„Nézzétek meg ezt a játékkatalógust, és keressétek ki a nemekre vonatkozó sztereotípiákat” – mondja a pedagógus.
Az U alakban elhelyezett padokban vele szemben ülő gyerekek sorra szót kapnak, és az előttük lévő elektronikus tableten kiválasztott példát a nagy közös táblára vetítik: fiúkat látunk orvosost vagy műszerészest játszani, lányokat, akik boldogan vasalnak vagy főznek… A vagy tucatnyi különböző nemzetiségű, 13 éves, „II. szekciós” „európai oktatás” tanulói számára franciául folyik az oktatás. Clervaux-ban, az Edward-Steichen gimnáziumban, Luxemburg északi részén ultramodern simára kezelt falú termekben, amelyek hatalmas ablakai erdőre néznek, a felszerelés a legújabb technológiai újításokat tartalmazza. Négy állami oktatási intézményben kínálják ezt a fajta képzést. Az oktatás a francia és a német rendszerhez hasonló, szakít a nagyhercegség egyedülálló nyelvoktatási módszerével.
A XIX. század közepe óta az írás-olvasás tanulását 6 éves korban német nyelven kezdik. A francia fokozatosan kapcsolódik be, 8 éves kortól, előbb szóban, majd írásban. Majd 15 éves kortól minden úgynevezett „klasszikus” kurzusnál kötelezővé válik – ez vezet egyenesen az egyetemi képzéshez. Az „általános” képzésben, amely műszaki vagy szakképzések felé nyit (ide jár a tanulók 60%-a), meghatározó marad a német, noha a francia egyre nagyobb teret nyer ott is.
Ehhez a kettős nyelvoktatáshoz jön még hozzá az angol és a luxemburgi nyelv – az utóbbi elsősorban az iskolai oktatást megelőző szakaszban –, „ami nagy kihívást jelent a gyerekeknek” – magyarázza az clervaux-i gimnázium igazgatója. Eufémizmus, erősen megszépítő leírása a valóságnak! Országos és nemzetközi felmérések szerint is jelentős mértékű az iskolai kudarc. A külföldi vagy külföldi származású tanulók, akik az alapfokú oktatásban az összlétszám több mint két harmadát teszik ki, sokkal rosszabbul szerepelnek, mint azok, akiknek az anyanyelve német vagy luxemburgi. (1) „A luxemburgi nyelvi kontextusban a Portugáliából, a korábbi Jugoszláviából vagy a Zöld-foki-szigetekről érkezett diákok számára a német nyelv elsajátítása csaknem lehetetlen – magyarázza a szociolingvisztikával foglalkozó Christoph Purschke. – Még akkor is nagyon nehéz probléma ez, ha tudjuk, hogy nagyon gazdag országról van szó, amely sok segítséget nyújt az iskolai lemaradás megakadályozására. Az iskolai sikertelenség legfontosabb oka a soknyelvűség.” A rendszer az elit újratermelésére törekszik, akik három-, sőt négy nyelvtudással jutnak el az érettségiig, de az oda vezető út tele van buktatókkal. Még a német kultúrájú diákok egy részét is nehéz helyzetbe hozza, mert ők meg nehezen fogadják be a klasszikus érettségihez szükséges francia túlsúlyt.
Az iskolai lemaradás nyelvi tényezőinek kezelésére a jelenlegi kormányzat úgy döntött, hogy a luxemburgi mellett a francia nyelvet is általánosítja, már a bölcsődékben, illetve az óvodákban, az írás-olvasás tanulását megelőző időszakban (az iskoláztatás már 4 éves kortól kötelező). „Meg kell próbálni többnyelvű szituációkban oktatni, hogy nyitottabbá váljon a gyerekek szelleme, füle és feje, mégpedig a lehető legkorábban” – mondja Claude Meisch oktatási miniszter. Különösen azzal, hogy az állami iskolákban, a clervaux-i hoz hasonlóan, 2018-tól négy helyen is nyitnak európai vagy nemzetközi érettségihez vezető képzést. Itt a diákok választhatnak egy fő nyelvet, azon tanulják a tantárgyakat, és azt is megválaszthatják, hogy milyen szinten kívánják tanulni a többi nyelvet. Ezzel a programmal a kormány azt is megpróbálja elérni, hogy a tanulók ne a szomszédos országok gimnáziumaiba vagy a magánszektorba menjenek tanulni. Ugyanez okból nem törekszik arra, hogy az írás-olvasást a nemzeti nyelven tanulják a gyerekek, ahogy azt a politikai palettán a jobboldali párt (Parti réformiste d’alternative démocratique [ADR]) vagy, a másik szélen, a baloldal (Déi Lénk) követeli. A heti két óra luxemburgi nyelvtanítás, az is főleg a beszélt nyelv gyakoroltatásával, jól mutatja a hivatalos politika állásfoglalása és a valóság közötti különbséget. „Nem látok ellentmondást a luxemburgi nyelv oktatásának terjesztése és az iskolák által kívánt diverzifikáció között – veti ellen Claude Meisch. – Azt gondolom, hogy országként való működésünk szempontjából a többnyelvűség igen fontos. És hogy országként éljük meg helyzetünket, európai nemzeti identitásunkat, a luxemburgi nyelv nagyon fontos. Tehát mindkettőre szükség van.”
Az újonnan bevezetett képzési programokat a közoktatásban évi egy új iskola bevonásával fogják elterjeszteni, de a kezdeti eredmények máris meglepetést okoztak. Az egyetlen főnyelv kiválasztásának a lehetősége a 2019-es évkezdéskor alapvetően a franciának kedvezett, a diákok közel fele ezt választotta, messze megelőzve az angolt, a németet és a portugált.
