hu | fr | en | +
Accéder au menu

„Egy gyilkosság”

JPEG - 295.2 kio

Senki se irigyelhette Nathalie Dompnier asszony, a Felvilágosodás / l’université Lumière Lyon III egyetem elnökének sorsát, amikor a november 8-án önmagát felgyújtó hallgatójáról kellett beszélnie.

A 22 éves K. Anas így tiltakozott a nyomor és kilátástalan szociális helyzet ellen, amelyben élt. Tanulmányai alatt dolgoznia kellett; megbukott a vizsgáin; ösztöndíját megszüntették. Ezután döntött úgy, a tunéziai Abdel Razzaq Zorgui szavai szerint, aki 2018 decemberében gyújtotta fel önmagát, hogy „forradalmat csinálok egymagam”.

Az utóbbi években a 18–24 éves fiatalok korcsoportjának szegénységi rátája nőtt a leggyorsabban. Ahogy Nathalie Dompnier asszony emlékeztetett rá, a létbizonytalanság „nem teszi lehetővé a nyugodt körülmények közötti tanulást”. Öt hónappal a lyoni öngyilkossági kísérlet előtt egy hivatalos figyelmeztetés jelezte, hogy a hallgatók munkaviszonya, ha hosszabb ideig tart, „ami gyakori azoknál, akiknek az ösztöndíja nem elegendő, vagy nincs segíteni képes családi hátterük, jelentősen növeli a sikertelen tanulmányok kockázatát”. (1)

Sokan közülük éheznek, az utcán alszanak, és nem járnak orvosi kezelésekre sem. Egyetemének szűkre szabott anyagi lehetőségeit figyelembe véve Nathalie Dompnier asszony azt magyarázza, hogy „nem képes mindenre” az érdekükben. És felhívja a figyelmet a „pszichológusi tanácsadásra”, egy „ingyenesen hívható telefonsegélyszolgálatra” és egy „szolidáris kisboltra” (Le Monde, 2019. november 16.). A felsőfokú oktatás és kutatás miniszter asszonya, Frédérique Vidal arra hivatkozik, hogy „emelte az ösztöndíjakat (1,3%-al, ami az inflációval megegyező mértékű). Ugyanakkor újra fogja gondolni mindezt, ami természetesen időigényes lesz. Máris megígéri azonban, hogy a pénztelen diákok esetében télre felfüggesztik a kilakoltatásokat az egyetemi kollégiumokból.

Úgy van ez az egyetemekkel, mint a kórházakkal, a mezőgazdasággal, a tűzoltókkal, az iskolával, a hidak állapotával. Franciaországban, mint másutt is. Harmincöt év magánosításai, az ingyenesség visszaszorulása, a kellemetlenkedő ellenőrzések sora – köszönet az internetnek –, és odajutunk a mai, kiütött, nyomás alatt élő társadalomhoz, a csontra lepusztított közösségekhez, amelyek utolsó tartalékaikat égetik fel. Egy társadalomhoz, amelynek egyre több része kezd átszakadni és amely időközönként jelzi kifáradását, haragját. (2) Minden szinten próbál ellenállni az erőszaknak, amelyet a kormányra került pártok szívósan és kitartóan mérnek rá a választások politikai eredményétől és a kormányváltásoktól függetlenül. Az utóbbi vagy a következő reformok programja: a lakhatási támogatások csökkentése, a nyugdíjkorhatár további emelése, az éjszakai munkavégzés liberalizálása, az állami egészségügyi finanszírozás korlátozása, a munkanélküli-ellátás szigorítása – „gyilkosság”, még az Élysée-palotával jó kapcsolatokat ápoló szakszervezeti vezető, Laurent Berger szerint is.

Egy fiatal, aki feláldozza az életét, mint az elnyomó rendszerekben, a sárgamellényesek, akik elveszítik egyik szemüket vagy a kezüket a rendőrség támadásában, a jobboldali újságírók pedig polgárháborúval riogatnak… Több jelentős sztrájkmegmozdulás is lesz a következő hetekben. Ha sikertelenek lesznek, hova jutunk jövő ilyenkorra?

Serge Halimi

Morva Judit

(1Marie-Hélène Boidin Dubrule és Stéphane Junique: Éradiquer la grande pauvreté à l’horizon 2030 [Felszámolni a mélyszegénységet 2030-ra], (PDF), Conseil économique, social et environnemental, Párizs, 2019. június 26.

(2L. Bernard Cassen: Quand la société dit “non” [Amikor a társadalom nemet mond] (és más cikkek a témában), Le Monde diplomatique, 1996. január.

Megosztás