyen az az „utasításszerű kérés”.
- „Harminc éven keresztül boldog fiatal éveket” éltünk, de „az a jó, hogy ez a harminc év mögöttünk van, és nem előttünk”. A boldogságon jobb túl lenni, mint előtte?! És lehet valakinek 30 évnyi felnőtt boldog fiatalsága?!
- Orbán Viktor szerint a magyar nemzet „egy ezeréves közösség”. A mai értelmű nemzet közel sem lehet ezeréves, de nem modern nemzetként miért lenne éppen ezeréves? A honfoglalás előtt nem volt ilyen magyar nemzet? Akkor kik honfoglaltak?
- A „szocialista utódcsoportok” legyőzésére „ment rá az életünk 1994 és 2010 között. Ez volt a nemzedéki feladatunk”. Az előttünk álló 15 évet „azzal fogjuk eltölteni, az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembe forduljunk a liberális korszellemmel és a liberális internacionalizmussal”. 1994-től 2010-ig 16 év telt el. Így hát a következő 15 évvel együtt 31 évig tart a nemzedéki küldetés (feladat). Hány év hát egy nemzedék, és mitől „nemzedéki” egy feladat?
- „Nos, hát ez volt a harminc évünk, Zsolt…képesek lennénk-e erre még egyszer?… a harmincéves házassági évfordulónkon megkérdeztem a feleségemet, hogy ilyenkor az a szokás, hogy újra megkérjem a kezét, mit szól hozzá? Romantikus pillanat, és azt válaszolta, hogy ne kockáztass”…Mi értelme van a kérdésnek, hogy valaki képes lenne-e megismételni az élete eltelt 30 évét? Milyen kockázattól óvta Orbán Viktort a felesége? El lehet-e képzelni, hogy ezt az intim tanácsot egy egész nagygyűléssel akarta megosztani?
- „Ők” (kommunisták, liberálisok) „azt állítják, hogy mi, nemzeti érzelműek gyűlöljük őket, de az igazság pont fordítva van. Mert mi különbséget tudunk tenni – keresztény megközelítésből fakadóan – az ember meg a cselekedete között. Tudjuk nem szeretni, sőt utálni a cselekedeteit, de az embert nem utáljuk, és nem gyűlöljük. Ezzel szemben ők nemcsak azt nem támogatják, amit teszünk, hanem személyesen is gyűlölnek bennünket”. Valóban ezt állítják? Ki, hol, mikor? Bizonyítja valami, hogy két szembenálló sokaság közül az egyik gyűlöli a másikat, de a másik nem?
A példák sorolását még sokáig lehetne folytatni. A gondjaimat súlyosbítja, hogy a beszéd nagy tömeg előtt hangzott el, és lelkes fogadtatásra talált. A hallgatóság tehát nyilván jól értette a szónokot. A félelmemet némileg enyhíti a szónok egyik megjegyzése: „Már csak egyetlen kérdés maradt, hogy álmodunk, vagy ébren vagyunk?” A szónok másutt idéz egy mondatot Nagy Lászlótól (lásd később) és azt mondja róla: „Rejtélyes mondat ez, nem tudjuk pontosan, mit jelent, de mindannyian érezzük, hogy igaz.” Lehet, hogy Orbán Viktor mondatait így kell olvasni, nem törekedve a megértésükre?
A tusnádfürdői beszéd jellege
Fricz Tamás politológus Orbán Viktor „erősen filozofikus tusnádfürdői beszédéről” ír a Magyar Nemzet 2019. július 30.-i számában. Maga Orbán Viktor a beszédében az egyik fő kérdésként arról elmélkedik, hogy az USA-hoz és az EU-hoz képest Magyarország „valami mást csinál, mást hoz létre. Igen, de mit? Erre a kérdésre adandó választ meg lehet közelíteni a filozófia irányából – erre majd még tehetünk kísérletet –, de a gyakorlati politika felől is. Én az utóbbit választom most.” Orbán Viktor tehát úgy véli, hogy a megközelítése nem „erősen filozofikus”? Nem egyértelmű.
Azt is mondja, hogy „a magyar problémáknak a megoldása elképzelhető-e a liberális demokrácia keretein belül. És erre mi azt a határozott választ adtuk, hogy nem, nem képzelhető el, ezeken a kereteken belül ezekre a kérdésekre nincsen jó válasz, tehát valami mást kell létrehozni. Azt mondtuk, hogy fönn kell tartani a liberális rendszerváltásból itt maradt tőkés piacgazdaság kereteit, fönn kell tartani a demokratikus jogi és politikai intézményeket, de a társadalom, a közösség szerveződési módját radikálisan meg kell változtatni. Úgy fogalmaztuk meg, hogy demokrácia igen, liberalizmus nem. S akkor itt jött a vita, hogy mi is az a valami, illiberális demokrácia, régi vágású kereszténydemokrácia vagy nemzeti rendszer.” Ez mintha mégsem a „gyakorlati politika felőli” lenne.
Egy másik részlet e kételyt csak erősíti: „Mindenesetre összegzésképpen arról, annak az értelmezéséről, hogy mi történik ma Magyarországon, azt megkockáztathatjuk, kellő szerénységgel, hogy létrejött egy illiberális állam és egy valódi államelméleti, politikaelméleti modell, egy sajátos, kereszténydemokrata állam.” A „kellő szerénységet” a beszéd egyik (ritka) tömör, világos mondata is érzékelteti: „Nem bontom ki az igazság minden részletét”.
Egy harmadik részlet: „az illiberális politikának az értelme, az nem más, mint a keresztény szabadság, Christian liberty. A keresztény szabadság és a keresztény szabadság megvédése.” (A szónok is úgy érzi, hogy a hallgatóságnak nehézségei lehetnek az elvont, nehéz szöveg megértésében, ezért segítségére siet: angolul is közli, hogy Christian liberty!)
Végül: “Ha filozófiailag közelítünk ehhez a kérdéshez, akkor, mármint a politika filozófiájának nézőpontjából, akkor ismerjük azt a gondolkodásmódot, amelyik azt állítja, hogy a történelemnek van célja. S az embernek az a feladata, hogy ezt fölismerje, és a történelmet ehhez az elrendelt célhoz elsegítse. A kommunista logika nagyjából ilyen volt, és manapság pedig a progresszív liberálisok mondanak hasonlókat. Mi azonban az elmúlt harminc évben rájöttünk arra, hogy nem az időnek kell célt tulajdonítani, hanem az időben benne a saját életünknek kell értelmet adni. S ez nemcsak egyen-egyenként, hanem nemzedékként is igaz. A nemzedékünk életének kell értelmet adni, illetve meg kell értenünk azt az értelmet, ami nekünk rendeltetett.” (Az “egyen-egyenként” kifejezés a beszédben többször is visszatér – például: “A magyar állampolgároknak egyen-egyenként, a magyar vállalkozásoknak és a magyar kormánynak is lehet és kell is jobban végezni a munkáját”…– és azt mutatja, sok más furcsasággal együtt, hogy Orbán Viktor nemcsak filozófiát, hanem új magyar nyelvet is alkot, hiszen a régiben ennek nincs semmi értelme. Egy régebbi forrásból: „Kiszera méra bávatag…”)
Keresztény altalaj
“Sohasem jöhetett volna liberális demokrácia, ha nincs neki kulturális keresztény altalaja. Hiszen az a képtelen helyzet, vagy első látásra képtelennek tűnő helyzet, hogy két ember szavazata az ország legfontosabb döntésében, amikor kijelöljük, hogy merre haladunk, és kikre bízzuk annak az iránynak a megvalósítását, két embernek a szavazata, akik közül az egyik mondjuk nyolc általánost sem végzett, a másik meg az akadémia elnöke, ugyanannyit ér. Az egyik inkább segélyre szorul, a másik hatalmas adókat fizet, mégis mind a kettőnek egyet-egyet ért a szavazata. Az egyik érti a világot, a másikat nem is érdekli a világ, mégis mind a kettőnek ugyanannyit ér a szavazata. Hogy egy ilyen politikai konstrukciót, amit a demokrácia, különösképpen a liberális demokrácia alapja, csak akkor lehet létrehozni, ha találunk egy sajátos nézőpontot, ahonnan nézve ezek a nyilvánvalóan teljesen különböző emberek mégiscsak egyenlők, s ezért egyenlő súllyal lehet számításba venni a véleményüket. S ez nem lehet más, mint az a keresztény tétel, hogy mindannyiunkat a saját képmására teremtett a Jóisten. Tehát a liberális demokrácia csak ott létezhet a világon, ahol egyébként előzőleg keresztény kultúra is létezett. Ez földrajzilag és történetileg is kimutatható.“ Orbán Viktor szerint tehát a demokrácia alapja bizonyos egyenlőség, amit ő abban a keresztény tételben talál meg, hogy “mindannyiunkat a saját képmására teremtett a Jóisten”. “Nem lehet más” – mondja, de ezt az állítást alátámasztani, bizonyítani nem is próbálja, csak kijelenti. A hivatkozott tétel egyébként Mózes első könyvében található, az 1. fejezet 27. mondata: (Károli Biblia) “Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette”. Ez a tétel azonban ótestamentumi, tehát nem keresztény. Mózes sem volt keresztény. A dolog tehát “földrajzilag és történetileg” nem “mutatható ki”. Ez az egyenlőség nem is vezetett valamiféle társadalmi, politikai egyenlőségre, demokráciára. A kereszténység a Krisztus utáni 4. században államilag elismert vallása lett a Római Birodalomnak, ami a rabszolgaságot nem zavarta. (Az Isten teremtményeinek rabszolgatartó “keresztény” egyenlősége még a 19. századi amerikai Délen is létezett, véres polgárháború számolta fel.)
„Liberté, égalité, fraternité” azaz „szabadság, egyenlőség, testvériség”- a Francia Köztársaság alkotmányának 2. pontjába foglalt nemzeti mottó. Második eleme, az égalité (egyenlőség) szó arra utal, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, a származás és a társadalmi helyzet szerinti megkülönböztetést eltörölték. Ez pár ezer évvel későbbi, mint a mózesi “keresztény” egyenlőség. Az uralkodó szélső jobboldal viszonyát a felvilágosodáshoz és a francia forradalomhoz az ellenszenv, sőt gyűlölet jellemzi.
Az első, polgári értelemben modernnek tekinthető magyar választójogi törvényt az 1848-as parlament alkotta meg (1848. évi V. törvénycikk), amely az összlakosság 7,2%-ának adott választójogot. 1939-ben a lakosság 29%-ának volt valamilyen választójoga.
A termelőeszközök magántulajdonán alapuló, kizsákmányoló tőkés rendszer döntő területen, a gazdaságban eleve kizár minden egyenlőséget, tehát demokráciát, és alapjában meghatározza az osztályok és a pártok közötti politikai erőviszonyokat is.
Ennyit a keresztény egyenlőség és a demokrácia közötti összefüggésről, nem-orbáni megközelítéssel.
Nagy László mondata
Szóljon ismét Orbán Viktor: „Ideidézem Nagy Lászlót, illetve az ő egy mondatát, aki azt mondta, hogy ’Magyarország ne legyen a Nyugat feneke, de a Kelet homloka se’.”
Kerestem e szöveg eredetijét az interneten, sikertelenül. Ilyenre Orbán Viktor sem hivatkozik, s nem arról beszél, hogy Nagy László ezt írta volna („azt mondta“). Az idézet egyik fellelhető forrása: Sárközy Tamás cikke (Mozgó Világ 2014/9 https://epa.oszk.hu/01300/01326/00165/pdf/). Innen: Magyarország ne legyen a „Nyugat feneke”, de aligha lehet a „Kelet homloka” – mondotta megalapozottan Nagy László, a halhatatlan költő. Ez azonban láthatóan nem illeszkedik a miniszterelnöki szónoklat érvrendszerébe. Mi több, ellentmond neki. Sárközy szerint: Nemzeti államot természetesen lehet az Európai Unión belül is működtetni, az unió központi irányzata sosem tagadta a nemzeti sajátosságokat, a nemzeti tradíciók, a nemzeti kultúra jelentőségét.
Egy másik forrás, Pozsgay Imre szerint: Ilyenkor Nagy László azon szavai jutnak eszembe, amelyeket a szigligeti alkotóházban, közvetlenül a halála előtt mondott: most fog eldőlni, hogy a kelet homloka leszünk, vagy a nyugat hátsó fele. A magam részéről szívesebben vállalnám a kelet homlokának szerepét. https://www.zaol.hu/lenti/inkabb-legyunk-kelet-homloka-mint-nyugat-hatsoja-1604810/
Úgy tűnik, hogy Nagy László állítólagos megjegyzését Orbán Viktor főként a tanulság kedvéért idézi: „Rejtélyes mondat ez, nem tudjuk pontosan, mit jelent, de mindannyian érezzük, hogy igaz.“ Ez Orbán Viktor kimondatlan kívánságát tükrözi; a beszédét, a politikáját, nézetrendszerét nem kell megértenünk, de úgy kell éreznünk, hogy igaz. Kérdéses, hogy Orbán Viktornak sikerül-e ilyen meglepően új szellemű fejezetet nyitnia a filozófia történetében. Én azt remélem, hogy a dolgozó magyar tömegek nem fogják sokáig igaznak érezni a NER nem megértett jelszavait.