Többnyelvűség, iskolai fejtörő

Kategória: 2020. március
Írta: Philippe Descamps és Xavier Monthéard
Találatok: 1044

lux 3„Nézzétek meg ezt a játékkatalógust, és keressétek ki a nemekre vonatkozó sztereotípiákat” – mondja a pedagógus.

Az U alakban elhelyezett padokban vele szemben ülő gyerekek sorra szót kapnak, és az előttük lévő elektronikus tableten kiválasztott példát a nagy közös táblára vetítik: fiúkat látunk orvosost vagy műszerészest játszani, lányokat, akik boldogan vasalnak vagy főznek… A vagy tucatnyi különböző nemzetiségű, 13 éves, „II. szekciós” „európai oktatás” tanulói számára franciául folyik az oktatás. Clervaux-ban, az Edward-Steichen gimnáziumban, Luxemburg északi részén ultramodern simára kezelt falú termekben, amelyek hatalmas ablakai erdőre néznek, a felszerelés a legújabb technológiai újításokat tartalmazza. Négy állami oktatási intézményben kínálják ezt a fajta képzést. Az oktatás a francia és a német rendszerhez hasonló, szakít a nagyhercegség egyedülálló nyelvoktatási módszerével.

A XIX. század közepe óta az írás-olvasás tanulását 6 éves korban német nyelven kezdik. A francia fokozatosan kapcsolódik be, 8 éves kortól, előbb szóban, majd írásban. Majd 15 éves kortól minden úgynevezett „klasszikus” kurzusnál kötelezővé válik – ez vezet egyenesen az egyetemi képzéshez. Az „általános” képzésben, amely műszaki vagy szakképzések felé nyit (ide jár a tanulók 60%-a), meghatározó marad a német, noha a francia egyre nagyobb teret nyer ott is.

Ehhez a kettős nyelvoktatáshoz jön még hozzá az angol és a luxemburgi nyelv – az utóbbi elsősorban az iskolai oktatást megelőző szakaszban –, „ami nagy kihívást jelent a gyerekeknek” – magyarázza az clervaux-i gimnázium igazgatója. Eufémizmus, erősen megszépítő leírása a valóságnak! Országos és nemzetközi felmérések szerint is jelentős mértékű az iskolai kudarc. A külföldi vagy külföldi származású tanulók, akik az alapfokú oktatásban az összlétszám több mint két harmadát teszik ki, sokkal rosszabbul szerepelnek, mint azok, akiknek az anyanyelve német vagy luxemburgi.[1] „A luxemburgi nyelvi kontextusban a Portugáliából, a korábbi Jugoszláviából vagy a Zöld-foki-szigetekről érkezett diákok számára a német nyelv elsajátítása csaknem lehetetlen – magyarázza a szociolingvisztikával foglalkozó Christoph Purschke. – Még akkor is nagyon nehéz probléma ez, ha tudjuk, hogy nagyon gazdag országról van szó, amely sok segítséget nyújt az iskolai lemaradás megakadályozására. Az iskolai sikertelenség legfontosabb oka a soknyelvűség.” A rendszer az elit újratermelésére törekszik, akik három-, sőt négy nyelvtudással jutnak el az érettségiig, de az oda vezető út tele van buktatókkal. Még a német kultúrájú diákok egy részét is nehéz helyzetbe hozza, mert ők meg nehezen fogadják be a klasszikus érettségihez szükséges francia túlsúlyt.

Az iskolai lemaradás nyelvi tényezőinek kezelésére a jelenlegi kormányzat úgy döntött, hogy a luxemburgi mellett a francia nyelvet is általánosítja, már a bölcsődékben, illetve az óvodákban, az írás-olvasás tanulását megelőző időszakban (az iskoláztatás már 4 éves kortól kötelező). „Meg kell próbálni többnyelvű szituációkban oktatni, hogy nyitottabbá váljon a gyerekek szelleme, füle és feje, mégpedig a lehető legkorábban” – mondja Claude Meisch oktatási miniszter. Különösen azzal, hogy az állami iskolákban, a clervaux-i hoz hasonlóan, 2018-tól négy helyen is nyitnak európai vagy nemzetközi érettségihez vezető képzést. Itt a diákok választhatnak egy fő nyelvet, azon tanulják a tantárgyakat, és azt is megválaszthatják, hogy milyen szinten kívánják tanulni a többi nyelvet. Ezzel a programmal a kormány azt is megpróbálja elérni, hogy a tanulók ne a szomszédos országok gimnáziumaiba vagy a magánszektorba menjenek tanulni. Ugyanez okból nem törekszik arra, hogy az írás-olvasást a nemzeti nyelven tanulják a gyerekek, ahogy azt a politikai palettán a jobboldali párt (Parti réformiste d’alternative démocratique [ADR]) vagy, a másik szélen, a baloldal (Déi Lénk) követeli. A heti két óra luxemburgi nyelvtanítás, az is főleg a beszélt nyelv gyakoroltatásával, jól mutatja a hivatalos politika állásfoglalása és a valóság közötti különbséget. „Nem látok ellentmondást a luxemburgi nyelv oktatásának terjesztése és az iskolák által kívánt diverzifikáció között – veti ellen Claude Meisch. – Azt gondolom, hogy országként való működésünk szempontjából a többnyelvűség igen fontos. És hogy országként éljük meg helyzetünket, európai nemzeti identitásunkat, a luxemburgi nyelv nagyon fontos. Tehát mindkettőre szükség van.”

Az újonnan bevezetett képzési programokat a közoktatásban évi egy új iskola bevonásával fogják elterjeszteni, de a kezdeti eredmények máris meglepetést okoztak. Az egyetlen főnyelv kiválasztásának a lehetősége a 2019-es évkezdéskor alapvetően a franciának kedvezett, a diákok közel fele ezt választotta, messze megelőzve az angolt, a németet és a portugált.

 

Fordította: Völgyes Gyöngyvér

 

[1] Rapport national sur l’éducation au Luxembourg [Országos jelentés a luxemburgi oktatási rendszerről], Service de coordination de la recherche et de l’innovation pédagogiques et technologiques [Luxemburgi Pedagógiai és Technológiai Koordinációs, Kutatási és Innovációs Szolgálat], Luxembourg, 2018.

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések